Blog

Március 15. és április 15. között zajlik a hazai erdőgazdálkodásban az erdőtelepítések és csemeteültetési kampányok java.

Míg a tölgyes régióban az erdő megújítása már március elején elkezdődik addig a hegyvidéki lucfenyvesekben ez egész május elejéig elhúzódhat.

Ennek az eseménynek az apropóján már a 2008-ban megalkotott román erdőtörvény is arra bátorítja az erdészeket, hogy ebben a periódusban fordítsanak figyelmet az erdők közjóléti szerepére, valamint fektessenek hangsúlyt a erdei iskola, ökológiai nevelés, felvilágosítás és közönségkapcsolatokra egyaránt.

Ennek okán, és annak a felismerésnek a szükségességéből, hogy a civil társadalom hiteles képet kapjon az erdők helyzetéről, az erdésztársadalom egyre több lehetőséget nyújt a természet védelmét fontosnak tartó civilek és a média képviselőinek az aktív részvételre.

Ilyen alkalmakkor egyrészt tevékenyen bekapcsolódhatnak az érdeklődők másrészt olyan szakemberek társaságában tölthetnek el hasznos időt, akik szívesen mesélnek munkájukról, mutatnak példákat és tesznek javaslatokat is.

Március 25. az erdők napja Romániában – ezt február 28-án szavazta meg a parlament -, s  ennek az alkalomnak a kapcsán a brassói székhelyű Az erdők barátai nevet viselő civil szervezet az Erdőőrséggel (GF), a Romániai Erdőgazdálkodók Szövetségével (AP), a Romániai Állami Erdőgazdasággal (RNP) valamint a Vízügyi és Erdészeti Minisztériummal partnerségben március 24-én, pénteken nagyszabású erdőültetési kampányt bonyolított melynek céljai között szerepel a tavalyi egy nap alatt elültetett 1 millió csemete nemzeti rekord megdöntése 1,2 millió csemetével.

Udvarhelyszéken az akcióban részt vett a Zetelaka Erdőrendészeti Hivatal, három helyszínen mintegy 5050 csemetét sikerült elültetni 18 erdészeti szakember, 30 civil és a székelyudvarhelyi Marin Preda Elméleti Líceum 16 diákjának a közreműködésével. A napot egy bográcsozsással zárták. A Homoródi Erdészeti Hivatal két helyszínen mintegy 4900 csemetét ültetett el 34 erdészeti alkalmazott és 30 civil részvételével. A napot itt is egy bográcsozsással zárták. A Székelyudverhelyi Magánerdészet  8 helyszínen, 10500 csemetét ültetett,  15 erdész és 85 civil részvételével.

Forrás: Erdészeti Hivatal Zetelaka

Kádár Tibor Sándor okleveles erdőmérnök

A székelyek emlékezetében Szent István kultusza mellett Szent László emléke él a leghatározottabban. Számos településnév, búcsújáróhely és legendás emlék kötődik az évszázadokkal ezeleőtt is igen kedvelt lovagkirályhoz. Az a tény, hogy Szent László Emlékévet hirdettek a Kárpát-medencében 2017-re, jó alkalmat szolgáltat arra, hogy napjainkban is felerősödjék ez a természetes érdeklődés, és az idelátogatók felkeressék ezeket a kultúrtörténetileg is fontos helyszíneket.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Pasztorációs Irodája összegyűjtött néhány, a lovagkirályhoz köthető ismert emlékhelyet, hogy Szent László-év keretében ajánlja azokat a hívek, a plébániai csoportok figyelmébe.

A kirándulások és a zarándoklatok lehetőséget teremtenek arra is, hogy minden ember elinduljon Isten felé. 

Gelencei római katolikus templom

A templom külön értéke a belső falfelületeit díszítő freskósorozat, amely a hajó három – északi, nyugati, déli – oldalán sávokban sorakoznak. Huszka József fedezte fel őket 1882-ben. Keletkezésük ideje 1330 és 1450 közöttre datálható. Az írni-olvasni nem tudó nép számára ezáltal vált érthetővé Krisztus élet- és szenvedéstörténete, valamint a hozzánk kötődő (szent) királyok hőstettei. Székelyföldön Szent Lászlónak különleges kultusza van, hiszen a későbbi évszézadokban a székelyek mindig őt hívták segítségül a harcaikban (Kálti Márk kónikája). A Szent László-legenda legteljesebb, legjobban kimunkált ábrázolását éppen a gelencei templom falai őrzik.

Az északi falon – nyugatról keletre haladva – a jeleneteke így követik egymást: Szent László fogadalma, Indulás a harcba, Az ütközet, A kun üldözése, A párviada, A kun lefejezése. Gazdag színskálája, a szürke, sárga, barna, fehér és barnáspiros, valamint a fekete kontúrvonalak, a mandulaszerű, nyílt szempárok azonosak, illetőleg nagyon közeliek az olasz festőműhelyek által használ formavilággal és a technikával. A freskók keletkezési ideje a 14. század elejére tehető.

Csíkszentmihályi római katolikus templom

A csíkszentmihályi római katolikus vártemplom Alszeg és Felszeg között, a vasútállomás közelében levő dombon fekszik. Csíkszentmihály első templomának építési idejét Endes Miklós, a néphagyományra alapozva, 1188-ra teszi.

