Ezüstbeszéd

Sebestyén Péter írói próbálkozásai talán még akkor kezdődhettek, amikor a gyulafehérvári teológiai szeminárium diákjaként komolyan vette tanárai kérését és a beszédeket nemcsak vázlatszerűen írta le, hanem valóságos dolgozatok formájában is rögzítette. Később, amikor már gyakorló lelkészként működött kükönböző állomáshelyein, soha nem vált számára rutinná a prédikálás, hanem – igen helyesen – úgy gondolta, hogy sokkal jobb, ha ezeket a beszédeket rendezett formában továbbra is előkészíti.

Egyrészt abból a megfontolásból, hogy könnyebben tudja majd előadni hallgatóságának, illetve azért, hogy írásban is megmaradjanak. Hogy hasznosíthatók legyenek a későbbiekben. Így tudta stílusát csiszolni, folyamatosan fejleszteni.

Nem tudom, hogy mások mit tesznek, amikor közönség előtt előadandó szöveget írnak, én magam – aki nem vagyok pap – általában igyekszem felbontani a szöveget olyan retorikai egységekre, hogy azokat könnyedén tudjam elmondani, s ne egyszerű felolvasás legyen, ne a betűbe fullasztott hangfolyamok elősorolásával fárasszam a hallgatóságot.

Nyilvánvaló, hogy minden beszédnek ritmusa, lüktetése van, amely olvasáskor is átüt. És az igazán jó irodalmi szövegek mindig életre kelnek bennünk, s valóságosan halljuk odabentről az összetéveszthetetlen írói hangot.

Ahogy haladt a pályán Sebestyén Péter, ahogy következtek az egyre komolyabb feladatok, és önálló plébánosi megbízatásokat kapott, egyre inkább foglalkaztották a különböző alkalmalmakon mondandó beszédek, s amikor rádiós katekézisre kérték fel, akkor megkétszereződött benne az ilyen irányú tennivaló. Nemcsak szentbeszédet kellett mondani heti rendszerességgel, hanem meg kellett írni a rádióban elhangzó előadás-szövegeket is. Vagy legalábbis fel kellett vázolni. Ily módon az írói feladat lassan – bő két évtizeddel ezelőtt – létszükségletté változott, ahogy maga is bevallotta, s már jól látszott, hogy túlhalad az írogató pap szerepkörén, és lassan-lassan levetkőzi azt a kategóriát, amelybe szeretik a világi esztéták bújtatni a teológus végzettségű kollégákat. Péter már rég kilépett az egyházi író skatulyából. (Egyébként ez a típusú magatartás nagyon praktikus a literatúra farizeusainak, mert akkor – gondolják a ‘profi’ írók és kritikusok, akik beépültek a literatúra nevű gépezet rendszerébe, a ‘cégnél’ dolgoznak – nem kell azokkal foglalkozniuk, akik a kánonon kívülről jönnek!)

A tizennégy korábbi kötet bizonyság arra, hogy a lelkész szerző állja a helyét írói szerepben is. Minden lehetőséget kihasznál, hogy mondanivalóhát rögzítse és az olvasók szolgálatába állítsa.

Soha nem feledkezik meg arról, hogy minden egyes ‘felhasználóban’ ott a ‘potenciális keresztény’, s így az olvasás akár üdvösségszerző tevékenység is lehet bárki számára.

A vasárnapi és búcsús prédikációktól, a temetések, esketések, keresztelések alkalmával elhangzó beszédek után/ mellett teológiai témájú dolgozatok sorát írta meg, utazásai élményeit érzékeny lélekkel fotografálja és meséli el, nagy gonddal választja ki és szerkeszti meg rádiós előadásait, s túl ezen – amikor úgy érzi – elemez, beszámol bizonyos jelenségekről – csak úgy -, recenzálja az általa kedvelt szerzők köteteit, és kedvenc témákról esszében, tárcában vall, de attól sem zárkózik el, hogy gyermekkori emlékeit, vagy a lelkészi munka során jelentkező, az életből kitüremkedő témákat novellákban, elbeszélésekben továbbítsa olvasóihoz. Önmaga többszörözése által, tudatos, sokműfajú szerzővé avanzsált az évek során Sebestyén Péter, olyan pap, aki akár még regényeket is írhat a következőkben.

Egyáltalán nem mellékes az írói nyelvezet sem. Bátran, sallangmentesen használja a csíki székely beszédstílust. Írott és mondott változatban is ízes, színes. Nem riad vissza a képes beszédtől, de a humortól sem. Tamási és Nyirő szófordulatai, élénk fantáziája jelen van, működik nála. Továbbfejlesztett változatban. Nyilván. De sosem öncélúan!

… könyvek által is

Az Ezüstbeszédben található ötven írás a korábbi életműből mutat fel egy csokrot. Java az egésznek, egyfajta keresztmetszet. Jól válogatott a szerző, és – vélhetően – a szerkesztőtárs, Balog László is sokat segített ebben. Igényes, tartalmas, tipográfiailag is kifogásolhatatlan kötet jött létre Péter huszonötéves papsága ünneplése alkalmából.

Olvasóinknak nem kell túl sokat várniuk a könyvre, hiszen február hónapban egy többállomásos felolvasó-bemutató körutat tervezünk, amikor hozzájuthatnak majd az Ezüstbeszédhez, de úgy, hogy ahhoz az élő-, az emberi-találkozás is hozzárendeli majd a szükséges többletet, hogy az írás és olvasás által is erősödve lássunk hozzá következő teendőinkhez. Hátha úgy könnyebb lesz…

Sebestyén Péter Ezüstbeszéd. Tipographic Kiadó, Csíkszereda, 2016. 392 old. Kartontáblával, varrva, ragasztva.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport