Az ügyvezető-szakértői kormány ugyan nem végezheti el az ország újabb területi és közigazgatási átszervezését, de a témát napirenden tartja. A rendszerváltás követően az egymást váltogató politikai garnitúrák többször is nekigyürkőztek, de amint meggyőződtek, hogy nem tudnak közös nevezőre jutni, csendben kihátráltak a terv mögül.
Közmegegyezésre és alkotmánymódosításra, közösségi akaratra van szükség ahhoz, hogy a köztudatban valóban élő történelmi tájegységekbe szervezzék a különböző országrészeket. Az első világháborút követően minden egyes közigazgatási átszervezés a Romániában élő nemzeti kisebbségek hátrányára, a többségi nemzetépítés projektje javára történt.
Sajátos színfoltot jelentenek a magyar törekvések, az önálló székelyföldi régió nem túlságosan hangos követelése. Egyébként már megszokhattuk, hogy minden hasonló átszervezéskor a magyarlakta területeket rendszerint román többségűhöz csatolták. Ez történt az egykori Magyar Autonóm Tartomány esetében is, amelytől magyar vidékeket csatoltak el, s román lakosságú területeket csaptak hozzá.
A Közép Fejlesztési Régió – melynek a „magyar megyék” is részei – a 266 EU-régió közül a 259. helyen szerepel. Ez a terület minden tekintetben leszakadt. Továbbra is hatalmas lemaradásban vannak versenyképességben Románia, Bulgária és Görögország fejlesztési régiói – derül ki az Eurostat által közzétett (2015-ös adatokat tartalmazó), régiókra vonatkozó statisztikai évkönyvéből, amelyből azt is megtudhatjuk: az EU 266 régiója közül a tíz leggyengébben teljesítő között 5 görög és 2 bolgár mellett 3 román régió helyezkedik el. A versenyképességben alulmaradó romániai fejlesztési régiók közül a Dél-nyugati a 258., a Közép Fejlesztési Régió (melynek része Székelyföld is) a 259., a 265. helyen pedig a megdöbbentő lemaradással rendelkező Dél-Kelet Fejlesztési Régió áll. Ugyancsak megdőbbentőek az oktatásra, az innovációra és a helyi bérekre vonatkozó adatok is.
Simó Márton/ Élő Székelyföld MUnkacsoport