Blog

  • Keresztút-meditáció

    Keresztút-meditáció

    Keresztút-meditáció
    A virágvasárnapi dicsőséges bevonulást felidézve, a hitéletben minden évben bejárjuk a Mi Urunk, Jézus Krisztus elítéltetése, kínszenvedése és csodálatos feltámadása történetének helyszíneit.

    A hitbéli utazás önvizsgálat is ugyanakkor.

    Ez a Keresztút-meditáció is ezt szolgálja, ha imádságos lelkülettel megyünk végig a stációkon.

    Jelen összeállításunkat †Ruppert János (1933-1972), Budapest XI–Szentimreváros plébánosának elmélkedése alapján szerkesztette és bővítette Sebestyén Péter Marosvásárhely II–Ady-negyed plébánosa (2012). A felhasznált fotók A Passió (2004) című filmből valók, amely Jézus Krisztus életének utolsó tizenkét óráját dolgozza fel.

     A Szerk.
     
    I. állomás – Jézust halálra ítélik  közömbösség



    – Mit tőrődnek vele az emberek?…
    – Csak pénzünk, házunk, autónk legyen, csak mehessünk külföldre nyaralni, csak legyen biztosítva a karrier, az előmenetel, csak  gyerekeink jó iskolákba tanulhassanak, csak jól fizető munkahelyeken dolgozhassunk, csak mindent megvásárolhassunk, amire vágyunk…
    – Csak nehogy rosszat mondjanak rólunk, csak nehogy zavarják szabadidőnket, intim szféránkat…
    – Közömbös vagyok-e?…
     
    Újítsd meg lelkületemet, életkedvemet, Uram.
    Tégy készségessé, nyitottá mások szenvedései, gondjai iránt.
    Tégy fogékonnyá, kérlek, a segítő szeretetre.
    Könyörülj rajtunk, Uram!

     
    II. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet – szívesen vállalom akeresztet?



    – Zúgolódás nélkül végzem a mindennapi munkát, kötelességeim keresztjét?  Unalom nélkül, idegcsillapítók és stresszoldóktól mentesen viselem az élet keresztjeit? A másik boldogságát keresem a magamé előtt?
    – Vállalom-e készséggel a hívő embereknek „kijáró” gúnyt, megvetést, cimkézést, a hátrányos megkülönböztetést, a viszonzás nélküli áldozatot?…
     
    Uram, bevallom, nem szívlelem mindig keresztjeimet.
    Adj erőt, hogy ne zúgolódjak, amikor fel kell vennem, mert,
    aki nem veszi fel s nem úgy követ, nem méltó Hozzád. 
    Könyörülj rajtunk, Uram!

     
    III. állomás – Jézus először esik el a kereszttel – én is eleshetek

    – Eleinte tagadjuk magunk előtt is. Csak a másik esett el, ő kezdte, ő szokott hibázni. Neki nincs meg a végzettsége, ő lelkiismeretlen, ő nem volt tekintettel rám, meghát ’ez van, nincs mit tenni’…
     
    Uram, bevallom, én is szoktam vétkezni.
    Néha súlyosan is. Mások ellen, „az ég ellen és Te ellened.”
    Nemcsak elesem, de néha hanyatt esem.
    Segítsd belátnom, valójában akkor nem hibázom, ha talpra kelek…
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
    IV. állomás – Jézus édesanyjával találkozik – Mária-tiszteletem



    – Mi ez a szirupos ájtatoskodás? Méghogy Mária. Nem olcsó babonaság ez? Nem Jézus a központ? És egyébként is olyan nőies dolog, érzelgősség, nem való egy férfinak, egy normális hívőnek…
    – Pedig mindenkinek van édesanyja. Mindenki anyától születik. A kereszt alatt Jézus rábízott minket anyjára, Máriára. Máriának nem a meggyötört Jézus-arc okozott fájdalmat, hanem, hogy ama embere tőle is és Jézusától is elfordítja a fejét.
    Én szeretem-e Jézus anyját?
    Ki nekem  a Fájdalmas Szűz?
    Kegyelemmel teljes Szűzanyám,
    Imádkozzál érettem most, és halálom óráján. Ámen.
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
     
    V. állomás – Cirenei Simon átveszi Jézus keresztjét – segíteni másoknak



    – Szívesen segítek-e másoknak? Mennyire őszinte ez asegítség? Vagy csak reklám? Politikai megfontolás? Számításból, hogy majd ő is viszonozni fogja? 
    – És milyen nagy teljesítmény magam előtt: igenis meg tudom csinálni, elvégre jó ember vagyok, majd megmutatom, hogy különb vagyok, mint ő…
    – Milyen szándékkal vagyok jó? Mit várok el jóságomért cserébe?
     
     
    Jézusom, segítsd megértenem,
    hogy bármit teszek, bárkinek, neked teszem.
    Könyörülj rajtunk, Uram!

    VI. állomás – Veronika kendőjét nyújta Jézusnak – őszinte gyöngédség




     
     
    – Vajon mit akart ezzel elérni? Milyen érzések fűzték Jézushoz? Most már bevallhatta, mert Jézus a vesztőhelyre ment… 
    – Hátsó szándékunk, szennyes fantáziánk miatt sokszor elképzelhetetlen, hogy egy asszony szívből, becsületesen és őszintén szeret. Ha szeretetet tapasztalunk, akkor is gyanakszunk, félreértjük, tévesen ítélkezünk. Magunkból indulunk ki…
     
    Uram, adj nekünk, igaz, tiszta, gyöngéd szívet,
    hogy őszintén, szépen szeressünk!
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
     
    VII. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt alatt – tanulni a botlásból



    – Milyen könnyen készek vagyunk a válasszal: miért nem mérte fel erejét, képességeit? Tanulhatott volna az első bukásból, megúszhatta volna, ha kedvére tesz az írástudóknak…, ő kereste magának a bajt… 
    – Közben megannyi embertársunk küzd anyagi gondokkal: sokgyerekes családok, munkahelyet, társat elvesztett szülők, a kudarcokat a jobb jövőért elviselők, lecsúszott egzisztenciák, becsődölt vállalkozások, a szerencsésebb helyzet reményében kockázatot vállaló, de aztán átvert, becsapott ismerősök, emberek, akik biztak az adott szó, a becsületes munka erejében, s akiknek bizalmával visszaéltek… 
    – Mi meg elfordítjuk a fejünket. Mintha nem érdekelne. Ez nem ránk tartozik – hajtogatjuk…
     
     
    Uram, te eséseddel mindenkit felemeltél.
    Add hogy ilyenek legyünk mi is.
    Könyörülj rajtunk, Uram!

     
    VIII. állomás – Jézus szól a siránkozó jeruzsálemi asszonyokhoz – siránkozásaink



    – Miért szoktunk sírni?Másokon, akik elrontották életüket, vagy valami baj, hiány miatt szenvednek? Mennyire őszinte ez a sírás: megérdemelte, nem törődött magával, az utca nevelte, lám hová züllött, mire jutott…, mi lesz a mai fiatalokkal – hitetlenek, csak magukra gondolnak, erkölcstelenek, nics bennük semmi tisztelet –, bezzeg a mi időnkben…
    – De jó példával járunk-e előttük? Tanítjuk-e őket hitre, emberségre? Milyen életleckét vesznek ők a felnőtt hívők életiskolájából? Sebtében elhadart válaszaink, összecsapott ünnepeink és együttléteink nyomán mi ragadt rájuk? Talán azért nem tisztelnek, mert nincs mit tisztelni bennünk?… 
     
    Uram, bizony igazad lehet abban,
    amit az asszonyoknak mondtál: „magatokon és fiaitokon…”
    Add, hogy sohase legyek oka más rossz, vagy elrontott életének.
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
    IX. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt – nem szabad feladni



    – Végképp kilátástalan a helyzet. Nem látni a célt, nics értelme tovább erőltetni,  fogytán testem-lelkem ereje, készleteim kimerültek, nem érdemes. Különben sem bírom már tovább.
    – Vajon nem azért adjuk-e fel hamar, mert csak magunkban csalódtunk, s nem Jézussal együtt küzdöttük végig a nagy utat?
     
