A sátán vigyorog.
Bírói pontozással könnyű olimpiai győzelmet ígér.
Közben meg, pénzért, szabadelvű rabszolgája is becsempész több ezer megélhetési bevándorlót.
Humanista címszóval hergeli a médiát a következetes nemzeti és emberi értékek ellen.
Újságírói kérdések mögé rejtett, álcázott támadással szeretné kiiktatni a világ lelkiismeretét, Ferenc pápát.
Politikai háttéregyezségek és érdekek mentén zsarolja a keresztény Európát, hogy mocskos céljai valóra váljanak.
Úgy tűnik sikerült átvernie a hiszékeny liberálisokat is, akik hihetetlen vehemenciával, „szabadság” címén, magától Istentől, egyházától óvták/óvják hőn áhított s megkaparintott „jogaikat”, természetesen a bűvös tolerancia jegyében.
Ugyanis kiderült: kamu a sorosgyörgyös „nyitott társadalom”, hamis a törököket keblünkre ölelő uniós szándék, a merkeles multikulti, de még a kereszténységtől lecsupaszított globalizmus is.
Jézus viszont, akit minduntalan lenyomnának a víz alá, akit nevetségessé akarnának tenni sportszerű olimpiai szereplése miatt, nyeli a megzöldült sós vizet, elviseli, ha azonos pontszámmal csak ezüst jut neki, megengedi, hogy katonáknak álcázott gazfickók, taxisok kirabolják, vagy azt, hogy épp a pontozóbíró beszólása folytán a bronzról is lemarad. Belenyugszik, hogy eltaktikázták előle a tizedmásodperceket, de közben ott örül tiszta szívvel a megszenvedett aranynak, ahol nem is várták. Szeretetre gyújtja szívét a jegyese kezét megkérő olimpikonnak, térdre ejti és örömkönnyekre fakasztja nemcsak azokat, akik könnyedén aranyéremhez jutottak, hanem azokat is, akik a dobogó harmadik fokáig értek fel, vigaszágon…
Az ő erőssége a kitartás. A hűség az Atyához, az igazsághoz, az eszményekhez. Nem futamodik meg, nem vonja vissza szeretetét, nem unja meg a küzdelmet. Ott az elbuktatott sportolókban, akik felemelt fővel, csillogó szemmel emelik magasba hazájuk zászlaját, mert ők becsületes küzdelemmel, doppingvétség nélkül győztek/tudtak veszíteni.
(Mindettől elvonatkoztatva vannak olyan részvevők, akikben munkál az igazi olimpiai eszme.)
A média egy része mindenben botrányt szimatol. Szívesen csámcsog hibákon, tévedéseken, elszólásokon, kétértelmű gesztusokon, nyilatkozatokon. Csak arra kapja fel a fejét, ami elüt a szokványostól. Manipulálja a közhangulatot, miközben azt hiszi tájékoztat és tudósít. Közben tüzelve a fanyalgókat, elvitatja a sportszellemet, mindenben pénzt/üzletet, ügyeskedő taktikát látva és láttatva. Elégedetlenséget szít még a jó szándékú rajongókban is. Lapos, közhelyes, sőt tapintatlan kérdésekkel bosszantja a kimerült, elcsigázott játékosokat, hogy aztán felfujjon egy egy összefüggéseiből kiragadott szót, s „hírt” teremtsen belőle.
Szerencsénkre a tévét ki is lehet kapcsolni. A közösségi hálónak köszönhetően a tudósításokat is le lehet ellenőrizni. Már nem hiszek el mindent, amit hivatalosan közvetítenek. Már utánanézhetek jobb és bal oldalról, s talán az is kiderülhet: az ellenkezője igaz, amivel engem traktáltak.
Be jó, hogy nem kell széltől lengetett nádnak lennem, s nem dobál a közhangulat kénye-kedve szerint.
Be jó egy biztos pont, ami(Aki)hez mérhetem igényeimet, vágyaimat és lehetőségeimet.
Jézus Krisztus, az én viszonyítási alapom, Ő a mérce, Ő a hivatkozásom, hitem fundamentuma, boldogságom célja és forrása.
Áldott légy, Uram!
A Riói Nyári Olimpia Játékok folyamatosan frissített éremtáblázata ITT megtekinthető.
Címképünkön Lőrincz Viktor a kötöttfogású birkózás 85 kg-os sújycsoportjában versenyzett, akit tulajdonképpen a bírók vertek meg a riói olimpián – MTI fotó: Kovács András
Sebestyén Péter