Romániában a Duna vize még mielőtt a Fekete tengerbe ömlene, három főágra szakad – Kilia-Szulina-Szentgyörgy -, így jött létre, az a csodálatos terület, ahol számos mellékág, csatorna, holtág, láp, nádas, erdő és homokdűnék alkotják azt a vízi világot, amelyet ma Duna Deltának hívunk. A vízi világ és a nád-ország a természet egyik legnagyszerűbb látványával ajándékozza meg az oda látogató turistát, ahol több millió vándormadár fordul meg, itt él az európai vízi állatok 98 százaléka. Százötven halfajt tartanak számon, amely mágnesként vonzza a horgászokat. Ebben a halászlegendáktól híres nádtengerben van egy horgásztanya a Szulina ág mentén, a 22-es mérföldnél, ahol több mint két évtizede tanyát ütöttek a székely-magyar telepesek a sikeres horgászás reményében.
Nem kell félteni a székely embert, mondogatják gyakran barátaim, ezek a jég hátán is megélnek, főleg ha a horgászfajtából valók. Több évtizede már annak, hogy székelyföldi üzletemberek a halparadicsomként emlegetett Duna-deltában egy kisebb honfoglalást hajtottak végre, Gorgován, egy lipován halászfalu egyik felében alakították ki a székelyföldi magyarok horgásztanyáját, s Isten dicsőségére a házak elé székely kaput emeltek, hogy lássa az arra járó vendég, milyen fából faragták a házigazdát. Viccesen sokszor hangzik el, ha indulnának a helyhatósági választásokon, akkor az alpolgármesteri széket is megpályázhatnák, de itt ritkán politizálnak, itt minden a hal körül forog.
A Deltában jól megfér egymás mellett minden nemzetiség, van itt lipován, román, moldovai, székely, török és tatár, s mindenki azon dolgozik, hogy a legjobb helyre helyezze el horgászbotját, majd jöhet a pergetés, fenekezés a halfogáshoz. A Duna vize gazdag halállományban: dévér, kárász, keszeg, nyurgaponty, süllő, csuka, harcsa akad a horogra, ha kedvez a szerencse, mert az is kell a nagy fogáshoz. A halparadicsom régóta csalogatja a horgászokat a nagyobb fogás reményében, de a székelyföldiek rendszeres deltajárása csak a hetvenes évektől kezdődött, majd a 89-es változásokat követően valósággal virágzásnak indult a székely tanyavilág kiépítése.
Székelyföldről a nyári hónapokra nagyon sokan úgymond leköltöznek a tanyára, hogy hódolhassanak a szenvedélyüknek. Így lett sok horgászból alkalmi vállalkozó, akik nyár elejétől késő őszig vendéget is fogadnak, így használják ki a turizmus kínálta lehetőséget. A gorgovai székelytelepre a legtöbben már ismerősként járnak vissza. A tanyákra ajánlatos előre bejelentkezni, mivel nyáron a legtöbb vendégfogadó zsúfolásig van turistákkal, a nádfedeles vagy zsindellyel födött házikókban kényelmes ágyakkal, hideg-melegvizes tisztálkodási lehetőségekkel, a közös étteremben pedig teljes ellátással várják a szórakozni és horgászni vágyó vendégeket. Egyszóval gondoskodnak a vendégek kényelméről, kérésre még a környékbeli túraajánlatokból is választhatunk. Viszont jó tudni, hogy a helybéli üzletek kínálata eléggé szegényes, ezért ajánlatos ezekről előre érdeklődni, ha különleges kívánságunk van.
A deltai székelyek mesélik, hogy a hosszú utazás után jól esik, újra hazaérkezni a békabrekegéssel hangszerelt világba, ahol a tanyai kényelem vetekedik az otthonival. Ilyen vendégszeretetben volt részem, mikor megérkeztem egy hosszú nap után a deltában tartózkodó barátaimhoz.
