Szerző: admin

  • A mi időnk

    A mi időnk

    A mi időnk

    A júliusi kora reggeli hőségben Ábel kedvetlenül bámult kifelé a külvárosi vonat (na jó, HÉV) ablakán.

    Bár az évek múltával egyre inkább csendpártivá vált, ezúttal hiányzott a diáksereg reggeli hangos ricsaja, amellyel előbb feltódulnak a kocsiba, majd néhány megálló után ugyanolyan zsivajjal le.

    Ábel ilyenkor kedvtelve nézegeti és hallgatja őket, nincs benne egy fikarcnyi sem abból az ellenszenvből, netán irigységből, amit az idősebb korosztályok némely megkeseredettje rendszerint érez az ifjú nemzedékek iránt.

    De hát miért is lenne?! Istenem, fiatalok és szépek (ok-okozat), élik a maguk világát s ez így van rendjén, éljék is teljes gőzzel, hiszen ez – úgymond – az „ő idejük”.

    Az öregek gyakran használják a „mi időnk” szófordulatot, mondván: a mi időnkben nem így volt, vagy a mi időnkben ez meg az történt.

    Lám, milyen csodálatos a nyelv, nemcsak azt kommunikálja, amit a beszélő mondani akar, hanem – értő hallgató számára – annál többet is. A „mi időnk” szókapcsolat ugyanis itt minden esetben az ifjúság mint életkor szinonimája, ami – továbbszőve a gondolatot – azt feltételezi, hogy az ember miután megöregszik nem a saját idejét éli, esetleg már „időn kívül” él. Nyilván a beszélő ilyenkor nem képtelenséget, hanem értékítéletet akar közölni, miszerint az élet legbecsesebb részének az ifjúságot tartja, végső soron – erős túlzással – az életet magával az ifjúsággal azonosítja.

    E tekintetben Ábelnek is megvolt a maga „ideje”, s bár akkor gyakran „állni látszék az idő”, így utólag visszatekintve igencsak mozgalmasnak tűnik. De ami ennél is fontosabb, hogy hála a történelemnek és a szüleinek, felettébb gondtalannak (leszámítva a serdülőkor elkerülhetetlen lelki problémáit, amelyeket rendszerint egy szakképesítés nélküli barát vagy barátnő orvosolt)és biztonságosnak bizonyult. Sokkal inkább, mint a mai fiataloké, akik soha nem tudhatják, hogy melyik pillanatban tűnik fel a „Meki” ajtajában egy eszelős szörnyeteg gépfegyverrel a kezében, vagy egy „jégkrémes teherautó” a sétány végében.

    Ábel elszoruló szívvel gondol ilyenkor a fiaira, s önvád gyötri, hogy lám, az ő nemzedéke felnőttként milyen „gyönyörű, szép új világot” hozott létre és hagy örökül a gyermekeinek. Hogy mennyire méltatlannak bizonyult mind arra, hogy a szülők örökségét tovább vigye, mind arra, hogy a gyerekei nemzedéke egyszer majd példaképnek tekintse.

    Nézzünk szembe a tényekkel – a felelősség kérdése megkerülhetetlen. Mert a „mi időnk” valójában nem az ifjúság bohókás éveit jelenti, hanem a felnőtt életkort, azt a pár évtizedet, amikor egy nemzedék ereje teljében, érett fővel irányt szab, meghatározza a mögötte jövők életét. 

     
    Herbert Clark Hoover amerikai elnökegy alkalommal azt mondta: „A háborút az öregek csinálják – a fiataloknak.” Ez fokozottan igaz, ha a kijelentésben a háborút a jövővel helyettesítjük be.

    És mi van most? Totális káosz, morális nihil, amelyben gyermekeinknek már a puszta életét sem tudjuk garantálni.

