Blog

Közismert a Vespasianus császárnak tulajdonított szállóige, aki a Krisztus utáni 70. év táján, amikor üres volt az államkassza, bevezettette a vizeletadót. A méltatlankodóknak mondta állítólag, hogy „Pecunia non olet”. A pénz nem bűzlött akkortájt, ez igaz, s ma sincs szaga.

Mostanában fokozottan érvényes a bűzmentesség, hiszen elektronikus csatornákon száguld jelképek, hitellevelek formájában a világban. Titokban, majdhogynem láthatatlanul „fizetődik” és működik. Minden jónak és rossznak forrása ugyanakkor. 

Amikor a Vespasianus császárnak tulajdonított mondást említik, bizonyos kontextusban arra is értik, hogy a becstelenül megszerzett pénz sem szagos. Ha valakinek a biztonsággal megszerzett első milliók után sikerül beágyazódnia a tehetős emberek közé, akkor már nyugodt lelkiismerettel hirdetheti fialó vagyona biztonságába takarózva, hintheti az igét, hiszen a balek pórnép szava úgysem hatol fel immár azokba az „erkölcsi” magasságokba, ahol az „elitek” tartózkodnak.

Azt írták a napokban egyes megbízható források, köztük a Magyar Távirati Iroda is, hogy „a dzsihadisták továbbra is hozzáférnek a nemzetközi bankközi fizetések hálózatához”. Nem holmi egyszerű terrormunkásokról van itt szó, akik az ebül szerzett harácsot, esetleg egy-egy menet közben „faszolt” antik szobor eladásából származó bevételüket szeretnék biztos helyen tudni, hanem magáról a nagy cégről, a feketén létező Iszlám Állam tranzakcióiról beszélnek. Bankközi, nemzetközi, jól ellenőrizhető távközlési hálózaton szalad a pénz, nem tevegel a sivatagban (SWIFT-kódok rendszere vezet a százszázalékos biztonsággal azonosítható IBAN-számlaszámhoz), évezredek hosszú során át kialakult szabályok szerint, mindig a legfejlettebb technikát alkalmazva.

Próbáljunk hitelesek maradni, idézzük hát az MTI-jelentést a továbbiakban is.

„Az ARD Kontraste című politikai magazinműsorának oknyomozó riportja szerint az IÁ a terrorszervezet fővárosaként számon tartott szíriai Rakka egy bankjában, a Commercial Bank of Syria nevű hitelintézet helyi fiókjában fér hozzá a SWIFT-rendszerhez. Az ARD szerint a rakkai bankfiók connected (élő kapcsolat) státusszal szerepel a rendszerben.
Az nem ismert, hogy az Iszlám Állam mennyire élt és mennyire él vissza a hozzáférés lehetőségével. Az viszont biztos, hogy a Commercial Bank of Syria szerepel az ENSZ büntetőintézkedéseivel sújtott szíriai pénzintézetek listáján, ami azonban nem zárja ki, hogy a bank lebonyolítson ügyleteket harmadik felek számára, amennyiben azok ellen nincsenek érvényben szankciók.
A német szövetségi belügyminisztérium megerősítette az ARD értesülését, írásbeli állásfoglalása szerint a belgiumi központú SWIFT és a szervezetet felügyelő illetékes belga hatóság igyekszik „minimalizálni” annak kockázatát, hogy az IÁ visszaél a rendszerrel. A nemzetközi nagybankok tulajdonában álló belga társaság a televíziónak arra a kérdésére, hogy miért nem zárnak ki a rendszerből egy ENSZ-szankciókkal sújtott és a SWIFT hírnevét veszélyeztető bankot, azt válaszolta, hogy a SWIFT semleges rendszer, és csak olyan intézményeket tilthatnak ki, amelyeket belga vagy uniós büntetőintézkedések érintenek.
Az 1973-ban létrehozott SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) több mint 200 országban és területen működik, a szolgáltatást 11 ezernél is több pénzügyi intézmény használja.”

