Blog

Ha ismer ilyen tanárt, edzőt, mentort, jelölje őt a tehetségek gondozói számára létrehozott Mentor Díjra!

www.pentrucomunitate.ro

A Budapesti Corvina Könyvkiadó elegáns kivitelezésű, több mint százoldalas kiadványa Isten oltó-kése címmel jelent meg, alcíme szerint: 33 magyar vers Istenről, hitről. Az Ómagyar Mária-siralomtól Pilinszky Jánosig. Albumhoz illően szellős elrendezés jellemzi a kiadványt, a nagyméretű képek Márton Ildikó felvételei.

A szövegek szerzői egyrészt ismertek a kárpát-medencei magyaroknak: Janus Pannonius, Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany János, Petőfi, Vajda János, Ady Endre, József Attila és a költők sora a 20. század közepéig folytatódik. Nagy nevek, akiknek sok nagy versét ismerjük. Másrészt pedig a szerkesztő, a szövegeket válogató Király Levente kevésbé ismert szerzőkre is gondolt, főleg régebbi korokból: Csanádi Albert, Bornemisza Péter, Rimay János, Nyéki Vörös Mátyás, Gulyás Pál. Ebből is gyanítható, hogy nem szokványos szöveggyűjteményről van szó.

Erdélyi szerző nem sok került ebbe a társaságba: Bencédi Székely Istvánnak a neve is mutatja, hogy földink. Protestáns lelkész, iskolamester, zsoltárfordító, énekszerző volt, 1558-tól Göncön Károlyi Gáspár lelkésztársa, később Károlyi a veje lett. Inkább az ismert róla, hogy 1538-ban ő szerkesztette meg az első magyar nyelvű kalendáriumot, ez iskolai segédkönyv volt a magyarul már olvasni tudó gyermekeknek. Cronica az vilagnac ieles dolgairol című munkája az első magyar nyelvű világtörténelem. Ez korának legolvasottabb könyve volt. 5520 év történetét foglalja össze. Másik erdélyi Petrőczy Kata Szidónia, illetve Reményik Sándor.

Ha pedig hitről, Istenről szóló verseket tartalmaz a kiadvány, nem is lehet szokványos. A válogatásban a legismertebb szerzőknek sem az ismert versei kerültek be. A könyv újdonsága éppen ez, hogy új olvasmányt nyújt. 

Mint 26 esztendeje minden évben, idén is pályázatot hirdetnek 8 és 18 év közötti fiatalok számára.

A szervezők arra kíváncsiak, hogy a pályázni kívánók környezetében melyik az a nevezetes, megőrzésre méltó épített vagy természeti érték, családi emlék vagy tárgy, amelyre leginkább büszke, és amit barátainak is szívesen megmutatna?

A most lezáruló 2016-os év fontos mérföldkő volt az Élő Székelyföld Munkacsoport és az általa fenntartott, összehangolt két portál életében egyaránt.

A korábban egyszerű blogként létrehozott, az eszm.ro cím alatt működő honlap régebbi ugyan (2014-es alapítású), de csak júliustól kezdte elnyerni mostani alakját. Az újabb, a www.eloszekelyfold.com ebben a kivitelében régebbi, 2016. február 1-je óta üzemel. 

Ezek a fejlesztések elég látványos, exponenciális jellegűnek mondható növekedést eredményeztek az Élő Székelyföld Munkacsoport (és az egyesület) ismertsége és tevékenysége terén egyaránt. 

Az ismertség által azonban a felelősség is nagyobb, még jobban, még többet kell dolgoznunk, mint eddig. A munka nem szöveggyártást, hanem közösségszolgálatot jelent. Komoly és állandóan bővülő feladatsort.

Egyre többen olvasnak minket

Az eszm.ro ez idő alatt  75444 látogató részéről 124348 megtekintést, míg az eloszekelyföld.com 116589 egyéni rákeresést generált. Összesen 602 publikációink jelent meg ebben az időszakban, amelyek közül 525-öt átlinkeltünk egyik portálról a másikra 77 cikkünk az egyik, vagy csak a másik helyen szerepelt; hivatkozást megjelenése idején nem, esetleg a későbbiekben kapott, ha úgy láttuk, hogy a tartalomra való rámutatással segíthetjük az olvasót.

