Az Élőszékelyföld.info oldal archivuma

Szerző: admin

  • Önd Dönt – idén harmadszor

    Önd Dönt – idén harmadszor

    Önd Dönt - idén harmadszor

    Idén harmadik alkalommal hirdetett Ön Dönt pályázatot a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány (SZKA), amely kimondottan a vidéken bejegyzett és/vagy tevékenységüket vidéken kifejtő civil szervezeteknek szól.

    Hét civil szervezet jelentkezett. A megpályázott összeget olyan eszközök vásárlására vagy PR tevékenységre szeretnék fordítani, melyek révén közösségi munkájukat hatékonyabban tudják végezni.

    Az erre a célra összegyűjtött pénzalap 12.000 RON, ez az összeg legalább 3 projekt finanszírozását teszi lehetővé.

     
    A következő szervezetek pályáztak
     
    1. Székelymuzsnai Nők Egyesülete
    2. Dr. P. Boros Fortunát Alapítvány
    3. Csicser Lovarda Egyesület
    4. Udvarhelyszéki Anyák Egyesülete
    5. Kápolnásfalusi Ifjúsági Társaság
    6. Pro Life Alapítvány
    7. Farkaslaki „Tamási Áron” Művelődési Egyesület
     
    Hogyan dönthet?
     
    Szavazzon arra a civil szervezetre/pályázatra, melyről úgy gondolja, hogy jobban szolgálná a helyi közösséget. A szavazás módja egyszerű. Használja Közösségi Kártyáját a Szuper, a Merkúr, a Harmopan (szombatfalvi és betlenfalvi), a Petry üzletekben, a Mátyus Dental Stúdió fogászati rendelőben és a Réka Gyógyszertárban. Vásárlás után írja rá a pénztárjegy hátára az Ön által támogatásra javasolt pályázat számát, majd adja át a pénztárosnak. Annyiszor szavazhat, ahányszor vásárol a 2016. november 30.  és december 11. közötti időszakban.
     
    Szavazzon minél többször, hogy olyan szervezet kapja meg a támogatást, amely megérdemli!
     
    Az Ön Dönt projektek bemutatkozása
     
    1. Székelymuzsnai Nők Egyesülete
     
    „Nézzük más szemmel”
    Egyesületünk fő céljai közé tartozik a közösség összekovácsolása, hagyományaink megélése és továbbadása. Szeretnénk az emberekhez eljuttatni más értékeket, mint amit a médián keresztül kapnak, közelebb hozni olyan történéseket, eseményeket, melyekről a falu elszigeteltsége folytán sokan lemaradnak (pl. szabadtéri vetítések, kulturális műsorok). Mindezek megvalósításához lenne szükségünk projektorra, kivetítő vászonra, adathordozókra és hangfalakra. Eszköz- és anyagbeszerzés: videoprojektor, vetítővászon, hangfalak, adathordozók, sötétítők
    Igényelt összeg: 3.159 ron

    2. P. Boros Fortunát Alapítvány
     
    „A zetelaki utánpótlás-nevelés sokoldalú képzése.” 
    Pályázatunkkal szeretnénk elősegíteni a Zetelaka községben történő kézilabda- és labdarúgó-edzések színvonalánaknövelését. Korszerű, a versenysportokban napjainkban nélkülözhetetlen technikai eszközök beszerzése és megismertetése a diákjainkkal. Eszköz és anyagbeszerzés: számítógép, monitor, tartozékok.
    Igényelt összeg: 2.104 ron
     
    3. Csicser Lovarda Egyesület
     
    „Lovas táborok és lovaglások a Csicser Lovardában” 
    A lovas oktatás alapja a gyerekek lelki és szellemi fejlődése, valamint a természettel való kapcsolattartás, ismerkedés az állatvilággal, állattartással. Programjaink a székelyudvarhelyieknek is szólnak, akik városi környezetben élnek, és szeretnének olyan programot, amely kiragadja őket a város zajából és közelebb hozza őket a természethez.
    Eszköz és anyagbeszerzés: laptop, multifunkcionális nyomtató.
    Igényelt összeg: 3.833 ron
     
    4. Udvarhelyszéki Anyák Egyesülete
     
    „ÖsszHANGban lenni!”
    Értékünk az egészséges gyermek! Célunk a babákat váró és kisbabákat nevelő édesanyák és családjaik segítése. Döntésével Ön is hozzájárulhat, hogy az „Udvarhelyszéki Anyák” egyesülete a jövőben is érdemben tudja bátorítani, hiteles információval segíteni a családokat a különböző rendezvényeken, ahol az Ön segítségével megfelelő hangosítást tud majd biztosítani a beszélgetésekhez.
    Eszköz és anyagbeszerzés: hangosító szett
    Igényelt összeg: 3.666 ron
     
    5. Kápolnásfalusi Ifjúsági Társaság
     
    „Médialejátszó és hangosító eszközök”
    Közvetetten több száz, vagy akár ezer személy életére is hatással vagyunk az általunk szervezett színes kulturális és oktató jellegű előadásokkal és műsorokkal. Felpezsdítettük és kívánatossá tettük a falun maradást és a gyerek vállalást, mert azt látják a fiatal szülők, hogy olyan élhető helyet próbálunk teremteni, amire ők is gyerekként vágytak. Ifjúsági társaságunk gyors fejlődésnek indult a létrejötte óta. Az utóbbi időben sajnos enyhe hanyatlás tapasztalható, mert eszközhiányban szenvedünk. Ezen tudna orvosolni a pályázat. Eszköz és anyagbeszerzés: médialejátszó, hangfalak, mikrofon
    Igényelt összeg: 1.900 ron
     
    6. Pro Life Alapítvány
     
    „Kezemmel mondom el!”
    Aki a Pro Life Alapítványra szavaz, az a közösségépítést, kreativitás fejlesztést támogatja. Az alapítványunk műhelyében tevékenykedő gyerekek festeni, rajzolni tanulnak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt, ismerkednek, barátkoznak, tapasztalatokat szereznek, amelyek hozzásegítik őket az életben való boldoguláshoz. Eszköz és anyagbeszerzés: aktív hangfal, kézműves tevékenységekhez eszközök, alapanyagok.
    Igényelt összeg: 3.000 ron
     
    7. Farkaslaki „Tamási Áron” Művelődési Egyesület
     
    „Tamási Áron 120 éve”
    „Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot” írta egykoron Tamási Áron, aki közel 120 évvel ezelőtt Farkaslakán látta meg a napvilágot. Ennek szellemiségében tevékenykedünk. Falunk ma méltán zarándokhely. Egyesületünkre így sok feladat hárul, aminek elvégzéséhez eszközökre van szükségünk. Ön is segítheti munkánkat. Eszköz és anyagbeszerzés: laptop, multifunkcionális nyomtató, videoprojektor
    Igényelt összeg: 3.982 ron

    Az alapítvány honlapja ITT elérhető!

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Számomra nem ünnep december elseje

    Számomra nem ünnep december elseje

    Számomra nem ünnep december elseje
    Mint minden évben december 1-én, most is feszélyezettnek és sértődöttnek érzem magam. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy örvendezzek a Saját Nemzeti Ünnepemnek. Ettől a bennem élő szorongástól csak abban a pillanatban mentesülnék, amikor azt érezném, hogy ez a nap egyformán minden román állapolgáré.