Ezek alapján sejthető, hogy sok apró és jelentős tranzakció a hivatalos pénzügyi világ szeme láttára, az erkölcsöt és békét hirdető álszentek tudtával és aktív köreműködésével történik. „Semleges” bankok számítógépes termináljain keresztül. A többi csak porhintés. Maszlag. Ahogyan a Földön létező természeti környezetet, úgy a békét is meg lehetne „menteni”, fent lehetne tartani. Nem is fenntartani, csak békén hagyni (!) az embereket, hogy éldegéljenek. Csakhogy a rend- és békétlenségben, mint ahogyan a sz@rban és a mocsokban, a zavarosban van az igazi haszon. S a haszon materializálható metaforájának, a pénznek – immár kétezer éve mondjuk – nincsen szaga.

Ha nem is egészen biztos, hogy Vespasianus mondta azt, hogy „Pecunia non olet”, de helytálló és örökérvényű. Vespasianustól azonban feljegyeztek egy bizonnyal neki tulajdonítható utolsó mondatot, amellyel halálos ágyán búcsúzott ez árnyékvilágtól: „Ó, jaj, azt hiszem isten lesz belőlem!”

Gyarló helyi és globális Istenjelöltek járnak ma is közöttünk. Sajnos. Élő SWIFT-kódok üzenteibe rejtetten operálnak. Miközben dühöng a béke a nagyvilágban.

Simó Márton

Fotónk illusztráció.

Buglya dokotor egyik nagy szerelme Perőcsény, ahol egyesek szerint megállt az idő. Mások szerint valósággal elrohant. Ilyen különbözőek vagyunk. Egy csendes, langyos esőnek azonban mindenki örül…

Meg sem lepődünk, ha azt mondják valakiről, hogy betöltötte a negyvenet, az ötvenet. A 60. életév határán aztán úgy siklanak át az emberek – gondolom, mert még innen vagyok magam is e mezsgyén -, hogy egy ideig be sem vallják. Sem magukban, sem másokban nem tudatosítják, hogy lassan egy fontos életszakasznak vége. Csakhogy néhány év múltán aztán óhatatlanul bekövetkezik a nyugdíjkorhatár. Mondják, hogy nyugállományú íróvá, nyugállományú szerkesztővé, nyugállományú irodalmárrá vedlik az alkotó. Fenét! Ezek olyan foglalatosságok, amelyeket nem lehet, s nem szokás abbahagyni, holmi életjáradék vagy végkielégítés fejében. Vári Attila esetében sem észleltünk ilyent. Mozgékonyabb és termékenyebb, mint valaha. Hogy hetvenkedik? Az az ő dolga, jól teszi. Különben semmi baja.

Vári Attila Sáromberkén született 1946. március 3-án. Gyermek- és ifjúkora azonban Marosvásárhely azóta eltűnt sajátos és magyar polgári-értelmiségi világához köti, amely írói munkásságát és habitusát életreszólóan meghatározta. A vásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudányegyetemen folytatott felsőfokú tanulmányokat, végül Bukarestben szerzett filmrendezői diplomát (1968). Egy évtizeden át újságíróként és televíizós szerkesztőként dolgozott (Megyei Tükör, Új Élet), majd szabadfoglalkozású íróvá vált (1978). Több alkalommal is összetűzésbe került a pártállami rendszerrel, mígnem 1981-ben eltiltják a publikálástól.

1983-ban települt át Magyarországra, ahol egy ideig a Film Színház Muzsika, később a MAFILM Rendezői Iroda munkatársa, 1985-től kerül a Magyar Televízió állományába. Televíziós szakemberként országos és nemzetközi ismertséget, elismertséget az 1989-es decemberi forradalmi események közvetítésekor és azok értelmezési folyamatában szerez. A továbbiakban főosztályvezető, főszerkesztő az MTV-ben, az ezredfordulót követően két éven át a magyar kulturális minisztériumban dolgozik (akkor NKÖM), majd 2006-ig a bukaresti Magyar Kulturális Központ intézeti titkára. Bár költészettel is foglalkozik, frissen napvilágot látott műve is költeményeket tartalmaz, versei mennyiségileg kevésbé meghatározóak életművében: húsznál is több prózakötetet – regényt és novellát – publikált 1967-es debütálása óta. 1977-ben és 1980-ban a Romániai Írószövetség díját kapta, 1986-ban Artisjus, 1989-ben József Attila-, 1993-ban rendezői nívódíjjal ismerték el munkásságát, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át.

