Blog

  • Mentor-díj 2016

    Mentor-díj 2016

    Mentor-díj 2016
    Ismeri azt az áldozatkész, lelkes tanárt, szakembert, aki gyermekét szakkörökön segítette, jó tanácsokkal látta el az iskolai felkészülésben vagy a tanulmányi versenyeken?

    Ismeri azt az edzőt, aki gyermekét jó szemmel kiemelte és a neki legmegfelelőbb sportágban segítette készségei, képességei fejlesztésében?

    Emlékszik arra a szeretett tanárára, aki elindította a pályán, akihez később is mindig fordulhatott jó tanácsért, szakmai támogatásért?

    Szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét azokra a tanárokra, nevelőkre, edzőkre, mentorokra, akik tehetséges fiatalokat fedeztek fel, a háttérből segítik tanítványaik első lépéseit, akiknek áldozatvállalása, munkája nagyban hozzájárul egy-egy fiatal képességeinek kibontakozásához.

    Keressük azokat a nevelőket, mentorokat, akik ösztönzik a tehetséges gyermekeket, mellettük vannak, keresik számukra a továbblépés lehetőségét, felkészítik őket a versenyekre, ha kell, pályázatot nyújtanak be helyettük.

    Keressük azokat a szakembereket, akik tudásuk továbbadásával több generáció tehetségeit segítették kiemelkedő eredményekhez, akik azonban a háttérben maradtak, akiknek a munkája sem erkölcsileg, sem anyagilag nem kapta meg a megfelelő elismerést.

    Ha ismer ilyen tanárt, edzőt, mentort, jelölje őt a tehetségek gondozói számára létrehozott Mentor Díjra!

     
    A jelölés módja
     
    Bárki nyújthat be jelölést egyénileg vagy csoportosan.

    Jelölni a jelölt nevének, elérhetőségének (postacím, telefonszám, e-mailcím, intézmény neve) a megadásával és indokolással lehet, amely tartalmazza a jelölt által felkészített gyermekek, fiatalok legfontosabb eredményeit, a jelölt pályafutásának néhány kiemelkedő állomását. A jelölésnek egyaránt ki kell domborítania a jelölt szakmai és emberi kvalitásait.

    A jelölésnek tartalmaznia kell a jelölő személy vagy csoport elérhetőségét (postacímét, telefonszámát, e-mailcímét) is, hogy szükség esetén, kiegészítő információkat kérhessünk a jelöltről. Csak az alapítvány honlapján (www.pentrucomunitate.ro) elérhető űrlapon beküldött jelölést tekintjük érvényesnek. Jelölni lehet magyar és román nyelven egyaránt.

    Korábbi években jelölt, de nem díjazott személyt újra lehet jelölni.
     
    Kik lehetnek jelöltek?
     
    Tanárok, edzők, nevelők, akik 18 év alatti fiatalokat oktatnak, nevelnek, képeznek, kísérnek, vagy szakköröket vezetnek, önzetlenül és eredményesen segítik diákjaik iskolán kívüli tevékenységét, szakmai pályafutásukban történő elindulását;
    akik képesek fokozott figyelmet fordítani a – családi hátterük vagy anyagi lehetőségeik miatt – hátrányos helyzetben levő gyerekekre a sikerért folytatott küzdelmükben; akik olyan fórumokat hívtak életre (versenyek, találkozók, alapítványok, egyesületek, önképzőkörök stb.), amelyek elősegítették a gyerekek és fiatalok továbblépését, tehetségük kibontakoztatását;
    akik több évtizedes pályafutásuk során a helyi közösség megbecsülését, a szakterületükön dolgozó kollégáik elismerését vívták ki.
     
    A jelölések értékelése
     
    A legérdemesebb jelöltek közül a Közösségért Alapítvány kuratóriuma 10 személyt választ ki és részesít Mentor Díjban. A díj a Mentor Trófea, egy oklevél és 8.000 lej pénzjutalom. Az értékelésnél a kuratórium elsősorban azt vizsgálja, mekkora része volt a mentornak az általa felkészítettek sikerében.

    Jelöléseket 2016. december 31-ig lehet benyújtani. A Közösségért Alapítvány kuratóriuma 2017. februárjában választ a jelöltek közül, a díjátadást pedig az ezt követő időszakban szervezi meg. 

    A jelöléseket e-mailen vagy postán lehet beküldeni. 

    Postacím: A Közösségért Alapítvány, 400603 Kolozsvár, 1989 December 21. sugárút 77., I. em., The Office C.

    A borítékra kérik feltüntetni: Mentor Díj.

    E-mail: mentor@pentrucomunitate.ro.

     
    További információkat írásban a mentor@pentrucomunitate.ro e-mail címen, illetve a 0752-018760 vagy a 0755-045699-es telefonszámon lehet igényelni.
     

  • Isten oltó-kése – Istenről, hitről

    Isten oltó-kése – Istenről, hitről

    Isten oltó-kése - Istenről, hitről

    A Budapesti Corvina Könyvkiadó elegáns kivitelezésű, több mint százoldalas kiadványa Isten oltó-kése címmel jelent meg, alcíme szerint: 33 magyar vers Istenről, hitről. Az Ómagyar Mária-siralomtól Pilinszky Jánosig. Albumhoz illően szellős elrendezés jellemzi a kiadványt, a nagyméretű képek Márton Ildikó felvételei.

    A szövegek szerzői egyrészt ismertek a kárpát-medencei magyaroknak: Janus Pannonius, Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany János, Petőfi, Vajda János, Ady Endre, József Attila és a költők sora a 20. század közepéig folytatódik. Nagy nevek, akiknek sok nagy versét ismerjük. Másrészt pedig a szerkesztő, a szövegeket válogató Király Levente kevésbé ismert szerzőkre is gondolt, főleg régebbi korokból: Csanádi Albert, Bornemisza Péter, Rimay János, Nyéki Vörös Mátyás, Gulyás Pál. Ebből is gyanítható, hogy nem szokványos szöveggyűjteményről van szó.

