UFO Szentegyházán

Azaz UFÓ, Egyed Ufó Zoltán.

Riporter és elszánt környezetvédő, aki többször tett már olyant, hogy tabutémákat érintve, sikerült megakadályoznia komoly környezetkárosodással járó cselekményeket.

Szentegyházára is egy régóta lappangó, de fortyogó téma vitte el az újságírót.

Úgy néz ki, hogy ezúttal ismét sikerrel járt, hiszen még inkább felerősödött az az önkormányzati és civil szándék, amely véget kíván vetni az erdőirtásnak, és tiszta lapokkal játszó, jövőképpel rendelkező, fejlődő pályára állíthatja a települést. Ha meglesz hozzá a tartós helyi akarat.

Amint arról a korábbiakban beszámoltunk, vasárnap lakossági fórumot tartottak Szentegyházán, amelyen több szász érdeklődő vett részt, többnyire azok, akiket érdekel a település közösségi erdeinek sorsa, illetve erdőtulajdonosokként érdekeltek abban, hogy a helyes mederbe tereljék a dolgokat, s végre – több mint másfél évtized múltán – közbirtokossági egyesületbe tömörülhessenek.

Dióhéjban Szentegyházáról…

A Hargita alján elhelyezkedő kisváros valaha az itt működő vasműről volt híres, amelyben hosszú időn át a Lövétebányán kitermelt vasércet dolgozták fel. Az első vashámor 1838-ban nyílott. Mivel az 1980-as években a lelőhelyek kimerültek, a bányát bezárták. A rendszerváltást követően a fénykorában 2-3 ezer főt is foglalkoztató öntöde szép lassan elsorvadt. Ma már csak a város központjában elhelyezkedő ipari monstrum emlékeztet a jobb időkre, amikor Szentegyháza aktív lakosságának, de a szomszédos települések – Kápolnásfalu, Lövéte, Homoródalmás – lakosságának jelentős hányada jutott itt megélhetéshez. Ahogy lenni szokott, a monoindusztriális települések nagyon megsínylik az ipar megszűntét. Szentegyháza sem volt sokkal jobb helyzetben. És tegyük hozzá: most sincs… 

1990 után jelentősen csökkent a népesség, a fiatalabb generációk másutt tervezték a jövőjüket, s azok számára, akik mégiscsak itt maradtak két alternatíva kínálkozott: ingázni kezdtek csíkszeredai vagy székelyudvarhelyi munkahelyekre, illetve megpróbáltak helyben teremteni maguknak egzisztenciát. Mivel a települést úgy is nevezik, mint „a Kárpát-medence” legmagasabban fekvő magyar városa” (800-850-es tengerszint feletti magasságban), sokan a viszonylag zord időjárás ellenére is mezőgazdaságból kívántak 1990 után is megélni, hiszen – havasalji település lévén – itt a létezett szocializmus idején is megmaradtak a magángazdaságok. Ezen kívül lehetőségek kínálkoztak a kézművesség, illetve a fakitermelés és -feldolgozás terén, de ott a hatalmas turisztikai potenciál, amelyet még csak részben tudtak kihasználni.

… és az erdőről

A szentegyházi erdőségek csak az ezredforduló környékén, a 2000/1-es törvény alapján kerülhettek vissza részben az egykori tulajdonosokhoz (az erdők összterülete – papírforma szerint – 4145 hektár). Mintegy 300 hektár azonban ezt követően is állami kezelésben maradt, illetve van egy olyan, Madéfalvával határos terület (kb. 50 hektár), amely ma is vitatott, bár az érvek és a dokumentumok amellett szólnak, hogy ez is Szentegyházán élő (vagy innen származó) örökösöket illet meg.

A visszaszolgáltatás idején a tulajdonosok, illetve azok leszármazottai a tulajdonrészüket jórészt visszaígényelték, de a megadott határidőig itt nem sikerült megalakítani a közbirtokosságot. Több tulajdonosi társulás jött létre. Sokan igyekeztek betábláztatni a saját területüket, míg mások – arra hivatkozva, hogy nem a saját parcelláikat kapták vissza, hogy „mentsék” az „elbirtokolt” dülőkben lévő „értékeiket” – törvénytelen kitermeléshez kezdtek. 2006-ban az állami erdészeti hatóság kivonult a területről, nem felügyelte, s nem őriztette az erdőket.

Az utóbbi tíz esztendőben számos feljelentés, tettenérés és elkobzás történt. Voltak látványos leleplezések, ám az erdőírtás a tovabbiakban is háborítatlanul folyt. 2016-ban – miután új városvezetést választottak a helyiek – megfogalmazódott a határozott szándék, hogy véget kell vetni a törvénytelen erdőirtásnak, fel kell számolni annak háttériparát és az azt kísérő kereskedelmi láncot, amelynek segítségével, úgymond bagóért vándorolt el innen soktízezer köbméternyi faanyag, ami bizonyos körökben, valahol, valakiknek több eurómilliós hasznot hozott, és évtizedekig ható, felbecsülhetetlen kárt okozott a szentegyházi közösségnek.

Jó esetben elmondható, hogy sértetlenül az erdőségek 10%-a maradt meg, s további 20% pedig olyan állapotú, amely csak részben, de képes még önmagát megújítva fennmaradni, ha nem bántják.

Fiatalok vették kézbe az erdők ügyét

Az utóbbi hetekben-hónapokban szentegyházi fiatalok – akik életkoruknál fogva nem voltak részesei a korábbi rendezési próbálkozásoknak, de az erdőírtási cselekményekben sem -, elhatározták, hogy megoldást igyekeznek keresni.