A csíkszentmihályi Szent László ábrázolás (Fotó a község honlapjáról)

A hajó északi falán található a 15. század első évtizedeiből való Kálvária falkép, valamint az újabban feltárt Szent László-legendakör freskótöredéke. A falkép Szent László alakját őrizte meg, felsőteste és finoman megfestett arca a lefejezési jelenetből való, ugyanúgy, mint a lány feje is. A kép jobb szélén, egy fa alatt a király gyöngysoros glóriájának pereme maradt meg. Itt a pihenési jelenet lehetett. A csíkszentmihályi freskó egyediségét a dárdára tűzött kun vitéz fejének ábrázolása jelenti. Bár arca elpusztult, a felső keretbe belógó süveg magyarázza valamikori meglétét. A jelenet hátterét sablonnal készített, fehér csillagokból álló mustra borítja.

Székelyderzsi unitárius templom

Az UNESCO Világörökség részét képező vártemplom a 13-14. században, valamint a 15-16. század fordulóján épült. A Szent László legenda festményei ferde hálóketrecbe illeszkedő, virágmustrás háttér előtt „játszódik”.

A képsor eleje – a csatajelenet – hiányzik. Szent László alakja minden ábrázolásban egyforma: koronás feje szabadon, sisak nélkül látható, felsőtestét és karját könyökig lánc-páncél fedi, hastól lefelé lemezpáncél, lábán hosszúszárú, csillagos sarkantyú. Igen pontosan formázott, ma is jól kivehető a kun alakja is: csúcsos süvege alól varkocsba font haja borul a vállára. Az elrabolt lány kibontott hullámos hajú, aki bárdjával a kun lábának horgasinába vág. A freskó sárga, vörös, fekete, kék és fehér színekben pompázik, a háttérben fehér temperafestés figyelhető meg. E festményt Pál mester, Ingi István megrendelésére készítette 1492-ben.

A templombelsőben az utóbbi években jelentős felújítás zajlott, amelyek során újabb fresótöredékeket tártak fel, a meglévőket konzerválták, úgyhogy a falképek igen élénk színekben pompáznak. A szakemberek szerint ez a színvilág volt jellemző keletkezésük korára is. A külső felújítás folytatódik. A bástyákban fegyver- és helytörténeti múzeumi részleget alakítottak ki.

Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom

A középkori templom a falun áthaladó 132-es számú megyei út közvetlen közelében található. Építése a 13. század második felére, az átmeneti korra tehető, az egyetlen román kori építészeti elemeket őrző templom Udvarhelyszéken. A műemléképületet a középkorban csak kapuval és toronnyal bővítették. Déli kapujának kialakítására és ablakainak első átalakítására a 15. században kerülhetett sor, a hajó falképeinek egyrészét is ugyanabban a korban festették.1496-ban nyugati homlokzati toronnyal bővítették és a falakat magasították. Tornyának építésekor készült az Agnus Dei domborművel díszített nyugati kapu, amelyen az 1496-os évszám olvasható.

A 17-18. században a műemléktemplomot többször is javították. A diadalív felirata az 1790-es felújítást jelzi. A templom karzata 1789-ben készült és 1855-ben bővítették.A legkorábbi freskó a 14. század első felében készült, további falképfestésre a 14-15. század fordulóján kerülhetett sor, amelynek szerzője eddig ismeretlen. A templom északi falán a Szent László-legenda hét jelenetben látható.

A Szent László-képek alatti falfestmények korábbi eredetűek, amelyek Jézus születését és Szent Ilonát, valamint a három királyok hódolatát jelképezik. A szószék felett található 14. században készült legkorábbi falkép Jézus születését ábrázolja. A 14-15. század fordulóján készült freskó Szent László 1068-as kerlési (cserhalmi) csatáját eleveníti fel. A 11,6 méter hosszú és 2 méter széles falképet napjainkban Szent László-legendaként emlegetik.

Bibarcfalvi református templom

Bögözi református templom

A 13. századi bögözi templom Udvarhelyszék egyik legszebb középkori emléke, a Nagyküküllő bal oldalán, a falu hajdani központjában áll. 13. századi eredetű templomában a Szent László legenda faliképei láthatók.

A képeket 1898-ban Huszka József fedezte fel. A templomban 16. század közepéről származó hat jelből álló rovásírásos freskófelirat található. A falképek ikonográfiai elrendezése, a szuggesztív erővel megjelenített legenda nemcsak a festő észak-itáliai igazodású stílusáról, hanem valósághű ábrázolásmódjáról is vall; különösen a mozgalmas csatajeleneteken érződik az élményszerűség, így a hadi szolgálatban élő bögözi megrendelők saját haditetteiket szemlélhették az életszerű jelenetekben.

A szakirodalom a bögözi és gelencei László legendát, mint a téma legkorábbi megörökítését tartja számon, keletkezésüket a XIII. század legvégétől a XIV. század közepéig terjedő időszakra teszi. A templom késő gótikus boltozása érdekében az egyház e falképciklust feláldozta, éppúgy, mint Homoródszentmárton és Székelyderzs templomaiban is.

Kökösi unitárius templom

Sepsiszentgyörgytől déli irányban, mintegy 10 kilométerre található. A falu területe ősidők óta lakott, Eger nevű helyén őskori telep volt. A mai települést 1461-ben Kewkews néven említik. 1849. július 2-án itt a Feketeügy hídjánál zajlott az a csata, amelyben Gábor Áron elesett. Unitárius templomában Szent László királyt ábrázoló freskó van.

