IZMUSOK DISZKRÉT BÁJA

Az izmusok megmerevedett ideológiák. Ám képesek szétroncsolni a tudatot. Egyesek harsányan, erőszakosan, mások alattomosabban, rafináltan, de elültetik a mételyt a szívünkben.

Az áteredő bűn miatt széttöredezett emberségünk tüzére olajat öntenek. Szítják a rendetlen, perverz vágyainkat, álságos, hagymázas szirupokkal tálalják szellemi kotyvalékaikat, melyek emészthetetlenek. De lehet, hogy ezt csak egy elviselhetetlen gyomorgörcs, vagy egy kezdődő gyomorrák kapcsán fedezzük fel.

Ferenc pápa magyarországi látogatása után is munkába lendült a hitetlen-hiteltelen szabadelvű média, de még a kereszténynek mondott írások is próbálták széttrollkodni a kongresszust, és hőbörögtek egy nagyot. Ezzel az is kiderült, milyen szellemi, gondolkodásbeli, értékrendbeli különbségek vannak a katolikus hívő és a csak az evilági boldogságra vágyók között.

Médiavakság Budapesten

Amennyiben nem indul a videó, akkor ITT keresse!

Ha a szellemtörténet bizonyos korszakait nézzük, ott is folyamatosan látszik, mennyire megalapozatlan az a felhevült filozófiai korszakváltás, amelyet például Karl Marx próbált meghonosítani. Hegel filozófiájából már idealista, de radikális, ateista következtetéseket vont le. Ő mélyen megvetette apját, s alig várta, hogy szabaduljon a szülői nyomástól. Közömbös volt számára az apjánál nem látott protestáns hit. Dialektikus materializmusa abból indult ki, hogy nincs szükség Istenre, mint létadó okra. A világot, az embert a gyakorlatból igyekezett megmagyarázni. A vallás így nem egyéb számára, mint kivetítés. Szerinte hamarosan eljön az idő, amikor a társadalmi viszonyok kiegyenlítődnek, a tőke a burzsujok, a kulákok kezéből a munkásosztályéba kerül, a javakat egyformán osztják el, s akkor majd kommunizmus lesz. Körülbelül így lehetne leegyszerűsíteni.

Az eljövendő kommunista társadalmat jövendölte meg, s ezzel, gondolta, hogy a vallásnak is vége lesz. Nincs szükség tehát ilyen kábítószerre, mert az kényszerképzet, hogy az elnyomott rétegeknek legyen, akihez fohászkodjanak. Miközben az egyházat, a kereszténységet, a vallást túlságosan leegyszerűsítette és az uralkodó osztály szövetségeseként azonosította be, elidegenedésről, meghasonlásról beszélt, de ebben szerinte épp a vallás a bűnbak, sőt az elidegenedés is a vallás terméke.

Marx nem a Bibliában, nem az egyház, a kereszténység önértelmezésében, a hagyományban kereste a gyökereket, hanem az akkori társadalmi gyakorlatban. Biztos, hogy tükröt tartott az akkori egyháznak, de tény hogy filozófiai próféciája azért nem vált be, mert megalapozatlan. S a kiindulópont is hamis. Ugyanakkor észrevétlenül a kapitalizmusnak is megvetette az ágyát. Hiszen neki a vallás csak ideológia, az elidegenedett gyakorlat misztifikációja. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a pénz általi elidegenedés pont olyan, mint a vallás általi. Csak az egyik dologi, a másik hitbéli. Filozófiájában a kereszténység és a kapitalizmus egy tőről fakad, ezért megfelelnek egymásnak, így aztán ezért kell eltüntetni az egyházat az uralkodó osztállyal együtt. Abban bízott, hogy majd a kommunizmusban megszűnik az elidegenedés, megszűnik az egyház, nem lesz irigység, konkurencia, csalás, hazugság, versengés. Csak a szeretet.

De vajon melyik?

Marx úgy gondolta, a kapitalista kollektivizmust megszünteti a kommunista egyén és társadalom dialektikája, így aztán az emberek ősi vágya a szabadság és a szeretet után érvényesülni fog.  Marx úgy vélte, hogy elszakadtunk a valóságtól, ezért idegenedtünk el egymástól, a természettől. Ámde elfelejtette boncolgatni azt eredet kérdését. A marxizmusban nincs szükség arra, hogy Isten léte után kérdezzünk. Marx az embert az emberből vezeti le. De közben nem beszél a halál problémájáról, az élet céljáról és eredetéről, nem oldja meg filozofikusan a magány, a szenvedés, a kiábrándultság, az erkölcsi rossz problémáját. Sőt egyáltalán nem érdekli őt a kinyilatkoztatás.