    Erdélyi szerző nem sok került ebbe a társaságba: Bencédi Székely Istvánnak a neve is mutatja, hogy földink. Protestáns lelkész, iskolamester, zsoltárfordító, énekszerző volt, 1558-tól Göncön Károlyi Gáspár lelkésztársa, később Károlyi a veje lett. Inkább az ismert róla, hogy 1538-ban ő szerkesztette meg az első magyar nyelvű kalendáriumot, ez iskolai segédkönyv volt a magyarul már olvasni tudó gyermekeknek. Cronica az vilagnac ieles dolgairol című munkája az első magyar nyelvű világtörténelem. Ez korának legolvasottabb könyve volt. 5520 év történetét foglalja össze. Másik erdélyi Petrőczy Kata Szidónia, illetve Reményik Sándor.

    Ha pedig hitről, Istenről szóló verseket tartalmaz a kiadvány, nem is lehet szokványos. A válogatásban a legismertebb szerzőknek sem az ismert versei kerültek be. A könyv újdonsága éppen ez, hogy új olvasmányt nyújt. 

     
    Számomra is újdonság például Füst Milán istenről, Kassák Lajosnak Jézusról szóló verse a 30-as évekből. 

    Olyan ez a könyv, mint amikor becsukjuk magunk mögött este az ajtót és magunkra maradunk, vagy istennel.

    A több évszázadot átfogó szövegválogatás, a versek témája, hangulata pedig leginkább azt példázza, hogy az utóbbi fél évezredben a hit közösségi élményből egyre személyesebbé vált. 

    A képek fehér-feketében egészen más hatást keltenek, mint a mindennapok megszokott színeivel. Amennyiről lemondott Márton Ildikó a színekkel, talán annál többet tesz elénk ennek a könyvnek az oldalain, illetve a nagy méretű felvételeket ebbe a térbe hozva. A felvételek nem illusztrációi a verseknek, hanem hangulati társaik.

    Felbukkannak itt a legismertebb vallásos jelképek: templom, magányos meg sötét termű templom, angyal, énekes könyv, falfestmény, fakereszt, temető, feszület, templombelsők. És teljesem más, témában-hangulatban egészen különbözők: egyedül álló fa, rajta madarak, csillár szimmetrikus karjai, képkollázs, falukép toronnyal stb. És vannak hangulatos élet- meg helyzetképek, épületfotók. Csigalépcső, tornácdíszek, üres pad, bedeszkázott ablak, falukép, erdőhavas táj, tengerpart, víztükör sötétben.

    Ezekből a mozaikokból ugyan nem lehet összerakni egy egész világnak a képét, ám arra alkalmasak, hogy a könyvbeni szinte véletlenszerű előfordulásukkal folyton a minket körülvevő valóságra utaljanak, azt legalább részleteiben megjelenítsék. Fent és lent, magasság és mélység ilyen módon alakul ki bennünk a versek és képek viszonylatában is.

     
    A kiállítás január közepéig tekinthető meg Székelyudvarhelyen, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén, munkanapokon 8-15 óra között.

    P. Buzogány Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • Fiatalok az épített és természeti környezet védelméért

    Fiatalok az épített és természeti környezet védelméért

     Fiatalok az épített és természeti környezet védelméért

    Mint 26 esztendeje minden évben, idén is pályázatot hirdetnek 8 és 18 év közötti fiatalok számára.

    A szervezők arra kíváncsiak, hogy a pályázni kívánók környezetében melyik az a nevezetes, megőrzésre méltó épített vagy természeti érték, családi emlék vagy tárgy, amelyre leginkább büszke, és amit barátainak is szívesen megmutatna?

     
    Ezekről az értékekről történet írható, rajz, fotó vagy makett készíthető. A gondolatokat – műfaji és technikai megkötéts nélkül – bátran meg lehet fogalmazni képzőművészeti alkotásban, akár versben, akár prózában, akár egy CD-re rögzített zenei alkotásban is.

    A zsűri önálló megfigyeléseket, önálló véleményeket vár!  

    Amennyiben lehetőség van rá, kérik digitális formában is elküldeni a pályamunkákat!

    Az írásos pályaművek terjedelme 5-15 A4-es oldal lehet – mellékletek nélkül. A pályaművek értékét növelhetik a témához kapcsolódó fotók, rajzok, térképvázlatok.

    A képzőművészeti jellegű pályázatok tetszőleges technikával készülhetnek.

    Pályázni lehet egyénileg és csoportosan is.

    A pályázatok elbírálása korcsoportonként és témakörönként külön-külön történik.

    Kérik, hogy a pályázatokon olvashatóan szerepeljen a név, életkor, iskola neve, címe, vagy a lakcím, e-mail cím, esetleg telefonszám is! 

     
    A pályázatok benyújtási határideje: 2017. február 15.
     
    Cím: Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) 
    1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4. vagy Postacím: 1531 Budapest, Pf.: 22

    A pályázatok benyújtása után a pályaművek a Szövetség tulajdonát képezik. Esetleges visszaszolgáltatásuk egyedi kérelem alapján lehetséges. 

    A díjazottak értékes könyv- és játékcsomagot vehetnek át. 

     
    A fődíjasok egy remek csapatban, egy pompás helyen, érdekes, értékmegőrző munkában vehetnek részt 2017 nyarán a Város- és Faluvédők Szövetségének országos ifjúsági örökségvédő táborában.

    Élő Székelyföld Munkacsoport
     

  • Az esztendő mérlege

    Az esztendő mérlege

    Az esztendő mérlege

    A most lezáruló 2016-os év fontos mérföldkő volt az Élő Székelyföld Munkacsoport és az általa fenntartott, összehangolt két portál életében egyaránt.

    A korábban egyszerű blogként létrehozott, az eszm.ro cím alatt működő honlap régebbi ugyan (2014-es alapítású), de csak júliustól kezdte elnyerni mostani alakját. Az újabb, a www.eloszekelyfold.com ebben a kivitelében régebbi, 2016. február 1-je óta üzemel. 

    Ezek a fejlesztések elég látványos, exponenciális jellegűnek mondható növekedést eredményeztek az Élő Székelyföld Munkacsoport (és az egyesület) ismertsége és tevékenysége terén egyaránt. 

    Az ismertség által azonban a felelősség is nagyobb, még jobban, még többet kell dolgoznunk, mint eddig. A munka nem szöveggyártást, hanem közösségszolgálatot jelent. Komoly és állandóan bővülő feladatsort.

