Ausztria egy részét, Graz környékét Stájerországnak nevezik. A szépen bomló tavaszban, húsz kollégámmal Istennek hála eljutottunk e csodálatos vidékre. Szép hegyes, dombos ez a környék, én úgy éreztem, mintha Székelyországban lettem volna. Meglátogattunk egy mezőgazdasági iskolát, mely egy többszáz éves várkastélyban működik. Ez a szakiskola, nyolc osztályt végzett fiatalokat fogad, és három tanévből áll az oktatás.
A diákok, tanáraikkal együtt 150 hektáron gazdálkodnak, megművelik a földet, a megtermelt terményből állatokat tartanak, majorságot, juhokat, disznót, teheneket, lovakat. Megtanulják maguk értékesíteni a jószágokat: van egy kis vágohid is, ahol szépen feldolgozzák a termékeket és a saját üzletükben árulják is a finom kolbászt, szalámit, sajtot, vajat! Mivel gyümölcsösük is van, ezért az iskola diákjai által készített almalevet, bort, sőt pálinkát is lehet kapni a kis üzletben. Az asztalos műhely termékeit is meg lehet vásárolni.
A diákok összesen harmincöt szakmát tanulnak, jókedvvel, vidám életerővel! Ami nagyon fontos: tudásukat szinte mind, magától érthető természetességgel a rajongással szeretett szülőföldjükön kamatoztatják.
Sajnálom, hogy az erdélyi tanárokat, pedagógusokat nem tudom mind elvinni ebbe az eldugott völgyben működő, összesen 175 gyermeket nevelő, oktató iskolába. Néhány általunk készített képet osztok meg most veletek, s ezt a pár mondatot, amit a látottak hatására fogalmaztam. Csodálkozzatok ti is rá, hogy egy kilencedikes fiú hatalmas bárddal, hogy hasítja ketté az iskola gazdaságában nevelt disznót, a szakoktató felügyeletével.
A képeket nézve gondolkozzunk el alázattal azon, hogy mi, értelmiségi gőgünkben miért fosztjuk meg az egyszerű diákokat a kétkezi becsületes munka örömétől?
Természetesen azt mondom én is, hogy aki igényli és képes is rá, az tanuljon, szerezzen minél több diplomát, de aki nem vágyik „kosztümös” életre, azokat miért kell napi 7-8 óra elméleti oktatással megnyomorítani négy éven keresztül?
Vannak szakiskolák Erdélyben is!. Így igaz, de az is biztos, hogy ami nálunk szakoktatás címén folyik, azt nem lehet összehasonlítani azzal, mi ebben az iskolában történik. Az iskolát meglátogatva, de talán már a képeket nézve is megérthetjük, hogy a mi rengeteg pénzből fenntartott iskoláinkat elvégző erdélyi fiatalokból miért csak munkanélküli, vagy külföldön epret, uborkát szedő napszámos lesz!?
Böjte Csaba OFM