    Uram, juttasd eszünkbe ilyenkor, amit apostolaidnak mondtál:
    „nélkülem semmit sem tehettek…”
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
    X. állomás – Jézust megfosztják ruháitól – mezítelenség és szégyenérzet


     

    – Állítólag ma elfogadott a mezítelenség. Nincs benne semmi szégyen. Inkább tetszik a magamutogatás, mint a prüdéria. A szépségszakma, a lenge öltözetek, a vetkőzősdi, a tetoválások, a pucér test, a testiség imádata, mint ingyenreklám, szinte emberi jog lett. Már a divatbemutatók is erről szólnak. Hányszor segítenek  minket is abban, hogy akár a szemeinkkel levetkőztessük a másik embert?…
    – De már a gondolat, a léha beszéd is perzselő tüzeket gyújthat, családi fészkeket, barátságokat, szerelmi kapcsolatokat hamvaszt el. Egyáltalán halljuk felnövekvő gyermekeink jajszavát, akik testi élvezeteiket keresve, azokban túlzásokba esve jelzik szeretetünk, odafigyelésünk hiányát?

    Értünk lettél mezítelen, Uram,
    hogy rádöbbents, mennyire megaláz és kiszolgáltatottá tesz a mezítelenség.
    Takarj be, kérünk, kegyelmeddel, hogy el ne vesszünk.
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
    XI. állomás – Jézust a keresztre szegezik  a visszavonhatatlan döntés



    – Ma nem szokás elköteleződni. Korunk embere szabad, felvilágosult, autonóm. Nem hagyja magát irányítani. Számára az önkéntesség is csak ideig-óráig tartó elfoglaltság. Amíg én akarom, amíg kedvem tartja, senkit sem szabad kényszeríteni, még saját magamat sem…
    – Ezért nincs sírig tartó hűség, ezért válogatunk a többet és még többet fizető munkahelyek között, ezért cserélgetjük tárgyainkat és barátainkat, ezért lépünk ki könnyedén egy kapcsolatból. Minek egész életre szóló hit, szerződés, házasság? – Jogom van a boldogsághoz. A kötöttség rabbá tesz, nem tudok szárnyalni… Nem kívánhatja senki, hogy életfogytig vigyem a keresztet…
     
     
    Uram, te ismersz minket,
    s megmutattad, hogy igen, ezt kibírni csak szeretetből lehet.
    Fenntartások és feltételek, elvárások és illúziók nélkül.
    Segíts minket hűségesnek lenni.
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
    XII. állomás – Jézusmeghal a kereszten – életet adni másért




    – Megéri életemet adni a másikért, másokért? Ez merő ostobaság. Az kincs, arra vigyázni kell, az az enyém. Mindenkinek van. Senki nem érdemli meg, hogy feláldozzam érte fiatalságomat. Annál értékesebb az nekem…
    – Adunk inkább pénzt a biztosításra, gyűjtéskor, rokonszenvezünk azokkal, akik nehéz helyzetben vannak, vagy harcolnak jogaikért, de életünket nem nagyon kockáztatjuk értük. Az már sok lenne. Még a zsoldosok is megkérik az árát. Mi túlélni szeretnénk, megmaradni, kikerülni a veszélyt. Beleszoktunk a kényelembe. Elvégre egy életünk van. Nevetséges, hogy valaki elköteleződik minden előzetes garancia nélkül szerzetesként, papként, házastársként…
     
     
    Uram, segítsd megértenünk,
    csak az lesz igazán a miénk, amit odaadtunk.
    Segíts, hogy megtegyük azt a keveset, amit kívánsz tőlünk.
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
    XIII. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről – megváltó halál



    – Ha Jézus nem Isten fia, halála is egy lenne a többi halandó ember halála közül. Nem is tudnánk róla. Mai tálalásban nyilván látványosságként szerepelne: kiemelt hírként az újságok címoldalán. Oknyomozó riportokat írnának róla, megjelenne pár lapban, megosztanák az interneten, szakemberek tollából érdekes fejtegetések látnának napvilágot. Aztán három nap múlva elfelejtenénk. Elülne az érdeklődés, elcsitulna a hírverés. Kit érdekelnek a legmélyebb emberi érzések, kinek számít az igazság? Senkinek nem fájna…
     
    Mária, Fájadalmas Anya,
    rázz fel minket közbenjárásoddal, hogy ne legyünk szívtelenek.
    Lássunk tovább a mindenhol szenzációt és botrányt szimatolóknál, a hit szemével.
    És gyászoljunk hittel, reménnyel.
    Mert a szeretet nem hal meg soha.
    Könyörülj rajtunk, Uram!
     
     
     
    XIV. állomás – Jézust a sírba teszik – a temetés méltósága



    – Nem lenne praktikusabb a hamvasztás? És olcsóbb…Milyen sokba kerül ma egy temetés, az alamizsna, és kibírni napokig az összeszedettséget. Mily fárasztó tud lenni a virrasztás…
    – A nagyobb baj, hogy nemcsak halottainkról feledkezünk meg, hanem Jézusról is. Az ügyintézés bokros teendői feledtetik velünk a lényeget: saját halálunkat. Fontosabb lesz a  hagyaték, a közjegyző, a koszorúk, a kalács, a sírkő, a felirat. Milyen ruhába öltöztessük a halottat, mije, kire marad?… Még odáig sem gondolunk, hogy legalább tiszta lélekkel álljunk a koporsó mellé, s kibéküljünk családtagjainkkal. Pedig a legfontosabb kérdés az: milyen életet zár le a sír? Mert ettől függ a feltámadás…

     

    Uram, add,  
    hogy a te eltemetésedés szeretteink sírbatétele is
    az örök életre való feltámadásunkat segítsék elő. 
    Add úgy élnünk, hogy örök életre támadjunk fel.
    Ámen.
     
     
     

  • Varsági alkotótábor

    Varsági alkotótábor

    Varsági alkotótábor
    Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány idén is szervez alkotótábort Székelyvarságon, a Forrásközében található, Zsindelyes-tanyán. Ebben az évben július 7. és július 16. között kerül sor erre a programra. A szervezők pályázati formában kívánják megoldani a résztvevők kiválasztását.
     
    A pályázat feltételei: kéretik 5 db. refenciakép beküldése az elmúlt 3 év terméséből (fotón, .jpg formátumban), egy rövid szakmai önéletrajz, pár soros indoklással, hogy miért szeretne résztvenni az alkotótáborba, az 5 e forintos nevezési díj befizetése az alapítvány számlájára (10700488-66317874-51100005 CIB Bank Zrt. – sikertelen pályázat esetén a nevezési díj visszatérítésére nincs lehetőség).
     
    A nyertesek számára nem számolnak fel résztvételi költséget, az alapítvány magára vállalja a szállás, étkezés, ellátás kiadásait.
     
    Benyújtási határideje: 2016. május 31. (email-ben). A nyerteseket 2016. június 15-ig értesítik. E-mail: alkototabor@erdelyimagyarok.com, honlap: www.facebook.com/erdelyialkototabor.
     