Különböző tematikájú és műfajú írásainkat napi átlagban mintegy 459-en olvasták. Enyhe túlzással azt mondhatnánk, hogy 500 példányban megjelenő „napilap” vagyunk, amelyből mindössze 41 példány a remittenda. Ez azonban így nem igaz, hiszen az a tény, hogy valaki rákeres portájainkra, megnyit egy-egy cikket, még nem jelenti azt, hogy el is olvassa. Talán beleolvas. Annyi azonban biztos, hogy hangvételünket kedvelik, érdeklődéssel követik az ábrázolt jelenségeket, hiszen témáink 80%-ban székelyföldi sajátosságokkal foglalkoznak, s csak a fennmaradó egyötöd érint országos és nemzetközi témákat.

Mivel energiánk véges, a beérkező véleményeket (kommentek) szűrjük, s inkább blokkoljuk, hiszen azok „szabadon engedése” a kibertérbe újabb véleményeket szülne, amelyek moderálása időigényes. E visszajelzés-szintnek a gondozása későbbi feladat, amelyet 2017-ben igyekszünk majd rendezni.    

Kik az olvasók?

Pontosan nem ismerjük az életkor vagy képzettség alapján való bontást, nemek szerint talán szét tudnánk válogatni az érdeklődőket, létezik ilyen módszer, de ezzel most nem foglalkozunk.

Az olvasók zöme székelyföldi, illetőleg hazai internet-előfizető, kb. 60%, IP-címek alapján a magyarországi látogatók aránya 20% körüli, majd ez után következnek azok az országok, amelyekben a magyar (vagy székely?) diaszpóra, illetve az őshonos nemzettársak jelnléte számottevő (Németország, AEÁ, Ausztria, Nagy-Britannia, Szlovákia, Svájc, Svédország, Kanada, Szerbia, Ukrajna, Olaszország, Dánia, Franciaország, Ausztrália, Hollandia, Norvégia (ami 5000 és 150 közötti rendszeres, időnként visszatérő olvasót feltételez); alkalmi olvasók még további 78 országból jelentkeznek (a 150 és az 1 cikk/ felhasználó közötti skálán elhelyezkedve).

Melyek a legnépszerűbb témák

Kétségtelen, hogy azok a publikációk, amelyek a Székelyföld életét érintik. Olyan riportok, tudósítások, amelyek látványos eseményekről szólnak (például a két Homoród-mentének népviseletét bemutató kápolnásfalusi találkozó, Dávid Botond fotográfus nemzetközi szinterekre eljutott kiállítása), de azokat az írásokat is sokan olvassák, amelyekben hátrányos helyzetű falvakkal, elnéptelenedő településekkel foglalkozunk. 

Erdély egy gyönyörú nő volt

A Homoród-mente népviseletben

Mi voltunk az elsők, akik az atyhai templom pusztulásáról írtunk. Az MTI és a teljes magyar sajtó tőlünk vette át a hírt. Büszkék vagyunk arra, hogy higgatdan és tárgyilagosan álltunk a későbbiekben is a téma mellé.

Szerepet vállaltunk a kétszázfős egyházközség erőfeszítésében, amellyel forrásokat gyűjt az újjáépítéshez. Ezt a jótékonysági munkát következetesen fogjuk végezni 2017-ben is.

Ahol a Gondviselésnek különös tervei vannak

Nem elhanyagolható publicistáink tevékenysége sem. Sebestyén Péter plébános, egyházi író, esszéista heti rendszerességgel jelentkezik tárcákkal. Lakatos Mihály atyánkfia egy Pestre szakadt Ábel, aki – élve a lehetőségekkel – egy sajátos figurát teremtett, kéthetente örvendeztet meg fővárosi élményeivel és gyermekkori emlékei újszerű „leképezésével’.

Honnan és hogyan tovább?

A Békés Drén Kft. önzetlenül és nagyvonalúan támogatott, sikerült nyernünk egy pályázattal a Bethlen Gábor Alapnál is. A Góbé Termékcsalád gazdájával, a Merkúr Áruházlánccal és az Élő Szövet Alapítvánnyal több alkalommal is sikeresen tudtunk együttműködni. Folytatnánk a székelyföldi falvak épített őrökségének megőrzésével foglalkozó konferenciák sorozatát, újabb falufüzeteket adnánk ki, résztvennénk közös programok létrehozásában – ilyen lenne a Zöld ág reménysége nevet viselő rendezvény -, és folyamatosan írnánk, fejlesztenénk tovább portáljainkat.

A zöld ág reménysége

Mivel a növekvő olvasottság reklámerőt is jelent, a továbbiakban igyekszünk minél több potenciális hirdetőt megszólítani és kinek-kinek kidolgozni azt a reklámfelületet, -kampányt, amilyent óhajt.

Hirdetési tarifáink a 2016-2017-es évre

Mindehhez boldogabb újesztendőt, kedvet, erőt, egészséget kívánok minden olvasónak és munkatársnak!

A címkép Dávid Botond munkája.

Simó Márton

Az államfő beszéde elején Isten áldását kérte a magyarságra. „Kívánom, hogy 2017 hozzon több békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet világunkban” – mondta, egyúttal azt is kívánva, hogy „mindig legyen elég figyelmünk ahhoz, hogy felismerjük és megbecsüljük a teljesítményt”. Áder János felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a világraszóló eredményeket elérő magyarok teljesítményét kell értékelni, hanem azokét is, akik a maguk helyén, módján és tehetsége szerint „szebbé, jobbá, örömtelibbé formálják életünket”.

A százötven éve lezajlott kiegyezés korára történő méltó emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet újévi köszöntőjében a köztársasági elnök. „Ma is érdemes volna egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinni 2017-re” – mondta Áder János az Újév első perceiben a közmédiában sugárzott beszédében. 

Kétségtelen, hogy a világnak meg kell szabadulnia attól a fajta terrorizmustól, amely az Iszlám Államtól és a véle szövetséges terrorszervezetektől származik.

Ezek az emberszabású lények, üzleti megfontolásból, munka és szellem nélküli, primitív uralkodási vágytól vezérelve igyekeznek úrrá lenni azon a szemétdombon, amelyet teremtenek.

A középkor legsötétebb korát idézik cselekedeteikkel. Tetteik, amelyekről – sajnos – tudomást kell vennünk, mind-mind a bűnbeveszett emberi lélek vészterhes csapongásából erednek.

Sajnos, nem mindig tudjuk ezeket az eszetleneket fékezni, hiszen visszaélnek mindennel, amivel álcázni tudják aljasságukat, és véres kezükkel képesek behatolni otthonunk legbelső szobáiba és templomainkba egyaránt.   

A KÖZÖNY IS VÉTEK

Hogy ebben az évben sikerül-e ezt a fajta terrorizmust visszaszorítanunk, az korántsem biztos. Meghaladja egyéni lehetőségeinket, de ki-ki hozzáadhat ehhez a folyamathoz valamennyit, ha jobban odafigyel a környezetére, ha megpróbálja továbbadni azokat a jeleket, amelyeket jártában-keltében észlel.

Aki dédelgeti a gonoszt, az maga is vétkessé válik.

A világpolitika szintjén minket nem fognak megkérdezni. Az a vonat nélkülünk megy, de a szele időnként megcsap.

Idehaza a kisebb nagypolitika már jóval közelebbi. Van némi beleszólásunk, de a Dambovita-parti arrogancia, a nagyromán magabiztosság ellen folyton tenni kell ebben az egy oszthatatlan nemzetállamban, amelynek szász gyökerű elnöke van, s majdnem török miniszterelnöke lett az elmúlt két hét során.

PUZZLE

Kilenvenkilenc éve, hogy álmainkban és ügyességi játék formájában folyton, újra és újra  kirakjuk a térképet, amely emlékeztet minket arra a régvolt világra, amelyben elődeink éltek a dualizmus korában.

Az Osztrák-Magyar Monarchia nem a népek börtöne volt – amint az sokan állítják -, hanem egy sikeres ország, mondjuk ki nyugodtan: egy regionális középhatalom Közép-Kelet-Európában, amely 1867 és 1914 között soha meg nem ismételhető fejlődésen esett átt.

Ez a folyamat – sajnálatos módon – megtört ugyan Trianon után, de egy komoly visegrádi szellemű együttműködés mentén folytatható, még akkor is, ha az Európai Unió nyugati fele túlságosan nem szívleli. Szabad akarattal, saját pénzből ez az államszövetség megálmodható, építhető és – mindannyiunk örömére – alakítható.

Jó lenne belevinni ebbe a „projektbe” ezt az országot is, amelyben élünk, hogy az ódon hangulatú, nyugalmas Közép-Európa magához emelhesse a Kárpátok gallérján kívüli huzatos vidéket is, amelynek hangadói itt megtanulhatnák becsülni a kultúrák kontinuitását, az együttlétezést és a jövendő tudatos tervezését, hiszen a politikai osztály nem önmagáért, nem az egyéni zsírosodás és tespedés végett való, hanem azért, hogy becsülettel szolgálja a népet. 

A helyi államelnök újévi üzenetét így kezdte: „Kedves románok!…” Amíg egy bakszász így beszél, addig sok esélye nincsen a fent leírottaknak, de hátha most mégis… ITT megtekinthető a román nyelvű elnöki köszöntő.

GONDOZZUK HÁT KERTJEINKET!