    Ez van, uraim, nézzünk körül, mi tettük ezt! Nem a szüleink, nem a gyerekeink, mi, a felnőtt nemzedék! Van-e olyasvalaki közöttünk, aki nyugodtan, megbékélt lélekkel köszönne el ebben a pillanatban ettől a földi léttől, mondván: kötelességemet megtettem, egy élhető és élvezhető, biztonságos világot hagyok az utódaimra, az ösvényt megmutattam nekik, szilárd értékrenddel felvérteztem őket, most már csak emberi kvalitásaikon múlik, hogy méltó életet éljenek és adjanak tovább ők is?!

     
    Pedig azon kevés generációk közé tartozunk, amelyek számára, a sors kegyeltjeiként, minden lehetőség adott volt arra, hogy ezt megvalósítsuk. 

    Fiatal felnőttekként éltük át, amint Jerikó falaihoz hasonlóan a kommunizmuséi is leomlottak (igaz, az elsők között fújtuk meg a kürtöt ’56-ban) s ölünkbe hullottak a szabadság kockái, hogy felépíthessük azt a világot, amelyről korábban álmodoztunk.

    Nos, körülbelül úgy álltunk neki a feladatnak, mint a würzburgi baltás idióta: minden szabályt, minden értéket válogatás nélkül letaglóztunk magunk körül, hogy eljöhessen végre a totális szabadság, a káosz kora. El is jött. Itt van. Nem tetszik? Pedig mindent-mindent kiirtottunk, amiről úgy véltük, hogy picit is gátolja „szabad mozgásunkat”: a jóérzést, az illemtudatot, a tekintélytiszteletet, a tudás, az életkor és a nemi különbségek tiszteletét, a család, a családi élet szentségét, a társadalmi és nemi szerepek tiszteletét, legvégül pedig azt, amivel a sort kezdenem kellett volna: Isten tiszteletét. Merthogy mi mindent jobban tudunk, mint Isten, mert mi találtuk fel az internetet. Meg az X-boxot. Lám, milyen sokra vittük a tudományunkkal…

    De a legnagyobbat akkor vétkeztük az utódainkkal szemben, amikor elhitettük velük, hogy ilyen az élet. A jó és igaz élet. A gyerekektől senki, de senki (beleértve a szülőket, nagyszülőket s az egész családi környezetet) nem követeli meg a minimális fegyelmet sem, ők tehát úgy nőnek bele az iskoláskorba, sőt úgy „nevelik” őket, hogy: „mindent szabad, jogaid vannak”.

    Az önmaga paródiájává vált nyugati civilizációban már azért elvehetik tőled a gyereket, ha feljelent (!), hogy szófogadatlanságáért bevertél a fenekébe. (Az idiotizmus csúcsait döngető skandináv társadalmakban már azért is, ha kereszténynek neveled…)

    A gyereknek tehát nem tanítják meg, hogy a társadalmi együttélést bizonyos szabályok betartása teszi lehetővé, s ha valaki vét ezek ellen, szankcióban részesül – a társadalom és saját érdekében is. Az iskolában ostoba módon kivettünk a tanárok kezéből minden fegyelmezési lehetőséget, a tanár (mint a tudás, a tapasztalat, életkorés a társadalom által ráruházott felelősség alapján követendő minta) iránti tiszteletnek az írmagját is kiirtottuk s akkor várjuk, hogy… Mit is? Hogy normatisztelő állampolgárrá cseperedjék a csemete? Csak úgy, ráolvasásra? Az a csemete, aki tegezheti a tanárt, akinek feleléskor nem kötelező felállnia (sőt, jelentkeznie sem), aki minden vitás esetben számíthat az igazgató részrehajló pártfogására (ha nem, ez utóbbit is menesztik), a családi „terrorelhárítókra”, s a legalpáribb kifejezésekkel illetheti büntetlenül oktatóját?! Egyszer valaki összeszámolhatná, hogy hány értékes tanárt távolítottak el a pályáról egy kiosztott, jól megérdemelt nyakleves miatt a megélhetési jogvédők, akik napjainkra olyan kikezdhetetlen kasztba tömörültek (nyilván a sajtó jelentős részének igen aktív tercelésével), amelyet csak a közeledő kataklizma fog tudni elsodorni. De az igen.

