Szerző: admin

A múlt század harmincas éveinek végén a magyar filmgyártás egyik kiemelkedő eseménye volt Nyirő József regényének, az Úz Bencének a megfilmesítése. Csepreghy Jenő rendező személyesen utazott le Székelyföldre, az író meghívására, hogy egy kis néprajzi és környezettanulmányban részesüljön. Szállásadója maga az író volt.

Csepreghy a szombatfalvi Nyirő kúriában lakott, innen járták be a vidéket autóval, szekérrel, hogy ismerkedjenek a film eredeti helyszíneivel.

Fenn a Hargitán találkoztak Pista bával is, azzal az atyafival, akiről Nyirő regénye főhősét mintázta. A rendező elmondása szerint három napot tőltöttek a kalyibában, éltek szalonnán, kecsketejen, és sajton 1200 méter magasban. Pistának olyan képzelőtehetsége volt, hogy még egy regényíró is megirigyelhette volna, mesélte a rendező.

Közben találkoztak Üdő Márton modelljével is, a környék bőlcsével. Nem kis fejtőrést okozott Csepreghy Jenő rendezőnek az állatjelenetek megszervezése, végül a szerző segítségével találtak, pontosabban vásároltak egy szelíd barna medvét, és egy őzet, mindkettőt felszállították Pestre.

A rendező szerint a medve nagyon szelíd volt, attól tartottak, hogy a film forgatásakor majd rendesen fel kell bosszantani, hogy alakítani tudjon. A medve első filmen kívüli alakítása is bravúrosan sikerült. A Hunnia filmgyár autója, miközben a külső felvételek elkészítése végett a Jancsi medvét Lillafüred felé szállította, az emődi úgynevezett halálkanyarban az árokba zuhant. Szerencsére a medve idejében kiugrott a gépkocsiból és nem történt különösebb baja.

Nem kis fejtőrést okozott a szereplők kiválasztása, a szerzővel ezt is megbeszélték. Végül Úz Bence alakítására Jávor Pált kérték fel, akiről azt állították, hogy pontosan olyan, amilyennek Nyirő József álmodhatta Úz Bencét. Furfangos, amikor pénzszerzésről van szó; ravasz, amikor vadászzsákmányt kell ejteni; ötletes és kiváló helyzetfelismerő.

A külső felvételek egyes részeit Lengyelországban forgatták, Jávor Pálnak az utolsó napokban egy kis nézeteltérése támadt a filmben szereplő medvével, amely alaposan összekarcolta kitűnő partnerét. Jávor szerencsére ennyivel megúszta. Julis szerepét Bordy Bella az Operaház akkori kiválósága, üdvöskéje alakította. 

 
Erdélyi színészek is helyet kaptak a szereposztásban, Molduván jegyzőt, a ravasz inspektort a Székelyudvarhelyi születésű Mály Gerő, míg Mózsi szerepére Nyirő ajánlására a kézdivásárhelyi születésű Tompa Pufit, az akkor Kolozsváron játszó Tompa Sándort szerződtették. A jeles karakterszínész a havasok hideg napsütését és a székely ember eleven észjárását csillogtatta meg a filmben.

Bár először úgy volt, hogy az Úz Bence forgatókönyvét maga Nyirő fogja elkészíteni, végül Orbók Attilára esett a választás. Augusztusban kezdődött a forgatás, és novemberben már be is mutatták a filmet óriási sikerrel a magyarországi mozikban. Folytatást is terveztek, Úz Bence, a katona címmel, de arra már nem került sor.

Ezt a filmet azóta is vetítik, mindannyiunk örömére.

Az Úz Bence című film egy restaurálás előtti kópiája.

Folytatódik a Fábián Kornélia és Farkas Antal által elkezdett tájházlátogató filmsorozat.

A szerzőpáros – a tavalyi programhoz hasonlóan – 15-30 perces dokumentumfilmekben mutatja be egy-egy község vagy kisebb tájegység tájházait. Idén Kápolnásfaluban forgattak, majd a Csíki-medence falvaiban több helyen, a Gyimesekben és Gyergyóremetén dolgoztak.

A következő hetekben újabb epizódok elkészülte várható. Ez a munka hiánypótló, hiszen értékes népszerűsítő módszer és figyelemfelkeltő kezdeményezés ugyanakkor, hiszen az exponenciális tendenciájú, folyton változó, konzumidióta világunkban egyre jobban eltávolódunk azoktól az értékektől, amelyek hosszú évszázadokon, sok nemzedéken át meghatározták és keretet szabtak a székely népnek.  

Amint a Tájak, beszélő házak sorozatcímet viselő új produkciók elkészülnek, a szerzők azonnal keresik a lehetőségét annak, hogy minél több helyszínen bemutathassák és közkinccsé tehessék az anyagot.