    A helyszín, a Zsindelyes-tanya, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány által használt székelyvarsági csodálatos hegyvidéki miliőben található, igazi tanyasi körülményekkel. A ház 12 fő elhelyezésére alkalmas (4 ágyas szobában és a frissen felújított padlástérben pedig 8 ággyal). Az udvaron külön épületben két angolvécé, valamint fafűtéses vízmelegítővel felszerelt két  zuhany és két mosdó található. Ugyanitt szabadtéri konyha, gáztűzhely, mosogató stb. A házhoz több hektáros kert tartozik, mely az erdőbe torkollik. A környéken nagyudvaros tanyák és kaszálók vannak. A csűrben van egy új 12 személyes rönkfa asztal, itt lesznek a közös étkezések. Vegyesbolt a háztól mintegy 150 m-re található.
     
    Területi megkötöttség nélkül bárhol lehet festeni, rajzolni. Kijelölt műteremként a közelben lévő iskola tantermeit használhatják at alkotók.
     
    Az ellátás: svédasztalos reggeli helyi ízekből (8.00-10.00 között), bőséges estebéd (18.00-20.00 között). Az étkezések után a konyha tisztántartása a táborlakók feladata. Nincs kiszolgáló személyzet. Az utazás egyénileg, de telekocsi rendszert az eddigi gyakorlat szerint terveznek a költségek megosztása és a vidám utazás érdekében.

     

     
    Részvételi költség nincs, de az alapítvány megkér minden alkotót, hogy a tábor végén 2 db 50×70 cm méretű alkotást hagyjon az alapítvány gyűjteményében.
     
    Az elmúlt évek alkotásaiból, az ‘egy falatnyi Erdély’ nevet viselő vándorkiállítás már bejárta Európa, és Kanada nagyobb városait. A terveik szerint hamarosan az USA következik.

    www.erdelyimagyarok.com

  • Ferenc pápa nem jön Romániába

    Ferenc pápa nem jön Romániába

    Ferenc pápa nem jön Romániába

    Vlad Alexandrescu kulturális miniszter a pápai államban tárgyalt a közelmúltban. A Vatikán képviselőivel folytatott egyeztetések során kiderült, hogy Ferenc pápa romániai látogatásának fő akadálya a korrupció. A legfelsőbb bíróságnak létezik egy döntése, amelynek értelmében le kell bontani „a korrupció emlékműve” néven is számon tartott Cathedral Plaza nevű, 75 m magas irodaházat, amely közvetlenül a Szent József-székesegyház mellett áll.

    Annak idején még XVI. Bendek pápa kérte az építési engedély visszavonását (2006), de a kivitelezés mégis megtörtént.

    A bukaresti főegyházmegye perbe hívta a főváros polgármesteri hivatalát, a pereket minden szinten megnyerte, ám a bontási határozat soha nem lépett életbe.

    Sorin Oprescu, korábbi főpolgármester ellen csúszópént elfogadása és történetesen ingatlanspekulációk, illetve szabálytalan építkezések engedélyezése miatt ugyan vádat emeltek és beosztásából felfüggesztették, de az irodaház továbbra is ott áll az érseki székesegyház szomszédságában.

    Klaus Iohannis államelnök tavaly hívta meg a római katolikus egyház fejét 2018-ra, amikor országos szintű ünnepségeket terveznek Nagy-Románia létrejöttének százéves évfordulójára. 

    A romániai főegyházmegyét őszentsége XIII. Leó pápa hozta létre 1883 április 27-én, amikor a Havasalföldi Vikariátust Praecipuum munus című apostoli levelével főegyházmegyei rangra emelte. Első vezetője Ignatius Paoli szerzetes lett, aki korábban Nicopole püspöke és Havasalföld apostoli kormányzója volt. A különálló főegyházmegye létrehozását elszántan szorgalmazta a román kormány (melynek képviseletében Ion Bălăceanu miniszter tárgyalt Bécsben), ugyanakkor számos ellenhatás és tiltakozás is érkezett, mindenekelőtt a román ortodox egyház és egyes sajtóorgánumok részéről. Ellenzői az ortodox államegyházi érdekek csorbulásától féltek a főegyházmegye és az azt magába foglaló érseki tartomány létrehozása kapcsán. Paoli püspök nevéhez kötődik az egyházmegye főszékesegyházának megépíttetése (1875 és 1884 között), az első papi szeminárium létrehozása, továbbá I. Károly román király megkoronázása is. Noha a német királyi ház első uralkodójának megkoronázását még római katolikus egyházi vezetők (is) végezték, utódait már kizárólag ortodox főpapok koronázták, miután az alkotmány rendelkezett a Hohenzollern-Sigmaringen-ház leszármazottainak ortodox szellemű neveltetéséről (és a szigorúan fiú ágon való trónöröklésről).

    A Szent József-székesegyház műemlék, a romániai római-katolikus számára egy hitéleti és adminisztrációs központi hely. A bukaresti főegyházmegye hat esperesi körzetében mintegy 91500 lélek él.

     
    Források: www.realitatea.net, Wikipedia, www.angelus.com.ro

  • Kopjafát, kacorbicsakkal

    Kopjafát, kacorbicsakkal

    Kopjafát, kacorbicsakkal

    Igen, minden bizonnyal megérdemlik. A körülményekhez és a zaklatásokhoz képest derekasan megállták a helyüket, merészen és egyenes gerinccel képviseltek bennünket. Kiálltak igazunkért, ám ezzel, első számú céltáblaként rájuk irányította a Hivatal mögötti titkos Hatalom a szekusraktárból ittmaradt, le nem írt, még nagyon hatékony, lassító hatású, sunyin mérgezett, késleltetett letartóztatású nyilait.

    Legtöbbjük tisztán látta át a helyzetet, a helyzetét, és nyilvánossá tette a velejéig romlott rendszer röntgenképét, tudva, hogy a heveny „viralitás” némileg védelmezi a szerencsétlen jogvédőt.

    Ja, de hoppá. Volna valami apró csengőszó is a dologban. Labdarúgó mérkőzéseken, amikor a védő játékos túlzott buzgalommal érvényesíti erejét és felkészültségét, ám a becsúszó szerelés mégsem sportszerűen sikerül: megkapja a sárga lapot. Az edző jól tudja, nagyszerű a fiú, de ha még egy sárgát kap, kiállítják, és a következő „mandátuma” likas lészen. Az pedig az egész csapat kára.

    Urak, polgármesterek, ne várjatok több lapra, mert ezek mindenkinek fölmutatják. Be sem csúsztatok, máris fütyül a bírójuk.
    Piros lap. Nektek főleg, mert portrétok régóta ott vibrál a célkeresztjükben. Gondoskodjatok magatok helyett tisztes utánpótlásról, szálfa lelkű ifjakról, akik tiszta lappal indulhatnak, és jogilag valamivel többet is tudnak, jól értve: ravaszabbak, körmönfontabbak, diplomáciailag trükkösebbek. Az ilyenektől tömjénfüstösen irtóznak, főleg a kopipészt dobdki-nejlung doktorok…

    Persze vigyázni kell, mert üvegházi öregjeink már beültették kis kertjüket, sőt, a miénket is, rezedával. Ott grasszál néhány vadiúj diplomás gyerök, elszántabb és elvetemültebb, mint minden őse. Ezeknek nincs rühelletük. Nem is sejtik, mi az.

    Mindenkor készek (saját előnyükre) paktálni az éppen soros mindenkikkel.

    Nektek tisztességes személyeket kell találnotok, becsületes legényeket, akiknek még  a cipőjük talpa is olyan, mint a Kányádi Sándor utcájában a sár: tiszta!

    Nehéz feladat, de meg kell tennetek. Úgy álljatok félre, hogy ne ti, hanem ők fogják a kezeteket. Akik azért is alkalmasak a hütösségünkre, mert kevéssé rabjaik önnön indulataiknak. Hadd vigyék tovább a pompás székely zászlót! Huncutul: kerekdedre faragva a hegyét. Kacorbicsakkal; rövid a pengéje, de be jól kanyarít.