    Kiakadok a televízióban látottaktól, a rádióban is közvetített katonai díszszemlétől és nemzettársaim arcától. Teljesen kiábrándít az a félszeg öröm, amely erdélyi honfitársaimon mutatkozik attól, hogy őket most, egy évben egyszer, december 1-én figyelemre méltatják Bukarestben.

    Természetellenesnek, már-már értelmezhetetlennek tartom, hogy görögkeleti pópák tömege jelenik meg a képernyőkön, annak az egyháznak a felkentjei, amely a Rómával egyesült görögkatolikusokat a temetőkbe száműzte hetven éve. 

     
    Rettenetesen szégyellem magam, hogy román honfitársaim mit sem tudnak ma arról sem, hogy az a görögkatolikus lelkész, Iuliu Hossu, aki a Gyulafehérvári Nyilatkozatot a nép előtt felolvasta, 1948 után börtönbe, majd kényszerlakhelyre került.

    A Nemzeti Ünnepről és annak megtartásáról nem kérdezhetem magyar- vagy szerbajkú (fele)barátaimat. Mert – történemi szempontból értelmezve a valót – ehhez nekem semmiféle erkölcsi alapom, sem indokom nem lehet. Ebből pedig az következik, hogy nekünk csak részleges, csonka ünnepünk van. Sőt: sértő.

    Idevettük magunkhoz a szerbeket, akiknek a fegyveresei 1918 után mindjárt olyan felfordulást okoztak, hogy a bánsági románságnak igen nagy erőfeszítésébe került, hogy életbe léptethesse a nemzetközi szinteken folytatott tárgyalások rendelkezéseit…

    És mit kezdjek akkor magammal, ha folyton elvetem ezt a rosszul értelmezett hazafiságot? Elégedjek meg azzal, hogy jó és igazi hazafinak érzem magam, mihelyt átlépem a nyugati országhatárt? Értelmezzem úgy, hogy akkor vagyok igazi román, ha besszarábiai diákjaimmal beszélgetek? Hogyan érezzem, hogyan éljem át a maga teljességében román mivoltomat, ha a magyar, a német, egy angol vagy egy francia úgy néz rám, mint kihült levesbe hullott, hosszú, rusnya, vastag hajszálra?

    Én még most is azt remélem, hogy politikusaink találnak egy olyan szép tavaszi napot, amikor majd mindannyian egymásra találunk. Mert – egyelőre – a Nemzet Ünnepét csak azok tartják, akik etnikailag is románnak vallják magukat.

    Furcsa, hogy Európa egyik legjámborabb népének épp egy ilyen nap jutott.

    Forrás: www.banatulazi.ro/1-decembrie-nu-e-o-zi-nationala/

    Marcel Tolcea

    (A szerző Temesváron élő egyetemi tanár, eszmetörténész, publicista.)

    Fordította: Simó Márton

    Élő Székelyföld Munkacsoport
     

  • A románok nemzeti ünnepe és annak méltósága

    A románok nemzeti ünnepe és annak méltósága

    A románok nemzeti ünnepe és annak méltósága
    Összeállításunkban igyekszünk a mai nap folyamán követni azokat a központi hírügynökségi és regionális sajtójelentéseket, civil véleményeket, amelyek a különböző helyszíneken lezajlott ünnepségekről és erődemonstrációkról szólnak.

    Ma már nem Kolozsvár vagy Marosvásárhely számít frontvárosnak, hanem a Brassóhoz közel fekvő Sepsiszentgyörgy, ahol az utóbbi években bizonyos körökben felerősödött a nemzeti érzési, s vannak olyan érdekcsoportok, amelyek felvonulnak ilyenkor. és a helyi magyarok ellen igyekeznek „ünnepelni”.

    Sepsiszentgyörgy

    Románia nemzeti ünnepe alkalmából 150 méter hosszú trikolórt visznek végig Sepsiszentgyörgy belvárosán december elsején, a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett felvonuláson.

     
    Az ötletgazda egy sepsiszentgyörgyi középiskolás diák, Cosmin, akinek nem ez az első ilyen jellegű kezdeményezése. „Ez ugyanaz a zászló, amelyet január 24-én vonultattunk fel Sepsiszentgyörgyön, amikor a román fejedelemségek egyesülésének napját ünnepeltük (…) az én ötletem volt és a nemzeti ünnep alkalmából rendezett ünnepségek szervezői elfogadták ezt” — nyilatkozta a diák az AGERPRES hírügynökségnek.
     
    A lobogót Chișinăuban gyártották, és több ünnepen, valamint egyesüléspárti rendezvényen használták már Romániában és Moldova Köztársaságban.
     
    Az „egyesülés menetének” résztvevői Sepsiszentgyörgyön december 1-jén 13.00 órakor indulnak el, átvonulnak a város főterén a Mihai Viteazul térig, ahol az ünnepi programot szervezik. Folklórműsorra, néptáncra és vallási, valamint katonai ceremóniára is sor kerül.

    FRISSÍTVE!

    Beliczay László fotói Sepsiszentgyörgy belvárosában készültek.
     

    A Magyar Nemzet tudósítását és a helyszínen készült fotóriportot ITT itt találja.

    Gyulafehérvár

    Mintegy 200 személy részvételével koszorúzták meg csütörtökön Gyulafehérváron, a nemzeti ünnep nyitómomentumaként  I. I. C. Brătianu és Iuliu Maniu szobrait. A szobrok talapzatára elhelyezték az emlékezés virágait az elnöki hivatal, a kormány, a központi és helyi közigazgatási hivatalok képviselői. 

     
    A nap folyamán megkoszorúzzák Nagyrománia első királyának, Ferdinándnak a szobrát, és az egyesülés megvalósítóinak emlékműveit, amelyek annak az épületnek a szomszédságában vannak, amelyben 98 évvel ezelőtt az 1.228 küldött megszavazta Erdély egyesítését Romániával. Ugyanebben a teremben Gyulafehérvár polgármestere hagyományos módon fogadja a másik két román provincia képviselőit. 
     
     Trikolór a várfalakon (Fotó: Alba24.ro)
     
    A gyulafehérvári program gazdag kulturális műsorral folytatódik. 

    FRISSÍTVE!

     
    Mihai Coşer, a gyulafehérvári polgármesteri hivatal szóvivője szerint az idei ünnepségek megszervezésére 400.000 lej állt rendelkezésre – áll az Agerpres 13:32 órakor kiadott jelentésében.

    Bukarest

    A hadsereg, a belügy és a titkosszolgálatok több mint 3.000 katonája vonul föl a december 1-jei bukaresti katonai parádén, mintegy 300 haditechnikai eszköz és 50 repülőgép kíséretében, köztük a légierő által nemrég vásárolt F-16-os vadászgépek. 
     
     
     

    Az idei nemzeti ünnep alkalmából tisztelegtek az első világháborúban elesett román hősök emléke előtt is. Felvonult a Călugăreni 2-es gyalogezred, majd a külföldi hadszíntereken megsebesült katonák különítménye. Őket követte a Neagoe Basarab gyalogezred, majd a többi katonai fegyvernem képviselői, valamint a katonai akadémiák diákjai. 
     
    A haditechnika felvonulása a levegőben kezdődött. Előbb a hadsereg Puma, a belügy MI-8, MI-17 és Eurocopter helikopterei, majd a légierő Spartan és Hercules szállító repülőgépei következtek, a sort az F-16-os vadászgépek zárták. 
     