A napokban több helyszínen is megemlékeztek az író 70. születésnapjáról, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és kolozsvári napilapokban olvashattunk méltató sorokat a régi író és újságíró-kollégáktól és harcostársaktól. A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld című havilap kiemelt helyen, több publikációval is köszönti a hetvenéves Vári Attilát.

Ferenczes István az alábbi verset ajánlja a közeli barátnak, akivel sok helyen megfordultak együtt, vagy sem, illetve álmodoztak, mígnem megszületett az alábbi költemény.

„Az előzetes bejelentésnek megfelelően megtartjuk a rendezvényünket” – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. Elismételte: március 10-én helyi idő szerint 16.00 órára várják a résztvevőket a székely vértanúk postaréti emlékművéhez, ahol megemlékezést tartanak, majd menetoszlopban vonulnak a város főteréig, ahol a prefektus hivatala előtt tüntetnek, Székelyföld területi autonómiáját követelve. 

Március 7-én nyitották meg azt a kiállítást, amely a püspök életútjának különböző állomásait mutatja be gyermekkorától haláláig, illetve a jelenig terjedően, hiszen Márton Áron alakja, szellemi kisugárzása napjainkig hatóan erőt és tartást sugároz. Ez az anyag a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum törzsanyagából készült vándorkiállítás, amelyet az emlékév nyitásakor előbb Csíkszeredában tekinthettek meg az érdeklődők.

A romantikában kikristályosodott művészkoncepció alapján az alkotómunkát gyakran magányos, a kivételes pillanatokhoz és művészi képességekhez kapcsolódó fellobbanásként gondoljuk el. A művészet más korszakaiban vagy például a populáris regiszterben azonban gyakran olyan alkotási módok válnak fontossá, amelyek – két vagy több embert – az alkotói gyakorlottságra, anonimitásra, csoportos együttműködésekre összpontosítanak.

A Korunk márciusi lapszáma olyan művészpároknak, csoportoknak, együtteseknek, adhoc vagy állandó kisközösségeknek a munkáit vizsgálja filmben, irodalomban, zenében, filozófiában, ahol a kollaboratív alkotási forma és annak elméleti megalapozása egyaránt izgalmas lehet.

Hogyan alkotott John Lennon és Paul McCartney? Milyen munkamegosztással készítik filmjeiket a Coen- vagy a Wachowski-testvérek? Mi történik, ha Truffaut és Godard együtt rendeznek rövidfilmet?

Szétszálazható-e egyéni teljesítményekre Szilágyi Domokos és Palocsay Zsigmond Fagyöngye, Gilles Deleuze és Félix Guattari Anti-Oedipusa, Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete?

Mi történik, ha többen írnak egy folytatásos kalandregényt vagy egy szürrealista verset?

A lapszám szerzői: András Orsolya, András Sándor, Benedek Szabolcs, Demény Péter, Ivácson András Áron, Kálai Sándor, Lackfi János, Molnár Zsófia, Nagy Anna, Sebastian Reichmann, Dan Stanciu, Szabó R. Ádám, Tettamanti Béla, Vörös István és még sokan mások.

Megvétózta Orbán Viktor magyar miniszterelnök a török menekülttáborokból Európába történő direkt áttelepítési javaslatot, ezért megszakadt az uniós csúcstalálkozó, jelenleg külön egyeztetések folynak – értesült az MTI brüsszeli forrásokból hétfőn.

Az európai uniós és török vezetők brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozójáról a kiszivárgott megállapodástervezet értelmében az EU megduplázná a Törökországnak az Európába irányuló menekülthullám kezeléséhez nyújtott támogatás jelenleg hárommilliárd eurós összegét, emellett a tervezettnél korábban – legkésőbb júliusig – eltörölné a vízumkötelezettséget a török állampolgárokkal szemben. Ankara ideiglenes jelleggel visszafogadná az országból illegálisan Görögországba érkező migránsok mindegyikét, ha azok nem kapnak az EU-ban menedékjogot, az EU-nak viszont minden visszafogadott szíriai állampolgár helyett be kellene fogadnia egy szíriai menekültet közvetlenül Törökországból. Az áttelepítések költségeit az EU fedezné.

A kiszivárgott tervezetből Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke annyit erősített meg, hogy Törökország további hárommilliárd eurót kért 2018 végéig az Európai Uniótól (EU) az országban tartózkodó szíriai menekültek ellátására.

Forrás: MTI