Oklándi unitárius templom

A község a két Homoród mentén, Székelyudvarhelytől 20 kilométerre, délkelet irányban, közvetlenül a Kis-Homoród bal partján fekszik. Itt volt egykor a Homoródi-járás székhelye, ami a település központjában található, polgárosodott lakosság jelenlétére utaló épületeken ma is meglátszik.

A Mogyorós- és a Szilas-patak közti kis nyergen a homoródszentpáli római castrumhoz tartozott őrtorony sáncai láthatók, amit a helyiek Hagymás váraként neveznek. A falutól keletre emelkedik Kustaly vára, amely a 11-12. századi magyar határvédelmi rendszer része volt.

A falu unitárius temploma román kori, a 15 -16. század fordulóján gótikus stílusban átépítették. Az unitárius mai formáját az 1938-as átépítés során nyerte el. Ekkor bukkantak fel a Szent László-legendakörhöz tartozó freskók.

Sepsikilyéni unitárius templom

A közigazgatásilag ma Sepsikolyén legidősebb épíülete az unitárius templom. Román-kori jahója a 14. század végén épülhetett. Kelet-nyugat tájolású, hajója nyugaton négyzetes alaprajzú toronnyal, keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel bővül, falait a párkány magasságáig egyszerű illetve lépcsős támpillérek erősítik. Két bejárata van, egyik a torony aljából nyílik, a másik a déli oldalon, utóbbi kőkeretének csúcsíves záródásában az említett 1497-es évszám olvasható.

Fölötte középkori ablak nyílott, ezt utólag befalazták, és napjainkban már csak belülről látható.A nyugati fal falképei kopottságuk miatt alig értelmezhetőek. Innen indult a Kivonulás jelenetével a Szent László legenda narratív képciklusa a megszokott jelenetekkel, majd az északi fal felső szakaszán folytatódik és a lefejezéssel zárul.

Szacsvai református templom

A Sepsiszentgyörgytől 16 km-re délkeletre, a Bodzafordulói-hegyek között, a Szacsva patak felső völgyében fekszik, Rétyhez tartozik, melytől 7 km-re délkeletre található. A ma eléggé leromlott állapotú református templomában Szent László-legendát ábrázoló falképsorozatok láthatók, amelyek a 14-16 sz.-ban készülhettek. A képciklusban fellelhető mind a hat jelenettípus felbukkan, amely a Kárpát-mdencében a Szent Lászó-legendárium ábrázolásaira jellemző. 

Szent László kútja Tordatúr és Magyarpeterd között

A Tordáról Magyarpeterdre vezető út mellett forrás található. Egy szikladarabból kristálytiszta víz buzog elő, ezt a forrást Szent László kútjának nevezik, egy régi monda Szent László király alakjával hozza összefüggésbe a forrás keletkezését. A legendának több változata is ismeretes.

„…A kunok, látva, hogy becsapta őket, még elszántabban követték. A lova már nem bírta tovább, vízre volt szüksége, hogy a szomjúságát csillapítsa. A környéken nem volt sem forrás, sem patak. A ló nem bírta tovább, és földre rogyott. Szent László minden reményét elvesztette. S akkor a kőből, ahova lova feje hanyatlott, hűsítő forrás fakadt. A hűvös hegyi víztől a ló új erőre kapott. És így tovább folytatta az útját… Ott Peterd környékén megvan máma is Szent László lovának a nyoma a szikladarabban. Ez Szent László forrása. Szent László lova patkójának láttam a nyomát.” (Vöő Gabriella: Szent László-legendák a Tordai-hasadék környékének magyar népi kultúrájában. Tanulmány.)

Tordai hasadék – Patkós-kő

Erdély egyik leglátványosabb turisztikai célpontja. III. Endre királynaj, 1291-ben tordai kereskedők részére kiállított kiadott kiváltságlevele említi először Thorda hasadékja néven, később Torda Hasadéka és Torda-hasadék neveket használták 1767-től, majd 1804-től a Tordai-hasadék név terjedt el és használatos ma is. A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át.

A tordai-hasadék (Fotó: www.karpat-medence.hu)
 

Tordaszentlászló

A hagyomány szerint Szent László a kunok feletti győzelem után itt telepítette le harcosait. Érdekesség a Szent László pénze, ami nagy mennyiségben található a falu környékén: ezek megkövesedett Nummulitesek (nagyméretű egysejtűek), viszont a legenda szerint Szent László imája következtében kővé változott aranypénzek.

Szent László pénze (Fotó: www.panoramio.com)

Túri-hasadék – Szent László „szobra”

Kolozsvártól 20 kilomtéterre „Ott, ahol a Décsenge zuhatagos útját megkezdi, egy kéttornyos katedrális látszik felemelkedni. Onnan, ahol a Décsenge a Rákos patakkal egyesül, a két sziklatorony egynek látszik, de nem is toronynak, hanem palástba burkolt, fején koszorút viselő roppant szobornak, mely gigászi talapzatáról büszkén tekint szét s egyik karját álló helyzetben terjeszti ki. Ezt Szent László szobrának nevezi a nép s a szemben levő sziklatömböt Szent László várának. A szobor talapzatát képező sziklatömbben két barlangnyílás tátong. A vár és szobor csak egyik dísze a fenséges sziklaöblözetnek, körülötte és fölötte mindenféle csodás alakú sziklaszálak emelkednek, fénylő kupolák, szépen kicsipkézett sziklaballusztrádok, gúlák és fantasztikus alakú tornyok sorakoz” – írta egykor erről a helyről egykor a romantikus lelkűletű Orbán Balázs.

