Egy régi fényképen a Duna-partján sétáló kecseti táncosokat örökítette meg a fővárosi fényképész, háttérben a Budai várral.
Rég volt, de igaz, hogy a kicsi falu táncosai a két világháború között felmentek Budapestre és egy szempillantás alatt meghódították a magyar fővárost.
Valami olyant produkáltak, mai szóval, hogy miután hazajöttek, kénytelenek voltak erdélyi körútra indulni, akkora volt az érdeklődés a műsoruk iránt.
Tulajdonképpen semmi mást nem csináltak csak énekeltek és táncoltak, úgy szívből. Emlékszem, még gyermekkoromban is emlegették Korondon, az öregek, hogy az a híres Kecseti Kaláka-tánccsoport…
Kecseti Kaláka (1936) – Balázsi Dénes gyűjteményéből
(a kép készítésének helye ismeretlen)
Igen,1935-ben a budapesti Zeneakadémián és a vidéki színházakban, valamint a magyar rádióban emlékezetes sikert arattak táncaikkal és dalaikkal. Csak később tudtam meg, hogy Kiss Ferenc tiszteletes úr volt a kovász, akkoriban ő állt a mozgalom élére.
Szólt a zene, ropták a táncot, s ilyeneket énekeltek a gólyatánc alkalmával: Sárgalábú, hosszú csőrű gólya/ Rég megmondtam, ne menj ki a tóra!/ Ott fürödnek a kecseti lányok./ Ha lehet, hát ne hozz szégyent rájuk…
De szép idők voltak,édes Istenem!
Amennyiben nem működik a fenti videó, próbálja ITT indítani!
Balázs Árpád