Karl Marx (1875) – Forrás: Wikipédia

Marx egész filozófiájának az a szépséghibája, hogy egy olyan praxisra hivatkozik, ami nem valósult meg. És a vallás sem szűnt meg.

Mi itt, Kelet-Európában azt is tudjuk, hogy az Istentől elidegenedett, önmagát imádó ember bármely paradicsomi állapotot szeretne megvalósítani, mindig pokollá teszi az életét. Pedig voltak előzmények már a francia forradalom idején is, de úgy látszik az emberiség nem akart tanulni saját baklövéseiből. Amikor Marx meghirdette az osztályharcot a Kommunista Kiáltványban (1848), benne meghirdette azt is, hogy önmagunkat kell megváltani. Nincs szükség ópiumra, mely eltereli ettől a figyelmet. Közben eszméi fertőzőkké váltak.

A zsidó nagyapától származó, ortodoxból evangélikussá lett Lenin hatéves volt, amikor apja meghalt. Egy év múlva bátyját felakasztották, őt a cári rendőrség megfigyelte, aztán az egyetemről is kitiltották, így magánúton tanult ügyvédnek. Neki a valóság egyenlő az anyaggal. Ezért továbbviszi még Marx tanítását is, mert szerinte a magántulajdon miatt vannak a társadalmi osztályok, amelyeket el kell törölni. Ezért a legmagasabb rendű osztályharc, a proletárforradalalom. Így már nem az eszmék irányítják a korszakokat, hanem az adott gazdasági viszonyok az eszméket… Már 1893-tól a szentpétervári marxisták vezetője. Ő a filozófiát a forradalom eszközének tekintette. Forradalmárokkal barátkozott, ezért Szibériába száműzték, innen visszatérve Európában bujkált.
 


V. I. Lenin (1905) – Forrás: Wikipédia
1917-ben svéd és német területen keresztül egy lepecsételt vagonban szökött vissza hazájába, szervezkedni kezdett, aztán a forradalom győzelme után csodálatosan megmenekült. Pedig merényletet is követtek el ellene.  A golyó a nyakában maradt. Ekkor rendelte el a vörös terrort, a kényszermunkatáborokat. Több agyvérzése után se járni se beszélni nem tudott már. Halála után az őt kezelő huszonhét orvos közül csak nyolc merte aláírni a boncolási jegyzőkönyvet. A kommunizmus százmilliós áldozattal járó rémtetteit ismerjük. A saját bőrünkön is. Sztálin pesti szobra nyolc méter magas volt, hatvanöt mázsát nyomott, öt évig állt, nyolcvanezren avatták, százezren döntötték le a magyar forradalom kitörése estéjén. A nyugati keresztények és nem keresztények a háború után csak a kapitalizmust élték meg, s ezért mintha most azt istenítenék a megbukott kommunizmus alternatívájaként. Holott most már látszik, hogy a marxi szellemiségből nőtt ki mindkettő, ebből lett a nihilizmus és a liberalizmus is, amely a mai elidegenedésünket eredményezte.
 

 
(1921 február-márciusában a petrográdi munkások és a kronstadti erőd tengerészei a lázadás útjára léptek. Az őket ösztönző vágyak nagyon hasonlóak voltak a mahnovista forradalmár parasztokéihoz. A városi munkások anyagi körülményei az élelmiszer, az üzemanyag és a szállítás terén bekövetkezett hiány következtében tűrhetetlenné váltak, és az elégedetlenség bármely megnyilvánulását egy mind diktatórikusabb és totalitáriusabb rezsim zúzta széjjel. Kronstadt arcátlansága túl sok volt ahhoz, amit egy Lenin vagy egy Trockij elbírt volna. A bolsevik vezetők a forradalmat egyszer és mindenkorra a Kommunista Párttal azonosították, és bármi, ami szembement ezzel a mítosszal, szemükben óhatatlanul „ellenforradalminak” tűnt. Az egész marxista-leninista ortodoxiát veszélyben érezték… Tovább

