Szerző: admin

 

 

A. EME tagsággal rendelkező, romániai székhelyű felsőoktatási intézményben szerzett diplomával rendelkező 

szakemberek (a MOGYE Gyógyszerészeti Karának oktatói/kutatói, továbbá iparban, praxisban dolgozó, tudományos ambícióval rendelkező kollégák) számára lehetőséget biztosít: PhD munkára, közös, marosvásárhelyi és budapesti témavezető irányításával, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán végzendő kutatómunkára,

bekapcsolódni ezen Intézetekben folyó műszeres/nagyműszeres módszerekkel folyó kutatásokba,

a közös kutatómunka eredményeinek közlésére;

B. A MOGYE Gyógyszerészeti Karának EME tagsággal rendelkező hallgatói számára TDK munkára közös, marosvásárhelyi és budapesti témavezető irányításával;

C. Mindkét irányú mobilitást és tudományos együttműködést elősegítő rövid látogatások, egyetemi előadások, 

kondenzált egyetemi kurzusok, konferencia-részvétel vagy kutatási megbeszélés céljából.

További részletek ITT olvashatók.

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

Murányi András, a lap főszerkesztője az egyeztetést követően az épület előtt várakozó néhány száz szimpatizánsnak és újságíróknak azt mondta: a szerkesztőség alapvetése a tárgyaláson az volt, hogy jelenjen meg a napilap hétfőn, illetve oldják fel az online felület korlátozását. Ennek érdekében felajánlást is tettek, amelynek részleteit nem ismertette. A tulajdonos egyetértett a szerkesztőség által felvázolt iránnyal, de azt szeretné megállapodásba, jogi keretek közé foglalni és addig nem szeretné működtetni a lapot – tette hozzá.

 

„Én ezt úgy értelmeztem, hogy nem pénzügyi döntés született, hanem valami másfajta” – fogalmazott Murányi András.

 

Elmondta: egyedül arról tudnak tárgyalni a menedzsmenttel és a tulajdonossal, hogy biztosítsák a Népszabadság eladását. Hozzátette: ezzel a tulajdonos egyetértett, többek között abba a szándéknyilatkozatba is belefoglalják ezt, amelyet kötni terveznek. Elmondta: a dokumentum a szerkesztőség alapvetéseit tartalmazná, illetve mindazon információkat, adatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Népszabadság értékesítése sikerüljön. Ez szerinte a következő napokban megszülethet.

 

Vasárnap a Népszabadság munkatársai kétszer is megpróbáltak bejutni a Bécsi úti épületbe, de nem tudtak, ezért szimpatizánsokkal együtt az irodaház előtt várakoztak.

 

A délutáni órákban a szerkesztőség üzemi tanácsát, valamint a Sajtószakszervezet helyi alapszervezetét is egyeztetésre hívta a munkáltató, ám az egyeztetés elmaradt, mert az érdekképviselők jogászát arra hivatkozva nem engedték be az épületbe, hogy a munkáltatói oldalnak nincs jelen a jogásza.

 

Danó Anna, a Népszabadság üzemi tanácsának elnöke elmondta: hétfőre kaptak újabb időpontot egyeztetésre, amelyen arról tárgyalnak majd, hogy mi vár a szerkesztőségre.
 

A Mediaworks szombat reggel tájékoztatott arról, hogy a kiadó szombattól felfüggesztette a Népszabadság nyomtatott és internetes formában történő kiadását a lap új koncepciójának kialakításáig. A kiadó döntését közleményében azzal indokolta, hogy a lap példányszáma az elmúlt tíz évben 74 százalékkal, azaz 100 ezer példányt meghaladó mértékben csökkent, így az 2007 óta több mint 5 milliárd forint veszteséget termelt, és idén is jelentős veszteséget halmozott fel. 