Boros Gábor, székelyudvarhelyi vállalkozó, a kilencvenes évek közepén járt először a faluban és azóta évente több hetet tartózkodik itt. Azonnal a szúnyoghálóval védett filagóriába invitál, ahol mesélni kezd, miközben lehajtunk egy kupicát az oroszhegyi szilvapálinkából. Elmondása szerint évről évre változik a delta arculata, régebb csendesebb volt, a motorcsónakok áthangolják a nesztelen lápvilágot. Nagyobb lett a vízi forgalom és ezzel zajosabb is, jegyzi meg. Egyre több helyen avatkoznak be a Szulina ág természetes szépségébe, kövezik a partokat, bejárnak a halásztanyákra a terepjárók, és a turisták is megsokasodtak. A motorcsónakok, olyan helyeket is megközelítenek, ahol eddig a nyugalom fészkelt. Ezzel nagyon megzavarják az állatvilág rejtekhelyeit. Szerinte a halállomány is megfogyatkozott, mintha kevesebb hal akadna mostanában a horogra. Jó látni, hogy a motoros bárkák még nem szorították ki teljesen a lipován facsónakokat, amellyel az őslakosok úgy közlekednek a vízen, mint mi a személygépkocsinkkal a nagyvárosban. Bár zajosabb lett az élet, de számára még mindig a nyugalom szigete Gorgova, mert a tavirózsák, a csodás naplementék és a holdfényes éjszakák olyan látnivalókban és újdonságokban gazdag napokat kínálnak, amit csak itt lehet megtalálni. S ha már megtelepedtek, akkor csinos kis székely kaput állítottak a bejáratokhoz, amelyen, három nyelven köszöntik a betérő vendégeket. Az első székely kaput a székelykeresztúri Szabó Laci bácsi állítatta, utána már többen követték példáját, így alakult ki lassan a magyar kolónia, mondja Gábor. A helybéli orosz nyelvű lipován emberek hamar megbarátkoztak a „betolakodókkal”, hiszen nem csak jó szomszédokra leltek bennük, hanem pénzkereseti lehetőség is kínálkozott a szigetvilágban. Az őslakósoknak több pénzt, az érkezőknek egy másfajta nyugalmat, kikapcsolódást és szórakozást jelent itt lenni.
L. Csaba is évek óta hazajár Gorgovára, őt is a horgászat szenvedélye hozta ide. A baráti beszélgetés során elmondja, hogy ez nem egy olcsó szórakozás, aki a deltát választja, annak mélyen a zsebébe kell nyúlni. Ezért csak kevés horgász engedheti meg magának, hogy egyedül induljon útnak, a legtöbbjük a társulási formát választja, hiszen így megoszlanak a költségek. Az évek során ő is épített egy kis házikót, ahol nem a komfort a lényeg, hanem a fedél, ami megvédi őt és családját a naptól, az esőtől és este a szúnyogoktól. Eleinte nehezen bírták a szúnyoginváziót, mire a helyiek azt mondták, ilyen az önkéntes véradó élete, ezen pedig jót nevetünk. Az újoncokat valahogy másként szeretik a vérszívók, mint az őslakókat, emlékezik vissza a kezdeti élményekre. Szóval minden kiruccanás felér egy kalanddal, az ott eltöltött napok egy másféle érzést adnak a „telepeseknek”, ahol másként kel és nyugszik a nap, más az élet, mint a fenyvesek között. Az ide érkezők sok mindent hazulról cipelnek magukkal a tanyára, még az ásványvizet is, mert a székely ember nem tudja meginni a Duna vizét, mint a helyi lipován.
A deltában eltöltött pár nap alatt lehetőségem nyílt arra, hogy betekintsek a halászfalu életébe, mindennapjaiba, ahol egyszerű sártéglából épített, fehérre meszelt, nádfedeles házakban élnek a helybeliek, a kitűnő halászok. Gyakran lehet látni útközben csónakot kátrányozó, hálót javító embereket. Itt kétszer fúj a szél évente, viccelődnek az egyszerű falubeliek, az egyik hat hónapig, a másik ugyancsak. A lakosság többsége az ukrán-orosz vegyes nyelvet beszéli, de a fiatalok többsége már román nyelven értekezik. Szívesen ültetnek az asztalhoz. Az ételek mondhatni a szegény halászember szája íze szerint készülnek, itt a nap minden szakában szívesen fogyasztanak halat és puliszkát. Minden halételük, amelyeket a vendégszeretet is fűszerez, fenséges, de a hal-csorbájuk is kiváló, amihez a Dunából merítenek vizet.