A megoldás csak krisztusi lehet

Egy evangéliumon alapuló társadalmat kell kiépítenünk, amely a teremtettségünkre, életünk örök céljára alapoz, s amely tekintetbe veszi a rosszra hajló természetünket, bűnre való hajlamunkat is. A kapzsiság, az irigység, a hét főbűn gyökerei ott lappangnak bennünk, s azokat nem írtja ki sem a jólét, sem a technológia, sem a baloldali szabadságjogok. Zuckerbergék nemrég azt nyilatkozták: azért nem törölték és nem szüntették meg az álhíreket, bosszúpornót, félretájékoztatást, zaklatást, erőszakot lehetővé tevő alkalmazásokat a fészbukon s egyéb közösségi hálózatokon, mert azok sokkal több lájkot, hozzászólást, botrányt gerjesztenek, tehát elesnének az extra jövedelmektől…

 
De említhetnénk egy Freund Tamás agykutató által jegyzett példát is [1], aki Neumann János matematikus és társai által kitalált egyik játékról ír. Két játékos játssza. Mindegyiknek van egy együttműködő és egy önző kártyája, és ebből az egyiket kell egyszerre betenni. A pontozás úgy néz ki: ha mindketten az önző kártyát tették, kapnak 1-1 pontot. Ha mindketten az együttműködőt teszik, kapnak 3-3 pontot.  De ha az egyik az önző, a másik az együttműködő kártyát teszi, az önző kap 5 pontot, az együttműködő pedig nullát. Ez a büntetése a naivitásáért… Hogyan gondolkodik az egyik? Ha a másik az önzőt teszi, nekem jobb, ha én is az önzőt teszem, mert legalább 1 pontot kapok, és nem nullát. Ha a másik az együttműködő kártyáját teszi, nekem akkor is az a jobb, ha az önzőt teszem, hiszen én 5 pontot kapok, ő meg nullát.  Tehát bármit tesz a másik, nekem az a jobb, ha az önző kártyát teszem be. Mivel a másik ugyanígy gondolkodik, mind a ketten az önző kártyát fogják betenni, és 1-1 pontot kapnak.
 

Neumann János – Forrás: Wikipédia
 
Hogyan gondolkodik Jézus?

Nem az evolúciós folyamatokat követi, nem forgatja hip-hop DJ módjára az ideológiai divatlemezeket, nem a gyűlölködésre, az irigységre és kapzsiságra, még csak nem is a hatalomra épít, hanem az odafordulásra, önmagunk szeretetből történő odaadására. Ezt bízta az egyházra. Ez a küldetésünk. Ezért nem vehető meg az egyház kilóra, ettől nem NGO, nem egy civilszervezet a sok közül, és nem négyéves kampányciklusokban gondolkodik, hanem az örök üdvösséget és a megváltást hirdeti. S ez nem globalizmus, nem kirekesztés, nem internacionalizmus, nem konzervativizmus és liberalizmus, hanem evangélium.

Csak ez szüntetheti meg az elidegenedést, semmi más.

SEBESTYÉN PÉTER

Jegyzetek
 

   Balás Béla: Kis idő. Szent Jeromos Bibliatársulat, Bp. 2009
   Bevezetés a filozófiába. Tankönyv, szerk. Szeiger Kornél. Holnap kiadó, Bp. 1995
   Bolberitz Pál: Isten ember, vallás. Ecclesia, Bp. 1984
   John F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban. Ursus Libris, Bp. 2003
   Nyíri Tamás: Filozófiatörténet. Jegyzet. Bp. 1983

Idézetek
 

 „Az osztályellenség gyűlölete azért fontos, mert nem lehetséges népednek és a kommunizmusnak jó harcosává válnod, ha nem tudod, hogyan küzdj az ellenségek ellen.” In: Pravda, 1963. június 29, N. Sz. Hruscsov: „A marxizmus-leninizmus, mint a jelképünk és a fegyverünk”.
„A bolsevizmus nem menekülhet annak a felelőssége alól, hogy olyan diktatúrát alapított, mely az egyén elleni gyűlöletre épült. Bűnös tevékenysége eredményeként több mint 60 millió embert megsemmisítettek. A bolsevizmus, mint fajtársa és előfutára a fasizmusnak, a főszereplőjévé vált a saját népei elleni emberirtásnak.”(236.old.) In: Alexander N. Yakovlev, A Century of Violence in Soviet Russia (Az erőszak évszázada Szovjet-Oroszországban), Yale University Press, 2002
 
[1] Heti Válasz, 2003/06/27