Tizenéves voltam, amikor Babucz Endre bácsi, akivel egy udvaron laktunk a Rákóczi úton, egy alkalommal szóba hozta a Fecskei utcai hétkéményes házat. ‘Babuc bá’, mert így hívtuk az öreget, egész nap egy rozoga faesztergapadon a reszelőnyeleket gyártotta. Miközben nagy zajt csapott az esztergapad, az öreg egyfolytában dudorászott és áriákat énekelt egymagában. Vidám fickó volt. Ha meglátott, mindjárt beintett és mesélni kezdte, hogy melyik fia járt nála, mert sok fogadott fia volt, akik nála találtak menedéket, vagy pontosabban búvóhelyet, ha félre akartak egy kicsit lépni. Babucz bá volt akkoriban a kerítőjük.
Jártak is elég sokan oda. Egyszer rákérdeztem, s akkor mondta, de szigorúan kikötötte, hogy senkinek se mondjam el, hogy amióta felszámolták a Fecske utcai bordélyházat, szívességből ad helyet az ágyrajáróknak, akik tojással, sajttal, szalonnával hálálták meg az öreg „jóindulatát”.
Volt tehát egy különleges ház hét kéménnyel, ahol sokáig űzték az ősi mesterséget a lányok. Csillogó szemmel mesélte, hogy volt ott egy madám, ha jól emlékszem Gálffy Annát mondott, akinek nem volt párja a környéken. Sok híres ember fordult meg a zárt udvarban és keresték Annácska kegyeit. A kicsi magyar világban még működött, s aztán annyi. Mivel a Fecske utca tíz lépésre volt a házunktól elmentem megnézni a hétkéményest kíváncsiságból, de csalódtam, mert csak három kémény volt és kételkedni kezdtem a történet hitelességében. Még egy párszor hallottam a hétkéményesről, de miután lebontották a házakat és tömbházak kerültek a helyükbe, meg is feledkeztem a történetről. Elköltöztünk mi is, nem igazán jártunk arra.
Örömlány az 1930-as évekből (részlet)
Minap egy kedves ismerőssel futottam össze a Kossuth utcában, és mondja, hogy a Keskeny (Fecske) utcába siet. Én is rákérdeztem: oda, ahol volt a kupleráj? Igen. Válaszolta mosolyogva, még megvan az épület.
És láss csodát, a híres bordélyház, ma is áll, kiállta a történelem viharait, ma a város tulajdonát képezi és öt családnak ad otthont. A tömbházak árnyékában, a Nagyküküllő partján egy félreeső utcában. Mert kéjnő-telepek csak félreeső utcában lehettek. Ezt erősíti meg Székelyudvarhely rendezett tanácsú város 1893 március 15-én hozott bordélyügyi szabályrendelete is: „Oly utczában, hol templom vagy iskola van, kéjnő telep nem létezhetik, a mennyiben oly utczában, hol ily telep engedélyeztetett, a nyert engedély után templom vagy iskola létesíttetnék, a kéjnő-telep megszüntetendő, illetőleg áthelyezendő. (…) 17 évesnél ifjabb, nemkülönben oly nőt, ki türelmi bárczával nem bir, bordélyházban tartani tilos. Szigorúan tiltatik továbbá valamely nőt arra csábítani, hogy kéjnővé legyen, vagy a kéjnőt az egyik bordélyházból a másikba átköltözésre kényszeríteni.”
Cirkuszkocsiból kialakított, tiszteknek szánt mozgó bordély
az első világháborúban – Fotó: Nagy Háború Blog
Utánanéztem, hogy valóban létezett-e Gálffy Anna, és meglepetésemre a Romániai Magyar Szó hasábjain mást is találtam, Bán Péter 2002-ben arról cikkez, hogy nem is egy Tamási Áron levélben bukkan fel a hölgy neve. Például egy 1925 január 15-én fogalmazott levelében Molnár Jenőnek ezt írja: „A fejérnépek is reámuntak, nemigen akad, akinek írhatnék, Legtöbbjit erősen nem is sajnálom, tán legjobban Gálffy Annát. Még az elején írtam volt neki, de nem jött válasz, s így elszakadt ez a kapocs is. Sokszor nyugtalanít a dolog, mert eljövésem előtt egy hozzám csempészett levelében nagyon misztikusan írta, hogy «nagy baj van». Nemzőképességemben nem erősen hiszek, s így tág tere volt a találgatásoknak. Ha valamit hallanál róla, ne felejtsd el megírni, s ha alkalmas emberrel jössz össze, érdeklődj: mégis könnyebben megy, mint innen.” Egy másik levelében: „Mindezeket azzal zárom be, hogy ha most volna egy illatos, selyem- fogású hölgyem, azt hiszem megenném egészen, amilyen erőben érzem magamat. De hát ezt már Rád bízom, mert itt nem jár neki az idő. Kicsi Indig Erzsi nagyon drága lehet ruha nélkül, de hát Gálffy Anna? Hej, Istenem, csak egy csepp kellene belőle. Ha Rá visszagondolok, elönt a forróság. – Egyébként hosszú leveledet várom, melyben magadró,l s mindenről írni fogsz, s csatolok egy amerikai küsded képet.”
Ha igaz, akkor az sem kizárt, hogy Gálffy Anna nevét prózai írás is őrzi. Talán valaki olvasta, én még nem találtam rá.
A címkép illusztráció!
Balázs Árpád