    A Diadalív alatt elvonulnak a hadsereg páncélos járművei, tankjai és a Hawk föld-levegő rakétakilövő egységei. 
     
    Felvonultak a motoros rendőrök és a lovas csendőrség képviselői is. 
     
    Először vonulnak fel December 1-jén Németország, Nagy Britannia, Olaszország és Szlovákia katonai egységei, azok mellett a NATO katonák mellett, akik a korábbi években is részt vettek az ünnepségen. A Diadalív alatt elvonulnak a Moldovai Köztáraság, Lengyelország, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Államok hadseregének képviselői is – írta az Agerpres 12:37-kor.

    Nincs kialakult protokollja és kultúrája a központi rendezvénynek
     
    Mivel a közelmúltban került sor a bukaresti diadalív felújítására, az idén felvonuló 3000 katona átmenetelt ugyan alatta, de a továbbiakban – hogy elkerülje a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberális Demokrata Szövetség (ALDE) székházait – már nem haladt tovább a Kiseleff sugárúton a kormányhivatal épületéig. Ezen pártok vezetőit Iohannis elnök – aki egymaga helyezett el ott egyetlen koszorút – még a hivatalos állami tribün közelébe sem engedte, arra való hivatkozással, hogy egy megtisztulni vágyó ország első embereként nem akar a PSD elnökével, Liviu Dragneával és a PSD korábbi miniszterelnökével, Victor Pontával, vagy a vélük szövetséges liberális-demokrata tömörülés vezetőjével, szenátusi házelnökkel, Calin Popescu-Tariceanuval, olyan politikusokkal egyazon díszemelvényen és közös társaságban ünnepelni, akik ellen jogerős bírósági ítélet van érvényben, illetve most is bűnvádi eljárás folyik. 
     
    A PSD és az ALDE vezetői székházaik közelében, a polgárok közé elvegyűlten vehettek részt a megemlékezésen és követhették a parádét. 
    A központi ünnepségek fotóit a www.digi24.ro portáláról vettük.
    Mindezt heves politikai vita előzte meg a múlt héten, amikor Klaus Iohannis nem volt hajlandó a pártvezetőknek hivatalos meghívót küldeni, kategorikusan kijelentvén, hogy nem szeretné kampányrendezvénnyé zülleszteni ezt az eseményt.
     
    Egyébként a diadalív közvetlen környezetében igen erős biztonsági ellenőrzés folyt, ahová a gyerekkocsival, karonülő kisgyerekekkel érkező családokat is csak fémdetektoros kapukon át és testi motozás után engedtek be. (Forrás: www.dcnews.ro, transindex.ro) 

    Székelyudvarhely

    A városban létezik 1. Decembrie 1918. utca. A román nemzeti ünnephez kapcsolódó megemlékezéseket hosszú ideje ennek közelében, a Kuvar-tetőn levő emlékműnél szervezik, görögkeleti egyházi szertartással és a kerekerdői alakulat részvételével.

    Az idei megemlékezést jelenlétével tisztelte meg a Székely Anyaváros polgármestere. Gálfi Árpád rövid beszédében a békéről, az egyetértésől, a toleranciáról szólt, amelyet annak idején Szent István királyunk hirdetett Esztergomban, illetve a jeles görögkatolikus püspök, Iuliu Hossu is, aki részt vett a nagyvonalú és tisztességes, a kor háborús és gyűlölettől átitatott szellemisége ellenére is humánus Gyulafehérvári Kiáltvány megfogalmazásában, amelyet maga olvasott fel az egyesülni vágyó román tömegek előtt 98 évvel ezelőtt, s amelyet később a gyakorló politikusok Nagyrománia fennállása idejétől kezdve a mai napig, a honi magyar és más nemzetiségekre vonatkozóan igencsak szelektíven kezelnek.

    E hosszú időszak során – bár jelenleg Klaus Iohannis személyében német származású elnöke van ugyan Romániának – 700 ezerről 30 ezer főre apadt az országban élő németek lélekszáma, a magyaroké pedig óvatos becslések szerint is mintegy 400 ezerrel csökkent.

    A déli órákban tartott esemény a beszédeket követően ortodox egyházi szertartással, koszorúzással folytatódott, majd a programot a katonai egység jelenlevő tagjainak felvonulása zárta.  

    Vásárlási kedvezmények, promóciós termékek a nagyáruházakban

    A hazai és multinacionális cégek igen ügyesen használják ki azt a lehetőséget, hogy leszámítva néhány tevékenységi területet (például a bankszektort) Romániában a lakosság túlnyomó többsége négynapos hosszú hétvégét élvezhet. Mivel hó végén a novemberi fizetéseket már átutalták, ez az ünnep jó alkalom arra, hogy a majdhogynem megszámlálhatatlan fekete péntekek sorozata után, még a karácsonyi vásárlási láz előtt az emberek megvehessenek bizonyos – hasznos vagy haszontalan – tárgyakat. Csak most!? Úton-útfélen látni a csalogató reklámokat, amelyek vonzzák a vevőket.

    A modern kor kapitalizmusa egyhangúlag, közfelkiáltással akarja a potenciális fogyasztók egyesülését, s az erők összevonásával kaszál a nemzeti szintű piros-sárga-kék felbuzdulás oldalvizein.

    Írásunk folyamatosan frissül!

    A címkép Alex Micsik/ Agerpres felvétele

    Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • Testvérlátogatóban a keresztúriak (4.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (4.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (4.)
    A mai nap nagyon az elevenbe vágott. Gyülekezet építéssel, döntéshozatallal, a gyülekezet intézményi arcával foglalkoztunk.

    A fő kérdés az volt, hogy kié a  gyülekezet, ki milyen arányban, mértékben vesz részt a döntések meghozatalában és kivitelezésében. 

     
    Mivel a gyülekezeti munka nem mindig hálás, a befektetett idő és tudás nincs eléggé elismerve és értékelve a gyülekezeti tagok által, nagyon fontos a pozitív élmény megosztás.

    Az alkalmazottak egymás között megbeszélik, hogy a múlt héten milyen pozitív élmény érte őket. Aztán mindenki elmondja, hogy mi a programja arra a hétre.

    Nagyon fontos, hogy különböző bizottságok dolgoznak, és ezeknek a vezetői fizetett alkalmazottak.

     

    2016.november 29., kedd
    (Gyülekezeti élet, programok, pénz)

    Érdekesnek találtam, hogy otthon az egyházközség az önkéntes munkára van ráépítve. Itt is úgy volt, de az utóbbi néhány évtizedben, miután az emberek munkába járnak, kötött munka idejük van, akkor jönnek az egyházhoz, amikor szabadok, vagy van kedvük.

    A programokért vagy a hitért jár valaki a templomba? Nem tudjuk, és nem is fontos. A lényeg az, hogy valamit kapjon. A bizalom nagyon fontos. Az egyházpolitika miatt veszett el az emberek bizalma az egyházban. És nyilván azért mert pénzről van szó. Ezek a pénzek viszont nincsenek elég nyilvánosan visszaszámolva a gyülekezeti tagoknak. A stáb tehát, a lelkész és az alkalmazottak azért vannak, hogy a gyülekezetet szolgálják.