Kidolgozták a közbirtokosság működési szabályzatát, felvették a kapcsolatot jól működő közbirtokossági egyesületekkel – Zetelakán és Farkaslakán -, s kezdeményezték a Szentegyházi Közbirtokossági Egyesület létrehozását. A névfoglalást a polgármesteri hivatal már be is jelentette a bíróságon.

Itt jön be UFÓ a képbe

Talán nem történt volna meg ilyen gyorsan ez a látványos és kulturált falugyűlés, amelynek tanúi lehettünk, ha a közelmúltban, pár nappal ezelőtt Egyed Ufó Zoltánnak nem akadt volna dolga Homoródalmáson és Szentegyházán. Az uh.ro portál munkatársaként épp egy súlyos almási bűneset miatt utazott az ottani polgármesteri hivatalba, amikor megállt a havasalji kisvárosban, ahol tudomást szerzett arról, hogy a helyi plébános elkobzott fa miatt került konfliktusba helyiek egy csoportjával. Az egyház telkén tároltatta az önkormányzat azt az elkobzott fát, amelyet a rendőrök helyi civilek és a polgármesteri hivatal munkatársai segítségével foglaltattak le. A helyzet aztán olyannyira fokozódott, hogy a riporter a későbbiekben is visszahívták. Fenyegetőzésre és – majdnem – tettlegességre került sor. Egyed Ufó azonban, aki régóta követi az itteni eseményeket, publikálta a riportot a portálon, amely aztán több helyen is alaposan kiverte a biztosítékot.

Borult a bili, s a honi magyar és a központi média egyaránt felfigyelt a jelenségre és komoly reakciókat szült ez az eset, amely még nem minden – ez csak a jéghegy csúcsa.

A nyilvánosság, a média elsősorban arra való (lenne), hogy a pontos és elfogulatlan híradással segítse jó irányba az élet folyamatait.

A Fili a pozitívum, az erdő pedig a negatívum

Köztudott, hogy a Szentegyházi Filharmónia messze földön híres. Haáz Sándor karnagy és tanítványai – a mindközönségesen Filiként ismert műkedvelőcsoport – általános- és középiskolásokból verbuvált együttese hírét viszi Szentegyházának. A több mint három évtized alatt – a társulat 1982-ben alakult – több száz fiatal tanulhatta meg a közös zenélés és éneklés nagyszerűségét. A Filiben felnőtt nemzedékek ma már városformáló civil tényezőként működnek. Talán e közösségformáló szerep és a Filis-becsület késztette a karnagyot arra, hogy a Gábor Áron Művelődési Ház nagytermét felajánlja a lakossági fórum céljaira. Haáz Sándor egyébként maga is tagja a városi önkormányzatnak, szívesen cselekedett a köz javára.

Molnár Tibor polgármester és a gyűlést kezdeményező városi tanácsos, Lőrincz Csaba örömmel nyugtázták ezt a felajánlást, s már kezdetben reménykedtek a sikerben. Lőrincz Csaba jól előkészített vetített képes előadással érkezett, amelyben felsorolta a problémákat és a fő tennivalókat. A polgármester elmondta, hogy mostanában, ha megyei vagy régiós találkozókon vesz részt más településvezetőkkel együtt, mindig szégyelli magát, ha az erdők körüli bajokról kérdezik. Valahogy túl kell lépni ezen a megbélyegzettségen…

A rövid és tartalmas előadás után megszólalhattak azok az erdőtulajdonosok, akiknek építő jellegű javaslataik voltak. Mindenkit meghallgattak. Minden választékosan beszélt. Nem vágtak egymás szavába az emberek. Néhányan elpanaszolták, hogy jelentős összegeket költöttek, sokat jártak a különböző hivatalokba, míg felmérették betábláztatták a területeiket, de végül meg tudtak állapodni abban ők is, hogy csak közbirtokossági egyesületben, az erdőterületek és a közös legelők bevitelével tudnak határozottan fellépni a bűnözők ellen, és csak így jutnak olyan európai forrásokhoz, amelyek jóvoltából telepíthetnek, hogy az unokáknak erdejük legyen.

Pillanatnyilag olyan rossz a helyzet, hogy engedéllyel még hulladékfa sem szállítható az írtásokból. Ráadásul duplájára – 1000-ről 2000 lejre – emelkedett azon birtoklevelekben (titlu) nevesített tulajdonosokra kiróható büntetés, akik nem gondozzák és nem védik a tulajdonukat.

Tiszta lappal

Olyan volt a gyűlés hangulata, hogy mindenki egyet tudott érteni abban, hogy be kell állni a létrehozandó egyesületbe, s közös osztatlan területként kell a vagyonra gondolni, amelynek csak akkor van igazi értéke és ereje, ha közösen is használják. Gondoskodni kell az őrzésről, a menedzselésről, olyan szakemberekből álló csoportot kell felállítani, aki ellenőrizhető, és felelőssége teljes tudatában végzi el a rábízott feladatokat.

A gyűlés végén belépési szándéknyilatkozatokat tölthettek ki a jelenlevő tulajdonosok. Láthattuk, hogy ezt sokan meg is tették. Elfogytak az űrlapok, de személyesen is beadhatják a társulni óhajtók az önkormányzatnál, Sándor Lajos alpolgármesterhez kell eljuttatni a kérvényeket a következő tíz napban.

Bízunk abban, hogy a Szentegyházi Közbirtokossági Egyesületet a következő hetekben bejegyeztetik, s az erdőtulajdonosok társulása tiszta lappal indulhat egy felvállalt jövő felé, amikor majd a Hargita oldalát vizslató tekintet ismét összefügő erdőt alkotó fenyők csúcsán pihenhet meg.

Simó Márton/ Élő Szkelyföld Egyesület