1936-ot írtunk, az olimpiai stadionban este 7 óra 5 perckor, a lengyel-osztrák labdarugómérkőzés befejezése után kúszott fel hatodízben a magyar lobogó az olimpiai árbocra.
Hatodszor hangzott fel a nemzeti imánk, a Himnusz, amelyet még mindig közel nyolcvanezer főnyi közönség hallgatott állva.
Lőrincz Márton olimpiai győzelmét hirdették ki a görög-római, azaz kötöttfogású birkózás légsúly-csoportjában.
Az aranyérmet Múzsa Gyula dr. nyújtotta át Lőrincznek. A stadionban levő magyar sziget újra elénekelte a Himnuszt, majd Albrecht királyi herceg magához kérette Lőrinczet, és szerencsét kívánt neki győzelméhez.
Az isteni gondviselés úgy hozta, hogy most, január 21-én amikor emlékversenyt rendeznek a tiszteletére szülőfalujában egy eddig számunkra ismeretlen karikatúrát mutathatok be a nagyközönségnek. A rajzot a Sporthírlapban fedeztem fel, és most megosztom Lőrincz Márton tisztelőivel.
A karikatúra az olimpiai tölggyel a kezében ábrázolja a sportolót. Erről a tölgyről és sorsáról korábban írtunk, tudjuk, hogy fontos szerepe volt később a bajnok életében, és Szentes városának jelentős köztéri díszévé terebélyesedett a kis csemete az évtizedek során. A rajz alkotóját nem sikerült kinyomoznom, de remélem ezt a hiányosságot rövidesen pótolhatom. A képaláírás alapján elindulva folytatom majd a kutatást, több mint bizonyos, hogy egy idő múlva ki fog derülni a karikaturista személye is.
Balázs Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport