A „szellem a gépben” vagy a „gépben lakozó kísértet” Gilbert Ryle angol filozófus gúnyos metaforája a nyugati kultúra hagyományos emberképére. E szerint a máig ható elképzelés szerint az ember testből és lélekből áll, mely utóbbi részben önálló, magasztosabb életet él, sőt a test halála után tovább létezhet. Az anyagi test térbeli, mechanikai törvényeknek alávetett, külső megfigyelők leírhatják folyamatait, állapotait, élete nyilvános.
Ily módon minden ember két párhuzamos életet él: egyiket a szellemi világban, a másikat a fizikaiban. A lapszám Ryle metaforáját porolja le, és arra kérdez rá, hogy hol tart ehhez képest a kortárs elmefilozófia a test-tudat (elme) kérdéskör megválaszolásában.
Megosztottak vagyunk-e még mindig emberi valónkban, vagy sikerült esetleg Descartes óta közelebb kerülni „a tudat nehéz problémájának” megválaszolásához?
A lapszámból: Demeter Tamás: Amit Mary nem tudott. Esettanulmány a mentális fikcionalizmus álláspontjához; Márton Miklós: A tudatosság kortárs elméletei; Pöntör Jenő – Tőzsér János: David Lewis (1966); Ambrus Gergely: Naturalizált kísértetek?; Horváth Lajos: A szellem a gépben és az átlelkesített test; Papp Levente: A funkcionalizmus limitációi; Marosán Bence Péter: A tudat mint az információfeldolgozás magasabb rendű formája.
Élő Székelyföld Munkacsoport