    És lesz akkor fogaknak csikorgatása…
    Ám ez alól sajnos a mi fogaink sem fognak mentesülni.

     
    Megjelent a Magyar Idők 2016. július 30-i számában.

    Lakatos Mihály

     
     

  • Székely pipacsok Csanádpalotán

    Székely pipacsok Csanádpalotán

     Székely pipacsok Csanádpalotán
    A jövőre 30. születésnapját ünneplő székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes lépett fel péntek este a csanádpalotai művelődési házban. Az erdélyiek a kétnapos Őszi Kulturális Kavalkádra érkeztek, melynek keretében szombaton további együttesek mutatkoztak be. 

    Az Őszi Kulturális Kavalkádnak már nagy hagyománya van Csanádpalotán, melyet az önkormányzat és a Kelemen László Művelődési Ház vezetősége közösen szervez.

    A két napos rendezvény pénteki nyitányán a székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes mutatkozott be.

    Az erdélyiek a Katonák című előadásukat vitték el Palotára, mellyel az I. világháborúban elesett hősöknek állítottak emléket.

    Szombaton a székelykeresztúriak mellett felléptek még kisjenői, pécskai, zsombolyai, apátfalvi, szegedi és helyi néptáncosok.
     

    Pipacsok Csanádpalotán (A fotó László Csaba honlapjáról való) 
     
    – Az egykori ipari líceumban alakult meg ez az együttes, s ennek jövőre lesz harminc esztendeje – nyilatkozta László Csaba, a Pipacsok vezetője és alapítója. Együttest szerettek volna az intézmény pedagógusai, mely a székely hagyományokat ápolja, s a mérnök-tanárként odakerült László Csaba segítségével meg is alapították ezt a csoportot.

    –  Honnan jött az együttes neve?

    – A kiterített székely szoknya olyan, mint egy gyönyörű pipacs, s ezért neveztük el mi is így a néptáncegyüttesünket – folytatta a vezető.

     
    Székelykeresztúrtól nincsen messze Rugonfalva, ahol több alkalommal szerveztek már a különféle színjátsz köröknek találkozókat, ahová a csanádpalotaiak is eljártak. Emellett a rugonfalviak is felléptek már Csanádpalotán. A keresztúri Pipacsok több tagja is Rugonfalván lakik, s ez eredményzte azt, hogy most péntekre meghívták őket a Csongrád megyei település kulturális kavalkádjára.
     
     Pipacsok civilben (László Csaba Facebook-oldaláról)
     
    A Pipacsok egyik fiatal tagja a 15 esztendős Lőrincz Szidónia. Így nyilatkozott a Pipacsokhoz fűződő viszonyáról: – Mikor első osztályos voltam, akkor a Forgórózsákban kezdtem el táncolni és onnan kerültem át a Pipacsokba még tavaly nyáron – árulta el a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium matematika-informatika szakos diákja.

    A Katonák egy két évtizeddel korábbi előadás felújított változata, amelyben immár az apák a fiakkal táncolnak. Az előadás az utóbbi két esztendőben a Kárpát-medence legkülönbözőbb helyszíneire jutott el.

    Itt megtekinthető az Élő Székelyföld Munkacsoport archív videófelvétele a Katonák egy korábbi előadásáról. A felvétel Farkas Antal munkája.
     

     
    Amennyiben nem indul a videó, keresse ezen a linken.


    Forrás: www.promenad.hu, Székely Távirati Iroda

    Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • Szírek és románok

    Szírek és románok

    Szírek és románok

    A jól ismert polgár- és regionális háborúk miatt az utóbbi öt évben mintegy 4,2 millió szír hagyta el hazáját. A külföldön élő románok száma átlagosan évi 7 százalékkal nőtt a 2000 és 2015 közötti időszakban. 2014 végén 3,4 millió román élt és vállalt tartósan munkát idegenben.

