Beszédes nevet és nem egyszerű, de tiszteletre érdemes küldetést választott magának az Élő Székelyföld Munkacsoport.
Tagjai barátok. Van köztük újságíró, filmes szakember, művelődésszervező, fotográfus, történeti grafikus-mérnök és néprajzos is.
Miért, mi célból állt össze egy társasággá és tulajdonképpen mit, hol munkálkodik a csoport?
Egyáltalán kik ők és miként teszik írásaikkal, önkéntes tevékenységükkel élőbbé a székelyföldi falvak, eldugott tanyák múltját, jelenét, és élhetőbbé a vidék jövőjét?
Simó Márton író, újságíróval, a Munkacsoport kezdeményezőjével és mozgatórugójával beszélgettünk.
– Van, akiknek már ismerős a név, de van, akinek még be kell mutatni a csapatot. Mikor és milyen céllal alakult az Élő Székelyföld Munkacsoport?
– Két évvel ezelőtt alakultunk, de a kezdeményezés időpontja visszanyúlik a 2013-as esztendőre. Akkortájt baráti beszélgetések szintjén fogalmazódott meg, hogy a regionális sajtó nem minden esetben alkalmas arra, hogy valóban tartalmas riportokban számoljon be a falvakon tapasztalható jelenségekről. A székelyudvarhelyi újsárgírás „bulvaroid” jellegű, itt inkább hírlapok „íródnak”, amelyek nagy fotókkal és kevés szöveggel számolnak be az éppen aktuális dolgokról. Mintha a helyi fogyasztó csak a botrányra és a negatív figúrákra lenne kíváncsi. Ráadásul időnként érvényesülnek bizonyos trendek, s az itteni média – a politikai vetésforgó szabályai szerint – akkor még inkább ellaposodik. Úgy gondoltuk a barátaimmal, hogy gyakrabban és jóval bővebben kellene írni az életmód változásairól, a vidéki emberről, s arról a miliőről, amelyben él. Roppant fontos az élettér, az épített környezet, ahol a mindennapok zajlanak. Tudni, tudatni kell, hogy jól érezzük-e magunk benne, s a bőrünkben, vagy sem, s azt is, hogy mi lenne jó számunkra. A mobilitás következtében rengeteg hatás ér bennünket, igen erős az Európai Unió agresszivitása, amely – sajnálatos módon – az épített környezetben is egyre inkább megmutatkozik és nem mindig áldásos kisugárzás formájában. Szóval: egy külön orgánumra gondoltunk, amely a legkisebb településeket is megszólítja. Kis falvakra, tanyákra, erős községekre és városokra egyaránt gondoltunk. A történelminek mondott Székelyföldön körülbelül 550 települést számoltunk össze.
– Tulajdonképpen miben áll a csapat tevékenysége? Mit tekint elsőrendű és -rangú feladatának?
– Kezdetben kis ismeretterjesztő füzetekre gondoltunk – ezt a periodikát be is jegyeztettük –, de azt tapasztaltuk, hogy elég lassan haladunk, hiszen nem volt meg az önkormányzatokban mindig a receptivitás, pályázni pedig nem akartunk, mert az esetlegessé teszi a munkánkat. Tizenegy füzet készült, illetve ennyi került nyomdába vagy stúdióba. Egy-egy községben szívesen fogadtak. Több füzet jelent megis Korond község településeiről. Zetelakán, Oroszhegyben is megvan a vezetők szándéka, hogy újabb kiadványok létrjöttében működjenek együtt velünk.
Nyilvánvaló, hogy mindig számítunk a helyi vállalkozókra is, akik reklámfelületek vásárlásával segíthetnek. Időközben azonban arra gondoltunk, hogy a „füzet-eszme”, mivel a múltat és a jelent egyaránt felvázolja, talán kapaszkodót nyújthat, katalizátor-szerepet is betölthet. Ilyen megfontolással kezdeményeztük tavaly Atyhában, hogy a helyiek újítsák fel az Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt kápolnát. Itt másfél évtizede nem volt szabadtéri mise! Múlt nyáron sikerült rávennünk Böjte Csaba atyát, hogy vállalja augusztus 6-án, az ottani fogadalmi ünnepen a szentise celebrálását és mondjon szentbeszédet. Annak ellenére, hogy ez egy hétköznap volt, mintegy félezer ember jelent meg. A misén tartott perselyezéskor már a kápolna felújítására gyűjtöttek. Az azóta eltelt időszakban megtakarították a környező kis erdőt, amely a helyi római-katolikus egyházközség tulajdona, és mára már biztossá lett, hogy az idei ünnepre el is fog készülni az új kápolna. Az ügy mellé állt a közbirtokosság, és az egyháztanács is, hiszen helyben szolgáló lelkész pillanatnyilag nincsen, a falu Korond filiája… Homoródszentpálon a múlt év őszén adtunk ki füzetet, de olyan erős volt a meggyőző marketing-munkánk, hogy ezzel egyidőben megjelentethettük néhai Ürmösi József szövetkezet-alapító lelkész emlékiratatait Pap és apostol címmel. Mivel Gyöngyössy János mérnök, „történeti grafikus” állandó munkatárs, itt megrajzolhattuk az elpusztult Kornis-kastélyt. A szentpáliak rájöttek, hogy felbecsülhetetlen értékű romokon élnek. Ott – tőlünk függetlenül ugyan – közben hozzáláttak a volt tanítói lakás felújításához, amelynek termeit az általunk készíttetett Gyöngyössy-rajzok fogják majd díszíteni.
– Nem titok, hogy Ön az ötletgazda és mozgatórugó, de nyilván nem egyedül dolgozik. Kik a munkatársai, partnerei?
– Partnereim – szinte kivétel nélkül – mind régi barátaim, akikkel máshol, máskor, máshol is dolgoztam együtt: Nagyálmos Ildikó költő, újságíró, P. Buzogány Árpád művelődésszervező, író, szerkesztő, Szabó Károly operatőr, filmrendező, Farkas Antal fotográfus, televíziós szerkesztő, Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató, író, gazdálkodó… Alkalmanként bekapcsolódnak helytörténészek, polgármesterek, egy-egy faluhoz kötődő vállalkozó, lelkészek, elszármazott értelmiségiek is. Van néhány állandó partnerem: a magyarországi Békés városában műkötő DELTA Akadémia, újabban talán a Civitas Alapítvány válhat komoly partnerré, az Élő Szövet Alapítvány, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kara, a Góbé Termékcsalád, akik időnként anyagilag és erkölcsileg is támogatják munkánkat. Ez a paletta folyamatosan bővül. Böjte atya írásokat küld, illetve jó hírünket viszi olykor. Tudniillik portált is létesítettünk www.eloszekelyfold.com címmel, amelyre nem csak a füzetek tartalmát, hanem általános székelyföldi és kárpát-medencei információkat töltünk fel.
–A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században címmel szerveznek konferenciát április 14-én Székelyudvarhelyen. Értékmentő rendezvény, nyilván, de miért éppen erre a témakörre esett a választás?
– Mi a hagyományos székely építésztre koncentrálunk. Ezzel a konferenciával is. Egy hármas szerkezetű előadássorozattal rukkolunk elő április 14-én az udvarhelyi Gondűző szállodában: az első előadói blokkban már működő projekteket vázolnak fel a szakemberek, a második rész a vállalkozóké, akik építőanyagokat forgalmaznak, vagy éppen különböző szolgáltatásokat végeznek az építőiparban, de nyitottak arra, hogy megbarátkozzanak a hagyományos formakinccsel, és részt vegyenek annak megőrzésében és alakításában, a harmadik csoport az előadók közt azoké, akik éppen visznek egy-egy falusi projektet, vagy felkészültek annak kivitelezésére.