    Ilyenek legyenek a jogaink.

    Mint a temetői gombfa.
    Mert az még jobban szúr. 

    Bölöni Domokos
     

  • Eleven kastély Erdővidéken

    Eleven kastély Erdővidéken

    Eleven kastély Erdővidéken
    Élő kastély 1680-2016 címmel négynapos szakmai konferenciát szerveztek Olaszteleken, Erdővidék reprezentatív műemléképületében, a négycsillagos Daniel-kastélyszállóban. Restaurátorok, egyetemi tanárok, művészettörténészek, történelmi grafikus és szakíró, illetve belsőépítészek tartottak szakmai előadásokat.
    Rácz Lilla tulajdonos, a Daniel Kastély Egyesület elnöke arról beszélt a látogatóknak, hogy miért tartják fontosnak összekötni a múltat a jelennel. „Egy évig futott egy eseménysorozat Élő kastély címmel, ami egyrészt annak a még vásárláskor megfogalmazódott szándéknak a továbbvitele, hogy igenis, turisztikai célra akarjuk használni az épületet, viszont továbbra is a kultúrának, illetve a műemlékvédelmi szakmának is helyet adunk. Ezeket a feladatokat felvállalva szeretnénk működtetni a kastélyt párhuzamosan a turisztikai rendeltetéssel. Az elmúlt évben nagyon sokszínű események zajlottak a kastélyban, kovácstalálkozótól alkotótáborokig, történelmi kiállítástól elméleti falfreskó rekonstrukcióig. Nemrég fogalmazódott meg a konkrét cél, hogy mit is szeretnénk elérni ezzel a műemlékkel. Feltettük a kérdést, hogy mitől lesz élő egy 350 éves műemlék épület és mitől lesz élő 350 év múlva is.
     

     
     
    Az elmúlt hat év alatt az fogalmazódott meg bennem, hogy egyrészt nagyon fontos szakmai szempontból is megismerni, felfedezni, bemutatni a műemlékek által őrzött emlékeket, viszont ugyanolyan fontos ezeknek nemcsak a szakmában való tartása, hanem a jövővel való kapcsolódási pontoknak a kialakítása is, hogy az elkövetkezendő generációk, vagy éppen a laikusok is maguknak érezzék. Turisztikai próbálkozásainkban is nagy hangsúlyt fektetünk erre, igyekszünk átadni azokat az információkat a kastély történelméből, amelyeket az itteni kutatások során sikerült felhalmozni. A falképek elméleti rekonstrukciójára tett kísérletünk, és a készülő kiadvány azon hitünk szüleménye, hogy egy kastély értékeinek a továbbörökítéséhez egyaránt fontos élvezni a szakma és a nagyközönség érdeklődését, szeretetét” – fogalmazott Rácz Lilla. 
    A többnyire szakmabeliekből összeverbuválódott társaságot Fehér János művészettörténész vezette végig az épület körül, majd kalauzolta az épület belsejében, és részletesen beszélt a Daniel-kastély történetéről, illetve a Daniel családról.
     
    A Daniel-család rövid története
     
    A Daniel család Vargyason is rendelkezik egy elég reprezentatív rezidenciával és már a 15. században Vargyasi előnévvel szerepeltek, tehát elvileg ott már lehettek birtokaik. Az olaszteleki birtoklásuk kicsit későbbi, már a 16. század végén némi birtokrészt megszereznek Olaszteleken, majd a 17. század elején, 1620-30-as években körvonalazódik egy rezidencia kiépítése. A székelyföldi eseményeket tekintve Daniel Mihály egy igen fontos személye a történetnek, életét háromszéki főkirálybíróként fejezte be, illetve egy időben Bethlen Gábornak az udvarmesteri tisztjét is betöltötte. A fiai közül Ferenc megörökölte a vargyasi birtokrészt és udvarházat, Jánosnak pedig Olaszteleken építettek ki egy nemesi udvarházat 1640-ben. Daniel János tudatosan készült pályájára, ő az első, aki megjárta a külföldi egyetemeket és tudatosan készítették fel a diplomáciai szerepvállalásra. Ugyan Bethlen Gábor már nem, de a Rákóczi fejedelmek profitálhattak ebből a megszerzett tudásból. Meglehetősen igénybe vett diplomatája lett a fejedelemségeknek, főleg a Nyugat-európai udvarokba küldték nagy előszeretettel, mindenféle megbízatással.
     
    A Daniel-kastély története
     
    Amit manapság láthatunk az olaszteleki birtokon, csak töredéke az egykori rezidenciának, hiszen hatalmas terület artozott a birtokhoz. A 17. század folyamán már három udvarház is létezett a nagy területen, ezek közül az egyik a Daniel-kastélyként ismert főépület, a másik az úgynevezett Bethlen-kastély, illetve az udvarban még állott egy reprezentatív, faragványokkal és árkádos tornáccal díszített udvarházacska, amely 1802-ben összeomlott és nem építették újjá.

    Daniel János fiai toldották meg és bővítették ki az olaszteleki kastélyt, pontosabban Mihály fia építette ki az épület emeleti részét 1668-1680 között, és a kornak megfelelő ízlésű kőfaragványokkal díszítette. Daniel Mihály feleséget az ismerősen csengő Haller családból választott magának, és valószínűleg a feleség hozománya fedezte az építkezéseknek a nagyobb költségeit. Ezért nem véletlen, hogy a férj neve mellett mindenhol feltűnnek Haller Judit (H.I.) iniciáléi is. Az épülettel 1680-ban készültek el és akkorra valószínűleg elkészültek az emeleti terem falfreskói is, amelyet az utóbbi hat évben tártak fel és egyedi kultúrtörténeti érték egész Székelyföldön. 
     

    Az egykori kapubejáró fölé került az egyik legfontosabb elem, ami megmaradt a 15. század második felét jellemző, késő reneszánsznak is nevezett időszakból: egy nagyon szépen faragott kőcímer, amin a Daniel család címere jelenik meg (egy halmon álló, nyilazott nyakú hattyú), illetve a DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) felirat, a család jelmondata. Tudni kell, hogy a vargyasi családot unitáriusként ismerik, de az olaszteleki ág református volt, illetve volt egy katolikus is.

    A címernek hányatott sorsa volt, a negyvenes években levették az épületről, átkerült a szomszédos Vargyasra, onnan Székelykeresztúrra. A helyére cementből formáztak meg egy eléggé furcsa hattyút, aztán a nyolcvanas évek elején, amikor Vargyason helyreállították a Daniel-kastélyt, ami párttevékenységeknek adott helyet, visszahozták a címereket Keresztúrról és az 1980-as évek végén Olasztelekre is visszakerült. A címer restaurálás során két oszlopot rekonstruáltak, mert az eredeti eltűnt. A címer kifejezi azt az igényt is, hogy Daniel Mihály és felesége milyen reprezentációs célzatú gondolkodást is tudtak magukénak abban a korban.

     
    A vendégszobák is mesélnek
     
    A kastélyszállóban nyolc szoba áll a vendégek rendelkezésére, ahol nemzetiségtől függetlenül „kiskanállal adagolják a történelmet”. „Mindegyik szobához tartozik egy kis történet a kastély történelméből, például van Kocsibehajtó szoba, ahol egykoron, hűvös éjszakákon a tűznél kocsisok melegedhettek” – mondta a tulajdonos. Sajnos a kastély berendezéséből semmi nem maradt fenn, sem eredetiben, sem pedig dokumentáció formájában. Többféle ötlet érkezett mindenhonnan, hogy milyen legyen a berendezés, és végül Damokos Csaba belsőépítésznek a javaslatára indultak el azon az úton, hogy legyen régi és autentikus, de ne legyen múzeum belőle. „Lakható tereket akartunk, ami hangulatában megtartja, amit még őriz az épület. Azáltal lett régi és autentikus a belső berendezés, hogy az épületből szerkezeti okokból elég sok fát kellett kiváltani, például a teljes födémet kicseréltük, és ezeket az évszázados cserefa deszkákat és faelemeket hasznosítottuk újra. Ezekből készültek az ágyak, asztalok elemei”.
     