    Az időközben kitelepedett vagy tartósan külföldön dolgozó romániai magyarok lélekszáma mintegy 250 ezer, akik jelentős része – diplomás fiatalként – képzettségének nem megfelelő munkahelyeken dolgozik, de ugyanakkor számottevő e kontingensben az informatikusok, mérnökök, orvosok és más hiányszakmákban tevékenykedők aránya is. 

    Az EU-tagállamok közzül ennél nagyobb diaszpórája csak a jóval népesebb Nagy-Britanniának, Lengyelországnak és Németországnak van.

    Ha az ország népességéhez arányítjuk a külföldön élők számát, Románia lakosságának 17, míg a lengyeleknek 11 százaléka él külföldön.

     
    A Digi24 hírtelevízió megjegyzi, hogy ezzel Románia gyakorlatilag 3,4 millió potenciális munkaerőt veszített el, akik a hazaküldött pénzzel hatást gyakorolnak ugyan az ország gazdaságára, voszont ha itthon dolgoznának azokon a területeken, amelyeken külföldön, jóval nagyobb lenne az ország GDP-je.

    Romániában – a Munkaügyi Minisztérium 2014-es adatai szerint – 4,4 millió munkavállaló volt, míg a nyudíjasok száma meghaladta az 5,1 millió főt. Óvatos becslések szerint is 19 millió fő az összlakosság, s mivel a nők terménykeségi rátája 1,3, további népességfogyás prognosztizálható az országban.

    Címkép: time.co.uk
    Forrás: Transindex, www.valasz.hu


    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Szakmai tanulmányút tájházvezetőknek

    Szakmai tanulmányút tájházvezetőknek

    Szakmai tanulmányút tájházvezetőknek
    Tizedik éve, hogy a megyénkbeli tájházvezetők, néprajzi gyűjtemények kezelői számára szervez szakmai találkozót a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont.

    Október 7-én, pénteken a Tájházak és néprajzi gyűjtemények szerepe Hargita megyében elnevezésű tanulmányúton csíkszéki gyűjteményeket látogatnak meg a szakemberek.

    A nap során a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum szabadtéri részlegét és az intézmény néprajzi kiállítását tekintik meg dr. Salló Szilárd kalauzolásával, majd a csíkszentkirályi tájházakat látogatják végig.

    A rendezvény szervezői: a Hargita Megye Tanácsa által fenntartott Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, partner a Csíki Székely Múzeum, Csíkszentkirály Község Polgármesteri Hivatala, támogató a Communitas Alapítvány.

    Ez alkalommal megtekintik Fábián Kornélia Hargita megye tájházai (1) című dokumentumfilmjét, mely a korondi, székelyszentléleki, lövétei, máréfalvi és tordátfalvi tájházakat mutatja be.

    A csíkszentkirályi tájház gyűjteményéből
    (Fotó: www.csikszentkiraly.ro)

    A tervezett útvonal

    9.00: Indulás Székelyudvarhelyről, a Forrásközpont (1918. december 1 utca 9. sz., Merkúr üzlet alsó parkolója) közeléből Csíkszeredába autóbusszal az Udvarhely környéki résztvevőknek;
    10.00: A résztvevők köszöntése a Csíki Székely Múzeum szabadtéri részlegén. A gyűjteményt bemutatja: dr. Salló Szilárd;
    12.00: Indulás Csíkszeredából Csíkszentkirályra;
    12.15: A csíkszentkirályi néprajzi gyűjtemény megtekintése Gál Mária kalauzolásával, majd a tájházakról szóló dokumentumfilm bemutatása a művelődési házban;
    15.00: Összegzés, közös ebéd, majd hazaindulás autóbusszal Székelyudvarhelyre.