– Alakul még a program, de elöljáróban, mintegy ráhangolásként elárulja, hogy kik a meghívott előadók és milyen előadásokat hallhatnak a résztvevők? Az elmélet mellett gyakorlati, konkrét, akár követendő, akár elrettentő példákat is bemutatnak?
– Előadóink többsége udvarhelyszéki. Mi magunk vezetjük be a tematikákat, Gyöngyössy kolléga a maga történeti grafikusi szemszögéből, magam pedig a média és a kultúrtörténet oldaláról. A Sapientia EMTE Tájépítészeti Tanszékének hallgatói egy díjnyertes pályamunkát mutatnak be, levetítünk egy kisfilmet, amelyben Jakab Csaba építész, a Sapientia EMTE oktatója mondja el vonatkozó gondolatait, Kolumbán Gábor, az Élő Szövet Alapítvány részéről ismerteti újabb meglátásait és énlaki tapasztalatait. Kerner Gábor építész a Kaáli-medence épített örökségéről, az ott lezajlott programokról beszél. Sepsiszéki Nagy Balázs pedig arról a balesetéről, amely arra késztette, hogy ökumenikus kápolnát építsen saját birtokán, Csinódban. Vinczeffy László képzőművész az atyhai kápolna építéséről, illetve saját tapasztalatairól szól, hiszen az elmúlt öt évben Atyhában felújított két parasztházat és egy csűrt, amelyben galériát hozott létre. Bálint Elemér Imre oroszhegyi polgármester a község településein lezajlott értékmentő akciókról fog előadást tartani. A második részben a Melinda-cégcsoport menedzsere mutatja be a manapság használatos korszerű épületgépészeti eszközöket és azok illeszthetőségét, hogy a kívülről klasszikusnak mutatkozó épület akár passzívház lehessen, illetve a BenGlass Kft. ügyvezetője be fogja bizonyítani, hogy nyílászárót elsősorban fából érdemes készíteni. Végül, de nem utolsósorban – a harmadik blokkban – a parajdi Sótörő Egyesület mutatja be házmentési akcióját, a farkaslaki Tamási Áron Egyesület megosztja velünk egy LEADER-pályázat során szerzett tapasztalatait, s azt is, hogy mit szeretne még Tamási Ágnes házánál megépíteni. Mindehhez illeszteni próbáljuk a Civitas Időbank nevű projektjét, amely tulajdonképpen egy modern, civil intézményi keretek közt működő kaláka lehetne, ha vidéken is egyre többen felismernék a benne rejlő lehetőségeket. Szándékosan nem említettem pár előadót. Majd kiderül menet közben, hiszen a napokban még változtathatunk a listán.
– Ön szerint mi ennek a konferenciának a hasznos volta, hozadéka, és, bár korai még erről beszélni talán, de lesz-e folytatás?
– Arra gondoltunk, hogy a következő hasonló jellegű konferencián már beszámolhatunk a most embrionális fázisban levő építési álmokról. Időközben pedig, új jelentkezők is megkereshetnek majd minket. Folyamat lenne ez. Nem akadémiai szintű konferencia, hanem gyakorlati tudnivalókat összegző és átadó workshop.
– Milyen más programokat, eseményeket tervez idén nyárra a Munkacsoport?
– Szeretnénk részt venni az atyhai kalákában. Néhány füzet előkészítési munkálatai is zajlanak. Olyan településeken szeretnénk dolgozni, ahol találunk valami kapaszkodót, amit eddig vettek észre vagy hanyagoltak az emberek. Türelem kell, jó szándék, s mindjárt felszínre kerülnek az értékek, s az azt megóvni, átadni képes közösségi akarat is.
Lázár Emese/ Hargita Népe
Az Élő Székelyföld Munkacsoport tevékenységét, az azt bemutató riportokat, beszámolókat a https://eloszekelyfold.wordpress.com/tag/elo-szekelyfold-munkacsoport/ blogon és a www.eloszekelyfold.com honlapon lehet követni, olvasni.