Oroszhegy – Szent László-kútja, „Urusos”-kút

Ez a kút Oroszhegytől 5 kilométerre, a Kápolna-mező nevű határrészben található, ahol hajdanán valóban kápolna állott. Az egykori kápolna közelében levő forrást csodás hatásúnak tartották a környéken élők, sőt magát a keletkezését is Szent László királyunkkal hozzák összefüggésbe. Évente Áldozócsütörtök ünnepén zarándokhelyként is működött, mígnem Battyány Ignác püspök be nem tiltotta (1783).

Ez a hagyomány azonban továbbra sem merült feledésbe, a csodás hatású vizet használták, ma is használják, a helyi vezetés pedig az utóbbi évtizedben igyekszik újjáéleszteni a helyhez kapcsolódó idegenforgalmat is.

Nyárádszentlászló

A hagyomány szerint a Marosvásárhelytől 18 kilométerre falu mai temploma helyén kolostár állott, amelyet Szent László király építtetett. Egybeolvadt Nyárádgálfalvával, amely 1968 óta községközpontja is. A falunak 2004 óta ismét különálló státusza van. 

Az unitárius templom falain – ez a templom áll a feltételezett kolostor helyén – a 15. század végéről származó freskókat tártak fel 1896-ban. A település nevében is őrzi Szent László emlékét, amelyet újabban szoborral is megerősítettek. A Gyarmathy János Marosvásárhelyen élő művész által készített alkotást 2010-ben avatták fel.

Székelyudvarhely – Szent László-szobor

A város központjában levő szoborparkban, az Emlékezés Parkjában (2005) – amely az utóbbi években – jelentős látogatottságnak örvend – található a lovagkirály mellszobra is (Ifj. Blaskó János alkotása, 2004).

 

Szent László-búcsúk a Gyulafehérvári Főegyházmegyében

Verespatak, Nyújtód, Felvinc, Torda Ferences Templom, Csíkszentsimon, Csíkszépvíz, Küküllőkeményfalva.

Forrás: Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Iroda, Gyöngyössy János: Székely templomerődök.
Az archív fotók – ahol nem olvasható szerző megjelölése – az ÉSZM.archívumából valók. A címképen levő Szent László-ábrázolás a Thuróczi-krónikából származik.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Kedden életbe lépnek a szigorítások a déli határon: a menedékkérőnek a tranzitzónában kell megvárnia, hogy megvizsgálják kérelmét. A Szerbiából érkező hírek alapján úgy tűnik, hogy elrettentő hatása van az újabb magyar szigorításnak, a próbálkozók száma ugyanis egyre csökken.

Felavatták Papp László ökölvívó szobrát Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó szobrát Budapest 12. kerületében, a Gesztenyés-kertben. A szobor Fekete Géza alkotása.

Elő Székelyföld, MTI

Amerikai befektetők a jogállamiság erősítéséről, az átláthatóság növeléséről adtak át szerdán egy elváráslistát Sorin Grindeanu román miniszterelnöknek, akivel a romániai gazdaságról és a befektetési lehetőségekről tárgyaltak.

Grindeanu szerdán hivatalában fogadta az amerikai-román üzletemberek tanácsának küldöttségét.

A miniszterelnök elmondta: a befektetők a román gazdaság helyzetéről és a kormány terveiről érdeklődtek. Bizakodásának adott hangot, hogy a látogatás következtében a román-amerikai stratégiai partnerség gazdasági összetevője is jelentős fejlődésnek indul.

A befektetők többek között a román közlekedési, egészségügyi, pénzügyi, energetikai és védelmi minisztérium képviselőivel is tárgyalni fognak.

Eric Stewart, az amerikai küldöttség vezetője elmondta: először tárgyal a román kormánnyal ilyen jelentős létszámú amerikai befektetői üzletembercsoport. Emlékeztetett, az elmúlt években az amerikai és a román kormány sokat dolgozott együtt a román jogállamiság erősítésén, az átláthatóság növelésén, valamint a román üzleti környezet javításán, aminek következtében Románia sokat fejlődött. Az amerikai vállalatok bíznak abban – tette hozzá -, hogy amikor Romániában fognak üzletelni, korrekt körülmények között tehetik. Szerinte a bizalmat tükrözi a népes amerikai küldöttség bukaresti jelenléte.

Stewart reményét fejezte ki, hogy a román-amerikai üzleti kapcsolatok ugyanolyan jók lesznek majd, mint a két ország közötti politikai viszony. Az elváráslistáról – amit Grindeanu a közös nyilatkozat alkalmából vett át – elmondta, olyan amerikai szakértők állították össze, akik jól ismerik a román üzleti szférát. Rámutatott: elvárják Bukaresttől, hogy vegyék figyelembe az általuk megfogalmazott szempontokat.

A lista átadása azt követően történt, hogy a Grindeanu vezette kabinet január végén elfogadott egy sürgősségi kormányrendeletet a büntetőtörvénykönyv enyhítéséről, ami nagyszabású utcai tüntetéseket váltott ki Romániában, és Bukarest nyugati partnerei is élesen bírálták a kormány lépését. A kritikák hatására a kormány később visszavonta a rendeletet.