    Egyre többen olvasnak minket

    Az eszm.ro ez idő alatt  75444 látogató részéről 124348 megtekintést, míg az eloszekelyföld.com 116589 egyéni rákeresést generált. Összesen 602 publikációink jelent meg ebben az időszakban, amelyek közül 525-öt átlinkeltünk egyik portálról a másikra 77 cikkünk az egyik, vagy csak a másik helyen szerepelt; hivatkozást megjelenése idején nem, esetleg a későbbiekben kapott, ha úgy láttuk, hogy a tartalomra való rámutatással segíthetjük az olvasót.

    Különböző tematikájú és műfajú írásainkat napi átlagban mintegy 459-en olvasták. Enyhe túlzással azt mondhatnánk, hogy 500 példányban megjelenő „napilap” vagyunk, amelyből mindössze 41 példány a remittenda. Ez azonban így nem igaz, hiszen az a tény, hogy valaki rákeres portájainkra, megnyit egy-egy cikket, még nem jelenti azt, hogy el is olvassa. Talán beleolvas. Annyi azonban biztos, hogy hangvételünket kedvelik, érdeklődéssel követik az ábrázolt jelenségeket, hiszen témáink 80%-ban székelyföldi sajátosságokkal foglalkoznak, s csak a fennmaradó egyötöd érint országos és nemzetközi témákat.

    Mivel energiánk véges, a beérkező véleményeket (kommentek) szűrjük, s inkább blokkoljuk, hiszen azok „szabadon engedése” a kibertérbe újabb véleményeket szülne, amelyek moderálása időigényes. E visszajelzés-szintnek a gondozása későbbi feladat, amelyet 2017-ben igyekszünk majd rendezni.    

    Fotó: korkep.sk

    Kik az olvasók?

    Pontosan nem ismerjük az életkor vagy képzettség alapján való bontást, nemek szerint talán szét tudnánk válogatni az érdeklődőket, létezik ilyen módszer, de ezzel most nem foglalkozunk.

    Az olvasók zöme székelyföldi, illetőleg hazai internet-előfizető, kb. 60%, IP-címek alapján a magyarországi látogatók aránya 20% körüli, majd ez után következnek azok az országok, amelyekben a magyar (vagy székely?) diaszpóra, illetve az őshonos nemzettársak jelnléte számottevő (Németország, AEÁ, Ausztria, Nagy-Britannia, Szlovákia, Svájc, Svédország, Kanada, Szerbia, Ukrajna, Olaszország, Dánia, Franciaország, Ausztrália, Hollandia, Norvégia (ami 5000 és 150 közötti rendszeres, időnként visszatérő olvasót feltételez); alkalmi olvasók még további 78 országból jelentkeznek (a 150 és az 1 cikk/ felhasználó közötti skálán elhelyezkedve).

    Melyek a legnépszerűbb témák

    Kétségtelen, hogy azok a publikációk, amelyek a Székelyföld életét érintik. Olyan riportok, tudósítások, amelyek látványos eseményekről szólnak (például a két Homoród-mentének népviseletét bemutató kápolnásfalusi találkozó, Dávid Botond fotográfus nemzetközi szinterekre eljutott kiállítása), de azokat az írásokat is sokan olvassák, amelyekben hátrányos helyzetű falvakkal, elnéptelenedő településekkel foglalkozunk. 

    Dávid Botond felvétele

    Erdély egy gyönyörú nő volt

    Simó Márton fevétele
    Simó Márton felvétele

    A Homoród-mente népviseletben

    Mi voltunk az elsők, akik az atyhai templom pusztulásáról írtunk. Az MTI és a teljes magyar sajtó tőlünk vette át a hírt. Büszkék vagyunk arra, hogy higgatdan és tárgyilagosan álltunk a későbbiekben is a téma mellé.

    Szerepet vállaltunk a kétszázfős egyházközség erőfeszítésében, amellyel forrásokat gyűjt az újjáépítéshez. Ezt a jótékonysági munkát következetesen fogjuk végezni 2017-ben is.

    Simó Márton felvétele

    Ahol a Gondviselésnek különös tervei vannak

    Nem elhanyagolható publicistáink tevékenysége sem. Sebestyén Péter plébános, egyházi író, esszéista heti rendszerességgel jelentkezik tárcákkal. Lakatos Mihály atyánkfia egy Pestre szakadt Ábel, aki – élve a lehetőségekkel – egy sajátos figurát teremtett, kéthetente örvendeztet meg fővárosi élményeivel és gyermekkori emlékei újszerű „leképezésével’.

    Ábel – Bencze László rajza
     

    Honnan és hogyan tovább?

    A Békés Drén Kft. önzetlenül és nagyvonalúan támogatott, sikerült nyernünk egy pályázattal a Bethlen Gábor Alapnál is. A Góbé Termékcsalád gazdájával, a Merkúr Áruházlánccal és az Élő Szövet Alapítvánnyal több alkalommal is sikeresen tudtunk együttműködni. Folytatnánk a székelyföldi falvak épített őrökségének megőrzésével foglalkozó konferenciák sorozatát, újabb falufüzeteket adnánk ki, résztvennénk közös programok létrehozásában – ilyen lenne a Zöld ág reménysége nevet viselő rendezvény -, és folyamatosan írnánk, fejlesztenénk tovább portáljainkat.

    Alsósófalvi legények az 1940-es évek elején – Fotó: www.alsosofalva.eu

    A zöld ág reménysége

    Mivel a növekvő olvasottság reklámerőt is jelent, a továbbiakban igyekszünk minél több potenciális hirdetőt megszólítani és kinek-kinek kidolgozni azt a reklámfelületet, -kampányt, amilyent óhajt.

    Hirdetési tarifáink a 2016-2017-es évre

    Mindehhez boldogabb újesztendőt, kedvet, erőt, egészséget kívánok minden olvasónak és munkatársnak!

    A címkép Dávid Botond munkája.