    A gyűjtemények látogatása a szakmai találkozó alkalmával minden érdeklődő számára ingyenes.
    Előzetes bejelentkezés a 0745 381420 telefonszámon, vagy a zongota@freemail.hu e-mail címen október 4-ig, keddig.

    Címképünkön a székelyszentléleki tájház látható – Simó Márton felvétele.
    Forrás: Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Márton Áron halálára emlékeznek Gyulafehérváron

    Márton Áron halálára emlékeznek Gyulafehérváron

    Márton Áron halálára emlékeznek Gyulafehérváron

    Szeptember 29-én leplezik le a Márton Áron egykori erdélyi római katolikus püspök földi maradványait tartalmazó szarkofágot a gyulafehérvári székesegyházban, Szent Mihály főangyal ünnepén. A püspökre este gyertyagyújtással emlékeznek.

    A gyulafehérvári székesegyházban végső helyére szállították a napokban azt a szarkofágot, amelyben elhelyezték Márton Áron egykori erdélyi római katolikus püspök földi maradványait.

    Ez a nap egyébként kettős évforduló: egyrészt ekkor emlékezünk Márton Áron halálának 36.évfordulójára, és ugyanekkor van Szent Mihály főangyal, a gyulafehérvári főegyházmegye és a székesegyház védőszentjének ünnepe is.

    Az egész napos eseményen egyházi és világi elöljárók is felszólalnak, a híveket gyertyagyújtásra és közös imára várják.

     
    Az ünnepi program 11.00 órakor búcsús szentmisével kezdődik, amelynek főcelebránsa Ferenc pápa romániai képviselője, Miquel Maury Buendía érsek, apostoli nuncius. A székesegyházban tartandó megemlékezésen beszédet mond Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Márton Áron szarkofágját, a benne levő hamvakkal a szentmise után leplezik le, majd a résztvevők közösen imádkoznak Márton Áron püspök mielőbbi boldoggá avatásáért.

    Márton Áron püspök földi maradványainak exhumálásáról ITT írtunk korábban.

    A megemlékezést közvetíti a Duna Televízió és a Mária Rádió, ugyanakkor a YouTube videomegosztón is élőben lehet követni az eseményeket a Teológiai Intézet, a Seminarium Incarnatae Sapientiae csatornáján.

    Ha nem idnul a videó, akkor ITT keresse!

     
    18.00 órától ausztriai magyar zarándokok és gyulafehérvári magyar diákok a püspök emlékére szervezett közös gyertyagyújtásra várják az érdeklődőket a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kápolnájába. 
     
    Az esti program háromnegyed 17.15-kor kezdődik: a jelenlévőket Gál László, a tanintézet igazgatója, Varga Gabriella, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, valamint Zödös Szabolcs, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa köszönti.

    A 18.00 órakor kezdődő gyertyagyújtás idején Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze mutatja be Emberkatedrális – Főhajtás Márton Áron emléke előtt című előadását. A megemlékezés közös imával és énekkel zárul.

    Gyulafehérvár történelmi központja – Kelemen Albert rajza
    Búcsú Kolozsváron is
     
    Szent Mihály főangyal ünnepén Kolozsváron is búcsúünnepet tartanak: a Szent Mihály-templomban csütörtökön 18.00 órakor kezdődik a szentmise, amelynek főcelebránsa Potyó Ferenc pápai prelátus, általános érseki helynök.

    Az eseményen elhangzik Orbán György Marosvásárhelyen született zeneszerző Missa tertia című műve a kolozsvári Szent Cecília kórus és zenekar előadásában, a közreműködik a Báthory István Gimnázium vegyeskara, vezényel Potyó István karnagy.