A román külügyminisztérium honlapján elérhető adatok szerint a román-amerikai kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok értéke tavaly év végén elérte a 2,677 milliárd dollárt, amiből 1,963 milliárd dollárt a román export, 714 millió dollárt a Romániába irányuló amerikai kivitel tett ki. A román cégbíróság adatai szerint az Egyesült Államok a 14. befektető, 2 százalékát adva a romániai külföldi befektetéseknek.

A címképen Eric Stewart, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője és Sorin Grindeanu román miniszterelnök – Fotó: Grigore Popescu/ Agerpres.

Forrás: MTI, Agerpres

Az Élő Székelyföld Egyesület és az Élő Székelyföld Munkacsoport második alkalommal szervezi meg tematikus, az értékmentésre fókuszáló rendezvényét. Az április 12-i konferencián való részvételre már lehet regisztrálni.

Van-e még esélye, tovább él-e a 21. században a Székelyföldre jellemző hagyományos építkezés?

A tradicionális tornácos parasztházakat kiszorítják-e falvainkból a tornyos, tükörajtós, szemet bántó lilára, rózsaszínűre pingált paloták? Mit tehet a szakma és mit cselekedhet a civil társadalom, van-e elegendő ereje a civil kurázsinak, hogy épített örökségünk megmaradjon és a hagyományos székely faluképet ne torzítsa el végképp a tájidegen cifra pagodák halmaza?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ és ad támpontot, a térségből összegyűjtött pozitív és elrettentő példákat is felsorakoztatva az Élő Székelyföld Egyesület és a vele karöltve működő munkacsoport által második alkalommal megszervezett konferencia.

Az egyesület és a munkacsoport civilekből álló, aktív közösségének szívügye a még meglévő székelyföldi tradicionális értékek feltérképezése, dokumentálása, továbbörökítése. Ennek egyik fontos szegmensére, a hagyományos épített örökség jelenlegi kórképére és a jövőjére hívta fel a figyelmet és a begyűjtött tapasztalatokat összegezte a tavalyi első, A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században címmel Székelyudvarhelyen megrendezett konferencia.

A sikeres premiert követően az egyesület és a munkacsoport tagjai tovább dolgoztak, folytatták a székelyföldi barangolást és a terepszemlék ihlette, a www.eszm.ro portálukon közzétett beszámolóikkal, projektjeikkel és rendezvényeikkel folyamatosan melegen tartották a témát. Cikkeztek több, térségbeli példaértékű kezdeményezésről, de nem egy esetben (legutóbb például a parajdi néprajzi gyűjteménnyel kapcsolatosan) meghúzták a vészharangot, a meglévő visszásságokra irányítva a figyelmet. Az Élő Székelyföld Egyesület és a Munkacsoport egyfajta mozgalmat generált, amely hálás, ugyanakkor hálátlan feladatot vállalt azzal, hogy küldetésének tekinti felhívni a közvélemény figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek manapság a hagyományos székelyföldi településképet sújtják – fogalmazott az április 12-i konferenciát beharangozó sajtótájékoztatón a civil csoport vezetője, a portál főszerkesztője, Simó Márton író, újságíró, az Élő Székelyföld portál (www.eszm.ro) főszerkesztője, aki az eltelt időszak sikereit és kudarcait is összegezte.

Az elmúlt esztendő többékevésbé eredményes volt, három projektet választottunk, és ezeket megpróbáltuk támogatni. Homoródszentpálon egy tornác létesítését terveztük és javasoltuk a lelkésznek, Parajdon egy hagyományos székely ház megmentéséért fáradoztunk, Atyhában pedig a mi kezdeményezésünkre épült újjá a fogadalmi kápolna.

A három terv közül egyelőre csak az atyhai sikerült, de ott a sikert katasztrófa követte, hiszen az avatás és újjászentelés után hat héttel leégett a templom, ezért az energiánkat annak újjáépítésére, illetve forrásgyűjtésre fordítottuk.

Homoródszentpálon lelkészcsere miatt elmaradt a tornácépítés, de az új pap és az esperes úr is megerősített abban, hogy van bennük hajlandóság ezt megépíteni. Parajdon viszont a székely ház megmentése a választási kampányba fulladt, úgy tapasztaltuk, hogy a civilek segítésére tett ígéret csak egy üres ígéret, szlogen volt a helyi tanács, a közbirtokosság rézéről – mondta a szervező.

A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században című, második alkalommal megszervezett konferenciával kapcsolatosan közölte azt is, hogy a program még alakul, ahogy a meghívott előadók listája sem teljes, mindkettővel kapcsolatosan a következő napokban, hetekben szolgálnak pontos információkkal.

A székelyudvarhelyi Gondűző Étteremben délelőtt 10.00 órakor kezdődő, délután 4-ig tartó rendezvénysorozat ebben az évben is hármas szerkezetű lesz. A rövid áhítat és a bevezető után a meghívott előadók szigorúan vett húsz-húsz perces vetített-képes előadásokon mutatnak be megvalósult építkezéseket, illetve, sajnálatos módon, már létező elrettentő példákat. Az első szünet után építőiparban dolgozó vállalkozók, kivitelezők, építőanyag-forgalmazó cégek tulajdonosai, vezetői beszélnek munkájukról, illetve azokról a próbálkozásokról, amelyekkel segítik az ingatlantulajdonosokat, hogy tájba illő, megfelelő esztétikai küllemmel bíró objektumokat hozzanak létre, a harmadik szerkezeti egységben civilek, egyházak és önkormányzatok által megálmodott, a közeljövőben megvalósuló építésekről és felújításokról lesz szó – summázta a programot Simó Márton.