    Itt mintegy 700 fizető tagja van az egyházközségnek. Egy nagyon izgalmas feladat megtudni, hogy mit akar s gyülekezet. A papnak van egy hat személyes bizottsága, akik állandó kapcsolatban állnak az emberekkel. Folyamatosan tájékoztatják a lelkészt és a keblitanácsot, hogy mi van a gyülekezetben. Különben most is a második köre a megbeszélésnek arról szólt, hogy kiket kell meglátogatni, kinek van szüksége lelkipásztori gondozásra? Nos, ez a hat személy csak egy évig van megbízva, hogy ne legyen túl sok hatalma és befolyása. 

     
    Kérdeztük, hogy ezek akkor besúgók? Nem, volt konkrét válasz, Illetve megjegyezték, hogy nekik nem volt olyan tapasztalatuk, mint idehaza nekünkönök. 
     
    Egy kicsit még a pénzről
     
    A pénzügyi esztendő itt, Amerikában július 1- től július 1-ig tart.

    Az alapvető kérdés, hogy mennyi pénz kell, és mire kell ez a pénz? És ki dönti el? A gyülekezet dönti el.

    Március 1-től kezdődően egy hónapon keresztül arról beszélnek, hogy milyen gyülekezeti programokat fognak futtatni az elkövetkezendő esztendőben. Vagyis megvitatják, hogy a gyülekezet működésére, szellemi és fizikai tevékenységeire, a hitélet megélésére mennyi pénz kell. Kiszámítják, hogy ezekhez a tervekhez hány alkalmazott szükséges és nekik mennyi a fizetésük. Ezt követően másfél hónapon át reklámozzák, terjesztik ezeket a programokat, s ezzel párhuzamosan borítékokat osztanak szét a gyülekezet tagjai között, amelyeket visszagyűjtenek, hogy lássák konkrétan, ki mennyi pénzt ajánl föl. A felajánlásokat a pénztáros év közben követi. Mindez bizonylatokkal, igazolásokkal zajlik, hiszen az egyház javára befizetett összeggel csökkentendő az állam felé fizetendő adó. Otthon ez a jövedelem két százaléka, ami fölött mindenki rendelkezhet. A concordi gyülekezetnél a felajánlásokból befolyt összeg teszi ki a költségvetés 75-80%-át. A öbbi pénz külön adományokból, a helyiségek bérleti díjából, a szertartásokból, perselypénzből, befektetésekből jön be.

    A költségvetés összeállításánál nagyon odafigyelnek minden részletre, hogy mennyi kiadás és mennyi bevétel lesz. És még valami: az elmúlt háromtól tíz évig visszamenően megnézik a felajánlásokat, és ezt már most novemberben elemzik, hogy majd jövőben, a márciusi program kampány idején nagyjából tudják, hogy mire számítsanak.

    Ami nagyon fontos: ami tíz évvel ezelőtt igényként, prioritásként jelebtkezett a gyülekezetben, az ma már nem az. Az emberek igényei változnak, és csak arra áldoznak, aminek értelmét látják!

    Nos, mi köze mindennek a hithez, az egyházhoz?
     

    A liturgia

    A gyülekezeti élet központi tevékenysége a vasárnapi és ünnepi istentisztelet. Itt történik a gyermekekkel való vasárnapi foglalkozás is. Itt énekel a kórus, és a gyülekezet tagjai itt tudnak bekapcsolódni egy közös vallásos, hitélményt nyújtó cselekedet-sorozatba, amit istentiszteletnek nevezünk.

    Van egy bizottság, aki az istentiszteletek megtervezésével foglalkozik. Előre már egy évre tudják, hogy melyik vasárnap mi lesz. Az évnek van egy témája, és erre épül rá minden. A prédikáció, az énekek, a gyermekekkel való foglalkozás, az istentiszteletet követő beszélgetés.

    Most természetesen a társadalmi változások a téma. Időszerű kérdések, amiben benne élnek. Amiről a mindennapok szólnak. Kimondják, megélik a saját problémáikat.

    A kórus minden vasárnap énekel. Hivatásos orgonista van, hivatásos zongorista, és hivatásos karvezető. Az ének éppen annyira fontos eleme a liturgiának, mint a szavak. 

     
    Az istentiszteletek célja az, hogy az ide jövőknek egy felemelő vallási élményt nyújtson. És ezen egy bizottság tudatosan dolgozik.

    Amikor ennek a megbeszélésnek is vége lett, akkor elmondtuk, hogy hát igen, de azt tudni kell, hogy minden kultúrafüggő, és hogy otthon nem lehet mindent megcsinálni. Nagyon élénk beszélgetés alakult ki arról, hogy mit jelent a gyülekezethez való pozitív hozzáállás. Ez nem olyan egyszerű, mert minden kultúrafüggő, azért otthon más. Itt könnyebb. Másnak mindig könnyebb. Nekünk nehéz, mert mi mások vagyunk. Azért egyezzünk meg, hogy az otthoni ember más. Azokkal nem lehet csak így. 
     

    Egy kínai vendéglőben vacsoráztunk. Nagyon sokféle ételt hoztak. Sokféle színű és ízű falatok voltak az asztalon. Akárcsak napközben a gondolatok. Volt sült réce, többízű baromfiféle, tormás, ecetes, szirupos öntet, garnélarák, zöldborsó diós mártással, laska zöldséggel, és még ki tudja megmondani, hogy mi minden. A csapatunk többsége nem látott még ekkora felhozatalt ételből. Azt mondja az egyik társunk, hogy jobb szívvel megeszi a túrós laskát otthon, mint ezt a sok furcsa ízű ismeretlenséget. Milyen igaz. Milyen jellemző. 

    Tódor Csaba

  • Testvérlátogatóban a keresztúriak (5.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (5.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (5.)

    A szabadelvű protestantizmus nagyon nagy hangsúlyt fektet az egyénre. Az egyen gondolkodása, szabadsága értelmében irányítja életét. Döntéseit, megéléseit egyéni fejlődésének, hitének szolgálatába állítja. Ezt a mai naphoz írtam bevezetőnek, ugyanis testvérgyülekezeti megbeszélést tartottunk. 

    Jelen voltak a következő egyházközségek testvérgyülekezeteinek képviselői: Abásfalva, Désfalva, Olasztelek, Székelykeresztúr. Elmondtuk, hogy mi az, ami életben tartja a kapcsolatot. Désfalvával például közös filmeket készítenek a gyülekezeti tagok magukról. Vagy megemlékeznek halottaikról, a megkereszteltekről, a konfirmáltakról. A neveket felolvassák egy istentiszteleten. Abásfalván és Bedfordban harangoznak, ha halott van a temetés napján. Minden az egyénről szól.

    2016.november 30., szerda

    (A zarándoklatról)

    Zarándoklatnak nevezzük azt, amikor úton vagyunk. A zarándoklat része a megérkezés, a jelen levés. A résztvevés.

    Amikor amerikai hittestvéreink Erdélybe jönnek, akkor egy teljesen más értékrendbe jönnek. Emberek és tájak várják őket. Várjuk őket. Ez már tudatosult az elmúlt húsz évben. Egyik legfontosabb szempont, amiért jönnek hozzánk az, hogy itt nem kapják meg mindazt, amit ott mi adni tudunk. Amit nyújtunk számukra az viszont nem az, amit megvettünk mi az elmúlt húsz esztendőben vagy tegnap, hanem az, amit örököltünk. Ami itt legbelül a miénk.