Tekintsen bele a Gyergyóremetén készített filmbe is, amelyben Laczkó-Szentmiklósi György nyugalmazott tanár, gondnok beszél az általuk üzemeltetett és fenntartott tájházról:

Ezek az objektumok akkor teljesítik be igazán a szerepüket, ha nem csak egyszerű múzeumok, hanem időnként megtelnek élettel, s olyan hasznos műhelyekké válnak, ahol a népi foglalatosságokat, a hagyományokat, akülönleges készségeket sajátíthatja el a ma embere, illetve – kicsik és nagyok – egyaránt tanulmányozhatják és ki is próbálhatják a hagyományos székely paraszti életformát.

A Tájak, beszélő házak című sorozat Hargita Megye Tanácsa erkölcsi és anyagi támogatásával valósul meg.

A film készítőivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot; mihelyt valami újdonsággal szolgálhatnak, netán újabb kisfilmjük készül el, azonnal jelezzük, hogy hol zajlanak majd a vetítések és egyéb népszerűsítő rendezvények.

A kápolnásfalusi tájházról készült felvétel forrása: www.oroksegunk.ro, Balázs Ödön felvétele.

Élő Székelyföld Munkacsoport

A Lakiteleki Tölgy Alapítvány kiadta Bartha Miklós 1908-1913 között hat kötetben megjelent összegyűjtött műveit.

A rendezvény után lehetőség lesz a kiadott könyvek megvásárlására. A befolyó bevétellel a kiadó a Rugonfalvi református Egyházközséget támogatja.

Előzetes a bemutatóhoz: Beszélgetés Dr. Botlik József PhD., történész, ny. egyetemi docenssel a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának 2016. november 5-i adásában. Meghallgatható a következő linken: http://www.mediaklikk.hu/2016/11/05/vasarnapi-ujsag-paktumok-es-diktatumok/

A Bartha-család

Rugonfalva nevét Bartha Miklós (1848-1905)közíró, politikus tette ismertté Erdélyben és a történelmi Magyarországon, holott a családja Erdővidékről került át a Fehér-Nyikó mentére, s viszonylag kélsőn: apja, Bartha Gergely (1815-1869) 1840 körül telepedett le itt, amikor átvehette Forró Dénes birtokát, amely ekkorra jelentősen felduzzadt a Henterektől és a Jeddiektől vásárolt területekkel (167 hold). Kiváló gazdaként minden lehetőséget kihasznált, egyházi területeket is bérelt, sőt egy ideig a falu jegyzői tisztségét is vállalta. Igazi középosztálybeli birtokosként viselkedett, felelősséget vállalt és viselt azért a közösségért, amelyben élt. A református gyülekezet presbitere, majd főgondnoka volt, 1848-ban Agyagfalván országgyűlési küldöttnek választották. 

 

Bartha Gergelynek öt gyermeke nőt fel, akik között feloszlott a birtok. Miklós nevű fia soha nem foglalkozott a gazdasággal, 1879-ben végleg elköltözött Rugonfalváról. A Bartha-család birtokának jelentős része később (1905) a tarcsafalvi eredetű Nemes-családhoz került. 

 

Bartha Miklós 

(Rugonfalva, 1848. november 14. – Budapest, 1905. október 19.) magyar jogász, író, publicista, politikus és országgyűlési képviselő. A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1872-től Udvarhelyszék (1876-tól Udvarhely vármegye) aljegyzőjeként működött. 1873-ban egy időközi választáson Udvarhelyszék egyik országgyűlési képviselője lett a Balközép Párt programjával. 1874-ben alapító tagja volt a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártnak, azonban a párt programjával az 1875-ös választásokon elbukott. Emiatt egy időre visszavonult birtokára, de a politizálással nem hagyott fel.

Néhány év után ismét politizáláshoz látott, egyik konzervatív ellenzéki vezére lett a szabadelvű párti kormányoknak.

1880-ban Kolozsvárott megalapította az Ellenzék című napilapot, melynek 1895-ig felelős, majd 1895-től főszerkesztője lett. 

 

Éles cikksorozatokban és szónoklatokban támadta a mindenkori kormánypolitikát. 1880-ban egyik politikai cikke miatt két katonatiszt rátámadt a szobájában, s megsebesítette. Az affér nagyban hozzájárult, hogy az eset helyszínén, Kolozsváron, az 1881-es választásokon egyhangú szavazással lett ismét országgyűlési képviselő. Az 1884-es választásokon is sikerült a parlamentbe jutnia, azonban 1887-ben nem, viszont az oklándi időközi választást megnyerve, mégis csatlakozhatott ehhez a képviselői ciklushoz is. 1892-ben ismét megválasztották, 1896-ban azonban megint kiesett. Ekkor a Terényi Lajos halálával megüresedett gyulai kerületben kiírt időközi választáson indult, melyet elhódított, így újfent bejutott az országgyűlésbe. 1890-ben a pártszakadáskor csatlakozott a szakadár Függetlenségi és 48-as (Ugron) Párthoz, s abban alelnök lett. 1891-től a Magyar Hírlap, 1893-tól a Magyarország vezércikkírója.