    Simó Márton

  • Áder János újévi köszöntője

    Áder János újévi köszöntője

    Áder János újévi köszöntője

    Az államfő beszéde elején Isten áldását kérte a magyarságra. „Kívánom, hogy 2017 hozzon több békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet világunkban” – mondta, egyúttal azt is kívánva, hogy „mindig legyen elég figyelmünk ahhoz, hogy felismerjük és megbecsüljük a teljesítményt”. Áder János felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a világraszóló eredményeket elérő magyarok teljesítményét kell értékelni, hanem azokét is, akik a maguk helyén, módján és tehetsége szerint „szebbé, jobbá, örömtelibbé formálják életünket”.

    A százötven éve lezajlott kiegyezés korára történő méltó emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet újévi köszöntőjében a köztársasági elnök. „Ma is érdemes volna egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinni 2017-re” – mondta Áder János az Újév első perceiben a közmédiában sugárzott beszédében. 

     
    A köztársasági elnök az elmúlt év örömteli eseményei közül kiemelte a magyar olimpikonok sikerét és a futball Európa-bajnokság örömünnepeit, továbbá több magyar tudományos és kulturális sikert, köztük az újabb magyar Oscar-díj megszületését.
    Az államfő a 2016-os év fájdalmas veszteségei között említette Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobel-díjas halálát, Esterházy Péter, Csoóri Sándor és Kocsis Zoltán elhunytát. „Ők mindörökké velünk maradnak, mert mindazzal, amit létrehoztak, mindannyiunkat gazdagabbá tettek” – jelentette ki Áder János.

    Felidézte, hogy az ország az előző esztendőben emlékezett az 1956-os szabadságharc 60. évfordulójára; „56 nélkül ma más lenne Európa, és mások lennénk mi is”. „Az akkori hősök bátorsága adott ihletet 1989-ben és 90-ben, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat és függetlenségünket” – tette hozzá.
     

    Áder János köztársasági elnök és Weisz Fanni jeltolmács

    A köztársasági elnök ezt követően arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2017-es év nem egy forradalom ünnepi éve lesz, hanem egy olyan esemény 150. évfordulója, amely „páratlanul sikeres országépítő időszak előtt nyitotta meg az utat”.

    Az 1867-es kiegyezést követő évtizedek a magyar felemelkedés csodálatos korszakává váltak – mondta, hozzátéve, hogy nyugatos polgárosodásunk aranykora ez, amelynek eredményeit azóta is csodálja a világ. „Fővárosunk, városaink ekkor nyerték el mai arculatukat, ekkor épült ki út- és vasúthálózatunk, ekkor erősödött meg népiskolai rendszerünk” – sorolta a köztársasági elnök, megemlítve, hogy a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság, a magyar tudomány sokak által irigyelt világraszóló eredményei mindenkit ámulatba ejtettek.
     

    A kiegyezés lényegi része volt Ferenc József és felesége, Sissy királyné
    megkoronázása 1867. június 8-án (Székely Bertalan freskója a kecskeméti
    városháza dísztermében) – a koronát Andrássy Gyula miniszterelnök
    és Simor János esztergomi érsek tartja
    „Csak a munka fejti ki, csak az tartja fenn a testnek és léleknek erejét; csak munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve” – idézte Áder János az akkori idők meghatározó alakjának, Deák Ferencnek, a haza bölcsének szavait.

    A köztársasági elnök újévi köszöntőjét ezúttal is Weisz Fanni fordította jelnyelvre a siket és nagyothalló nézők számára.

    Kovács Tamás/ MTI felvételei
    Forrás: MTI

    Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • Kihívások 2017-re

    Kihívások 2017-re

    Kihívások 2017-re

    Kétségtelen, hogy a világnak meg kell szabadulnia attól a fajta terrorizmustól, amely az Iszlám Államtól és a véle szövetséges terrorszervezetektől származik.

    Ezek az emberszabású lények, üzleti megfontolásból, munka és szellem nélküli, primitív uralkodási vágytól vezérelve igyekeznek úrrá lenni azon a szemétdombon, amelyet teremtenek.

    A középkor legsötétebb korát idézik cselekedeteikkel. Tetteik, amelyekről – sajnos – tudomást kell vennünk, mind-mind a bűnbeveszett emberi lélek vészterhes csapongásából erednek.

    Sajnos, nem mindig tudjuk ezeket az eszetleneket fékezni, hiszen visszaélnek mindennel, amivel álcázni tudják aljasságukat, és véres kezükkel képesek behatolni otthonunk legbelső szobáiba és templomainkba egyaránt.   

    A KÖZÖNY IS VÉTEK

    Hogy ebben az évben sikerül-e ezt a fajta terrorizmust visszaszorítanunk, az korántsem biztos. Meghaladja egyéni lehetőségeinket, de ki-ki hozzáadhat ehhez a folyamathoz valamennyit, ha jobban odafigyel a környezetére, ha megpróbálja továbbadni azokat a jeleket, amelyeket jártában-keltében észlel.

    Aki dédelgeti a gonoszt, az maga is vétkessé válik.

    A világpolitika szintjén minket nem fognak megkérdezni. Az a vonat nélkülünk megy, de a szele időnként megcsap.

    Idehaza a kisebb nagypolitika már jóval közelebbi. Van némi beleszólásunk, de a Dambovita-parti arrogancia, a nagyromán magabiztosság ellen folyton tenni kell ebben az egy oszthatatlan nemzetállamban, amelynek szász gyökerű elnöke van, s majdnem török miniszterelnöke lett az elmúlt két hét során.

    Újévi kísérlet – Soós Emőke felvétele


    PUZZLE

    Kilenvenkilenc éve, hogy álmainkban és ügyességi játék formájában folyton, újra és újra  kirakjuk a térképet, amely emlékeztet minket arra a régvolt világra, amelyben elődeink éltek a dualizmus korában.

    Az Osztrák-Magyar Monarchia nem a népek börtöne volt – amint az sokan állítják -, hanem egy sikeres ország, mondjuk ki nyugodtan: egy regionális középhatalom Közép-Kelet-Európában, amely 1867 és 1914 között soha meg nem ismételhető fejlődésen esett átt.

    Ez a folyamat – sajnálatos módon – megtört ugyan Trianon után, de egy komoly visegrádi szellemű együttműködés mentén folytatható, még akkor is, ha az Európai Unió nyugati fele túlságosan nem szívleli. Szabad akarattal, saját pénzből ez az államszövetség megálmodható, építhető és – mindannyiunk örömére – alakítható.