    Nekünk ugyan nincsenek szentjeink, akikhez elzarándokolnánk, szent helyeink. De vannak élő emberek. Vannak helyszínek itt legbelül. És ez nemcsak a mi rezervátumságunk! Nem csak az, hogy annyira maradiak vagyunk, hanem ennél sokkal egyszerűbb és sokkal bonyolultabb.

    Egyszerűbb azért, mert mindkét egyház a szabad gondolkodás, a szabad vallásgyakorlat, az egyéni istenélmény megélésére épül. Bonyolultabb azért, mert mégis mások vagyunk. Különbözik a kultúránk. A jelenlétünk az életben. Az ételhez és az italhoz való viszonyulásunk.

    Az elmúlt húsz évben Erdély egy olyan hely lett az itteniek számára, ami spiritualitást hordoz. Erdély nem attól spirituális mert Drakulás. Általunk az, mert mi ott vagyunk. Máshol is van spiritualitás. Mexikóban, vagy Indiában.

    Itt viszont van egy csoport, aki az erdélyi lelkiségért vállalja a zarándoklatot.
     

    A házassági kapcsolat párhuzamáról beszéltünk. Olyan ez a zarándoklat, mint a házasság. Nem csak racionalitás van benne. Miért választottunk társat, és miért éppen őt választottuk? Ezt nem lehet csak ésszel megmagyarázni. A vállalás a fontos. Természetesen vannak a kapcsolatban aztán hullámhegyek és hullámvölgyek. Nehéz pillanatok, és nehéz együttlétek. De a kapcsolatom a feleségemmel rólam is szól. Egy vállalás. Egy folyamatos úton levés a másik felé. És egy folyamatos jelen levés a másikban, még ha nem is fizikailag.

    Nem hittem el, hogy vannak igazi, belső tartalmaikat megváltoztató események. Amikor beszéltek az ilyenekről, nem hittem el. Ma példákat hallottam arról, hogy miként változott meg valakinek a gondolkodása Erdély hatására. S ami éppen ilyen fontos: minket ide kihoztak, tíz napig saját költségükön ellátnak. Szervezik a következő utat oda. S mindezt miért? Saját magukért.

    Hózseás könyvében az Úr úgy szólítja meg népét, mint feleségét, szerelmét. Azt mondja, hogy emberi szeretettel szerettelek titeket, és ti mégsem voltatok hűek hozzám. De ezután is szeretettel kapcsolódom hozzátok. Nem a parancs, nem a számítás, nem a törvény kapcsol csak hozzátok. Mátkám vagy, szerelmem vagy népem, mondja Hózseás. 
     

     
    Otthon fontosak a keretek. Azt hiszem még mindig nem léptünk túl a rendtartó társadalmi tudaton. A hűbéri viszonyrendszer együtt van, keveredik a kilencvenes években beállt rendszerrel. Demokrácia és hűbéri társadalom. Szabadverseny és balkanizálodás. A németes precizitás, a tartás, az európaiság keveredik az ügyeskedéssel és a surmósággal. 
     
    Ez is része a mi erdélyiségünknek. És úgy látszik, hogy mégiscsak működik. Sőt: életekre van hatással. 

    A címképen Mary Blood Mellen (1819-1885) Field Beach című, 1850 körül készült festményének reprodukciója látható – a kép a Cape Ann Museumban látható Glouchester MA városában.

    Tódor Csaba

  • Sör és csülök

    Sör és csülök

    Sör és csülök

    1989 decemberében Ábel ott állt a székelyudvarhelyi rendőrség lángoló épülete előtt a tömegben, s szótlanul, elhomályosult szemekkel nézte, mint roskad magába a gyűlölt intézmény tetőszerkezete. Ilyen közelről még nem látott tűzvészt.

    Gyermekkorában ugyan egyszer kigyulladt egy ház a szomszéd utcában, a sötéten gomolygó füstöt az udvarukról is lehetett látni, de nem mert a helyszín közelébe menni. A kerítésről figyelte a kétségbeesetten rohanó férfiakat, hallgatta az utca végébe sereglett asszonyok zokogását, a tűzoltó- és mentőautók felkavaró vijjogását.  Azt beszélték, valaki bennégett. Aznap este csak későre jött álom a szemére, s akkor is hánykolódott álmában.

    Ez a tűz most valahogy más volt. A lelkében nyugalom honolt, a levegőben mintha tömjénfüst illata terjengett volna. A tömeg is érezte, hogy ezúttal nem holmi hétköznapi szerencsétlenségről van szó, mely ellen illene tenni valamit, hanem egy fenséges és szimbolikus aktusról: a tűz általi megtisztulásról. Hogy ez a tűz jó tűz, mely eltörli a bűnös rezsim tartóoszlopait, és megnyitja az utat egy új kezdet, a szabad és emberséges jövő előtt. Ezért is nem engedte közel az épülethez a szomszédos utcában szorongó tűzoltókat, akiknek a lelkében legalább olyan heves harcot vívott a hivatástudat az igazságérzettel, mint a lángnyelvek a sok vért és könnyet látott falakkal. Az emberek lelki szemeikkel azonban már nem a régi világ üszkös gerendáit látták, hanem a holnapi romok közül előbújó zsenge fűszálakat. A lángok közt az új világot.

    S bár új világ volt születőben, a hangulat mégsem volt szülinapi. Inkább hasonlított a sikeres vajúdást követő pillanatokhoz, melyek vér, izzadság, könnyek, örömkönnyek, fájdalom és eufória, megkönnyebbült fáradságérzet különös keverékéből állnak össze. Ilyenkor olyan tér-idő dimenzióba kerülnek a résztvevők, ahol a hétköznapi szabályok nem érvényesek s könnyen pórul járhat az, aki ezt nem veszi tudomásul. Persze, mindig akadnak, akik nem érzékelik, hogy történelmi pillanatok részesei, akiknél a rinocéroszbőrré vastagodott napi rutint még csak meg sem karcolják a történelem tovagördülő kerekei. Ők azok, akik úgy halnak meg, hogy nem is tudják, hogy éltek. Mi ellenben tudjuk, hogy övék a mennyeknek országa. 

    Aznap azonban az Úr nem akarhatott újabb beköltözőket, mert Ábelt váratlanul őrangyallá léptette elő. Történt ugyanis, hogy a forrongó tömeg közepén arra lett figyelmes, hogy öt-hat begőzölt agyú fiatalember azon ügyködik, hogy felborítson egy a tömegben araszoló Daciát. „Hórukk! – biztatták egymást – Ne kíméljétek, mert ez egy rohadt szekus!” Ábel döbbenten vette észre, hogy az egyre vészesebben himbálódzó autóban ülő „szekus” valójában a szomszédja, Bandi.
     
    Arra nem volt idő, hogy Le Bon A tömegek lélektana c. könyvét áttanulmányozza, de ösztönösen jól cselekedett. Látván, hogy Bandi élete másodperceken múlik, sietve utat tört magának az autóig. „Fiúk, hagyjátok abba, ez az ember nem szekus, hanem a szomszédom! Közénk tartozik!” – tette hozzá nyomatékkal. Azok csodálkozva néztek rá: „Tényleg?!” „Így van!” – mondta határozottan Ábel. „Rendben, akkor hagyjátok!” – mondta a vezetőjük s pillanatokon belül eltűntek a tömegben. „Ember, elment a szép eszed?!” – nyitotta rá az ajtót Bandira – „Lincselésért kilincselsz?!” „Nem – dadogta halottsápadtan a másik -, apósom valami disznócsülköt és sört ígért karácsonyra, amit el kell hoznom Csíkból. S nincs más út, a többit lezárták…”
     
    Ehhez tudni kell, hogy az akkori ínséges időkben, amikor a boltokban csak kekszet és mustárt lehetett kapni, akár vállalhatónak is tűnhetett a kockázat. Ábel mégis eltátotta a száját: „Hogy micsoda?! Tolass vissza! Itt ma nem jutsz át a tömegen!” – reccsent rá dühösen, és visszament a bámészkodók közé.
     
    Pár perc múlva, amikor újabb „hórukkozásra” lett figyelmes, nem akart hinni a szemének. Bandi mégis megpróbálta. Mert, ugye, a csülök, meg a sör…

    Az iménti forgatókönyv szerint sikerült ismét kiszabadítania, de amit akkor mondott, most inkább nem idézzük. Bandi ezúttal értett a szóból. Mint minden jó magyar ember – csak másodjára. Hiszen tudjuk: ha még egyszer azt üzeni…

    Ábel aznap, ott, a tömeg közepén, őszintén hitt abban, hogy egy olyan új világ következik, amely éppen ellentéte lesz a réginek. A hatalom által leselejtezett és már csak a templomokban őrzött értékeket majd szépen rehabilitálják, s azok segítségével a szabadság „megszüli” nekünk az oly áhított rendet. Nem kívánt sokat, csak annyit, hogy a fehéret lehessen fehérnek nevezni, a feketét pedig feketének. De leginkább abban hitt, hogy ezt minden ember így gondolja. (Kivéve persze a kommunistákat, de azok éppen a meneküléssel voltak elfoglalva.) Pedig ha jobban körülnéz, láthatta volna, hogy bármily nagy is az új időket ünneplő tömeg, az igazi sokaságot azok alkotják, akik nincsenek jelen – Bandi és társai.

    Aztán eljöttek az új idők új (pop)dalaikkal, új prófétáikkal és mantráikkal. És hogy hogy nem, a régi problémákat nem oldották meg, viszont hoztak dögivel újakat, s a megoldatlan feladványok addig halmozódtak, mígnem apátiába sodorták a csodavárókat is.

    Az új próféták közben éjt nappá téve építették az angolszászok után szabadon csak „píszí”-nek nevezett karámot, amelybe sikeresen beterelték Európa és az Észak-Amerika gyanútlan népeit. És akkor vette kezdetét csak igazán az ostorpattogtatás. A régi jelszavakat és hazugságokat újak váltották fel, aki pedig nem hitt ezekben, vagy náci lett, vagy rasszista, vagy homofób. A hangosabbakat már kiközösítették, a csöndes többség pedig iszonyodva figyeli, mint izzik folyamatosan és tettre készen a tűzben tartott billogsütő.

    A kommunizmus idején „előzetesbe” került értékek ma már csak itt-ott, „házi őrizetben” bukkannak fel, helyettük valamiféle értékpótló katyvasz dorbézolása zajlik, fizetett és velejükig romlott béresek ujjongása közepette. De ez még nem a vég, csak a kezdete. Mert sunyi ácsok ácsolják már a vágóhidat, ide hallik a fejsze csattogása…

    Ábel lelkében a remény szikrája mégis felvillant, amikor akadt egy államférfi (nem sok), aki hitt abban, hogy ebből a karámból még van kiút, hogy az ácsok kezéből még ki lehet venni a szekercét. Aki maga köré szólította cselekvésre mindazokat, akik úgy gondolják: „mégis – mégis fáradozni kell”. Sokan jöttek, de nem elegen. Csak a színe-virága, akik majd egyszer hőssé válnak. Mint Mohácsnál.

    Bandi és társai ezúttalis otthon ültek a konyhában, és tették azt, amire hivatottak. Amúgy pékné módra. Meg egyébként is: ez csak az első üzenet volt.

    A felvételeket 1989 decemberében készítette Balázs Ferenc Székelyudvarhelyen.
    Ábel karakterét Bencze László Berta rajzolta.
     

    Megjelent a Magyar Idők 2016. október 8-i számában.

    Lakatos Mihály
     

  • Az erdélyi magyar moziért

    Az erdélyi magyar moziért

    Az erdélyi magyar moziért

    Jó pár éve áldatlan állapotok uralkodnak az erdélyi magyar filmszínházi kultúra terén.

    A hagyományos vetítőhelyek jelentős része megszűnt, s ahol multiplexek létesültek – a nagyobb városokban – ott a kereskedelmi jellegű mozizás, a világújdonságok, legalább 90%-ban az amerikai filmek folyamatos bemutatásával zajlik. Általában román felirattal, esetleg szinkronnal. Ami nem feltétlenül baj. Emellett azonban jól elférne egy alternatív filmszínházi hálózat, amely magyar és kelet-közép-európai produkciókat tűzhetne műsorral, s amelyben akár – az egyébként rejtett – román alkotások is jól megférhetnének. 

    A Székelyföldön – Marosvásárhelyt leszámítva – nincsenek klasszikus filmszínházak. A legútóbb években Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is történtek bizonyos lépések, az üresen kongó alkalmas objektumokat átvették az önkormányzatok, felújították és kísérleteznek azok mozizás céljaira való hasznosításával is. Alkalmas helyiségek más városokban és nagyobb községközpontokban ugyancsak rendelkezésre állnak.

    A filmgyártás egyik őshazájában akár vissza is lehetne szoktatni az embereket a közösségi filmnézéshez és -értelmezéshez.

    December 2-án két helyszínen, azonos időpontban, este 8 órától vetítik Till Attila Tiszta szívvel című filmjét, amelyet a gyártó Oscar-nevezésre ajánlott. Az ajánlás pillanatnyilag döntés-előkészítési fázisban van, valószínűsíthető, hogy a produkció – amely rendelkezik a szükséges esztétikai értékekkel – sikeres nemzetközi karrier előtt áll. (Lásd lennebb az eddigi elismeréseket és fesztiválszerepléseket!)

    Kolozsváron a Filmtett Egyesület szervezi a vetítést, amelyet közönségtalálkozó követ, amelyen jelen lesz az egyik szereplő, Thúróczy Balázs is. Helyszín: Győzelem/ Victoria mozi – dec. 2., 20:00; dec. 4., 15:00; dec. 5., 17:30; dec. 6., 15:30; dec. 7., 17:30, illetve: Kolozsvár – Florin Piersic/ Republica mozi – dec. 2–4., 17:00

    Székelyudvarhelyen a korábbi Olympia/ Stúdió moziban játsszák, amely Szabó Károly operatőr-filmredező, a Documentary Studio tulajdonosa szervezésében valósul meg.

    Kísérlet országos népszerűsítésre is

    A Tiszta szívvel című akció-vígjátékot további 8 városban – köztük regáti helyszíneken is – játsszák a december 2-tól kibontakozó országos kampány során.

    A Filmtett Egyesületnek ez az első próbálkozása, hogy magyar filmek számára országos kampányt szervezzen Romániában.