Életének fondos szakasza kezdődik 1893-ban, amikor mozgalmat indított az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakítása céljából, s Budapestre költözött. 1898-ban tagjává választotta a Petőfi Társaság. 1901-ben lemondott az Ugron-pártban viselt elnöki tisztségéről, s csatlakozott Szederkényi Nándor csoportjához, ahonnét 1904. novemberében átült a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba. Az1905-ös választásokon már régi pártja színeiben választották újra Zentán. 

 

Politikai szónoklatai és cikkei mellett színes útirajzokban számolt be Olaszországban, Franciaországban, Kazárföldön tett utazásainak élményeiről. Drámaírással is próbálkozott, 1888-ban Melanie, 1902-ben A feleség című drámáját mutatta be a Kolozsvári Nemzeti Színház és a budapesti Vígszínház.

Bartha Miklós síremléke Budapesten a Kerepesi Nemzeti Sírkertben

A Bartha Miklós Társaság (BMT)

1925. április 2-án Asztalos Miklós () és Szász Béla () alakította, politikamentes szervezetként. Az 1920-as konszolidálódott politikai, gazdasági, társadalmi viszonyai között kívánta egybegyűjteni az egyetemi elit fiatalokat. Céljuk: „… a fiatal nemzedék hazaszeretetének, hazafias gondolkodásának ébrentartása”. Tagsági feltétel: „tudományos vagy irodalmi értékű munkák megalkotása”. Szeptemberben megjelentették Évkönyvüket. Kezdetben szerény keretek között, zártkörűen, elfogadott alapszabály nélkül működött a Társaság. A vitaesteken fokozatosan előtérbe került a szociális problémák iránti érdeklődés. Elkezdtek foglalkozni a szegényparasztság helyzetével, a földreform kérdésével is.

A Bartha Miklós Társaság 1927 elejétől határozottan és világosan Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső nyomdokain folytatta munkáját. A BMT ifjúsága elfogadta elődeik eszméit, mivel ők érzékelték a legpontosabban a magyarság megmentésének igazi, hosszú távon biztos megoldását. Vallották, a magyarság megmentő ereje a parasztság, tehát ezt a réteget kell felemelni. Elkerülhetetlen a földreform, a szegény népréteg szociális helyzetének javítása, oktatása, jogvédelme. Mindezt nemzeti alapon kívánták megvalósítani. A BMT vezetősége Fábián Dániel ügyvezető elnök és Erdődi Lajos főtitkár irányításával erős és hatékony szervezetté kívánta kiépíteni a Társaságot. Növelték a taglétszámot (300 fő), jóváhagyásra került az Alapszabályuk is.

Azok a fiatal értelmiségiek, akik hasonló szellemben gondolkodtak, itt kaptak lehetőséget nézeteik, kutatásaik, műveik, programjuk bemutatására. A népszerű vitaesteken lehetőség volt a politikai, társadalmi kérdések megismerésére, megvitatására.
 

Bartha Miklós szobra a Városligetben (1930) – 1949-ben 
eltávolíttatta a Rákosi-rezsim

A társaság bizottságaiban a tagok érdeklődésének megfelelően folyt a szakmai munka. A Szociálpolitikai Bizottság Szatmári Sándor vezetésével, a Tudományos Bizottság Rados K. Béla irányításával működött. A Művészeti Bizottságban részt vett Kodály Zoltán, Halmos Béla. Működött közgazdasági, ifjúsági bizottság is. Az Irodalmi Szakosztályt Szigethy Endre vezette. Munkájuk jelentős eredménye a „népi írók” mozgalmának elindítása. Németh László, Féja Géza, Erdélyi József, Kodolányi János, Simon Andor, József Attila, Illyés Gyula a BMT-ben mutatták be műveiket és azokon keresztül erősödött fel a Társaság „parasztorientációja”. Igen erőteljes és hatékony munkát végzett a Falubizottság is.

A BMT elméleti és gyakorlati agrárprogramjának kidolgozásában döntő szerepe volt Kodolányi Jánosnak, Őrsy Attilának, Erdődi Lajosnak, Fábián Dánielnek, József Attilának. A gondolataikat 1930-ban Fábián Dániel fogalmazta meg, melyet József Attila öntött végső formába.

A „Ki a faluba!” című röpirat három fő témakörrel foglalkozott: faji és nemzetiségi kérdés; néptani, néprajzi gyűjtés; művelődési, társadalmi tanulmányok.

A BMT nagy gondot fordított arra, hogy megismertesse az ott folyó munkát a társadalom szélesebb köreivel is, ráirányítsa a figyelmet a legfőbb problémákra, annak sürgős, mielőbbi megoldására. Erdődi Lajos ebben a szervező, propagandamunkában vállalt kivételesen nagy szerepet. Az ő agilitása, szenvedélyes meggyőzőereje, jó kapcsolatteremtő- és szervezőkészsége következtében megnövekedett a Társaság népszerűsége, emelkedett tevékenységük színvonala. Publikációkat jelentettek meg a legkülönfélébb lapokban. 1929 őszétől saját lapjuk van, az Új Magyar Föld. Ennek szerkesztésében és terjesztésében is élen járt Erdődi Lajos. Írásai, előadásai elsősorban a földbirtokreformmal voltak kapcsolatosak (Népjóléti közigazgatás, A parasztság felemelésének útja, Földreform Európában, A Nemzetek Szövetségének egészségügyi és szociális tevékenysége 1920-1926).

… és araktáron – Bartha Miklós szobra – több társával együtt – jobb
sorsra vár egy kőbányai raktárban (Balázs Árpád felvétele)

A BMT rendezvényei színvonalas, országos jelentőségű tömegrendezvények voltak. A Társaság nagy erőpróbája volt az 1927. május 21-én megrendezett Móricz Zsigmond emlékünnepség. A rendezőbizottság főtitkára Erdődi Lajos volt. A Zeneakadémia nagytermében megtartott ünnepségen Fábián Dániel üdvözölte a megjelent jeles írót. 1928. május 19-20-án került sor a magyar ifjúság Ady Endre ünnepségeire. Rendezők: „a diák alakulatokból delegált ezertagú bizottság, valamint a BMT vezéralakjai, közöttük Erdődi Lajos főtitkár”.

1929-ben „a Magyar Föld” est egyik leglelkesebb előkészítője. Ekkor vonultak fel majd teljes számban a későbbi „népi írók”. 1930-ban a második Ady ünnepség szervezésében is ott találjuk. Március 22-én fogadta a Társaság vezetősége az Ady családot. Másnap délelőtt 11 órakor leplezték le az Ady-síremléket. „A BMT nevében Erdődi Lajos és Menyhárt Pál helyezte el a kegyelet koszorúját” (Fábián Dániel visszaemlékezései).

Meg kell említeni, hogy az ifjúsági parlamentek szervezésében is tevékenyen részt vett. Nem jelentett kisebb feladatot a BMT közgyűléseinek, Országos Kongresszusának megszervezése sem. Munkájukról mindenkor elismerően nyilatkozott Bajcsy-Zsilinszky Endre, és Pethő Sándor is.

Sajnos, a Bartha Miklós Társaság néhány éves fellendülés után meggyengült. Az 1929-ben kezdődő gazdasági válság hatására megélénkült a politikai élet is.

A BMT-n belül megjelentek a szélsőbaloldali és jobboldali irányzatok és azok képviselői. A közöttük keletkezett eszmei, elméleti ellentétek, zavarok – valamint a hatalom indokolatlan (elsősorban a földbirtokreform hívei elleni) atrocitásai, megbélyegzései (kommunisták) miatt a Társaság szétesett. Eredeti céljaikat feladva, programjaikat nem tudták megvalósítani. A tagság jelentős része fokozatosan hagyta el a Társaságot. Legtöbbjük új eszmeiségüknek, ideológiájuknak megfelelő szerveződésekhez, politikai pártokhoz csatlakozott. Szász Béla és követői a jobboldalon (Magyar Nemzeti Párt) folytatták tevékenységüket. Acsay László, Áfra Nagy János, Makkai Ödön, és Örsy Attila létrehozták a Wesselényi Reform Klubot. A Kommunista Párthoz csatlakoztak: Olt Károly, Kertész Dániel, Lakatos Péter Pál. Kassák Lajos, Kodolányi János, Fábián Dániel, Erdődi Lajos pedig 1930-ban beléptek a Magyar Szociáldemokrata Pártba (MSZDP).
 

Bartha Miklós Segesváron (1900 körül készült felvétel)

Bartha Miklós utóélete

A jeles politikus és közíró életműve a létezett szocializmus évtizedeiben meglehetősen háttérbe szorult. Munkásságát a baloldali diktatúra mindvégig igyekezett elkendőzni és bagatellizálni, holott teljes pályafutása során az erdélyi magyarok és a székelyek életének jobbítását, a fejlődést szolgálta.