    Képes album a falakon
     
    A kastély legnagyobb látványossága az emeleti, egykoron összefüggő teremben lévő freskók sokasága, amelyeket Gyöngyössy János történeti grafikus rekonstruált. Az emeleti terem egykoron egy hatalmas reprezentációs helyiség volt, amit időközben átalakítottak.
     
    Fehér János művészettörténész a freskók kapcsán elmondta, hogy a feltárások idején kiderült, hogy az egész termet freskók borították, a család történetéből több jelenetet festettek meg, amelyet széles virágdíszekkel szegélyeztek. A freskók nagyon töredékesen jöttek elő, alig lehetett beazonosítani, hogy mit ábrázolhatnak. Többéves munka után sikerült restaurálni, illetve értelmezni. „Sokat álldogáltam a képek előtt, aztán kialakult az az elméletem, amit az elején sejteni lehetett, hogy ez is a családi reprezentációval kapcsolatos dolog lehet, ugyanis a családi eseményeket festették meg. Egyfajta családi krónika, képes album, ahol azokat a momentumokat emelték ki, amelyek a család felemelkedését is lehetővé tették. Laikusoknak azt szoktuk mondani, hogy ez itt a 17. századi Facebooknak a megfelelője” – mondta a szakember, aki lépésről lépésre bemutatta a falképeket, kijelentve azt is, hogy sok helyen még nem teljes a kép, tehát szabad a gazda, lehet „találgatni”.

    A többnapos rendezvényen számos szakmai előadást tartottak, régizene koncertekre, könyvbemutatóra és képkiállításra is sor került.

    A szövegközi fotókon: 1. Fehér János és Gyöngyössy János 2. Gyöngyössy János rajza a kastélyről – egy 1669-re emlékeztető rekonstrukciós rajz 3. Rácz Lilla tulajdonos előadás közben a konferencián 4. Freskó-rekonstrukciós rajza – Gyöngyössy János munkája.

     
    Nagyálmos Ildikó

  • Nincs felső határa a terrorizmus ellen folytatott küzdelemre szánt kiadásoknak

    Nincs felső határa a terrorizmus ellen folytatott küzdelemre szánt kiadásoknak

    Nincs felső határa a terrorizmus ellen folytatott küzdelemre szánt kiadásoknak

    Belgium elég gazdag ország ahhoz, hogy ne szabjanak felső határt a terrorizmus ellen folytatott küzdelem kiadásainak – jelentette ki kedden Koen Geens belga igazságügy-miniszter az RTBF közszolgálati tévécsatorna műsorában. A miniszter kifejtette, eddig 400 millió eurót különítettek el az ilyen jellegű kiadásokra.

    Hangsúlyozta: a novemberi, Párizsban elkövetett terrortámadások óta fel vannak készülve arra, hogy Belgium területén is hasonló események történjenek, ezért minden forrást megmozgatnak ezek elhárításához.

    „Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy ez nem következik be újból” – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy nincsenek arra vonatkozó információk, hogy a fővárosban vagy az ország területén további támadásokra kellene számítani.

    A terroristák felkutatására indított nyomozások nagy erőkkel folynak, de egyelőre nem lehet pontosan tudni, mi volt a keddi támadások elkövetőinek terve. A miniszter reményét fejezte ki, hogy sikerül kézre keríteni azt a merénylőt, aki végül nem robbantotta fel magát a Zaventem nemzetközi repülőtéren.

    Jan Jambon belügyminiszter a műsorban azt mondta, a hatóságok tudtak arról, hogy Németországon át Franciaországig „nagy a mozgolódás” radikális körökben, de arról nem volt tudomásuk, hogy Brüsszelben készülnének terrortámadásra. Hozzátette: a keddi események hatására a legmagasabb fokozatúra emelték az ország védelmi szintjét, ami azt jelenti, hogy minden rendőrt és katonát mozgósítottak, valamint felső korlát nélkül, minden anyagi támogatást biztosítanak a terrorizmus elleni küzdelemhez.

    A brüsszeki Maelbeek metróállomáson történt merényletben a belga tömegközlekedési társaság hivatalos adatai szerint eddig 20 ember életét követelte a támadás. A belga főváros tűzoltóságának szóvivője pedig azt közölte, hogy a brüsszeli Zaventem nemzetközi repülőtéren elkövetett merényletben 14-en meghaltak és 96-an megsebesültek, így összesen a 34 áldozat mellett több mint 200-an sérültek meg a két helyszínen történt robbantásban. 

    A merényletekben 4 román és 2 magyar állampolgár is érintett, de sérüléseik nem súlyosak – áll a hírügynökségi jelentésekben. Időközben at Iszlám Állam magára vállalta a robbantásokat. Az Európai Unió államaiban fokozták a biztonsági készenlétet. A feltételezett harmadik merénylőt nagy erőkkel keresik a belga hatóságok.

    Címkép: Balogh Zoltán/ MTI
    Forrás: MTI

  • Sajtófotó pályázat 2016

    Sajtófotó pályázat 2016

    Sajtófotó pályázat 2016

     A 34. Magyar Sajtófotó Kiállítás 2016. március 25-én nyílik meg Budapesten, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A tárlat – a tervek szerint –Debrecenben, Kisvárdán, Gödöllőn és Szegeden is látható lesz az év során.

    A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya elnöksége megtárgyalta a 34. Sajtófotó Pályázat lebonyolítása során felmerült technikai problémákat. Az ülésre meghívást kapott a pályázat számítástechnikai főtámogatójának ügyvezetője is.  Elmondta, hogy az EOX Kft. fél évtizede elkötelezett támogatója a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállításnak, évről-évre több millió forint értékű szolgáltatással támogatta a pályázat megrendezését. A 34. pályázatra támogatásként egy új fejlesztésű, a kor elvárásainak megfelelő, felhőalapú rendszer használatát biztosította. Az új rendszerben néhány kisebb működési zavar jelentkezett, amelyeket a cég szakemberei javítottak, és erről személyesen minden érintett pályázót közvetlenül tájékoztattak. A cég vezetője leszögezte, hogy a végeredményt nem befolyásolta az új rendszer hibái okozta fennakadás, és az okozott kellemetlenségekért és hibákért ismételten elnézést kért minden pályázótól és a szervezőktől.
     
    Az elnökség megállapította, hogy a zsűrizésnél használt új rendszer valóban többször lelassította a pályázati anyagok feltöltését és több egyéb hibát is generált. A hibák a zsűri tagjai számára is plusz munkát okoztak. A végig nyilvános zsűrizést csak a helyszínen lehetett zavartalanul követni. Az elnökség változatlanul a fotópályázat teljes nyilvánossága mellett van. Az új rendszer problémái ellenére az elnökség úgy látja, a Magyar Sajtófotó Pályázat kihirdetett eredményei szakmailag megalapozottak, egybeesnek a zsűri döntésével, a technikai hibák a pályázat végeredményét nem befolyásolták. A következő évi pályázat zsűrizése szempontjából a legfontosabb feladat a felmerült technikai problémák kijavítása, illetve az online zsűrizés zavartalan lebonyolítása a fotópályázat teljes nyilvánosságának érdekében.

    Címkép a Tranzitország című sorozatból. Menekültek várakoznak a röszkei határátkelő mellett 2015. szeptember 6. Magyarország a menekültek „balkáni útvonalán” helyezkedik el és egyelőre tranzitország szerepét tölti be. Az országon átvonuló migránsok elsődleges célországa Németország vagy Svédország. Annak reményében, hogy a részek ismerete hozzájárul az egész megértéséhez, képeimmel a folyamat hazai vonatkozású történései szeretném bemutatni. A migráció kapcsán egy olyan folyamat tanúi lehetünk, amely hamarosan megváltoztatja a mostani világról alkotott képünket – írja a sorozat alkotója Fazekas István.

    Az idei pályázat részleteiről, az erdeményekről és a tervezett kiállításról ITT olvashat.

    Forrás: MTI, www.sajto-foto.hu

  • Az örök élet vonzásában

    Az örök élet vonzásában

     Az örök élet vonzásában
    Sokszor tűnődtem már azon, vajon nagyobb foganatja lenne-e a húsvétnak lelkünkben, ha nem tavasszal ünnepelnénk?… Mert ilyenkor, amikor rügyek pattannak, bárányok születnek, vetés sarjad, s egyre erőteljesebben megfog, magával ragad az újraéledő természet, szinte kézzel fogható az élet hatalma a pusztulás fölött. Mert Jézus akkor is feltámadt volna, ha nem a zsidó pászkaünnep idején ölik meg…
    Másrészt mi emberek, még hívőként, vallási hagyományaink ellenére is nagyon ellentmondásosak vagyunk olykor. Hisz megborzaszt a halál, nem szeretünk temetésekre járni, mindenáron meghosszabbítanánk ezt az életet, kitolnánk a meghalás időpontját, ugyanakkor, ha tehetnénk, sohasem öregednénk meg, örök fiatalok maradnánk. A másvilágba való átmenetet is úgy képzeljük el, hogy az nem más, mint ennek a földi életnek a folytatása, meghosszabbítása, afféle kiegészítése, toldaléka. Legjobb esetben, mint minden földi jónak az időbeni végtelen kivetítése odaátra. S közben hajkurásszuk az evilági csodákat, technikát és tudományos gondolkodást bálványozva, és elmegyünk Isten titkai mellett, amelyeket Jézus Krisztusban tárt fel…

    Eszembe jut Bruno Ferrero egyik kedves története egy emberről, aki eltévedt a sivatagban. Miután víz- és élelemkészlete elfogyott, kínlódva vonszolta magát a forró homokban. Egyszercsak pálmák tűntek fel szeme előtt, és vízcsobogást is hallott. Méginkább elkeseredett, és arra gondolt: „Megint hallucinálok. Ez csak délibáb. A fantáziám kivetíti vágyaimat. A valóságban nincs is itt semmi.” Aztán minden remény nélkül, képzelődve, félig delíriumban, félig eszméletlenül elterült a földön. Kevéssel később két beduin talált rá. Szegény már halott volt.

    – Érted ezt? – kérdi az egyik – Itt van mellette az oázis, két lépésre a víz, a datolyák majdnem a szájába potyognak! Hogy történhetett meg vele ilyesmi?
    Társa a fejét rázva jegyezte meg: – Modern ember volt…
    Sajnos sem kellő tisztelet, sem kellő kíváncsiság, őszinte érdeklődés, s főleg alázat nincs mindentudó korunkban arra, hogy Isten titkait fürkésszük, s imádással megalázkodjunk előttük. Holott nyelvhasználatunkban szívesen kölcsönözzük a vallási fogalmakat, csak éppen az egónk lépett Isten helyére. Ez abból is látszik, ahogyan a feltámadásról beszélünk. Ha nem is hisszük el teljes egészében,vagy ha el is hisszük valamelyest, ímmel-ámmal, akkor azt is szimbolikus, átvitt értelemben tesszük, hasonlatként, költői cifrázásnak használjuk. Ha például valaki meggyógyul betegségéből, kiszabadul a börtönből, lead egy pár kilót a sok diéta nyomán, vagy érzi, hogy szerették és megbocsátottak neki, – teszem azt épp a gyóntatószékben –, mindezt újjászületésként, feltámadásként éli meg. Ez rendben is van.

    De egyáltalán tudjuk-e, mi a valódi feltámadás? Miért olyan fontos ünnep Jézus feltámadása? Mit jelent, s mi a hozadéka életünkre, sőt az egész kozmoszra nézve?

    Meg sem gondoljuk, mennyire átalakította a világ sorsát, az emberi történelmet. Belemerült a szenvedésbe, megkóstolta a halált, de élete nem jutott csődbe–ahogyan aztaz addigi tapasztalat diktálta volna –, hiszen alig zárták le a sírkamra ajtaját, Isten ereje elhengerítette a követ, és feltámasztotta a halálból Jézust. Túl azon, hogy „rálicitált” a messiási várakozásra, feltámadásával egy új és örök szövetség köttetett, elkezdődött az új ég és új föld teremtése, egy új világ kezedete. Bizony ez már kozmikus esemény.
    A görögök minden tavaszt új kezdetnek tartottak. A természet körforgása biztosítja, hogy a régi helyébe mindig új lépjen. De az anyag mindig anyag maradt. Sosem istenülhetett meg. Az ideák világának rangját nem érhette fel. 

    Sokatmondó tény, hogya most kinőtt fűszál sem a tavalyi példány, de mégis a tavalyi gyökeréből kel életre. A földben elrothadó búzaszemből kihajtó kalászmár valami új világ, új évszak, új termés ígérete. A tavalyi gyökeret be tudjuk azonosítani, ha kiássuk, az elpusztult búzaszemnek azonban csak a „következményét” észleljük… Naponta átéljük, hogy valami meghal bennünk, azért, hogy valami új születhessék. Legyen szó múltbeli kísértő emlék kitörléséről, tudatalattiból feltörő pszichés „púp” leoperálásáról, (hogy gerincünk kiegyenesedjék), adósság megfizetéséről, az utolsó hitelrészlet törlesztéséről, a sokáig halogatott bocsánatkérés megvalósulásáról, egy életpályaszakasz lezárásáról, más hasonlókról. Már ezekben a példákban érződik, hogy az új kezdet mindig együtt jár valamiféle szenvedéssel, kínnal, vajúdással.  És mivel az anyagba zárt földi életünkben nem birtokolhatjuk az örökkévalóságot, sem időben, sem térben, s mivel testünk is romlandó, véges, fogyatékos, és a matéria, az anyag is folyamatosan fogy, változik, megsemmisül, ezért illúzió, önbecsapás, ha csupán e földi élet keretében akarnánk elérni azt az állapotot, amelyre Jézus „ért el” feltámadása által.

    Ő amikor tanított, a mennyek országáról beszélt, amikor az üdvösséget történetekkel és példabeszédekkel világította meg, így kezdte: hasonlít a mennyek országa…, arra célzott, hogy: olyan mint… Vagyis emberi szavakkal, evilági képekkel teljesen le nem írható. Azok csak hasonlatok. Az igazi megvalósulás, majd a feltámadáskor, a végítélet újjáteremtő eseménye után következik be. Mert Jézus Krisztus, az ő feltámadásával, nem ide tért vissza, hanem az anyagi természetünket megdicsőítve lépte át  az isteni világot, újra. Visszatért az Atyához. S azzal, hogy feltámadott testtel, megdicsőülve többször is megjelent apostolainak, nemcsak bizonyítékokat– meg is tapinthatták, együtt evett velük –, adott kezükbe, hanem jelezte azt is, hogy emberségünk, sőt teljes személyiségünk megdicsőül a feltámadásban. Erre ő a garancia, a kezes. 

     
    A holtak zsengéje, az elsőszülött. Ez a mi örömhírünk lényege. Hogy minket már ebbe a megdicsőült isteni életbevon bele keresztségünk pillanatában. Itt a földön beoltódunk vele, hiszen ezért vállalta a szenvedést, s nyitott ezzel ajtót az üdvösségre.