Sokat dolgozhatnánk a saját házunk táján is. Tennivaló bőven akad. Legyünk büszkék arra, amink van.

Becsüljük az örökséget. És mutassuk meg az elvadult kaszálókat, a düledező régi házakat a gyermekeknek és az unokáknak, hátha megszeretik ezeket a kedves helyeket, és hátha elvégzik majd helyettünk azokat a befektetéseket, a nagyjavításokat, amelyeket mi – egyéb elfoglaltságaink ürügyén – dögök voltunk elkövetni.

Ha kettőt lépünk előre 2017-ben, akkor szerencsések leszünk, hiszen egyet akár visszakozhatunk, ha úgy véljük, hogy másképp már nem lehet.

Legyen haladás, s valahol egy torony is, amely felé vethetünk egy-egy pillantást a nagy igyekezetben.

NÓGRÁDI GYÖRGY SZERINT 2017 A LÁZADÁS ÉVE LESZ – tekintse meg az ECHO TV videóját!

Címkép: parameter.sk

Simó Márton

Gyilkosság történt Homoródalmáson az ünnepek alatt. Azért írjuk, hogy az ünnepek idején, mert sem a helyiek, sem a hatóságok nem tudták még hitelesen megállapítani, hogy tulajdonképpen mikor ölhettek meg ott egy 72 éves asszonyt.

Az van ilyenkor, hogy a székelyföldi hírportálok, a zászlóshajóknak mondott médiumok munkatársai is lazítanak, úgy gondolják, hogy bőven elég, ha az esztendő többi részében valamelyest helytállnak, ilyenkor kicsit eltávolodnak a munkától, úgymond szolgálaton kívül helyezik magukat, s takaréklángon üzemelve, csak a habot, a pezsgő- és petárdadurrogást ábrázolják, meg a világnak azt a mocskát, amelyet amúgyis a küszöbig sodornak a hírügynökségek jelentései. 

A gyilkosságot különös kegyetlenséggel követték el, több tucatnyi késszúrást emlegetnek a helyiek, az áldozatot pedig a háza udvarán találták meg december 27-én.

Bár abban az időszakban mi is a helyszínen tartózkodtunk – december 24-25-26-án -, ahogy mondjuk: a szeretet ünnepén, Karácsonykor, de akkor még ki sem derült, hogy valójában mi történhetett pár utcával odébb. Mi nem hírportál vagyunk, lassúbb és szerényebb, visszafogottabb a működésünk, de úgy látszik ezzel a kicsiny apparátussal is képesek vagyunk belelátni, belecsapni olykor a dolgok sűrűjébe.

Hogy baj van a sajtó hozzáálásával mifelénk, a mentalitással, a szakmaisággal, az több mint bizonyos. Jól látni, hogy nincsenek lebontva a szerepek, nincsen meg a normális hírközlési képesség. Nincsen meg a kellő empátia sem a médiamunkásokban, hiszen inkább csak piócaként lógnak a hírszerkesztők az internet virtuális tyúkbelein, a riporterek és a tényfeltárók pedig sunyítanak vagy szabadnaposak éppen, és csak a Boszporusznál történt lövöldözést hallják. Azt ingyen kapják, pár kattintással eljuthatnak online a gyökerekig. A nagyvilág híreit azonban bárki láthatja, nem kell hozzá helyi orgánum.

És valami nagy baj van a faluközösséggel is, ahol a szomszédok és a családok közötti, a rokonságon belüli kapcsolat is annyira elsorvadt, hogy csak egy valahonnan kívülről érkező szeretetcsomag átadásakor – végzetesen későn – derül ki a tragédia. Sok helyen nincsenek már közös karácsonyfák, és nincsen meghitt ünneplés a rokonság kebelében.

Tikosi László polgármester elmondta egy lakossági fórumon a minap, hogy a községben rossz a közbiztonság, mert a rendőröket máshová küldik járőri szolgálatra, s a helyben történt kisebb-nagyobb bűneseteket – feljelentések híján – nem is vizsgálják. Ezt a jelenséget több fórumon ismertette, személyesen jelezte a megyei rendőrlapitányságon, kérte a megfelelő intézkedéseket, de úgy látszik, megoldás mégsem született. Az utóbbi egy-két hónapban Homoródalmás vezetése polgárőrség szervezését is kezdeményezte…

Szokták mondani, hogy baj van Köpecen. Baj van Almáson. De baj van másutt is. És nagy baj van bennünk, velünk is!

