Mindaz, amivel a magyar nemzetpolitika ma szembesül, érthetetlen és értelmezhetetlen az első világháborút lezáró békediktátum nélkül. Trianon nélkül nincs magyar azonosságtudat- mondta Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke szerdán Esztergomban, a nemzeti összetartozás napja alkalmából az országzászlónál rendezett koszorúzáson.
Úgy fogalmazott: az egész 20. századi magyar irodalom nemzeti alapélménye a darabokra szabdalt történelmi Magyarország magyarságának nemzeti összetartozása; a megmaradás parancsa számkivetettségünkben is erős volt.
A fideszes politikus szerint a határokkal fizikailag szétszakított magyar nemzet kulturális és lelki egységének helyreállításáért végzett szolgálat a kommunista diktatúra megszűnésével mindenki számára adott. Gulyás Gergely azt mondta: a kommunista diktatúra időszakában az jelentette a legnagyobb veszélyt a nemzeti megmaradásra, hogy megtagadták a közösséget a határon túli magyarokkal. Ma a szülőföld elhagyása és „a nemzeti ügyekkel szembeni internacionalista közöny kísértése hordoz veszélyt magában” – tette hozzá.
Az Országgyűlés alelnöke emlékeztetett arra, hogy a parlament több mint négyötödös többséggel fogadta el a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, és 97 százalékot meghaladó többséggel tette lehető a kettős állampolgárság megszerzését minden magyarnak.
A nemzeti összetartozás belső parancs, mely önkéntes követést kíván – mondta a politikus. Az ünnepség mintegy 100 résztvevője előtt hangsúlyozta: „Szabad akaratunkból vezérelve tegyünk meg mindent, hogy a határon innen és túl élő magyar polgárok közössége valóban összetartozó nemzet legyen”.
A trianoni szerződést a magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-án a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki A békeszerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Mintegy 3,2 millió ember, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává.
Forrás: MTI
Trianon és a nagymagyar összeborulás
Másfél-két évtizeddel ezelőtt, amikor egy, majd két parlamenti cikluson át (1994-1998, 2002-2010) Magyarországnak baloldali kormányzása volt, Trianont teljesen másképp értelmezték. A magyar állam úgy viselkedett, mintha jogos és helytálló lett volna a világ „demokratikus” és „haladó szellemiséget”,”liberalizmust” és „keresztény értékeket” képviselő felének az 1920-as viselkedése. Az akkori „békecsinálók” rögvest megelőlegezték a második világháborút, hiszen a rendezés másokat is sértett, sőt új és feloldhatatlan konfliktusokat gerjesztett és eredményezett. A későbbi világégés után megkötött béke (1945) Magyarországra vonatkozóan újra megerősítette a trianoni határokat és az országot a szovjet érdekszférában hagyta, ahonnét csak az 1989-es rendszerváltozások idején volt képes kiszabadulni.
Trianon a kedvezményezetteket is megalázta! Egész Európát visszadobta egy korábbi fejlettségi szintre. Hogyha engedték volna szabadon kibontakozni a frissen szétvert Osztrák-Magyar Moarchia területén önszerveződő régiókat (Erdély, Bánság, Kalotaszeg, Székelyföld, Fiume, Lajtabánság – összesen tizennégy kisállam, köztársasági kezdeményezés), akkor érvényesül a szubszidiaritás, akkor egy ideálisnak mondható, népeket és nemzetiségeket egymás mellé rendelő, a modern demokráciát megteremtő és üzemeltető államszövetség jöhetett volna létre.
.
A baloldali kormányok a határon túli magyarokat kvázi ellenségként kezelték, sőt népszavazás segítségével (2005) képesek voltak távoltartani őket a terület nélküli, inkább erkölcsi és szimbolikus szintű nemzetegyesítés alanyi jogon járó lehetőségétől, a magyar állampolgárságtól, a Magyarországon való könnyített letelepedésről és a szabad munkavállalástól is. Azokban az években a Magyarországgal szomszédos országokból származó magyar, ha le kívánt telepedni Magyarországon, a más kontinensekről származó egztotikus emberekkel került egyazon idegenrendészeti kategóriába. A jobboldali később valóban elhárította ezt az akadályt, de ekkor már egy olyan Európai Unióhoz tartozott Magyarországgal együtt néhány jelentős magyar kisebbséggel rendelkező utódállam is, amely egyre inkább igyekezett elszívni az aktív munkaerőt. A magyarországi életlehetőségek felkínálása ily módon – túl a nemzeti retorikán – látensen azt szolgálta, hogy a magyar állam a „kinti” magyarok köréből pótolhassa az onnan kiáramló munkaerőt, így kívánta ellensúlyozni a népességfogyást is. A fejlettebb Nyugat elszívó hatása azonban továbbra is erősebb volt, a látszólag magasabb életszínvonal és a magasabb bérek a határon túliakat is odavonzották, s Magyarország csak részben tudta csökkenteni a munkaerőhiányt és a népességfogyást.
Magyarországnak és Trianon veszteseinek, illetve kedvezményezettjeinek igazi esélyei egy erős és közösen létrehozott Közép-Európában képzelhetők el ma is, amely semlegesítheti a sérelmeket, és regionális autonómiák, az önrendelkezés megadásával válhatna a jövőben egy svájci mintájú államszövetséggé, amely elhatárolódik a szervezett migráció jelenségétől, kizárja területéről az odaszállított idegeneket, akik több generáción át sem képesek beilleszkedni, viszont tökéletesen „működnek”, ha a liberális eszmék árnyékában le kell bontani az igazi európai értékrendet, az erkölcs és a munka megtartó erejéből fakadó létbiztonságot. Közép-Európának saját kebelén belül kell rendeznie megoldatlan problémáit, ha fenn kíván maradni. Nemzetközi szinten pedig segítenie kell a Nyugatot és a Közel-Keletet, illetve Afrika államait, hogy gazdasági, etnikai, ideológiai problémáit saját geopolitikai szintjén, a rendelkezésre álló területen, illetve annak szomszédságában rendezze.
Trianon konszenzuson alapuló revíziója és a nemzeti retorikák, illetve jogkörök finomítása, egymáshoz igazítása lehetne a régió egyetelen esélye. A pillanatnyi helyzet azonban most sem olyan. Szűkkeblűség és rövidlátás jellemzi a felelős politikusokat. Holott…
Címképen egy irredenta házjegy (archív); a szövegközi felvételeken Gulyás Gergely államtitkár (Soós Lajos/ MTI felvétele); Fiumében, a Carnarói Olasz Kormányzóság által kiadott bélyeg Gabriele D’Anunzio költő-államelnök portréjával, aki szabadcsapataival 15 hónapon át ellenőrizte Fiume körzetét, amely akkor sem a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, sem Olaszországhoz nem kívánt csatlakozni.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