A rendszerváltozás óta eltelt évtizedekben főként Erdélyben, a Székelyföldön történtek próbálkozások arra, hogy az őt megillető helyre kerüljön Bartha Miklós alakja a felnövekvő generációk tudatában. Szülőfalujában, Rugonfalván szobrot avattak 2012-ben, amely a helyi református templom előtt, a róla elnevezett kis téren áll, Székelyudvarhelyen konferenciát szerveztek emlékére.

A mostani anyaországi könyvkiadási programmal régi adósságot róhat le a történész szakma és a személye körüli kutatások is nagyban hozzájárulnak majd a megfelelő értékeléshez.

Források: Wikipedia, Rugonfalva monográfiája (kézirat), www.rugonfalva.org

Élő Székelyföld Munkacsoport
 

 

Műkedvelő színjátszó társulatoknak szervez találkozót Agyagfalván Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, az Agyagfalvi Házasok Színjátszó Csoportja és a  Bögözi Wass Albert I–VIII. Osztályos Iskoláért Egyesület. Az ekhós szekér nyomában elnevezésű amatőr színjátszó találkozót november 19-én, szombaton, 9.00 és –17.00 óra között tartják az agyagfalvi művelődési otthonban.

A 18. alkalommal megrendezett találkozón 12 színjátszó csoport lép fel. A rendezvény egyúttal komoly tapasztalatcserét is jelent, mert új ötletekkel gazdagodnak, és további együttműködések kezdődnek, barátságok születnek ilyenkor.

Az ekhós szekér nyomában a felnőtt műkedvelő színjátszók legismertebb rendezvénye a megyében.

Az elmúlt években az udvarhelyszéki településeken körbejárt e fesztivál.

A kilencvenes években a Homoród menti falvak találkozójaként indított rendezvény, hosszabb megszakítás után, 2008-ban Homoródkarácsonyfalvára vonzotta a felnőtt színjátszókat. Farkaslaka 2009-ben, Lövéte 2010-ben, Rugonfalva 2011-ben volt házigazda, majd 2012-ben Kisgalambfalva, 2013-ban ismét Farkaslaka következett, 2014-ben Kobátfalva, 2015-ben pedig Gagy adott otthont a találkozónak.

Agyagfalva művelődési házában Gagy, Kecset, Nagygalambfalva, Rugonfalva, Siklód, Homoródújfalu, Siménfalva, Kobátfalva, Székelykeresztúr, Kisgalambfalva, Szentegyháza és Farkaslaka műkedvelő színjátszó csoportjai lépnek fel. A találkozót a Székelyudvarhelyi Nyugdíjasok Hagyományőrző Csoportjának műsora zárja.

A Communitas Alapítvány – Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatásával megjelent a műkedvelő színjátszó társulatok korábbi előadásainak pillanatfelvételeit tartalmazó asztali naptár, amelyet a találkozón részt vevő csoportok tagjai vehetnek majd át.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők Agyagfalvára, a műkedvelő társulatok találkozójára.

A JelesNapTár hagyományőrző következő gyermekprogramjára 2016. november 18-án, pénteken délután 4 órától kezdődően kerül sor a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Szent András havában az érdeklődők András napjához, valamint egyéb novemberi jeles napokhoz fűződő szokásokkal, hagyományokkal ismerkedhetnek meg.

Györkös Mányi Albert Emlékház
Kolozsvár
Republicii/ Majális u. 5.
Tel.: (+4)0766-294646
E-mail: emkegyorkoshaz@yahoo.com
www.emke.ro

Fele útjához érkezett a Hargita Kiadóhivatal könyvkiadási programjának száz kötetesre tervezett Székely Könyvtár nevet viselő sorozata.

Ez jó alkalom a visszatekintésre is. Siklódy Ferenc által tervezett „könyvjegyek”, azaz ex-librisek készülnek a könyvekhez, amelyek által tovább növelhető az előfizetők körében egy-egy kiadvány egyedisége, személyre szabott volta.

A Siklódy-féle garfikákból szervez most kiállíást a szerkestőség a Megyeháza Galériában, Csíkszeredában, 2016. november 17-én, csütörtökön, 18.00 órától. A kiállítást megnyitja Szabó András muzeológus.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várnak!

Élő Székelyföld Munkacsoport

Egy román lap szerint etnikai mentelmi jogot követel magának a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), és ennek érdekben felelőtlen módon radikalizálja az erdélyi magyarságot – írta kedden a Hotnews.ro román hírportál a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium védelmében rendezett szombati tüntetéseket és a meghurcolt székelyföldi önkormányzati vezetők melletti közösségi szolidaritást kommentálva.

A korrupcióellenes hadjárat mellett következetesen kiálló jobboldali portál publicistája, Dan Tapalaga úgy véli, az RMDSZ „túljátszotta a román elnyomókról és etnikai áldozatokról szóló jelenetét”, amelyet szerinte mindig eljátszik, amikor „az övéi” ellen kezd vizsgálódni a korrupcióellenes ügyészség (DNA).