Ne vizsgálódjunk, ne hívjunk össze most önmagunkban bizottságot, hanem – még mielőtt 2017. január 3-án megjelennének nyomtatásban és az internetes orgánumokban bizonyos 2016. december 27. előtti eseményekről szóló ‘hírek’ – próbáljunk meg kimosakodni a közönyből és a tunyaságból, s kérdezzük meg a szomszédságunkban, járjunk utána annak, hogy mi történt valójában Almáson vagy másutt…

A hatóságok – a helyi tanács, a rendőrség, az ügyészség – munkatársai is ünnepben éltek, de riasztották őket, s tették a dolgukat.

A sajtó nem riad fel az ünnepi bakterházban, pedig a vonat átrobog közben az úttesten.

Le kell tekerni a sorompót, legalább utólag, hogy meglegyen a látszat.

A címkép András Eduárd felvétele.

Simó Márton

A Haáz Rezső Múzeum, a Honvédelmi Minisztérium által fenntartott Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a

www.hrmuzeum.ro

A múzeum fenntartója
Székelyudvarhely Megyei Jogú Város
Polgármesteri Hivatala

www.varoshaza.ro

 

Hírügynökségi jelentések szerint elfogták a Szilveszter éjszakáján vaktában lövöldözni kezdő isztambuli gyilkos merénylő feleségét.

A terrorista 2017. január 1-én, egy helyi idő szerint hajnali 1 óra 15 perckor keződőd lövöldözésben 39 embert megölt és 69-et megsebesített.

A helyszínre kiérkező kommandósok nem tudták ugyan akkor lelőni vagy elfogni az elkövetőt, de a jelentések szerint a hátrahagyott fegyverről és más tárgyakról sikerült ujjlenyomatot és genetikai mintákat gyűjteniük.  A terroristát azonosították, de személyes adatait egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

A nyomozás és a tragédia körülményeinek kiderítése nagy erőkkel folyik Törökországban. 

Az újévi isztambuli merénylet ügyében letartóztatott gyanúsított felesége azt állítja, a televízióból értesült a támadásról – írta a Habertürk című török napilap internetes oldalán. A kedden őrizetbe vett nő a hatóságoknak leszögezte: még arról sem volt tudomása, hogy a férje az Iszlám Állam (IÁ) nevű terrorszervezet szimpatizánsa lenne.

A török médiában – egymásnak helyenként ellentmondó – értesülések jelentek meg a feltételezett elkövető Törökországba érkezéséről.

Az Ihlas török hírügynökség titkosszolgálati információi alapján azt közölte, hogy a merénylő november 20-án családjával együtt Kirgizisztánból érkezett Isztambulba repülőn. A szülők és a két gyerek onnan szárazföldön először Ankarába mentek, majd onnan november 22-én Konyába utazott tovább. A család ott egy ingatlanügynök segítségével talált szállást, és egy stúdiólakást bérelt ki havi 1100 török líráért (kb. 280 euró). A férj 3 hónapot előre kifizetett, és azt mondta: azért jött a városba, hogy munkát találjon. Miután a török hírtelevíziók hétfő este bemutatták az elkövetőről készült eddigi legélesebb fényképfelvételt, a környéken lakók felismerték a támadót és értesítették a hatóságokat. A rendőrség a merénylő feleségét őrizetbe vette és Isztambulba szállította.

Az Ihlas jelentése ellentmond a Habertürk kedden korábban megjelent beszámolójának, amely szerint a család nem Kirgizisztánból, hanem közvetlenül Szíriából érkezett, ahol a férfi az IÁ tagjaként harcolt.

A Habertürk úgy tudja, hogy a merényletet végrehajtó férfi végül december 29-én érkezett Isztambulba, míg a Sabah című legfőbb kormánypárti előzőleg arról írt, hogy ez december közepén történt. A támadó személye már ismert, egyes állítások szerint a Kína északnyugati részén élő ujgur népcsoporthoz tartozik, de a kilétét egyelőre nem hozták nyilvánosságra a hatóságok.

A török hírtelevíziók kedden beszámoltak egy 45 másodperces videóról, amelyet a merénylő önmagáról készített az Isztambul szívében található Taksim téren. Egyelőre nem tisztázott, hogy a felvétel a támadás előtt vagy után készült.

A szilveszter éjszaka, a Reina nevű szórakozóhelyen elkövetett lövöldözéses merényletben legalább 39-en meghaltak és 69-en megsebesültek. A támadást az Iszlám Állam vállalta magára. Az elkövető szökésben van, a török rendőrség nagy erőkkel keresi.

Címképünk az áldozatokra emlékező kegyeleti helyen készült – Fotó: Yrgiz Karahan/ Reuters.

Forrás: MTI