A rendezvénysorozat érdekessége lesz, hogy bemutatják az Udvarhelyszéki építészeti tanácsadó című kézikönyv vázlatát is. A kiadvánnyal kapcsolatosan elmondta még: angliai, skóciai, spanyolországi és magyarországi minták alapján készül, ismert építészek, néprajzkutatók és egyetemi oktatók közreműködésével. A remények szerint még idén megjelenő könyvet azzal a céllal adják ki, hogy „amennyiben igénylik a községek polgármesterei, olyan mű szülessék, amely segíti a tudatos polgárokat abban, hogy a hagyományos faluképhez illeszkedő, modern házakat terveztessenek és építtessenek. A magántulajdon szent és sérthetetlen, viszont az emberi szervezőerő és a pénz segítségével megszólaltatott építőanyagok által létrehozott forma már olyan közügy, amely településeink összképe által, hosszabb távon is meghatározza identitásunkat”– fogalmazott a Munkacsoport vezetője. 

A székelyudvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem konferenciatermében április 12-én, szerdán 10.00 és 16.00 óra között zajló előadássorozat nyilvános az érdeklődő közönség számára, viszont regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a (+4)0743-815149-es telefonszámon és a simo. marton@gmail.com villámpostacímen lehet.

A természet téli álmából kezd feléledni. A tavasz első virágai, a hóvirágok már javában nyítanak, illatoznak az ibolyák is a naposabb domboldalakon, zsendül a tavaszi fű, melegebbek lettek a napok, csiráznak a vetések, ébredezik a természet.

S ebbe a nagy ébredésbe érkezik Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe.

És mondhatjuk, hogy egészen jókor. Mert üdvtörténetünkben is ezzel az ünneppel kezdődik az emberiség napsugarasabb élete. Ez az ünnep is virágfakadás, most csirázik, most fogamzik az Isten Fia. Ez az ünnep is tavaszi illatokat hordoz az egyház életében, a Jézus által visszaadott kegyelemnek az illatát hordozza.

Ez az ünnep egy nagy korszakváltozást hoz, a bűnbesüllyedt sötét és vigasztalan Ószövetség helyébe hozza az Újszövetség napsugaras, kegyelmi tavaszát. És ennek az újszövetségi tavasznak, ennek a nagy kegyelmi zsendülésnek egyik fő alakja a Boldogságos Szűz Mária. Ma kapta a legnagyobb méltóságot, az istenanyaság méltóságát, mától fogva áldottabb minden asszonynál, mától fogva hirdeti boldognak minden nemzet. Máriát megkerülni nem lehet egyetlen vallásnak sem.

Mert ez Gyümölcsoltó Boldogasszony nagy titka: az istenanyaság.

Ahogy a virágszerető ember, ahogy a fakedvelő ember beoltja ilyenkor a tavasz kezdetén a vadócot, hogy szebb legyen a föld, úgy oltotta be I is emberiségünk vadócába, a bűntől elrontott emberiségbe az Úr Jézust, a Megváltót, hogy szebb legyen az életünk, hogy újra kegyelmi életet élhessünk. Ebben a gyümölcsoltásban Szűz Mária kapta a legnagyobb hivatást. Ő lett a megváltó édesanyja. Ez az anyaság nagy, emberfeletti hivatás, I akaratának, tervének maradéktalan elfogadása.

Aki nagy hivatást kap, az a hivatás kegyelme mellé megkapja a nagy hivatás keresztjét is. Ez így volt Mária életében is. Ez a Gyümölcsoltó napja Mária számára a nagy kegyelmek, az örömök kezdete, de ugyanakkor a nagy keresztek, a szenvedések sorának elindítója is. Mária nem hátrál meg, vállalja ezt a hivatást. Gábor főangyal I üzenetét hozza, hozza a meghívást az istenanyanyaságra, és Mária alázattal válaszol: “Íme, az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen nekem a Te Igéd szerint” – s ezzel megkezdődik Mária kettős útja fel a boldogság hegyére és fel a szenvedések hegyére.

Ezen túl két néven fogják ismerni szerte a világon: Boldogasszonynak és Fájdalmas Anyának. A Szent Szűz Gyümölcsoltókor mind a kettőt vállalja. Vállalja a karácsony örömét, amikor karjaiba szoríthatja Jézust, de ugyanakkor vállalnia kell a kitaszítottságot is, hiszen istállóban kell, hogy megszülje gyermekét. Szíve megtelik örömmel, amikor a pásztorok és királyok hódolnak Jézusnak, de tiszta örömébe belegázol a gyilkos Heródes elől való egyiptomi menekülés fájdalma. Öröm és gyász keverednek életében.

A 12 éves Jézus elveszítésének ijedtségét feloldja a megtalálás boldog öröme, de már a 30 éves együttlét boldogságát a válás keserűsége sötétíti el, amikor Jézusnak el kell mennie tanítani az emberek közé.

Tele van örömmel, amikor hallja, hogy Szent Fia körüljár és jót cselekedve, gyógyítja, tanítja a rászorulókat. Boldog Mária, amikor hallja, hogy ezrek kísérik mindenfelé, hogy királlyá akarják tenni, de eltelik aggodalommal, amikor hallania kell, hogy a zsidóság vezetői Jézus életére törnek, és csak a kedvező alkalmat keresik, hogy elfoghassák.