Állítása alátámasztásául arra hivatkozik a publicista, hogy Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke – akivel a portál szintén kedden közölt interjút –  nem tudott vagy nem akart megnevezni egyetlen olyan eset sem, amikor a DNA jogosan indított eljárást az RMDSZ valamely politikusa ellen.

Tapalaga szerint ebből a szempontból az erdélyi magyar politikusok tökéletesen „romanizálódtak”, vagyis semmiben sem különböznek román társaiktól, amikor az igazságügyi szervek lejáratásáról van szó. Az RMDSZ vezetői azonban ezzel a hozzáállással nemcsak az igazságszolgáltatás hitelét ássák alá, hanem etnikai feszültséget is szítanak – véli a cikkíró, aki szerint ez felelőtlen és túl kockázatos módja a választók mozgósításának.

A szerző belátja: a „magyar paranoia” nem jöhetett volna létre a „román paranoia” nélkül.

„Nem tartottuk be az ígéreteinket, bíróságokon hurcoltuk meg őket a zászlóikért, amelyek így még erősebb jelképekké váltak, a román prefektusok önkényesen büntették a polgármestereiket, vagyis röviden, valóban diszkrimináltuk őket csak azért, mert magyarok, akiket eleve azzal gyanúsítunk, hogy el akarják lopni Erdély egy részét” – fogalmaz Tapalaga. Azt viszont már provokációként, polgári engedetlenségre való felszólításként értékeli, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a DNA által vizsgált székelyföldi elöljárókat tüntetett ki, és azt állította, hogy „a korrupcióellenes harc ürügyén a magyarság megfélemlítése zajlik”.

A magyar politikusoknak igazuk lehet abban, hogy az – Erdély és a Román Királyság egyesülését kikiáltó – 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat vállalásai nem teljesültek, abban viszont nem, hogy román állampolgárokként etnikai alapon akarják kivonni magukat az igazságszolgáltatás alól – vonja le a következtetést a Hotnews publicistája.

Forrás: MTI

Élő Székelyföld Munkacsoport

A Moldovában lezajlott elnökválasztásról beszámoló hírügynökségi jelentések késztettek az alábbiakban következő gondolatok megírására.

Igor Dodon – áll az MTI közleménylben – az oroszbarát Szocialista Párt jelöltje kapta meg a legtöbb szavazatot Moldovában az elnökválasztás vasárnap megtartott második fordulójában a szavazatok 95 százalékának összesítése alapján. Az előzetes eredmények szerint Dodonra a választáson részt vevők 55 százaléka, EU-párti ellenfelére, Maia Sandura, a jobboldali pártok közös jelöltjére 44,1 százalék adta a szavazatát. A húsz év óta először tartott közvetlen elnökválasztás első fordulójában – október végén – Dodon kapta a voksok közel felét, Maia Sandu mintegy 40 százalékkal a második lett. Az előrejelzések ennek megfelelően a második fordulóban is a szocialista jelölt győzelmét jósolták.

Új és régi törésvonalak mutatkoznak, s a nagypolitika komoly meglepetésekkel szolgál.

Az nem lehet igaz, hogy a nagyromán nemzetépítési projekt csak úgy és zökkenőmentesen lebonyolódjék. Egyáltalán: van-e szükség rá? Miért teljesülnének a legmerészebb elképzelések, ha azok csak bizonyos „intellektuális” körökben tűnnek működőképesnek? Végtére is: van-e szüksége ennek az országnak arra, hogy majd egykor úgy kiteljesedjék, hogy a most szomszédos országokban élő „nemzettársak” is egyazon kormányzat alá tartozzanak? Minek jó, mire való a nagy összeborulás, ha a mindenkori politikum csak üres retorikai szinteken képes ezt-azt megfogalmazni?

Ha a „járulékos szennyeződésként” jelen levő etnikumok, a valamilyen „más” származással rendelkező egyedek is egyenrangúak lehetnének a legegyenlőbbekkel, vagy legalább mutatkozna az akarat arra vonatkozóan, hogy a jogkörnyezet annyira rendbeálljon, hogy „azok” teljes jogú egyedekként élhessék meg idetartozásukat, és ugyanakkor teljes szívvel/hittel viselhessék román állampolgárságukat, akkor teljesen más lenne a helyzet.

A lakosságcsere, a homogenizálás az 1989-es fordulat után is folytatódott, de immár nem az országhatárokon belül felépített ipari monstrumok és tömbháznegyedek felé, hanem azokon kívülre irányultak a látványos mozgások. A „demográfiai hozadékot”, a fiatal és képzett genrációkat az ország jórészt elveszítette, mint a hab, mint a pára, úgy illant, „migrált” Európa nyugatibb és módosabb felébe, s ami űr maradt a mioritikus térben és a Kárpát-medence itteni szegmensében, azt a közlekedődények törvénye szerint tölti ki a „plebs” hígabb maradéka, akik most honn vagyunk.

Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben lehet táptalaja az egységesítésnek és az egyarcúvá butításnak, de csak pártpatikákban és ideológiai műhelyekben.

AZ a nép, s EZ a kis székely nemzetrész is egyébként úgy létezik, hogy rá sem hederít a rendszerekre és annak változásaira. A regionális sajátosság és a tudat megmarad. Oltyánként, moldvaiként, bánságiként. máramarosiként él túl régiósításokat és megyerendszereket… Homoródjánosfalva 1968 óta Brassó megyéhez tartozik, de az ottaniak számára ma is Székelyudvarhely „a város”. Számtalan ilyen példa van. Gyimesbükk lehet ugyan közigazgatásilag Bákó megye része, de ma is a legkeletibb magyar falu, amely része a történelmi magyar nemzetnek, s idehúzódik mindjárt a Székelyföldöz, ha tanítóra, papra, piacra van szüksége.

Grafika: www.foter.ro

Nem észrevenni a törésvonalakat, amelyek a kis-belső kontinenseket elválasztják, jóvátehetetlen bűn.

Olyan embereket kellene piedesztálra emelni, akik – mihelyt „fel- vagy lemennek” vidékről Bukurestibe – nem köpik folyton arcon a valós régiókból, a történelmi- és azonosságtudat háziszőttes jegyeivel és a bajaik puttonyával, népo ruhadarabokban és „sajátos szandálban” érkezőket.

A honi románságnak megvan a három jól körülhatárolt nemzetrésze, „társult népe”, amely évszázadokon külön tudattal élt és formálódott.

Moldvát, Oláhországot, Erdélyt külön entitásként kellene értelmezni, amely épp a megbecsült másság révén válhat ragaszkodóvá. Ahogyan tették, s teszik ezt a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol helye van a bajor tudatnak, a szász vagy a pomeránia életérzésnek. Németország is viszonylag újonnan vált nemzetté, de csak így tud igazán naggyá lenni, hogy a hegyományok jegyében él és alakul.

Tüntetők egy hatalmas moldovai zászlóval a központi választási bizottság chisinaui épülete
előtt  2016. november 14-én, a moldovai elnökválasztás második fordulójának másnapján.
A választást 53,4 százalékos részvételi arány mellett Igor Dodon, a Moldovai Szocialisták
Pártjának (PSRM) 41 éves elnökjelöltje nyerte meg Maia Sandurával, a jobboldali pártok
közös jelöltjével szemben. (Forrás: www.mno.hu, fotó: Vadim Ghirda)

Bűn nem észrevenni ezeket az etnikai és kulturális jellegű „szabályokat”. Bűn elhallgatni a valós történelmet és torzítani a hagyományt.

Az a tény, hogy most Moldovának „oroszbarát” elnöke lett, azt jelzi, hogy továbbra is erős az ottani „másság tudat”, s nem borul rá a helyre olyan egyszerűen az örökérvényűnek hitt piros-sárga-lék lepel.

Az Európai Unió és az Eurázsiai Unió határvidékén élünk – ha tetszik, ha nem, ismét ütközőzónába kerültünk – ezt sugallja a moldáv választás eredménye. Erdély azonban ismét végvára lehet Nyugatnak, kapuja Keletnek, amiből akár prosperálhat is.

Ez a történet (talán) nekünk is jót tesz, hogy hallathassuk a hangunkat és magunkhoz térjünk még 2016. december 11. előtt. Hadd tegyünk érte valamit, lássuk előbb, mi mutatkozik meg az itteni választófülkékben és az utána következtető egyeztető tárgyalásokon…

Akár még esélyeink lehetnek, hogy partnerek lehessünk a Dambovita-partján levő kormányzati épületekben zajló munkában és a realitás talaján állva értelmezhessük és alkalmazhassuk magunkra a természetes módon érvénybe lépő Gyulafehérvári Kiáltvány vonatkozó pontjait, amelyeket oly nagylelküen fogalmaztak meg a nemzetegyesítés előestéjén, s oly galádul felejtettek el immár 98 évre, amikor tárgyalóasztalhoz ültek a győztes nagyhatalmakkal.
 

Kapcsolódó: Mi is a bajunk nekünk önmagunkkal és a világgal december 1-jén?

Címképünkön Igor Dodon, a frissen megválasztott moldáv elnök. Fotó: AFP.

A székelyudvarhelyi Fészek Pub tegnap visszatért a 12. és a 15. század közötti időszakba.