    Jó lenne belevinni ebbe a „projektbe” ezt az országot is, amelyben élünk, hogy az ódon hangulatú, nyugalmas Közép-Európa magához emelhesse a Kárpátok gallérján kívüli huzatos vidéket is, amelynek hangadói itt megtanulhatnák becsülni a kultúrák kontinuitását, az együttlétezést és a jövendő tudatos tervezését, hiszen a politikai osztály nem önmagáért, nem az egyéni zsírosodás és tespedés végett való, hanem azért, hogy becsülettel szolgálja a népet. 

    A helyi államelnök újévi üzenetét így kezdte: „Kedves románok!…” Amíg egy bakszász így beszél, addig sok esélye nincsen a fent leírottaknak, de hátha most mégis… ITT megtekinthető a román nyelvű elnöki köszöntő.

    GONDOZZUK HÁT KERTJEINKET!

    Sokat dolgozhatnánk a saját házunk táján is. Tennivaló bőven akad. Legyünk büszkék arra, amink van.

    Szabó Károly felvétele

    Becsüljük az örökséget. És mutassuk meg az elvadult kaszálókat, a düledező régi házakat a gyermekeknek és az unokáknak, hátha megszeretik ezeket a kedves helyeket, és hátha elvégzik majd helyettünk azokat a befektetéseket, a nagyjavításokat, amelyeket mi – egyéb elfoglaltságaink ürügyén – dögök voltunk elkövetni.

    Ha kettőt lépünk előre 2017-ben, akkor szerencsések leszünk, hiszen egyet akár visszakozhatunk, ha úgy véljük, hogy másképp már nem lehet.

    Legyen haladás, s valahol egy torony is, amely felé vethetünk egy-egy pillantást a nagy igyekezetben.

    NÓGRÁDI GYÖRGY SZERINT 2017 A LÁZADÁS ÉVE LESZ – tekintse meg az ECHO TV videóját!

    Címkép: parameter.sk

    Simó Márton

  • Gyilkosság, sajtó, ingerküszöb

    Gyilkosság, sajtó, ingerküszöb

    Gyilkosság, sajtó, ingerküszöb

    Gyilkosság történt Homoródalmáson az ünnepek alatt. Azért írjuk, hogy az ünnepek idején, mert sem a helyiek, sem a hatóságok nem tudták még hitelesen megállapítani, hogy tulajdonképpen mikor ölhettek meg ott egy 72 éves asszonyt.

    Az van ilyenkor, hogy a székelyföldi hírportálok, a zászlóshajóknak mondott médiumok munkatársai is lazítanak, úgy gondolják, hogy bőven elég, ha az esztendő többi részében valamelyest helytállnak, ilyenkor kicsit eltávolodnak a munkától, úgymond szolgálaton kívül helyezik magukat, s takaréklángon üzemelve, csak a habot, a pezsgő- és petárdadurrogást ábrázolják, meg a világnak azt a mocskát, amelyet amúgyis a küszöbig sodornak a hírügynökségek jelentései. 

    A gyilkosságot különös kegyetlenséggel követték el, több tucatnyi késszúrást emlegetnek a helyiek, az áldozatot pedig a háza udvarán találták meg december 27-én.

    Bár abban az időszakban mi is a helyszínen tartózkodtunk – december 24-25-26-án -, ahogy mondjuk: a szeretet ünnepén, Karácsonykor, de akkor még ki sem derült, hogy valójában mi történhetett pár utcával odébb. Mi nem hírportál vagyunk, lassúbb és szerényebb, visszafogottabb a működésünk, de úgy látszik ezzel a kicsiny apparátussal is képesek vagyunk belelátni, belecsapni olykor a dolgok sűrűjébe.

    Hogy baj van a sajtó hozzáálásával mifelénk, a mentalitással, a szakmaisággal, az több mint bizonyos. Jól látni, hogy nincsenek lebontva a szerepek, nincsen meg a normális hírközlési képesség. Nincsen meg a kellő empátia sem a médiamunkásokban, hiszen inkább csak piócaként lógnak a hírszerkesztők az internet virtuális tyúkbelein, a riporterek és a tényfeltárók pedig sunyítanak vagy szabadnaposak éppen, és csak a Boszporusznál történt lövöldözést hallják. Azt ingyen kapják, pár kattintással eljuthatnak online a gyökerekig. A nagyvilág híreit azonban bárki láthatja, nem kell hozzá helyi orgánum.

    És valami nagy baj van a faluközösséggel is, ahol a szomszédok és a családok közötti, a rokonságon belüli kapcsolat is annyira elsorvadt, hogy csak egy valahonnan kívülről érkező szeretetcsomag átadásakor – végzetesen későn – derül ki a tragédia. Sok helyen nincsenek már közös karácsonyfák, és nincsen meghitt ünneplés a rokonság kebelében.

    Tikosi László polgármester elmondta egy lakossági fórumon a minap, hogy a községben rossz a közbiztonság, mert a rendőröket máshová küldik járőri szolgálatra, s a helyben történt kisebb-nagyobb bűneseteket – feljelentések híján – nem is vizsgálják. Ezt a jelenséget több fórumon ismertette, személyesen jelezte a megyei rendőrlapitányságon, kérte a megfelelő intézkedéseket, de úgy látszik, megoldás mégsem született. Az utóbbi egy-két hónapban Homoródalmás vezetése polgárőrség szervezését is kezdeményezte…

    Szokták mondani, hogy baj van Köpecen. Baj van Almáson. De baj van másutt is. És nagy baj van bennünk, velünk is!

    Ne vizsgálódjunk, ne hívjunk össze most önmagunkban bizottságot, hanem – még mielőtt 2017. január 3-án megjelennének nyomtatásban és az internetes orgánumokban bizonyos 2016. december 27. előtti eseményekről szóló ‘hírek’ – próbáljunk meg kimosakodni a közönyből és a tunyaságból, s kérdezzük meg a szomszédságunkban, járjunk utána annak, hogy mi történt valójában Almáson vagy másutt…

    A hatóságok – a helyi tanács, a rendőrség, az ügyészség – munkatársai is ünnepben éltek, de riasztották őket, s tették a dolgukat.

    A sajtó nem riad fel az ünnepi bakterházban, pedig a vonat átrobog közben az úttesten.

