Ennyit kapott Júdás, az iskarióti a Jézus elárulása nevű projektért.
Hogy sok-e ez az összeg, vagy kevés egy ilyen cselekedetért, azt nem a mi tisztünk eldönteni.
Ha kicsit utánaolvasunk, akkor kiderül, hogy az a pénz, nevezzük sékelnek, tetradrachma lehetett, azaz négy drachma. Abban az időben – római feljegyzések szerint – egy ács napi keresete egy drachma volt, tehát az áruló százhúsz napi fizetést kapott a tettéért. Ha ezt az összeget, a szemléltetés végett, át kívánjuk alakítani, hogy érzékeltessük annak valós értékét, akkor számoljunk úgy, hogy manapság tájainkon a szakmunkáért kifizetett, adózott napidíj átlagosan 100 RON (mintegy 25 $). Ilyenformán ennyi sékel ma 12 ezer lej, azaz nagyjából 3 ezer amerikai dollár. Ha ötnapos munkahéttel számolunk és néhány ünnepnappal, akkor ez körülbelül félévi fizetés. Más forrásból úgy tudjuk, hogy ennyi pénzért egy jó karban levő rabszolgát lehetett venni. Ez azt jelenti, hogy 30 és 40 közötti, egészséges, ép fogazatú, két-három – a területen használatos arámi és a „basic” görög vagy latin – nyelvet ismerő férfi, aki (amely) eltart és szolgál még vagy tíz évet. A kortársak jobban értik, ha azt mondjuk, hogy egy 2005-ben gyártott, használt, ötajtós benzin-gáz üzemű VW Golf 4-es simán megvehető ebből az összegből. És a Golf is eltarthat még tíz évig.
Az érték átváltása és az érzékeltetés megtörtént. Sokak számára talán érthetőbbé vált így ez a gondolatmenet.
Olvastuk a lapokban, eljutottak hozzánk is a televízió és az internet jóvoltából azok a hírek, hogy folyamatosan emelik nálunk a közszférában és az adminisztrációs apparátusban dolgozók bérét. Mintegy 1,2 millió emberről van szó, akik legalább annyian vannak, mint a termelésben dolgozók – ácsok, asztalosok, esztergályosok, favágók, varrónők stb. –, ha nem többen, mert a belügyben és a fináncok közt tevékenykedő fedett és kevésbé rejtett szolgálatok állományáról és bérezéséről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy többszörösre szorzandó a minimálbér, ha juttatásaikról van szó. A bérek emelése elsősorban a vezető beosztásokban dolgozókat érinti előnyösen, köztük a választott tisztségviselőket is. Nemcsak a havi sokezer lejes fizetés hatása látszik rajtuk, hanem az extra-nyugdíj mézesmadzagja is előttük lebeg. Miközben csak ügyvezető kormánya van az országnak, amelynek ennyi mocskos munkát nem is szabadna elvégeznie, hiszen csak parlamenti konszenzus, nem a népakarat helyezte őket fel a magas polcra.
Ezek alapján sejthető, hogy a fejünk fölé ültetett korszerű helytartók, farizeusok, hivatalnokok, szolgálatok, szipolyozók, mindenféle főnökök, al-, fő- és vezérigazgatók – még a saját vérünkből valók is – díjazása olyan magas, hogy több rabszolgát, akár gyári Golfot is vásárolhatnának belőle.
Hogyha úgy vesszük, Júdás nem is saját maga döntött, a szerencsétlen körülmények, az Írás maga, már az eleve elrendelés alapján is benne volt a pakliban, hogy az árulásnak mindenképp meg kell történnie, akkor ma az is törvényszerű – bár nincsen benne konkrétan sem az Írásban, sem a Törvényben –, hogy ezeknek, akik fölöttünk járva lépkednek, és testünkön/lelkünkön gázolnak, bizony, nekik sem lesz másik alternatívájuk.
Vajon tudják-e, hogy végül nem az életjáradékszerű mézesmadzag, hanem kenderkötél lebeg a fejük felett, hogy megtartsa őket az eljövendők emlékezetében örökkön elrettentő erejű példaként? Vagy kibúvó, másik lehetőség keresésén munkálkodnak? Vagy még alábbvalók?
Ezt sem vállalják. Ha már kinyírtak minket, alattvalókat, akkor eltűnnek oda, hol felélhetik a javakat. Alámerülnek inkább az arctalan és lélektelen migránsok tömegében, hogy fertővé váljék segedelmükkel a Nyugat is.
Simó Márton.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