Visszatérve a székely tanyákra, valamennyi szép és rendezett. Ha bővíteni akar a ház körül a gazda, akkor az építőanyagot, sőt a mesterembert is otthonról hozza. Igaz, több száz kilométeres út vezet a tanyáig, de beleszeretni a természetbe és a vízi világba percek kérdése. Esténként nagy beszélgetések vannak, új barátságok születnek, ilyenkor mindig szóba kerül, hogy miként kell ügyeskedni, ha berándít a nagy álomhal. Akik régebbről járnak ide, a régi szép időket emlegetik, amikor, mindig megakadt egy hatalmas harcsa, de ez mostanában egyre ritkább. Hiába, csábító a Duna-delta, s az ott lakók szerint is fogyatkozóban a halvilág, úgyhogy már nem ritka az olyan nap, amikor semmi sem akad a horogra. Sokszor a deltajáró horgászokat a rokonok azzal bosszantják, hogy a zsákmányt bizonyára a tulcseai halpiacról vásárolták, de evés közben ezt is elfelejtik, jöhetnek a halászmesék, s a szakállas történetek. Jó tudni, ha kedvet kapunk egy deltai kiránduláshoz, a vendégfogadók nem csak horgászokat, hanem madármegfigyelőket és pihenni vágyó, a természetet szerető családokat is szívesen fogadják. Használjuk nyugodtan a világhálót, ha kíváncsiak vagyunk a Duna-deltára és benne a gorgovai székely tanyára, hiszen ez az élmény nem csak Európában egyedülálló, hanem a nagyvilágon is.
Balázs Árpád
Útvonal: Ártánd határátkelő–Nagyvárad (Oradea)–Kolozsvár (Cluj-Napoca)–Marosvásárhely (Târgu–Mures)–Segesvár (Sighişoara)–Brassó (Braşov)–Ploieşti–Urziceni–Slobozia–Hârşova–Tulcea. (Az Ártánd–Tulcea távolság: 805 km.)
Általános tudnivalók
A 15. századtól kezdve a Duna-delta a Török Birodalom része volt. A krími háborút lezáró 1856. évi párizsi béke a Duna-deltát két másik megyével együtt a Moldvai fejedelemségnek juttatta. Egyúttal alakítottak egy nemzetközi bizottságot, amely a hajózást segítette elő. 1859-ben, a Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött Románia része lett.
A Duna-delta (románul Delta Dunării) 3446 km²-nyi területével Európa második legnagyobb deltatorkolata a Volga-delta mögött, Románia és Ukrajna területén. A Duna-delta délnyugaton a Dobrudzsai-fennsíkkal határos, északon a román-ukrán határt képezi, keleten a Fekete-tengerbe torkollik. 2500 évvel ezelőtt (Hérodotosz szerint) a Dunának hét ága volt. A Chilia-ág a vízhozam 60%-át szállítja. Az évi 67 millió tonnányi hordalék következtében a Duna-delta területe évente kb. 40 négyzetméternyit növekedik. A Szulina-ág a Delta közpén helyezkedik el, és a Chiliától eltérően egyenes vonalú. A medrét állandóan kotorják a hajózhatóság érdekében. A hossza 71 km és a víz 18%-át szállítja. A Szent-György ág dél-keleti irányú és 112 km hosszú. 1991-ben a Duna-delta a Világörökség része lett. A Deltában körülbelül 15 000 ember él, a legtöbben hagyományos csónakokkal halásznak. A lakosok egy része lipován nemzetiségű, akik vallási okokból menekült óhitű oroszok leszármazottai.
Több mint 1200 növényfaj honos itt, 300 madárfaj és 45 édesvízi hal. A Duna-delta területéből 2733 km² szigorúan védett. Több millió madár jár vissza évente költeni a Föld különböző vidékeiről.
A távolság Budapest és Tulcea között 1000-1100 km körül van, útvonaltól függően. Az ország területén teljes a mobiltelefon-lefedettség, így a Duna-deltában is. Ajánlatos szúnyogcsípés elleni kenőcsöt, spray-t felcsomagolni. A környékbeli lipovánok barátságos, segítőkész és vendégszerető emberek. A Deltában oroszul, románul, ukránul lehet értekezni.