    Le kell tekerni a sorompót, legalább utólag, hogy meglegyen a látszat.

    A címkép András Eduárd felvétele.

    Simó Márton

  • „A Doberdó hőse”

    „A Doberdó hőse”

    „A Doberdó hőse”

    A Haáz Rezső Múzeum, a Honvédelmi Minisztérium által fenntartott Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a

    Nemzetstratégiai Kutatóintézet közös szervezésében 2017. január 4-én, szerdán, 18:00 órakor nyitják meg a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum első, „A DOBERDÓ HŐSE” – Kratochvil Károly altábornagy, a sokoldalú hazafi című kiállítást. 

    A 20. századi magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja, KRATOCHVIL KÁROLY altábornagy halálának 70. évfordulója alkalmából, 2016 második félévére a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megemlékezés-sorozat megvalósítását kezdeményezte.

    Az emlékév aktualitását erősíti, hogy 2016-ban a Doberdó-fennsíkon jelentős magyar részvétellel vívott emberfeletti küzdelem 100. évfordulójára is emlékezünk, amelyben Kratochvil Károlynak és a parancsnoksága alatt álló m. kir. 4. honvéd gyalogezrednek kiemelkedő szerep jutott.

    KRATOCHVIL KÁROLY (1869–1946) az Osztrák–Magyar Monarchia katonatisztje – tanár a pécsi hadapródiskolában és a Ludovika Akadémián, – a Habsburgok magyarországi ágánál, József főherceg udvartartásának tagjaként József Ferenc és László főherceg nevelését irányítója volt. 1914-ben, a mozgósításkor saját kérésére osztották be frontszolgálatra a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredhez, amelynek több mint három éven át volt a parancsnoka. Személyes bátorságával a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét is kiérdemelte. Ő szervezte meg a Székely Hadosztályt.
     

    A megnyitóünnepségen köszöntőt mond Gálfi Árpád – Székelyudvarhely megyei jogú város polgármestere, továbbá Vargha Tamás, HM miniszterhelyettes, SzászZ Jenőm az NSKI elnöke. A kiállítást és Kratochvil Károly életútját bemutatja dr. KOVÁCS Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa. A rendezvény házigazdája dr. Miklós Zoltán néprajzkutató, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója.
    A Fúvos Quartett katondalokat ad elő.

     

     
    A „DOBERDÓ HŐSE” – Kratochvil Károly altábornagy, a sokoldalú hazafi című kiállítás mobilrésze júliusban kezdte meg vándorlását. A debreceni Kölcsey Művelődési Központban, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban, a mátészalkai
    Szatmári Múzeumban volt kiállítva. Erdélyi körútja során Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Nagyszalontán és Kézdivásárhelyen láthatta a közönség, 2017 január 4 – 17. között pedig Székelyudvarhelyen, a Haberstumpf-villa pincegalériájában (Bethlenfalvi út, 2–6 szám) lesz megtekinthető.

    KRATOCHVIL KÁROLY – AZ ELFELEJTETT PARANCSNOK címmel dokumentumfilm is készült 2016-ban, amely ITT megtekinthető.

    Élő Székelyföld Munkacsoport


    www.hrmuzeum.ro

    A múzeum fenntartója
    Székelyudvarhely Megyei Jogú Város
    Polgármesteri Hivatala

    www.varoshaza.ro

     

  • Tündérkertjeink – döntés és helytállás kérdése

    Tündérkertjeink – döntés és helytállás kérdése

    Tündérkertjeink - döntés és helytállás kérdése
    „Maga a Kárpát-medence tudna ismét egy nagy Tündérkertté válni, hiszen megvan minden adottsága erre. Ha a falvakra gondolok, akkor a régi falvak szerkezete úgy volt kialakítva, hogy gyakorlatilag minden ház mellett volt egy kis háztáji gyümölcsös, s a falut is egy vagy több gyümölcsös vette körül. Ha ezt vissza tudjuk állítani, s magát a mozgalmat vonzóvá tudjuk tenni az itt lakók számára, akkor már nagyot léptünk. Ehhez azonban kitartás és elköteleződés kell, hiszen egy szalagavató ünnepséggel ezt nem lehet megoldani” – mondotta a projektmenedzser.

    A minap részt vettünk egy általa szervezett rendezvényen, amelyet követően beszélgettünk és igyekeztünk összefoglalni az Erdélyi Tündérkertek mozgalom lényegét és eddigi eredményeit.

    Pakot Mónikával a személyes érintettség irányából közeledve beszélgettünk a létező és a megálmodott erdélyi és székelyföldi Tündérkertekről.

    – Mikor kezdődött nálad a „gyümölcsészet”? Ez viszonylag friss dolog, vagy már gyermekkorodban vonzottak a kertek, a gyümölcsfák?

     
    – Ezen néha én is elgondolkodom, hogy honnan is származik a tájfajták iránti szenvedélyem? Talán anyai ágon nagyapám emléke erősödött fel bennem, akit sajnos már kisgyerekkoromban elveszítettem. Ő természetközeli életet élt, és tündérkertet alakított ki a portája körül. A kertje és az udvara egy igazi paradicsom volt nekünk, gyerekeknek, tele fákkal, bogyós gyümölcsökkel, eperrel, de nagyon sok virág is volt az udvaron, aminek elsősorban esztétikai célja volt. Ez a paradicsomi élmény nagyon erősen él bennem még ma is. Ugyanakkor édesanyám is sokat mesélt arról, hogyan dolgozta fel nagyapám a termést, például. az almából és ribizliből bort készített, a vadalmából és vadkörtéből ecetet, a vadgyümölcsök magjait a ház melletti kiskertbe sorokba elültette és abból vadalanyt nevelt, amiket később beoltott. Talán ezek a mély élmények mozgattak meg valamit bennem és 2008-ban elkezdtem konkrétan dolgozni a tájfajták megmentése érdekében.
     
     Minden kertben megvannak a lehetőségek – Szabó Károly felvétele
     
    – A Tündérkert-mozgalom már korábban megvolt Erdélyben, vagy te is egyike vagy erdélyi létrehozóinak?