     
    A Márton Áron földi maradványait tartalmazó szarkofág készítője, Gergely Zoltán a nyughely megalkotásakor az egyszerűségre törekedett, hiszen a püspök is mindig kerülte a feltűnést, a hivalkodást. „Márton Áron végrendeletéből indultunk ki, aki egyszerűségre törekvő, szerény ember volt, a külsőségek helyett az igazi értékekre helyezte a hangsúlyt. Ezért a pompára emlékeztető cifra köveket, mint a márvány, eleve kizártuk, formai szempontból is egyszerű, tömör külalakra gondoltunk” – mondotta a kolozsvári szobrászművész.
    A püspök szarkofágján dolgoznak – Fotó: Bíró István/ MTI
    A szarkofág hosszanti tengelye merőleges a székesegyház főhajójának tengelyére. A fedőlap függőleges síkján egy szalagszerű felirat fut végig, a főhajó felőli oldalán a „Márton Áron 1896–1980” felirat olvasható. Ha körbejárjuk a szarkofágot, akkor a következő oldalon a „Márton Áron gyulafehérvári püspök 1938–1980” feliratot látjuk, a harmadikon pedig az „Episcopus Albaiuliensis” latin nyelvű felirat szerepel.

    Címképen a gyulafehérvári székesegház.
    Források: MTI, Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet, www.kronika.ro

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Őszi vásár Udvarhelyen

    Őszi vásár Udvarhelyen

    Őszi vásár Udvarhelyen
    A székelyudvarhelyi Prima Press Kft. 24. alkalommal szervezte meg az Őszi Vásár rendezvénysorozatot, amelynek része a térség legrangosabb gazdasági eseményeként számon tartott Nemzetközi Kiállítása és Vására. Hargita Megye Tanácsa a rendezvénysorozat támogatója.

    A megyei önkormányzat standjánál a Hargita Megye Fejlesztési Ügynökségének és a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulása programismertetői mellett a Hargita Kiadó, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Népe Kiadó és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadványait ismerhetik meg az érdeklődők a szeptember 29. és október 2. között a székelyudvarhelyi sportcsarnokban nyitva tartó vásáron.

    A könyvkínálat mellett a Forrásközpont az őszre hangolódó fényképkiállítást is kínál az idelátogatóknak. A kiállított képeket Balázs Ödön fotográfus válogatta az előző évek Orbán Balázs nyomdokában elnevezésű fotótáborainak dokumentumfotóiból.

    A vasárnap délutánig nyitva tartó vásáron találkozhatnak a Forrásközpont csapatával, vásárolhatnak a kiállított kiadványokból és tájékozódhatnak programjainkról.

    Címképünk a tavalyi vásáron készült – Balázs Ödön felvétele.

    Forrás: MTI, www.kronika.ro, Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont

    Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • Konferencia restaurátoroknak

    Konferencia restaurátoroknak

    Konferencia restaurátoroknak

    Másfél évtizeddel ezelőtt még csak az Erdélyi Magyar Restaurátorok Továbbképző Konferenciája bizonyult egyetlen olyan lehetőségnek, amikor az erdélyi múzeumok gyűjteménykezelői és restaurátorai anyaországi és hazai szaktekintélyek tapasztalatainak meghallgatása révén gyarapíthatták tudásukat.

    Ez a konferencia manapság már komoly előadásokkal, szakmai folyóirat megjelentetésével és tanulmányúttal egészül ki. A székelyudvarhelyi programokra sok szakember felfigyelt az utóbbi évtizedben.

    A Haáz Rezső Múzeum – a hagyományt követve – jelen év októberében 17. alkalommal szervezi meg ezt a szakmai fórumot.

    Az október 3.és 7. között zajló konferencia előadásainak helyszínéül a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központ előadóterme szolgál.

    Az erdélyi, romániai és anyaországi előadók szakmai munkássággát ismertető vetített képes előadások nyitottak a nagyközönség számára is.

    A konferencia programja elérhető a Haáz Rezső Múzeum honlapján.

