Blog

A nagy román álom területi és etnikai megvalósulása után száz évvel sem vált a belebelezett területek és az emberek igazán jó gazdájává az állam. Félig agyonnyomta a hadi és a politikai siker az országot, és a lélegzetvételei még ma sem normálisak.

Magyarország sem heverte ki igazán Trianont. A veszteséget.

A túllépés csak akkor volna lehetséges, ha az itt, illetve egyéb országokban élő magyarság helyzete megnyugtató lenne. Ha a magyarok úgy élhetnék meg közösen egyazon nyelv- és népcsaládhoz való tartozásukat, ahogyan a német nyelvet beszélők – például –, akik az évszázadok folyamán megszokták, hogy nem élhetnek ugyan egyazon államban, de kultúrájukat közösen élhetik meg, és fölöttébb büszkék, hogy az milyen sokrétű, s földrajzilag is milyen tágas területen él és működik. Vagy az angolszászok. Vagy a franciák. És az oroszok… Ha szomszédaink és társbérlőink sem sérülnének a közös erdélyi létben… Tovább

A legnagyobb közösségi hálózat továbbra is tiltja a honlapunkon publikált hírek és események közzétételét. Úgy tűnik, hogy elértünk egy olyan ingerküszöböt, amelyet egy bizonyos szoftver, vagy maga a mesterséges intelligencia nem tolerál. Holott mindvégig a humánumról, a közeledésről, a tudatos jövőépítésről beszéltünk, és beszélünk most is.

Abban bízva, hogy végül a mi csapatunk kerül ki győztesen a békés törődésből, kerülőutakon, általunk fenntartott és baráti ösvényeken építjük a magunk közösségeit a felebaráti szeretet és az erdélyi harmonikus együttélés jegyében a járható utat.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

A természetet kizsigerelő, pazarló életvitel korában a Bányász-modell több mint egyszerű példa. Ez a család bebizonyította, hogy üdvös a háromgenerációs együttélés. Nincsen feltétlenül szükség ebben a léptékben alkalmazottra, egymás értékes kiegészítői az idősek és a fiatalok, és a jól működő rendszerben partnerek a tehenek, Bogi, Faláb, Gizi, Eska, meg a többiek…

Bányász Józsefnek és családjának nincsenek nagyra törő elképzeléseik, csak akkora jövedelemre vágynak, amennyiből tisztességesen megélnek.

Február végén a Civitas Alapítvány székelyudvarhelyi irodájának munkatársai hívtak meg egy tanulmányi kirándulásra Gyergyóújfaluba, Bányász József portájára. Nem konferencia volt, hanem egyszerű látogatás, amelyen különböző szakterületekről érkező emberek szerettek volna belelátni egy gazda hétköznapjába. Volt köztünk közösségfejlesztő mérnök, közgazdász, gyümölcstermesztő, szakács, gazdálkodó falugazdász, üzletvezető… Tovább

Simó Márton

A román politikai pártok ma a sokszor hallott és unalomig ismételt nyilatkozataikon túl szavazataikkal is bebizonyították, hogy az a 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat, amely a modern Románia alapját képezi, számukra jelentéktelen.

Ma ott tartunk, hogy Románia egy olyan állam, amely megtagadja saját megalakulását, a román politikai elit megtagadja saját adott szavát. A románok száz év után se tanulták meg, hogy mit jelent az adott szó. Ilyen körülmények között készülünk az európai parlamenti választásokra.

Ma sok román párt kéri a magyarok szavazatát. Ezek többségükben itt vannak a parlamentben. Egyesek nyíltan vállalják magyarellenességüket, de mások mézes mázas populizmus mögé bújnak. De a szavazatuk egyértelmű: a 21. században sem jár a magyaroknak, amit 1918-ban ígértek nekik – mondta Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt követően, hogy a képviselőház plénuma, március 26-án, elsőházként, az RMDSZ kivételével egyöntetűen leszavazta a Szövetség azon törvénykezdeményezését, amely a Gyulafehérvári Nyilatkozat kisebbségekre vonatkozó pontjait emelte volna át a román jogrendbe.

Korodi Attila, az RMDSZ szenátora élesen bírálta a románi parlamenti alsóház
és az akadémia hozzállását – Fotó: Rmdsz.ro

A sajtó március elején jelentette: Marosvásárhelyen oktogonná alakították a székely vértanúk emlékműve körüli kockakőből kirakott csillagot, hogy ne idézze a székely zászló nyolcszögű csillag-motívumát.

Nagy örömmel írta múlt vasárnap, március 24-én Molnár Sándor, az Erdélyi Mária Út Egyesület menedzsere, a zarándokmozgalom lelkes úttörője, aki főleg a székelyföldi útvonalak kialakításában és népszerűsítésében vállalt oroszlánrészt, hogy elindult az idei első zarándok – aki egyébként bejárta az El Caminót is – a Csíksomlyó-Csíkszereda-Szentegyháza-Zetelaka-Oroszhegy-Farkaslaka-Parajd útvonalon.

Az volt az elképzelése, hogy a célállomástól majd visszamegy, s a Bucsinon át haladva a Gyergyói-medencén és Felcsíkon át érkezik Csíksomlyóra.