    További vetítések

    Beszterce – Dacia mozi – december 3., 14:00; december 5., 15:45
    Brassó – One mozi (3-as terem) – dec. 2–8., 16:00
    Bukarest – Elvire Popesco mozi – dec. 13-ától
    Kézdivásárhely – Vigadó Művelődési Ház – dec. 12.
    Kovászna – Városi Művelődési Ház – dec. 2., 19:00; dec. 7., 18:00
    Marosvásárhely –  Művész mozi – dec. 2–7., 18:00
    Szatmárnémeti – Ankora mozi: dec. 2., 18:40; dec. 3–4., 16:40; dec. 6., 21:40; dec. 8., 21:10
    Temesvár – Timiș mozi – dec. 2–8., 15:00.
     
    Tiszta szívvel (Kills on Wheels/ Cu inima curata) – 101′, 2015 – magyar akció-vígjáték, Laokoon Films

    Akció-vígjáték egy kerekesszékes bandáról, ahol két mozgássérült fiatal közeli barátságot köt egy vagány kerekessszékes bérgyilkossal. Így a maffia szolgálatába állnak. Sok vesztenivalójuk nincs a szereplőknek, bár ebben a kalandban semmi nem az, aminek látszik. Nincs határ fantázia és valóság között, miközben hőseink egyik tűzpárbajból vetődnek a másikba, megismerjük a kerekesszékben töltött midennapok kihívásait. Ezentúl még azt is átélhetjük, hogyan bocsát meg az apjának egy elhagyott fiú.

    A film (egyik) plakátja

     

    rendező: TILL ATTILA 

    operatőr: Juhász Imre
    zene: Kalotás Csaba
    producer: Stalter Judit
      vágó: Gothár Márton  
     

    Szereplők: 


    Fekete Ádám (Barba Papa)
    Danish Lídia (Évi)
     Thuróczy Szabolcs (Rupaszov)
    Balsai Mónika (Zita)
     Fenyvesi Zoltán (Zolika)


    Díjak a bemutatót követő hónapokban: – Arras L’Autre Cinema – a filmkritikus zsűri díja, az ifjúsági zsűri díja, közönségdíj; Chicago Nemzetközi Filmfesztivál – Roger Ebert-díj; Cottbus Filmfesztivál – FIPRESCI-díj, az ökumenikus zsűri díja; Luxembourg CinÉast – a zsűri különdíja; Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj; Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál – Golden Alexander (a fesztivál fődíja), a legjobb színész díja Fenyvesi Zoltánnak, Thuróczy Szabolcsnak és Fekete Ádámnak; Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál – a legjobb film és a legjobb színész díja (Thuróczy Szabolcs).


    A produkció 17 nemzetközi filmfesztiválon szerepelt, illetve van versenyben jelen pillanatban.

     
    A filmet 16 éven felülieknek ajánlják!
     
    A címkép Abai Róbert felvétele.

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Az UNESCO újratárgyalja a csíksomlyói búcsú ügyét

    Az UNESCO újratárgyalja a csíksomlyói búcsú ügyét

    Az UNESCO újratárgyalja a csíksomlyói búcsú ügyét

    Évek óta tart a huzavona a csíksomlyói zarándoklat felvételéről az emberiség szellemi kulturális örökségi listájára. Úgy nézett ki, hogy az Addisz-Abebában tartott ülés ezt most jóváhagyja, de nem így történt. Több fórumon is megdöbbenéssel vették ezt tudomásul egyházi és világi berkekben.

    Úgy néz ki azonban van remény arra, hogy a búcsú ügyét újratárgyalják. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes kormányközi bizottsága következő ülésén ismét tárgyalni fog a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára való felvételéről – jelentette be a művelődési minisztérium.

    „Románia és a Moldovai Köztársaság közös javaslatára a kulturális minisztériumnak sikerült elérnie, hogy a romániai és moldovai faliszőnyegszövés felkerüljön az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. (…) Emellett Románia a csíksomlyói zarándoklat felvételét is javasolta. Az ezzel kapcsolatos dosszié kiegészítésre szorul, és az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának következő ülésén ismét tárgyalni fognak az előterjesztésről” – derül ki a szaktárca honlapján megjelent tájékoztatásból. Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága november 28. és december 2. között ülésezett Addisz-Abebában, Romániát az Alexandru Oprean kulturális minisztériumi államtitkár vezette szakértői küldöttség képviselte az egyeztetésen.

    A címképet Simó Márton késíztette a 2016-os búcsú alkalmával. 

    Forrás: Agerpres

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Testvérlátogatóban a keresztúriak (6.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (6.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (6.)

    A mai nap legfontosabb tanulsága talán az, hogy van egy másik tartalom, a valóságnak egy másik oldala, ahová elvisz képzelet, a vágy, vagy a szükség.

    A képek mögött, a gránitpartos óceán mögött, vagy éppen az éneklés vezet rá erre a tartalomra. Ami mindig ott van, és nem változik.

    Három dolgot szeretnék a amai nappal kapcsolatban leírni.

     
    2016.december 1., csütörtök
    (Egy a nap az óceán partjáról) 

    Az egyik a Cape Ann múzeumban látott képek, a másik a bazaltsziklás tengerpart, s a harmadik az esti éneklési élmény. Fitz Henry Lane festészetét mutatták meg. Ő itt született, itt élt, és itt dolgozott Gloucesterben. Épített egy házat magának az óceán partján, és onnan festett. A járása nehézkes volt, nem voltak nagyon barátai, nem vállalt tanítványokat, a képeit nem írta alá, és nem is nagyon adott címet nekik. A fények festőjeként tartják számon. Érdekes a párhuzam Csontváryval, vagyis én sok párhuzamot látok kettejük között. Mindkettő 19.szazadi, a fényekkel dolgoznak. Egyik képe különösen megfogott, amit halála előtt két évvel festett. Napnyugta, kövek, nagyon csendesen gyűrűző víz. Suttogás. 
     

      Fitz Henry Lane (1804-1865) Gloucester harbour (1859)
     
    A második élményem a tengerpart volt. A bazaltos sziklák és a háborgó víz találkozása. Nagyon nagy erők feszültek egymásnak. Hideg volt, és fújt a szél. Az óceán háborgott. Paul Tillich jutott eszembe erről az élményről. Neki is a kedvenc helye az óceánpart volt. Ott szeretett ülni, és nézni a nagy vizet, ahogy a szárazföl, a mélység és a magasság találkozik. Egy felszíni gránitbánya mellett mentünk le az óceán partra. Felhagyták a kitermelést, mert feltört a víz. Nem tudom sajnos a neveket megjegyezni. Valahol Bostontól Északra voltunk. Innen sok gránitot vittek hajón Bostonba. Most is vannak családi tulajdonban lévő bányák, de már nagyon kevesen foglalkoznak a gránittal.

    A harmadik élményem az esti éneklés. A concordi egyházközségben van egy kis kórus. Az a nevük, hogy By your side singers, vagyis A te oldaladon. Ez egy terápiás éneklés. Betegekhez mennek el, és nagyon hallkan énekelnek. Szólamban is, dúdolva is. Körbe ültünk a próbán. Egy szék  volt középre betéve, és a kórus tagjai szerre beültek a székbe. A többiek neki énekeltünk. Eljárnak házakhoz, hospicebe, kórházba, vagy öregotthonokba. Ez egy szolgálat, amit önkéntesen végez ez a csoport. Jelzik, hogy hol van beteg, vagy haldokló, és oda mennek. A családokkal együtt vannak.