    Címképünkön a Haberstumpf-villa, a Haáz Rezső Múzeum új székhelye. Simó Márton felvétele. 


    Haáz Rezső Múzeum




    Székelyudvarhely Megyei Jogú
    Város Polgármesteri Hivatala

    Éló Székelyföld Munkacsoport

  • Eredményes volt a magyar kvótarefendendum

    Eredményes volt a magyar kvótarefendendum

    Eredményes volt a magyar kvótarefendendum

    A szavazatok 99,98 százalékának összeszámlálását követően a kötelező betelepítési kvótáról rendezett országos népszavazást a részvételi arány alapján, vasárnap este érvényesnek nyilvánította a Nemzeti Választási Iroda (NVI). A belföldön élők megjelenési aránya 43,35%, akik közül 98,32% elutasítja, míg 1,68% elfogadná az EU által javasolt kötelező betelepítést.

    Urnában lévő lebélyegzett szavazólapok és érvényes szavazási iratokban levő szavazólapok száma: 3 532 366.

    Érvényes szavazatok száma 3 307 109, ez az összes választópolgár számának 40,03 százaléka – az igen szavazatok száma 55 584 (vagyis 1,68 százalék); a nem szavazatok száma 3 251 525 (vagyis 98,32 százalék); az érvénytelen szavazatok száma 223 193.

     

    Választópolgárok száma összesen a névjegyzék alapján: 8 261 394.
    Választópolgárok száma a belföldi szavazóköri névjegyzéken: 7 986 767.

    Választópolgárok száma a külképviseleti névjegyzéken: 0.
    Választópolgárok száma a levélben szavazók névjegyzékén: 274 627.
    Megjelentek száma összesen: 3 581 263.
    Összesített megjelenési százalék: 43,35.
    Megjelentek száma belföldön: 3 506 611.
    Belföldi megjelenési százalék: 43,91.
    Levélben szavazók száma (érvényes választási iratok száma): 74 652.
     
    A levélben szavazók részvétele százalékban: 27,18%

    FRISSÍTVE!



    Forrás: MTI

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Az igazság nem érvényes?

    Az igazság nem érvényes?

    Az igazság nem érvényes?

    ‘Csak akkor, ha meg is szavazzák!?…’ ‘Vagy még akkor sem?!…’ ’Minek kellett több mint tíz milliárd forintot kidobni egy fideszes közvéleménykutatásra?’ ’Orbán Viktor mondjon le…!’ ‘Ne terelje el a figyelmet a népszavazás paravánjával a romló  közhangulatról…’ ‘Erkölcstelen migránsellenes hangulatot kelteni, uszítani, hergelni. Inkább el sem megyünk szavazni. Azzal tüntetünk…’

    S milyen érdekes, hárommillió kettőszázan  nemmel szavaztak, akik elmentek. Pont  azok, akik kormányt akartak volna váltani és igennel szavazni, pont az a millió nem ment el. Ezzel kiderült, mi az álláspontjuk. De az ő igenjükkel, s érvényes szavazásukkal is csak megerősödött volna a nemek többsége…

    Persze nem szabad erőltetni az igazságot. Az ellenkező hatást éred el vele. Mint a  nevelésben. Inkább engedd ki a gyeplőt a kezedből: majd a piac eldönti…

    Amúgy is minden relatív, nem? Fontosabb a veled egyet nem értők érzékenysége. Célravezetőbb a maszatolás, a csúsztatás, a nemzeti-és keresztényellenes szabadosság ajnározása. És még olyan tekintélyek, közmegmecsült vezetők is beállnak ebbe a sorba, akiknek szava, tanácsa mérvadó a közvélemény formálásában.

    Tüntetőleg visszaadjuk a kereszteket, rasszistának, fajgyűlölönek címkézünk mindenkit, aki nem ért velünk egyet. A brüsszeli elit meg kussol, és  „demokratikus” módszerekkel átviszi az akaratát olyanokon is, akik felemelnék ellene a szavát. Legföljebb majd a támogatások megvonásával zsarolja őket. Pedig annak idején az EU-s népszavazásnál még ennyi igen sem volt, mint amennyi nem most. A határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazásról most nem is beszélve.