Ez csak egy része volt a híradásnak, hiszen ugyanakkor beszámolt arról is Molnár Sanyi, hogy háromszéki civilek, akiket brassói és bukaresti önkéntesek is segítettek Aldoboly és Illyefalva között jelzéseket festettek újra. Az akciót ezekben a napokban más útszakaszokon is folytatják.

Kedden viszont már azt közölte, hogy a zarándok feladta.(!) Az egészséges és jó erőnlétben levő magyarországi férfiú, aki először járt a Székelyföldön, nem azért mondott le a „bemelegítő” gyaloglatról, mert zord időjárási körülményekkel szembesült. A messziről látott medvétől sem rémült meg. Zetelaka határában azonban – a falu megközelítésekor, illetve a település elhagyásakor – nagytestű házőrző, vagy pásztorkutyák támadták meg, de olyan vehemenciával, hogy jobbnak látta az ilyen kellemetlen és veszélyes szembesülésektől tartva levonulni a terepről.

A vendégszeretetéről híres régió becsülete és székely önérzetünk is sérülhet a barátságtalan hozzáállás és a nemtörődömség által. És baleset, akár tragikus esemény történhet.

Számolni kell a következő időszakban magányos és csoportos zarándokokkal egyaránt, akik ugyan kijelölt útvonalakon haladnak át megszokott életterünkön, de szembesülhetnek mindazzal, ami nekünk itt természetes és ismerős. Számukra pedig élményt, de olykor kellemetlen meglepetést is okozhat.

Molnár Sándor felvételei

Simó Márton  

Mintha kérkednénk azzal, hogy immár euro-konform szemetet termelünk, hogy képesek vagyunk annyi mocskot kihányni a kert végébe, amennyi tulajdonképpen nincs is, mintha külön importból származna a civilizáció minden szennye, és egész Európa nálunk mocskolna.

A víz szalad, s a mocsok marad. Alant. És itt is. Ahogyan bennünk is a bűn, mert hiába a húsvéti ígéret, úgy káromkodunk mostanság is, hogy szakad össze hely.

És alszik bennünk a jobbik én, tovatűnik a lelkiismeret.

Simó Márton Emlékszem, egyik pap barátom tavaly is a szemét miatt szidta a népet. Nem volt foganatja. Idén is ostorozza az ifjakat, s a vénebbeket is módjával. De hirdet egy pataktisztító közmunkát is. Biztos, ami biztos alapon… Tovább

Simó Márton 

Budapesten a Charta XXI. békéltető és felvilágosító gondolatok jegyében szervezett konferenciát az Együtt az úton magyarok és románok vezérgondolat mentén.

A 2019. március 23-án megtartott tanácskozás első részében a témához kapcsolódó előadások hangzottak el, majd kerekasztal-beszélgetés következett.

A szervezők nevében dr. Surján László – az Antall- és a Boross-kormányok volt népjóléti minisztere, korábbi európai parlamenti képviselő – olyan értelmiségieket szólított meg, akik mindennapi munkájuk, tevékenységük mellett részt vesznek az általuk is elfogadott és hirdetett megbékélési mozgalomban, felelősséget érezve a jövő nemzedékek iránt, hogy az ellenségeskedés helyett a közös cselekvés útját válasszák. És ars poeticaként azt vallják, amit a Charta XXI. felhívásában is megtálunk… TOVÁBB

A címkép Farkas Antal felvétele

Simó Márton

„A domb felé igyekezném, láthattam, hogy mi maradt a tűz pusztítását követően. Önök is megnézhetik, hogy mi lett. Hogy mi maradt. Túl a felelőtlen gyújtogatáson, túl a tűzön, a hamun, a pernyén, a kiábrándító maradványokon, az elpusztult életeken át betekinthetünk abba a világba, amelyet mi beteges érzéketlenségünkkel elpusztítottunk. A képek igencsak beszédesek…” – mindezeket Emil Dragomir, a Galac megyében levő Slobozia-Conachi nevű település polgármestere írta a napokban, amikor a településükről toborzott önkéntesekkel csemetéket ültettek és parlagokat takarítottak. A lelkes civileket valaki megelőzte.

Hogy nem nálunk láttuk? Ugyan… Bárhol történhetnek hasonlóan felelőtlen cselekedetek.

A minap a Nyárád-mentén járván figyeltünk fel arra, hogy itt-ott tartlózüzek égnek. Este, amikor már teljes sötétben autóztunk visszafelé, láttuk a tüzes csíkokat, a lángnyelveket. A környék önkéntes tűzoltói épp azon fáradoztak, hogy lokalizálják és elhárítsák a veszélyt. 

Talán a tűzvész megfékezhető, de az okozott kár jóvátehetetlen.

Sokat kell még hatni a lelkekre, hogy valamelyest kitisztuljon odabent a kép, s ráláthassunk bár saját korlátainkra is. A magunk és az utánunk következők érdekében.

Simó Márton   

Jó volna már kilépni ebből az árnyékből a mindannyiunkra sütő nap melegére.

Száz éve igyekszünk, és meddő az igyekezetünk. Március 23-án a Charta XXI. Egyesület „Együtt az úton románok és magyarok” konferenciáján azért egy kicsit áttörni látszott a nap a felhőkön. Mikolczy Ambrus professzor ugyanis a közös magyar-román tankönyv kérdését vetette fel, aminek lehetséges volta pillanatnyilag több mint kétséges, szükségessége azonban nem vitatható.