    Vajon ez az öröm tölt el minket ilyenkor? Egyáltalán hisszük? Örülünk-e neki? Az apostolok húsvéti élményének valósága történelmi tény. A bezárkózott és félelemtől remegő apostolokat maga a Feltámadott győzi meg, hogy: él! Nem ők keltik életre azzal, hogy emlékeznek rá, hogy „mantrázzák” a tőle hallott tanítás foszlányait, hanem azzal tesznek szert erre a fantasztikus tapasztalatra, hogy Jézus, a megölt és eltemetett Názáreti kezdeményez, eléjük megy, zárt ajtókon áthaladva megjelenik, beszélget velük. Végérvényesen a közös étkezés győzi meg aztán, többször is, hogy itt már nemcsak, hogy él, hanem már nem földi ember. Nem kötődik az evilág törvényeihez, de nem is csak szellem. Valóban Isten Fia.Többé már nem olyan, mint ők. És igaza volt mindenben, amit tanított. Ők nem átverés áldozatai. De zálogként, foglalónak itt hagyja köztük, letétbe helyezi nekik szavát és a lakomát, hogy örömben és testvéri közösségben együtt ünnepeljenek Vele.

    Isten Jézus feltámadásában végérvényesen visszaigazolta, hogy az emberiségnek tett ígéretét megvalósítja, már mostantól, még a földi történelem folyása alatt. Urunk feltámadása ígéretes kezdet, megkezdett beteljesülés, a mennyei öröklét elővételezése, mintegy előrehozott hazaérkezés. Már jelzi, mi a célja Istennek a történelemmel, az emberiséggel. S mi mindezt már most elfogadhatjuk, ebből élhetünk, ennek tudatában tervezhetünk, alkothatunk, szerethetünk s küzdhetünk. Nemcsak Jézus személyes „teljesítménye” ez, nem egy alkalmi attrakció, hanem jelzésértékű, hallatlan történelmi esemény, ami ugyanakkor túl is mutat a történelmen. A sportból vett hasonlattal élve olyan, mint amikor a csapat győztes gólja nemcsak a meccs eredményét jelzi, hanem a csapat továbbjutását is jelenti…

    Isten nem vár a világ végéig, s nem hagyja bizonytalanságban az embert, hanem már addig üdvözíteni akar. 

     
    Jézus feltámadása ezért mindenki számára megnyitja az üdvösség ajtaját, már most rákapcsolódhatunk erre a kegyelmi áramkörre. Már most lehetőségünk nyílik, hogy ebben az időhöz kötött, ideiglenes földi létben megtapasztaljuk a végérvényes, örök isteni életet. Legalábbis elkezdjük azt.

    Mintegy kijózanító alternatívaként adva van tehát Húsvét, hogy ne ide rendezkedjünk be, mert ez a világ elmúlik. Csak az maradandó, amit Jézus Krisztus mutatott meg és tett elérhetővé. Oda érdemes törekedni. Itt a földön sosem lesz tökéletes társadalom, béke és szeretet. Naivság lenne azt hinni, hogy pénzzel, hatalommal, erőszakkal, tudással, bármivel ez elérhető.

    De igenis, Jézus megváltó halálának köszönhetően törekedhetünk egyre nyilvánvalóbbá tenni Isten országát, szeretetünkkel semlegesíteni a rossz erejét és letörni a sátán hatalmát.  Ez viszont nem csak lehetséges, de 

    feladatunk is. Fölösleges evilági paradicsomon ábrándozni, a földi világ nem minden, nem végcél s nem is 
    mennyország. 
    S hogy ez miért van? Talán azért, mert ez a szabadságunk ára. Isten szabad szeretetre teremtett. Ez a mi mentőövünk is egyben.Minden látszólagos szenvedésnek, egyéni és közösségi tragédiának, balesetnek, népirtásnak, terrornak és megfélemlítésnek,gyűlöletnek és szenvedésnek itt a feloldása, kiegyenlítése. Így írja felül Isten a gonosz hatalmát, szinte az ember kezébe adva a döntést: magad győzheted le a gonoszt, ha elfogadod a meghívást 
    szenvedő és a feltámadásban Megdicsőült Fia által.

    Ez itt a kérdés: le akarjuk-e győzni a halált?

     
    www.peterpater.com

    Sebestyén Péter

  • Áldom a Teremtőt

    Áldom a Teremtőt

    Áldom a Teremtőt

    László Gyuláról készült, kétrészes portréfilm vetítésére és a film rendezőjével való találkozásra hívja az érdeklődőket Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum. A rendezvényre a Művelődési Ház koncerttermében kerül sor március 30-án, szerdán 17.00 órától kezdődően. Az Udvarhelyszéki székely családból származó László Gyula neve a kettős honfoglalás elméletének kidolgozása révén vált ismertté. Véleménye szerint őseink két hullámban: előbb az onogurok 7. századi szétrajzása idején, később a 9. század végén Árpád vezérlésével érkeztek a Kárpát-medencében. Itt a két ág egységes nemzetté forrott össze, s az új évezred küszöbén erős, nyugati mintájú királyságot hozott létre.

    A vetítést követően közönségtalálkozóra kerül sor, amelyen részt vesz Jeleniczki István rendező.

    Jelenczki István így vall a filmről: „László Gyuláról készített portréfilmem, a ki- és beteljesítő emberi élet példázata, felmutatandó mintája. A huszadik század összes kataklizmáját, sorsfordító háborúkat, forradalmakat, a Létrontás teljességét élte át Ő és a László család, úgy, hogy megtudtak, meg tudott maradni Embernek. A film párhuzamos szerkezetében elhangzó szöveg részleteket a László Gyula által írt, az „1910-ben születtem”, az „Árpád népe”, a „Szent László-legenda középkori falképei”, valamint a „Nagyszentmiklósi kincs” című könyveiből válogattam, szerkesztettem. László Gyula munkásságát a teljesség igényével is csak „hiányosan” lehet bemutatni, mert a ki- és beteljesítő élete során elvégzett munkássága, olyan sokrétű színes és részletes, hogy annak bemutatása szétfeszíti a kétrészes film, az adott idő keretét. 
     

    László Gyula egy olyan Ember, aki a Teremtőtől, a szülőföldtől (Erdély-Székelyföld), a családtól kapott lehetőséggel élt és élt, adott és adott, szolgált és szolgált. Tudós volt, művész volt, egyetemi tanár és előadó volt. Közéleti ember volt, nagyon gazdag és kiterjedt baráti kapcsolata volt a legkülönbözőbb kortárs szellemi és művészeti műfajokban dolgozó alkotókkal. Filmem a régész professzort, a művészt, a családját és Hazáját, benne Erdélyt-Székelyföldet rajongással szerető Embert kívánta megrajzolni, aki minden megpróbáltatás mellett, megtartotta hitét a Teremtőben.”

    László Gyula (1910. március 14., Kőhalom – 1998. június 17., Nagyvárad) abásfalvi és bibarcfalvi gyökerű családban született. Édesapja, id. László Gyula Kőhalomban igazgató-tanító. Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1933-ban végezte el. Tanárai közt olyan neves művészek voltak, mint Rudnay Gyula, Réti István, Csók István, Glatz Oszkár, Lyka Károly. Művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot hallgatott. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban gyakornokként. Később a Múzeumi Központban előadó lett, majd a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője. Tanulmányúton Londonban, Rómában, Párizsban, és Firenzében járt. 1938-ban megkapta a Harriseion-ösztöndíjat, mintegy fél évig volt lehetősége Görögországban, a görög és a bizánci művészeteket tanulmányozni. 1940–1949 között Kolozsvárott volt egyetemi tanár. Székelyföldön népdalokat tanult, fejfákat, bútorokat rajzolt, festett.
     
