A szíriai keresztények megmentése lehetett Ferenc pápa és Kirill pátriárka pénteki találkozójának célja – mondta Tusor Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az M1 aktuális csatorna esti műsorában szombaton.
Tusor Péter hangsúlyozta, hogy azok a problémák, amelyek miatt a kilencvenes években meghiúsult a katolikus egyház vezetője és a moszkvai pátriárka találkozója, a mai napig fennállnak. Kellett tehát lennie valaminek, ami hirtelen háttérbe szorította a meglévő különbségeket, hogy ilyen meglepő helyszínen és váratlan időpontban létrejöjjön a találkozó. A PPKE oktatója hozzátette: a kilencvenes években állítólag épp a mostani pátriárka, Kirill ellenezte, hogy II. János Pál és II. Alekszij pátriárka találkozzon a Pannonhalmi Bencés Apátságban. A Vatikán azóta is folyamatosan kinyilvánítja készségét a közeledésre, az oroszoknak pedig némileg már kínos is lehetett, hogy folyton kitérnek a találkozó elől – jegyezte meg. A történész rámutatott arra is, hogy a pénteki találkozón aláírt, harminc pontból álló közös nyilatkozatban viszonylag elöl szerepel a szíriai, alapvetően keleti rítusú keresztények megmentésének ügye. A vatikáni diplomácia háttérmunkája lehetett ebben, amivel sikerült rábírniuk a közeledést különösebben nem pártfogoló moszkvai pátriárkát a találkozóra – vélekedett.
Arra a kérdésre, hogy a két egyházfő közvetítő szerepet játszik-e az Oroszország és az Európai Unió közötti konfliktus megoldásában, a történész igennel felelt.
Kitért arra is, hogy az EU a szíriai helyzetről sok esetben kizárólag egyházi csatornákon, ottani kolostorok, szerzetesi közösségek, misszionáriusok segítségével tud tájékozódni. Ez egészül ki a jó fél évezredes vatikáni diplomáciai tapasztalattal. Hozzátette: az egyházak ráadásul olyan logisztikát képesek mozgósítani a humanitárius segítségnyújtáshoz, amely nem hatalmi kötődésű, ezért szabadabban és termékenyebben működhet.
Forrás: MTI
Az egyháztörténeti jelentőségű találkozóra, amely Kuba fővárosának repülőterén került sor, egy csaknem ezer éves fagyos viszony végére tehet pontot. „Végre testvérek vagyunk!” – mondotta a pápa. A pátriárka pedig egy pillanatban ezt mondotta: „Most könnyebben mennek majd a dolgok.” Az 1054-es egyházszakadás óta először találkozott egymással az orosz ortodox és a római katolikus egyház feje. A jelenlevők szerint Ferenc pápa azt válaszolta Kirill pátriárka szavaira, hogy: „Most világosabban látszik, hogy ez Isten akarata!”
A hagyományok szerint a szír ortodox egyházat Péter és Pál apostolok alapították. Autokefál felekezet, amelynek két irányzata létezik a mai napig: a miafizita (ókeleti) és az antiochiai (malankara). A római katolikus egyház kitartó missziója hatására azonban a szír keresztények egy kisebb csoportja csatlakozott a nyugati kereszténységhez, létrehozva a szír katolikus egyházat és a szír-malankár katolikus egyházat.
A második világháborút követően (1946) önállóságot nyert Szíriának a legutóbbi népszámlálás adatai szerint (2013) mintegy 23 millió lakosa volt (az ország területe 185 180 négyzetkilométer), arab többséggel, de jelentős örmény, kurd, arámi, adige nemzetiségi kisebbségekkel. Az ország lakosságának 89 százaléka muszlim, mintegy 10 százaléka pedig keresztény, akik többségben Damaszkusz bizonyos kerületeiben, Aleppóban és környékén élnek . A 2011-ben kitört polgárháború óta nehéz eligazodni az ottani viszonyok között. Ellenségeskedő muszlim csoportok vívnak gerillaháborút egymás ellen. A keresztények kitartanak a mérsékelt irányzatot képviselő Aszad-rezsim mellett, szerepet vállalva olykor a fegyveres konfliktusokban, de így is atrocitások érik őket a különböző muszlim szélsőségesek részéről. A keresztény – tartozzon bármelyik felekezethez – közös ellenségnek számít a meglehetősen képlékeny és olykor egymással is szemben álló muszlim ideológiát képviselők szemében.
Az utóbbi három évben mintegy 500 ezer szír keresztény hagyta el szülőföldjét, jelentős részük nem is számít a visszatérés lehetőségére. Az Európai Unió közössége ma már alig-alig képes megbirkózni a határaira érkező keresztény és más vallású menekültekkel, akik Szíriából és a szomszédos államokból, illetve olyan afrikai országokból érkeznek, amelyeknek látszólag semmi közük nincsen a közel-keleti konfliktusokhoz. A Szíriával szomszédos államokban is dúló háborúk, a radikális iszlám irányzatok terjedése olyan kihívások elé állítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a Vöröskeresztet (és a Vörösfélholdat), a NATO tagállamait, Oroszországot, amilyennel fennállásuk óta talán nem is találkoztak. A keleti és a nyugati egyháznak is óriási felelősség van ezen a területen, úgyhogy mindenképp indokolt volt a két vezető találkozása, reményre jogosíthatja fel a civilizált világot, hogy még mindig fennál a megnyugtató és tartós rendezés alternatívája is.
Fotó: Karam Almasri