Repes a lelke, amikor arról hall, hogy mekkora ováció kísérte virágvasárnapján bevonulását Jeruzsálembe, de alig 5 nap múlva már könnyek között kell hallania, miként gyalázzák meg az ő Szent Fiát, hogyan köpdösik le, verik arcul. Nagypénteken pedig keserű lélekkel, összetört szívvel ott kell állnia a Golgotán, Jézus keresztje alatt.

Hová jutott gyümölcsoltónak, karácsonynak, a názáreti kis háznak a boldog asszonya? Lett belőle menekülő, fiát sírva kereső, gyermekét a keresztúton végigkísérő és halálánál keserűséggel eltelő Fájdalmas Anya…

Mi lett a karácsonyi boldogságtól sugárzó szűzből, aki karján hordozta, magához ölelte, megmutatta a pásztoroknak, királyoknak gyermekét? Könnytől fátyolos szemekkel nézi a véres, kihűlt, halott Krisztust. Az öröm fájdalomra fordult, a boldog asszonyból fájdalmas anya lett és ő mindezt az első gyümölcsoltókor vállalta…

Abban az Isten akaratában való megnyugvásban, abban a legyen szóban benne volt ez is.

Látjátok, ezért esik gyümölcsoltó boldogasszony ünnepe mindig nagyböjti időre, és ugyanakkor mindig tavaszra is. Mert benne az öröm és a fájdalom keveredik.  A gyümölcsoltás kegyelmi tavasz fakadás, amely a nagypénteki kereszt alatt válik teljessé. Ott érik be a gyümölcs. Máriának nagy hivatása, az I-anyaság, örömök és szenvedések között teljesedik ki.

Testvéreim! Mi is mind-mind kaptunk egy nagy hivatást. A keresztény élet hivatását, a kegyelem megőrzését, a Krisztus követését. A mi életünkben is vannak nagylelkű örömök, vannak napjaink, amikor érezzük, hogy milyen jó a szentáldozásban magunkhoz ölelni boldog önfeledten. Milyen jó Krisztust követni!

De vannak keserű napjaink is, amikor bőven van részünk a keresztek keserűségében, a szenvedésekben, gyászokban, könnyekben is. De a lényeg, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony lelkületével fogadjuk mind a kettőt Isten kezéből. Engedjük, hogy legyen mindig úgy, ahogy Isten akarja és rendezi életünket. Fogadjuk el az utat, amelyet I kínál és mutat nekünk. Mert ahogy a közismert dal mondja: „Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk, és nem hátrálok meg a harc elől.”

Testvéreim! Amikor Nagy Balázs és Erika ezt a fogadalmi kápolnát megálmodta és hosszas tanakodás után a Gyümölcsoltó Boldogasszony oltalmába helyezték, akkor biztosan erre is gondoltak, hogy a ti életetek, e vidék népének történelme is úgy tele volt és tele van az örömök és a keresztek kettősségével, mint a Boldogságos Szűz Mária élete. Székely és csángó őseitek azt akarták, hogy ez a máriás kitartás jellemezze a ti életeteket is, Isten terveinek véghezvitelében. Akár az öröm köszönt rátok, akár a keresztek kényszerítenek térdre, de mindig csak egy a fontos, amit Mária elrebegett az angyali hírnöknek I felé, hogy: “Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen meg a te akaratod!”…

Ezt ésszel felfogni bölcsesség, Szűz Mária lelkületével elfogadni és aszerint rendezni életünket I iránti nagylelkűség és hitből fakadó bizalom, hogy a nagypénteki könnyeket, a húsvéti feltámadás allelujás, győzelmi körmenete követi.

A címkép az ÉSZM archívumából származik..

Pál Vilmos Barna főesperes szentbeszéde az idei Gyümölcsoltó Boldogasszony napi búcsún hangzott el a csinódi ökumenikus kápolnánál összegyűlt hívek előtt.

Élt Firenzében egy ífjú, aki durvaságáról és kegyetlenségéről volt híres.

Ez az ember azután Gottfried de Bouillon oldalán mint kereszteslovag indult a Szentföldre. Amikor a hadvezér után a legelső lovagként, először ért a Szent Város, Jeruzsálem várfalára, jutalmul azt kapta, hogy a szent sír lángjánál legelőbb ő gyújthatja meg gyertyáját.

Ezután könnyelműen, tréfálkozás közben, társai előtt ígéretet tett, hogy ezt a lángot kioltatlanul viszi szülőföldjére. Úgy gondolta: a lovag adott szava kötelez.

Elindult haza a lánggal.

Hazafelé jövet nevették, bántották, sajnálták. 

Vasárnap, a kora esti órákban tartották a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban Kallós Zoltán Indulj el egy úton… című kiállításának záróünnepségét. Az ilyen finiszázsnak nevezett programok arra is jók, hogy a programok létrehozói még egyszer summázhassák, összefoglalhassák mindazt, amit üzenni szerettek volna a látogatóknak.

A Kallós-életművet dióhéjban bemutató anyag egyfajta rövid foglalata mindannak, amit a jeles néprajztudós és gyűjtő hosszú pályafutása alatt felhalmozott és atadott a következő nemzedékeknek.

Dr. Bereczki Ibolya, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SzNM) főigazgató-helyettese vállalta azt a szép feladatot, hogy még egyszer körbevezesse a jelenlévőket az alagsori termeken, és rávilágítson olyan tartalmakra, amelyek ezidáig talán elkerülték sokak figyelmét.