    Ezenkívül kortársairól mintegy 600 portrét rajzolt és festett. Megtanulta a bronz-, kő-, és faszobrászatot, valamint a terrakotta- és éremkészítést is. Miután visszatért Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítások ügyeivel foglalkozott, 1957 és 1980 között a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. Az 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét, majd a szvidéri-elméletként ismertté vált eredet-elméletet. Bár kényszerűségből kellett 1949-ben távoznia Kolozsvárról – a hatóságok ellehetetlenítették egyetemi tanárként való működését -, soha nem szakadt el szülőföldjétől, régészként és történészként továbbra is sokat foglalkozott Erdély és a Székelyföld múltjával, illetve grafikáin vagy más technikával készült képzőművészeti alkotásain mindvégig feltünedeznek ottani barátainak, művész- és tudóstársainak portréi, illetve a hazai táj. Az 1989-es rendszerváltozás után rendszeresen járt haza szülöföldjére. Életének 89. évében, egy sepsiszentgyörgyi előadásra való utazása közben, Nagyváradon érte a halál. Művei ma is igen keresett alapmunkák azok számára, akik eleink életével, a bonyolult történelmi összefüggésekkel kívánnak foglalkozni. Emlékét kopjafa őrzi Alsócsernátonban, domborművű arcképe az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban látható, Budapesten gimnáziumot neveztek el róla, tisztelői, barátai és tanítványai megalapították a László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesületet, Budapesten, az Alkotmány utcában levő házat, amelyben évtizedeken át családjával együtt lakott, emléktáblával jelölte meg Belváros-Lipótváros Önkormányzata.
     
     
     
    Salamon Nándor író, művészettörténész így foglalja össze László Gyula sokoldalú munkásságának, megnyerő személyiségének lényegét: „Eléggé közismert, hogy hosszú élete során nem zárkózott be eredményesen művelt tudományága – a régészet és történelem – elefántcsonttornyába. Sokoldalú érdeklődése – amely szerencsésen egyesítette tudós és művész attitűdjét –, kapcsolatteremtő képessége, megnyerő, közvetlen egyénisége, sokáig megőrzött mozgékonysága alkalmassá tette arra, hogy viszonyrendszerének hálóját kiterjessze kora, a XX. század magyar szellemi életének szinte egészére. Alig van alkotó, cselekvő – költő, író, festő, muzsikus, tudós – személyisége a humán műveltségnek, akivel ne került volna érintkezésbe, legalább egy portrérajz, hitelesítő aláírás tartamára. Imponálóan gazdag közeli barátainak névsora is, de jóval nagyobb a köre a vonzásába került kortársaknak.”
     
    „Áldom a Teremtőt” I-II.
    Portréfilm László Gyuláról
    Vágó: Tombor Andrea
    Operatőr: Jelenczki István, Kőrösi András MOE
    Zeneszerző: Hortobágyi László
    Narrátor: Simon Péter, Takács Bence
    Rendező: Jeleczki István
    Gyártó: Angelus Bt. 2014–2015©
     
    A címképen László Gyula egyetemi tanár, régész, történész, grafikus – Fotó: Lugosi Lugo László. A szövegközi képeken László Gyula honfoglaló magyarokról készült rajzai, egy 1993-as keltezésű önarcképe és az egykori lakása falán elhelyezett emléktábla.

    Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

     
    Ez a program a Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és az ARKUM cégcsoport szervezésében, a Művelődési Ház közreműködésével valósul meg.
     

    HAÁZ REZSŐ MÚZEUM
    535600 Székelyudvarhely
    Tel./Fax: 0040 266 218375
    Kossuth Lajos u. 29. sz. Pf. 22
    info@hrmuzeum.ro
    www.hrmuzeum.ro
     
    Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata

    www.varoshaza.ro
  • Csángó Jézus

    Csángó Jézus

    Csángó Jézus

    Amerikai civil szervezet képviselői keresték meg a tőlük több mint tízezer kilométerre élő moldvai csángókat, hogy az általuk használt, s már-már a kihalás szélére jutó magyar dialektusban szinkronizálhassák a világhírű Jézus című nagyjátékfilmet.

    Ezt a filmet harmincöt éve forgatták. Az eltelt időben mintegy szász nyelven készült hozzá szinkron. A nézők szerették, ám a kritikusok azt nehezményezték, hogy a korhű ábrázolás és a hitelesség ellenére sem több bibliai szövegrészletek füzérénél. Digitális eljárással a produkciót a közelmúltban felfrissítették. A film szinkronja csángó-magyar nyelven is elkészült, szabadon megtekinthető YouTube vidómegosztón. 

    Köztudott, hogy az 1990-ben még mintegy kétszázezresre becsülték a moldvai csángók lélekszámát, akik közül akkor mintegy kilencvenezren használták is anyanyelvüket. A román állam és a római katolikus egyház nyelvi elnyomása, a tartóssá váló külföldi munka azonban egyre inkább errodálta a moldvai csángók nyelvi és nemzetiségi öntudatát.

    A moldvai csángómagyar dialektust ma kevesebb mint ötvenezren beszélik, és ennél jóval kevesebben használják a mindennapokban. A családok fiatalabb generációi már az egymás közti kommunikációban is a románt részesítik előnyben, illetőleg az olaszt, hiszen sokan közülük Olaszországban születtek és ott szocializálódtak.

    A magyar állami kezdeményezések és az erdélyi magyar közösség (RMDSZ, MCSMSZ, RMPSZ) által működtetett iskolai programok viszonylag kis közösségeket érnek el, a magyar oktatás jobbára fakultatív, ám ennek keretében is folyamatosan jelentkezik a dialektus és az irodalmi magyar együttes használatából származó szkizofrén állapot, amelyben talán kialakul a fiatalok egy-egy szerényebb csoportjában a magyasághoz való tartozás tudata – főleg azokban, akik értelmiségi pályát választanak -, de folyamatosan tapasztalható továbbra is a tartós és végleges nyelvesztés.

    A csángó nem őrzi meg eredeti anyanyelvét, hanem fokozatosan a második és domináns nyelvet használva, teljes értékű románná változik, illetőleg azt a nyelvi állapotot is elhagyva olvad be, s – miközben emancipálódásként éli meg ezt a kalandot, gyökértelenné és könnyen manipulálhatóvá válik, olykor a migránsokénál is kiszolgáltatottabb helyzetben tengődve az Európa középső és nyugati országait behálózó és arctalanná változtató fogyasztói társadalmakban. 

    A multinacionális cégként üzemelő, globális méretekben gondolkodó római katolikus egyház Románia déli részét és Moldvát továbbra is missziós területnek tekinti – s bár nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán kedvesek számára a hívek -, a csángó eredetű román római-katolikus klérus pedig – betartva az egyházi hierarchia által megszabottakat, a fegyelmet és az alázatot – következetesen megtagadja a magyar nyelvű liturgia-használatát és a szentségek csángómagyar nyelven történő szolgáltatását. A vallásgyakorlás a csángók számára így évszázadok óta fennáló „önazonosság-kockázat” és kiválóan működő elrománosítási tényező, amely sikerrel hatol át mindenen, a legkülönbözőbb korokon és a társadalmi rendszerek során át a mai napig, mindaddig, amíg a kiváltó tényező, a csángómagyar nyelv és identitás nem válik kulturális emlékké, amely a későbbiekben már csak a néprajkutatókat és a történészek szűk csoportját foglalkoztatja majd olykor egy-egy lábjegyzet vagy pár soros hivatkozás erejéig.

    Forrás: Csángó Rádió

    Élő Székelyföld Munkacsoport