Forrás: MTI

 

 

A Népszabadság Magyarország egyik nagy (2011-ig a legnagyobb) példányszámú politikai napilapja. Budapesti és országos kiadásban jelent meg (2016. október 7-ig) a hét hat napján, váltakozva más-más mutációs regionális oldalakkal. Színes, tematikus mellékletei is vannak. Az újság a rendszerváltásig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi lapjaként működött és az állampárt totális felügyeletével különleges privilégiumokat élvezett. A Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) kötődő Szabad Sajtó Alapítvány révén 2015-ig jelentős befolyása volt a pártnak a lapban.

 

A lapot a Mediaworks Hungary Zrt. vásárolta meg. 2016. október elején a Mediaworks bejelentette, hogy felfüggeszti a lap kiadását. Az Origo 2016. október 8-án közölte, hogy „Egy időben két helyszínre is tüntetést hirdettek azok, akik elfogadhatatlannak tartják, hogy felfüggesztették a Népszabadság megjelenését. A Tüntetés a sajtószabadságért Facebook-csoport a Kossuth térre hívta az embereket, az MSZP pedig a kiadó székházához, a Corvin negyedbe.”

 

2016. október 9-én a Népszabadság online lapján, a nol. hu-n kizárólag a Mediaworks sajtóközleménye olvasható magyar és angol nyelven. Ebben a felfüggesztést elsősorban a lap veszteségeivel indokolják. A lap veszteségeiről szóló állítást még aznap az Index cáfolta.

 

Első évfolyamának 1. száma az MSZMP kiadásában, a korábbi Szabad Nép utódjaként jelent meg 1956. november 2-án. 1957. január 1-től a Hírlapkiadó Vállalat adta ki; 1958. február 1-től átvette a Szabad Nép évfolyamszámozását (a 16. évfolyamra váltott); 1989. november 7-ig az MSZMP központi napilapja volt.

A Népszabadság nehéz napjai

nol.hu

Forrás: Wikipédia

Élő Székelydöld Munkacsoport

 

Divatosabb szavakkal, magyartalanul: mainstream és underground…

Fejlődést, toleranciát és alkalmazkodást harsogó világunkban nem szalonképes hagyományról, hagyományos értékekről beszélni.

Ne adj’isten aki ezekért síkra szállna, vagy  tetteiben követné – lehurrogják… Maradinak, begyepesedett konzervatívnak bélyegzik. Kikezdik, leharapják a fejét. Politikailag sem korrekt, aki Amerika vagy a gazdagok felelősségéről tesz említést.

Sikamlós felszíni pocsolyában  locsipocsizik a média fő áramlata is.  Amit a Nagy Testvér megenged: az van. Ez a fő csapás. Ez a haladó irányzat. Nehogy már eltérj a fősodortól, mert kiátkoznak, ellehetetlenítenek. A szólásszabadság nevében nem hagynak szóhoz jutni. Nem lesz fórumod, megvonják tőled a mikrofon lehetőségét (is). Labdába sem rúghatsz. Nem vevők az ajánlatodra. Jobb ha az ő szekerüket tolod.

Értetlen vagy kritikus hangodat a szellemi beetetés különös trükkjeivel képesek elnémítani. Fennhangon hirdetik a nyakló nélküli szabad gondolkodás laza jelszavát, miközben erkökcsi kódexüknek nincs semmi tartása: hiszen, ha nincs Abszolút Jó, mitől jó vagy nem  jó valami? Mitől morális lény az ember?

A fősodor hangadói szívesen tetszelegnek a közösség képviseletében, jó pénzeket ígérve javításokra, befektetésekre, de szemükben az istenadta nép nem való egyébre, mint kampányok idején egyfajta tömegbázisnak. 

 

Keresztény értelmiséget, szellemi alapokat minek is erőltetni?

Az pont úgy tabu, mint az igazság kimondása vagy a hozzá való igazodás. Hiszen abból nem lehet profitálni… Nem beszélhetsz családról, házasságról, gyermekáldásról, becsületes munkáról, keresztény meggyőződésről, mert az avitt. 