Az Arany Griff Lovagrend kicsiny, ám elszánt csapata, Sashalmi-Fekete Tamás uram vezetésével megszállta a Kossuth Lajos utca sarkán levő épület emeletét, majd hosszú órákra birtokba is vette azt.

Lőn ott tájékoztatás, képeknek vetítése és az fegyvereknek bemutatása, majd végezetül táncra perdült az elszánt sereg az odabent levő fehérnépekkel és emberekkel.

Az daliás vitézek, több órás helytállást követően, úgy estvéli 11.00 óra tájt visszavonulának aztán szállásaikra.

A falakban és a bútorzatban, a marhákban vagy egyebekben kár nem esvén, annál inkább szolgálá ez a sok szép cselekedet az elméknek csiszolását.

Mai nyelvezeten, a 21. század emberéhez szólt ez a program

Délután fegyverkiállítással alakították át kissé a Fészek belső tereit: vérteket, sisakokat helyeztek el az asztalokon, az egyik sarokban dárdák, íjak, nyílak segítségével készült installáció. Az éppen betévedő vagy jól tervezett szándékkal érkezők megcsodálhatták ezeket a tárgyakat, a lovagok pedig kinek-kinek kiselőadásokat tartottak a kiállított tárgyakról.

Este 7-kor vette kezdetét az Arany Griff Lovargrend Egyesület vezetőjének előadása, aki a 12. századtól – a magyarok európai beilleszkedésének korszakától – kezdve tartott vetített képekkel kísért előadást, Mátyás király koráig hatolva közelebb az időben.

Összesen 44 képkocka állott rendelkezésére, amelyekhez hozzáfűzhette az előadó a művészet- és hadtörténeti mondanivalót.

Ez a videó tulajdonképpen premier, hiszen fejre szerelt kamerával nem készítettek még felvételt. Az Arany Griff Rend három markáns tagjának viadalát lehet megtekinteni ezen a kisfilmen.

Sashalmi-Fekete Tamás nagy érdeme, hogy mindig követi a friss régészeti eredményeket. A Székelyföldön és a Kárpát-medence különböző területen végzett ásatások nyomán folyamatosan kerülnek felszínre olyan leletek, amelyek mind-mind értékes kiegészítői az eddigi ismereteinknek, s a krónikákban ránk maradt feljegyzésekkel, a templomok koraibeli freskói segítségével, egyre több és biztosabb információt nyújtanak, hogy hitelesen tudjuk rekonstruálni az egy adott korszakban használatos ruházatot és fegyverzetet.

Követve a Szent László-legendáriumot, amely Székelyföld-szerte is igen jelentős falképekben és falkép-részletekben maradt ránk, nagyjából pontosan lehet következtetni azok keletkezési korára. Épp az ismert ruházat- és fegyverzet-minták alapján. Sokat segítenek a tisztább látásmód kialakulásában a frissen vagy feltárt freskók is.

Külön köszönet azért a figyelmességért, amellyel a szélesebb látókör „látványelemeit” felhasználva, igyekezett a három székely rend fegyver- és viselettörténetét is felvázolni. Annyira elragadó és szenvedélyes volt az előadása, hogy még legkisebb – talán 4-5 éves – gyermekek is lankadatlan figyelemmel követték a másfél órás előadást. Biztos, hogy néhány zsenge fiúban és leányban meg is fogalmazódott az elhatározás, hogy – amikor kicsit nagyobb lesz – beáll a „Griffek” közé.

Az előadást követően ki lehett próbálni egy-két kínzóeszközt. Kérdezni lehetett a harci tapasztalattal rendelkező vitézektől is harcászati titkokat. Meglepetésként egy kisfilmet is levetítettek, amely a közelmúltban készült a város fölötti „titokzatos” Csereháton, amikor fejkamerával rögzítették a viadalt.

A szerző felvételei.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Ha november, akkor Design Hét. Kiállítások, workshopok, szakmai beszélgetések, divatbemutató, design-vásár és különleges koncertek, party(k): mindebben része lehet annak, aki november 21–27. között ellátogat Sepsiszentgyörgyre, az immár második alkalommal megszervezett Design Hétre.

Az idei téma: játék és kommunikáció.

A programjaink során arra keresik a választ, hogy a design hogyan hat, hogyan kommunikál, és ezáltal hogyan teremt hozzáadott értéket a tárgyak, termékek világában. Ugyanakkor arra is kíváncsiak a szervezők, hogy a játékosság és a kreatív megoldások mennyiben járulnak hozzá egy szerethetőbb, vonzóbb, versenyképesebb termék kialakításához.

Gyere, és mondd el te is! Ne maradj ki a játékból!

A részletes programot hamarosan közzéteszik a rendezvény honlapján: www.designweek.ro. 

Élő Székelyföld Munkacsoport