    Eszembe jutottak azok az esték, amikor Almáson néhányszor papóval elmentem a halottas házhoz. Beültünk az éneklők közé. Ott sem az volt a lényeg, hogy milyen hangosan éneklünk. A családdal, a rokonsággal, az éneklőkkel és a halottal voltunk együtt. Milyen ősi, milyen emberi. Milyen egyszerű. Elsiratni, énekben elmondani, hogy fáj. Hogy ki voltál. Hogy nem tudunk semmit tenni. Nem tudunk. Meggyógyítani. Hagyunk elmenni. Vagy éppen biztatóan, támogatóan énekelni. Terápiás csoport, énekelnek.
     

    A mai nap legfontosabb tanulsága talán az, hogy van egy másik tartalom, a valóságnak egy másik oldala, ahová elvisz képzelet, a vágy, vagy a szükség. A képek mögött, a gránitpartos óceán mögött, vagy éppen az éneklés vezet rá erre a tartalomra. Ami mindig ott van, és nem változik. Összeköti Bostont Almással bennem, velem. Aki vagyok.

    Tódor Csaba

  • Testvérlátogatóban a keresztúriak (7.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (7.)

    Testvérlátogatóban a keresztúriak (7.)

    A mai nap Bostonról szólt. Metróval mentünk be a belvárosba, mert a parkolás bonyolult, a központban zsúfolt a forgalom. A távolságok miatt nehézkes az autózás.

    A földalattiból feljőve a Szövetségi Kormány tartalékalapját kezelő egyik bank előtt álltunk. Hét ilyen bank van Amerikában. Havonta találkoznak a vezetőik a vezérigazgatókkal és megbeszélik, a banki politikát, ami aztán rajtunk csapódik le, egyszerű amerikaiakon, mondja Rodger, az egyik lelkes házigazdánk. S szerintem rajtunk is, mondtam én. 

    2016.december 2. Péntek
    (Egy nap Bostonban)

    A régi zöld sugárútnak nevezett sétányon álltunk. Alattunk megy az autópálya, s alatta a földalatti. Kimentünk a partra, ahol a bostoni teázás folyt annak idején. Most is valaki hajigálta belé a vízbe a kartondobozokat. A történelem és az identitás ápolásnak különböző formái vannak. Vagyunk, akik zászlót tűzünk ki, s azt majd levetetik, de megint kitesszük. Levesszük. A dzsungel-élmény járt át a magas felhőkarcolók között állva. S még az, hogy míg Európában a nagy katedrálisok kápráztatták el az embereket, itt a magas felhőkarcolók. Az egyik isteni káprázat kellett volna legyen, ez inkább emberi. A kettőben az a közös, hogy az ember fölfele néz. Hatvanhárom emeletet számoltam meg, de már a negyvenedik után nehezemre esett a számolás. Nem értettem, hogy mire való ilyen magas épületeket építeni. Azt mondta a hátam mögött lépkedő Tim, az egyik vendéglátónk, hogy azért kellett ilyen magas legyen ez az épület, hogy az előtte álló fölött lehessen keresztül nézni.
     
    Jó fentről a rálátás a városra. Az emberi munkára. Az ember által épített világra. A katedrálisokban lentről nézünk föl. Itt fordítva. És ekkor én is látni akartam, mondván: haj, mennyi indián dolgozott itt. S hát mennyi derzsi ács, s lövétei, s martonosi, s dombói ember. Tudok egy 20.század eleji martonosiról, akinek még mindig van itt pénze. A bankot nem ismerem, s a számlaszámot sem.

    Eljutottunk, nem tudjuk hogyan az Unitárius és Univerzalista Társulás központjába. Ez egy új székhely, a múlt század végi épület. Három dolog miatt adták el a 160 éven át fenntartott székhelyüket. Az első az volt, hogy legyen egy korszerűbb épület. A második, hogy legyen környezetvédelmi szempontból költségkímélőbb, és a harmadik, hogy legyen technikailag jobban felszerelve. Az sincs kizárva, hogy pénzért adták el. A régi épület a kongresszusi épület mellett volt, nagyon jó helyen.
     


     
    Aztán nem messze a régi épülettől megnéztük az 1956-os forradalom emlékére felállított magyar emlékművet. Egy idős hölgy és egy fiatalember éppen virágot hozott a talapzatra. Jó napot kívánok! – mondom. Hello – köszöntek vissza.

    Elmondták a barátaink azt is, hogy van egy csarnok, ott fogunk mellette ebédelni, ahová a 19.században híres szónokokat hívtak meg. Erről nevezetes ez a terem. Ide engedtek be egy híres magyar fickót is annak idején. Ez a fickó (akinek Pat, a másik vendéglátónk nem tudta megmondani a nevét), beszélt aztán a kongresszusi épület lépcsőjén is. Fáin beszédet mondott. Kérte az amerikaiakat, hogy segítsék a magyarokat. Hát igen, Kossuth atyánk párhuzamos élete…

    (Kossuth hitt a magyar szabadságharc újrakezdésében. Fáradhatatlanul munkálkodott az anyagi eszközök előteremtésén, 

    ezért utazott angliai emigrációjából az USA-ba. 1851 decembere és 1852 júliusa között hetven különböző amerikai 

    városban összesen ötszáz beszédet tartott. 1851. december 4-ről 5-re virradó éjjel érkezett az Egyesült Államokba, 

    a Humboldt gőzös fedélzetén. A hajó ágyúlövését 31 díszlövés viszonozta – ezzel tisztelgett az akkori 31 amerikai 

    állam a szabadság európai követe előtt. 


                       


    Noha Bostonba ötvenezer ember köszöntése közepette vonult be, útja során 

    folyamatosan csökkent az amerikaiak érdeklődése iránta. Kossuth nem akart beleszólni az államok belügyeibe, ezért a 

    rabszolgaság kényes kérdésében nem foglalat állást. Délen amúgy sem fogadták nagy lelkesedéssel, de a semleges 

    álláspont miatt északon is vesztett a népszerűségéből. Több hónapos útja után kiderült, hogy célját, miszerint az 

    amerikai támogatással indíthatja újra a magyar függetlenségi harcot, nem érte el.1852 júniusának végén ért vissza 

    New Yorkba, ahol 23-án, a helyi németek közösség előtt megtartotta utolsó amerikai beszédét. Július 14-én elhagyta 

    az országot az Europa nevű hajó fedélzetén, és visszatért Angliába.)


    Megnéztük John Harvard szobrát is. Három hazugság derül ki. A szobor nem őt formázza meg, hanem valaki mást. Az egyetemet nem ő alapította, csak pénzzel segítette később, és nem járt ide talán soha. De a Harvard Egyetem áll. Ott van. Megnéztük. Unitárius alapítású a 17.századból, amikor úgy döntenek, hogy ne Angliából hozzák a lelkészeket, hanem itt helyben, Amerikában képezzék ki őket. Teológiai alapokon állt tehát az alapítás. Ma is van teológiai képzés, művészeti fakultás, és sok más egyéb. A teológiai oktatás, és lelkészképzés viszont nem egyházi monopolium alatt áll. Bárhol lehet teológiát tanulni. A kérdés az, hogy melyik gyülekezet alkalmaz. Eszembe jutott egy Botosani-i ortodox pópa esete, aki egy pléhgarázsban kezdte hirdetni az igét. Betiltották. Nem lehet. Mennyire nem mindegy, hol és mikor születünk.
     

     
    Este még belefért, hogy elfújjuk: „…hideg sincsen, mégis esik az eső…” 

    Tódor Csaba