    Egy éve még körbeugatták Magyarországot, miért épít kerítést? Most sorra húzzák fel a betonfalakat, határzárakat, s kezdenek elgondolkozni: mire volt jó, hogy engedtek a nagy átverésnek s ömlesztve engedték az emberáradatot keresztülmasírozni Európán?

    Íme, a szellemi alapok nélküli, immunrendszere gyengeségét  megérző Nyugat, amely mintha most, a huszonnegyedik órában akarna észbe kapni…

    Jobb lenne azonban egyszer imádkozni, s magunkba nézni.  Visszatérni a belső, szellemi-lelki gyökerekhez. Mert miközben mindenféle pályázati támogatásért esedezünk az anyaországnál, s mindenféle előnyét élvezzzük a magyar útlevélnek, szívünkben is meg kellene maradnunk kereszténynek, s magyarnak. Olyannak, aki irgalmas szívű és igazságszerető. Aki nem azzal van elfoglalva, mennyit lop a másik, nem kapzsi szíve és megsértett becsvágya irányít, hanem az élő és finoman működő, jelző lelkiismerete. Aki nem engedi, hogy megfertőzzék sem jobbról, sem balról. Aki nem hagyja, hogy levegye lábáról sem a liberalizmus, sem a nemzeti vagy vallási túlbuzgóság, sem a szűkkeblűség. Aki átéli és megéli a hitét, s hite szemével vizsgálja az idők jeleit, sőt azokból ki tudja olvasni saját feladatát is. Akinek megesik a szíve az elesett emberen, és kiáll a lelki értékrendjéért, nemzeti közösségéért. 

    Ó Irgalom Atyja, ne hagyj el!

    Címkép forrása www.buzzblog.eu

    Sebestyén Péter

     

  • Megszületett a Romániába áthelyezett menedékkérők első gyermeke

    Megszületett a Romániába áthelyezett menedékkérők első gyermeke

     Megszületett a Romániába áthelyezett menedékkérők első gyermeke
    Megszületett az első gyermek a Suceava megyei (bukovinai) Radócon (Radauti), akinek szülei Romániába áthelyezett menedékkérők – közölte kedden a román bevándorlási hivatal. 

    A 3,5 kilogrammos egészséges kisfiú, Mattia édesanyja iráni, édesapja pedig iraki állampolgár.

    A szülők az Európai Unió menekültelosztási programja keretében Görögországból érkeztek Romániába, és augusztus óta laknak a menedékkérők számára kialakított radóci regionális elhelyezési központban. Mindketten megkapták a menekültstátust a román hatóságoktól.

    A szülészetről az édesanya és gyermeke a radóci elhelyezési központba fog visszatérni, ahol az újszülöttet a legfiatalabb romániai menedékkérőként fogják nyilvántartásba venni.

    A radóci regionális elhelyezési központ 116 férőhelyének mintegy negyede foglalt.

    Romániába idén márciusban érkezett meg az első 15 menedékkérő azok közül, akiket Románia az uniós kvótarendszer alapján vett át Görögországtól és Olaszországtól. Romániának az uniós kvóták alapján több mint 6000 menedékkérőt kellene befogadnia a migrációs hullám által sújtott tagállamoktól, de a bukaresti sajtó értesülései szerint ez azért sem fog megtörténni, mert a Nyugat-Európába vágyó érintettek nem akarnak Romániába menni.

    Bukarest ellenzi a kötelező betelepítési kvótákat, de az önkéntesség elvét hangoztatva tavaly 1785 menedékkérő átvételére tett ajánlatot.

    Címképünk illusztráció.
    Forrás: MTI

    Élő Székelyföld Munkacsoport