    – Közismert tény, hogy a mozgalom Magyarországon indult el, Kovács Gyula pórszombati erdész kezdeményezésére. Célja, hogy megmentse a Kárpát-medencében kihalófélben lévő régi magyar gyümölcsészeti hagyományt, és olyan Tündérkerteket alakítson ki, ahol ezt a genetikai állományt megmentjük és átadjuk a következő nemzedéknek. Ezt a mozgalmat indítottuk el mi, néhányan Erdélyben is, támogatva és védnökséget vállalva a Tündérkertek kialakításában. 

    – Hol áll most ez a mozgalom? Hány helyen vannak ilyen kezdeményezések? Átlátod-e az összerdélyi kezdeményezéseket? Komoly szerepük van ebben a szászoknak és a románoknak is, gondolom, hiszen hisszú évszázadok óta élünk a közös hazában, ahol az etnikumok között állandó és szükségszerű volt a kapcsolatok fenntartása…

    A Lekvárium egyik polca Lókodban – Simó Márton felvétele
    – Az első tündérkerteket 2014-ben hoztuk létre, amikor csemetéket adományoztunk iskoláknak, egyházaknak vagy más civil szervezeteknek és a gyámságokra bíztuk. Ezt a munkát továbbra is folytatjuk, ha vannak hasonló szervezetek megfelelő területekkel. Ezzel párhuzamosan azonban úgy döntöttünk, hogy hosszútávon sokkal fenntarthatóbb, ha megtanítjuk az embereket a tájfajták megőrzésének lépéseire. Mi tudjuk, hogy hol vannak a tájfajták, honnan lehet oltóvesszőt gyűjteni, segítettünk a vadalanyok beszerzésében is, és rendszeresen járunk falvakra, ahol a magról való szaporítást és oltási praktikákat mutatunk meg, illetve a kertek kialakításában adunk gyakorlati útmutatót. Tehát abban segítjük az érdekelt magánszemélyeket, hogy megtanítjuk, hogyan tudnak saját maguknak a tündérkertet kialakítani… 
     
    Gazdag a lókodi éléskamra – Szabó Károly felvétele
    Erdély szerte velünk párhuzamosan más szervezetek is fölvállalták ezt a kezdeményezést. Tudom, hogy a Háromszéki Közösségi Alapítvány is vásárol tájfajtákat és adományoz szervezeteknek. Ugyanakkor a szász vidéken is történnek hasonló kezdeményezések, ahol a Mihai Eminescu Trust vagy a Melikoleg, egy méhész egyesület, Wilhelm Tartler vezetésével végez hasonló munkát. Aztán vannak még olyan vidékek, ahol tudomásom szerint nem végeznek ilyen tájfajta megőrző munkát, ellenben a térségben nagyon sok régifajta gyümölcsös van, gondolok itt a Szilágyságra és Máramarosra. Máramarosban nem volt kollektivizálás, ezért ott nagyon sok régi fajta található meg, csak mi még nem értünk oda a munkánkkal, hogy ezzel is foglalkozzunk.

    – Az Élő Székelyföld Munkacsoporttal 513 „klasszikus” székelyföldi települést számoltunk meg. Ha ehhez hozzáadjuk az „elcsatolt” részeket, akkor 562-re növekszik a településeink száma… Gyakorlatilag minden faluban lehetne legalább egy-egy Tündérkert?

    – Ha szabad ilyet mondanom, maga a Kárpátmedence tudna ismét egy Tündérkertté válni, hiszen megvan minden adottsága erre. Ha a falvakra gondolok, akkor a régi falvak szerkezete úgy volt kialakítva, hogy gyakorlatilag minden ház mellett volt egy kis háztáji gyümölcsös, s a falut pedig nagyobb gyümölcsös vette körül. Ha ezt vissza tudjuk állítani, s magát a mozgalmat vonzóvá tudjuk tenni az itt lakók számára, akkor már nagyot léptünk. Ehhez azonban kitartás és elköteleződés kell, hiszen egy szalagavató ünnepséggel ezt nem lehet megoldani.

    – Farkaslakán Tündérkertnek számít-e a 70-es években telepített gyümölcsös, amelyet még a termelőszövetkezet hozott létre, s azóta gyakorlatilag elpusztult, tönkrement? Mit lehet azzal a területtel kezdeni?

    – A probléma személyesen is érint engem, hiszen farkaslaki vagyok, most már itt is élek ismét. Maga az ültetvény egy intenzív telepítés volt, és csak egy pár fajtát találhatunk meg ott. Sajnos ma már az ültetvény csonkjaiban található meg, hiszen sokan kivágták a fákat, vagy nem gondozták a területet és kiszáradtak a fák. Amit tenni lehet az, hogy a tulajdonosok rendbe tegyék a saját területüket, a még egészséges fákat megmetsszék és lépésről lépésre átalakítsák a területet egy tündérkertté. Ez azt jelenti, hogy tájfajta csemetéket ültessenek, nagyobb távolságra egymástól és ligetszerűen. Fontos, hogy egyszerre ne nagy területben, ne hektárakban gondolkodjanak, mert az nagy rizikóval jár, és a gondozása is nagyobb erőfeszítést igényel. Ha évente csak 15-20 csemetét ültetünk el, akkor lépésről lépésre újra be lehet(ne) gyümölcsfákkal népesíteni a területet, és egy igazi tündérkertté lehet(ne) átalakítani.

    – Szerinted mire valók a Tündérkertek? Bevétel származik belőlük, vagy csak egyszerűen jól érzik benne magukat tulajdonosaik, akik művelik és használják az ott termett gyümölcsöket?

    – Úgy érzem, hogy egyik a másikat nem zárja ki, inkább kettő az egyben megközelítést lehetne érvényesíteni. A  Tündérkerteknek Székelyföldön gazdasági és táj(sz)építészeti jellegük van. Azáltal hogy egy gyümölcsösbe többfajta gyümölcsöt ültetünk ligetszerűen, ezzel biztosítjuk, hogy egész éven át élvezhessük a gyümölcsöt, hiszen a korai cseresznyétől, a késői körte- és almatermésig, szinte mindig van a friss gyümölcs az ilyen kertben, amiért nem kell pénzt kiadni, de a fölösleget értékesíteni lehet. Maga a kert struktúrája pedig esztétikai élményt ad, ahol töltekezni és megnyugodni lehet. Ugyanakkor egy ilyen kert jelentősen hozzá járul a slow turizmus fejlődéséhez, kialakításához. Hiszen nagyon sok nagyvárosi ember szívesen tölt el egy hosszú hétvégét vagy egy pár hetet egy olyan környezetben, ahol szellemileg és lelkileg megpihenhet és ezért képes magasabb árat fizetni, mint egy hagyományos panzióban vagy szállodában.
     