Nyilvánvaló az a hármasság, amelyet Kallós Zoltán mindvégig követett: népdalokat, népballadákat gyűjtött, de oly módon, hogy mindig használta a rögzítéskor a legkorszerűbb technikai eszközöket – a magnetofon különböző változatait, majd a fényképezőgépet és a kamerát is -, arra is törekedett, hogy azokat a tárgyakat is gyűjtse, amelyek a Moldvában, a Gyimesekben, a Nádas-mentén, a Mezőségen, illetőleg Kalotaszeg falvaiban adatközlőit körülvették. Így jött létre a 11 ezer hangfelvételt tartalmazó archívum, a 15 ezer tárgyat tartalmazó néprajzi gyűjtemény a családi kúriában, de ugyanekkor legalább ennyire jelentős az a rendgeteg fotó, amelyet maga készített, illetve azok a néprajzos kollégák, fotóművészek, akik segítették a munkában.

Nagyon fontos, hogy a néprajzkutató személyes hatásának köszönhető, hogy úgy Erdélyben, mint Magyarországon, illetve más szomszédos országok területén levő magyar néprajzi tájegységeket is a népzene, a néptánc felé fordulhatott az érdeklődés az 1970-es évek eleje óta és létrejött a táncházmozgalom, amely urbánus és falusi környezetekben működve segített a hagyományok népszerűsítésében, azok visszatanulásában. 

Kallós Zoltán egymaga képvisel egy nemzeti fontosságú intézményt

Tulajdonképpen Ő MAGA AZ INTÉZMÉNY, hiszen elvégezte azt a munkát, amelyet az előtte élő kutatók – Kriza János, Benedek Elek, Sebesi Jób óta – nem végeztek el, s azokat a zenei értékeket is feltárta, átadta az utókornak, amelyet Kodály és Bartók nem gyűjthetett egybe. Egymaga nagyobb archívumot hozott létre, mint pályatársai együttvéve.

Talán Nagy László (1925-1978) költő rajongó szavaival lehet leginkább kifejezni, hogy mit ér, mire jó Kallós Zoltán munkája: „Hét éjszaka már csak a káprázatoknak élek. Kápolnavirágok, mennybe vitt lányok, befalazott nők meg bagolyasszonykák szorítanak. Most Fekete Ren Katák, Fehér Lászlók, Márton Szép Ilonák sorsa az enyém (…), mert éjszaka már olvasom a Balladák Könyvét. (…) Ez a férfi egymaga több balladát jegyzett le, mint az előtte járók együttesen. Többet, mint a szorgalmas elődök másfél századon át. És az övéi éppoly gyönyörűek szövegükben és dallamukban (…), dicséret szóljon az emberről, aki aranyvesszőt ad, s igazi kincseket. Pedig lakása sincs, semmije sincs. Ezért minden az övé. Ilyen ember a legjobb őrködő, virrasztónak a leghűbb. Éjszakára felszáll a vonatra. Vonat a szállása. Utazik a kiszemelt énekesekhez Kallós Zoltán. S mire a sebek is megvirradnak, megjelenik. Énekre nyitja a lepecsételt szájakat is. Viszi a megörökítő magnószalagot Gergely Maglóhoz, Deák Ilonához, Szép Székely Marihoz. Hét éjszaka már csak a káprázatnak élek. (Élet és Irodalom, 1971. október 23.) 

A kiállítástól nem búcsúzik a Székelyföld

Ezt az anyagot nem kerek évfordulóra szánták, tavalyelőtt köszöntötték Szentendrén az akkor 89 éves Kallós Zoltánt, aztán Sepsiszentgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban, majd Udvarhelyen állították ki. A következő állomás, még idén, 2017 őszén, Csíkszereda lesz, ahol a Csíki Székely Múzeumnak otthont adó Mikó-várban lehet megtekinteni, egy olyan térben, amely mindenképp méltó környezetet tud biztosítani Kallós szellemiségének.

Kallós Zoltán Kossuth-nagydíjas néprajztudós, a Nemzet Művésze a napokban töltötte 91. életévét. Ma is aktív, figyelemmel kíséri, követi a világ eseményeit, alakítja maga is, jó irányba tereli a magyar nép önismeretének szellemiségét és önbecsülésünk hordozóelemeit, hogy azokat magunkban viselve, teljes értékkel élhessünk.

A szerző felvételei a kiállítás záróünnepségén készültek.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Bárki is mondta, helyesen mondta, hogy a gyermekkor olyan, mint a részegség: családtagjaid mind tudják, miket tettél, csak te nem emlékszel semmire. Persze túlzás, hogy semmire, hiszen azért bizonyos képek, hangulatok, személyek fennakadnak a memória rostáján. De milyen az ember? Mindig az egészet akarná, a teljességet, azt a gyönyörű almát ott, azon a fán…

Különösen amióta a filmipar rászoktatta, hogy szép kerek történetekben gondolkodjon, és duzzogva becsülje le a részt, a töredéket. Ráadásul még az sem adatik meg neki, hogy ha ő nem is, de az utódai megnézhetik majd azt a „filmet”, amit „forgatás közben” úgy hívunk: élet. Nem úgy általában, hanem konkrétan az övé: az első sírástól a kihunyó tekintetig. Vagy ha azt nem is, akkor legalább a „stáblistát”.