    Tündérkerrté változtatható ismét bármelyik felhagyott hagyományos paraszporta,
    ha gondoskodunk a kert és az ingatlan szakszerű karbantartásáról
    – Szabó Károly felvétele
    – Elképzelhető egy értékesítési lánc? Vagy családi fogyasztásra való minden, ami bennük termett? Így lehet kiiktatni a szupermarketeket?
    – A tájfajták értékesítésében nagyon sok járható út van. Azt tapasztaljuk, hogy még mindig nincs elegendő gyümölcs a környéken. Ez nemcsak abból adódik, hogy kiszámíthatatlan az időjárás, vagy magas az alternancia (rendszertelen a terméshozam) a tájfajtáknál, hanem valóban kevés a gyümölcsös. Az értékesítésre pedig rengeteg megoldás van. A hagyományainkból adódóan már most is különböző terméket állítunk elő, mint például lekvárokat, szörpöket, aszalványokat, leveket, borokat, pálinkákat. A friss gyümölcsök értékesítésére pedig nagyon jó kezdeményezéseket láttam Ausztriában és Franciaországban, ahol például háztól szállítják a friss gyümölcsöt, vagy besegítenek a szedésbe, és ezért olcsóbban megkapják a terméket. Az üzletben történő értékesítésnél pedig egy csomagba 3-5 tájfajta almát vagy körtét tesznek és ezáltal előnyösebben tudják értékesíteni, mint a nagyüzemi gyümölcsöket…. A szupermarketeket akkor lehet kiiktatni, ha mi vásárlók úgy döntünk, hogy nem ott vásárolunk. Mi adjuk, vagy vesszük el tőlük a létjogosultságot. Ha mi kis üzletekben vagy családoktól vásárolunk, akkor a termékeik a polcokon maradnak. Ilyen egyszerű ez a történet. Ehhez azonban tudatos döntés és felelősségvállalás kell részünkről.
     
    Itt tájékozódhat a
    Székelygyümölcs- és a Tündérkert-programról

    www.szekelygyumolcs.ro.
    Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • Elfogták az isztambuli merénylő gyanúsítottjának feleségét?

    Elfogták az isztambuli merénylő gyanúsítottjának feleségét?

    Elfogták az isztambuli merénylő gyanúsítottjának feleségét?

    Hírügynökségi jelentések szerint elfogták a Szilveszter éjszakáján vaktában lövöldözni kezdő isztambuli gyilkos merénylő feleségét.

    A terrorista 2017. január 1-én, egy helyi idő szerint hajnali 1 óra 15 perckor keződőd lövöldözésben 39 embert megölt és 69-et megsebesített.

    A helyszínre kiérkező kommandósok nem tudták ugyan akkor lelőni vagy elfogni az elkövetőt, de a jelentések szerint a hátrahagyott fegyverről és más tárgyakról sikerült ujjlenyomatot és genetikai mintákat gyűjteniük.  A terroristát azonosították, de személyes adatait egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

    A nyomozás és a tragédia körülményeinek kiderítése nagy erőkkel folyik Törökországban. 

    Az újévi isztambuli merénylet ügyében letartóztatott gyanúsított felesége azt állítja, a televízióból értesült a támadásról – írta a Habertürk című török napilap internetes oldalán. A kedden őrizetbe vett nő a hatóságoknak leszögezte: még arról sem volt tudomása, hogy a férje az Iszlám Állam (IÁ) nevű terrorszervezet szimpatizánsa lenne.

    A török médiában – egymásnak helyenként ellentmondó – értesülések jelentek meg a feltételezett elkövető Törökországba érkezéséről.

    Az Ihlas török hírügynökség titkosszolgálati információi alapján azt közölte, hogy a merénylő november 20-án családjával együtt Kirgizisztánból érkezett Isztambulba repülőn. A szülők és a két gyerek onnan szárazföldön először Ankarába mentek, majd onnan november 22-én Konyába utazott tovább. A család ott egy ingatlanügynök segítségével talált szállást, és egy stúdiólakást bérelt ki havi 1100 török líráért (kb. 280 euró). A férj 3 hónapot előre kifizetett, és azt mondta: azért jött a városba, hogy munkát találjon. Miután a török hírtelevíziók hétfő este bemutatták az elkövetőről készült eddigi legélesebb fényképfelvételt, a környéken lakók felismerték a támadót és értesítették a hatóságokat. A rendőrség a merénylő feleségét őrizetbe vette és Isztambulba szállította.

    Az Ihlas jelentése ellentmond a Habertürk kedden korábban megjelent beszámolójának, amely szerint a család nem Kirgizisztánból, hanem közvetlenül Szíriából érkezett, ahol a férfi az IÁ tagjaként harcolt.

    A Habertürk úgy tudja, hogy a merényletet végrehajtó férfi végül december 29-én érkezett Isztambulba, míg a Sabah című legfőbb kormánypárti előzőleg arról írt, hogy ez december közepén történt. A támadó személye már ismert, egyes állítások szerint a Kína északnyugati részén élő ujgur népcsoporthoz tartozik, de a kilétét egyelőre nem hozták nyilvánosságra a hatóságok.

    A török hírtelevíziók kedden beszámoltak egy 45 másodperces videóról, amelyet a merénylő önmagáról készített az Isztambul szívében található Taksim téren. Egyelőre nem tisztázott, hogy a felvétel a támadás előtt vagy után készült.

    A szilveszter éjszaka, a Reina nevű szórakozóhelyen elkövetett lövöldözéses merényletben legalább 39-en meghaltak és 69-en megsebesültek. A támadást az Iszlám Állam vállalta magára. Az elkövető szökésben van, a török rendőrség nagy erőkkel keresi.

    Címképünk az áldozatokra emlékező kegyeleti helyen készült – Fotó: Yrgiz Karahan/ Reuters.

    Forrás: MTI