Hol élsz!? 

Divatosabb a szingli, az azonos nemű, a természetbarát, az állatvédő, az aggmenház vagy gyermekotthon-építő, mint az, aki kötelességét teljesíti, hivatástudatból alkotni szeretne, értéket létrehozni, közösséget gyarapítani. És ne piszkálj olyan témákat, amelyekre a szabadelvű elidegenedettek felkapják a vizet, amire egyesek nagyon érzékenyek: ateizmus, globalizmus, nemzeti érzés/kérdés, őshonos kisebbség, vallási hovatartozás, önazonosságod-történelmed-hagyományaid, nemi eltévelyedések, keresztény erkölcs, közösségi felelősség, lelkiélet, satöbbi.

Az egyháznak is jobb, ha nem feszeget ilyen témákat, mert „elesik” a pézforrásoktól.
Inkább mozogj, menj, láss világot, válts munkahelyet, partnert, légy mindig fiatalos, törődj magaddal, mert mindenki lehet önálló, szuper-egyéniség, légy tudatában jogaidnak, valósítsd meg önmagad! Légy  szokatlan, kockáztass, lógj ki a sorból, ne tartozz sehová, így a nyájszellem nem irányít s ki tudod bontakoztatni  különleges képességeidet – halljuk a fülünket, „májunkat”, egónkat bizsergető reklámokat.

Addig fújják eme mantrákat, amíg beveszed… Egyszer csak azok kapod magad, hogy ezek szerint kezdtél gondolkodni. Minden ezzel ellentétes érvet, tapasztalatot lesöpörsz az asztalról. Megfeleltél az elvárásoknak…
Ami nem a főáramlat, nem is hagyomány, de te találtad ki, még ha csupán pinceklubok vékony rétegét érinti is meg, na, az már piszok menő. Akkor is, ha kezdetben ciki. Csak szűk közö(n)sség a sajátod – nemcsak művészetben –, de azt kárpótolja a családiasság, felfokozottabb a kíváncsiság. Nem ismernek sokan, még kevesebben vannak, akik díjazzák, amit csinálsz, de így tudsz kitörni az átlagból. Így vesznek észre, így jön eléd életed nagy dobbantása: egy zsíros állás, visszautasíthatatlan megbízás képében.

Mint valami konstruktív ellenzék. Eleinte meghökkented az embereket, kezdenek felfigyelni rád, aztán tapsolnak, s máris kötik veled a milliós szerződéseket, kérik az autogrammot. Celeb lettél. Nem kell túrnod a földet. Nem kell elszámolj senkinek, nem tartozol felelősséggel, legföljebb csak a banknak. De még onnan is kimenthet a csődeljárás.

Elgondolkodom, Jézus a fősodorban volt, vagy földalatti?

Jézus nem írt szamizdat kiadványokat, „eszméit” nem titokban terjesztette, mégsem örült neki a korabeli uralkodó osztály. Nem sepert témákat szőnyeg alá. Számára nem léteztek tabuk. Feltámadása után ötven napra aztán már a  görög-római média is cikkezni kezdett róla. A tizenkét apostol ellenállhatatlanul tanúskodott világmegváltó misztériumáról. Nem lehetett lepénzelni őket. Világra szóló „projektjükkel” előálltak a zárt ajtók mögül és kockáztattak. Nemcsak az ügy mellett köteleződtek el, hanem Uruk és Istenük követésében. Semmiféle politikai ármánykodás, zsarolás, megfélemlítés, alkudozás ellenük nem járt sikerrel.

Még a földalatti temetkezőhelyeken, a katakombákban is az Krisztus monogramját szignálták a kövekre. Hal képében. ICHTÜSZ. (Ieszus Khrisztos Theoú Hüiosz Szotér) azaz Jézus Krisztus Isten Fia a  Megváltó.

Úgy tűnik a fősodor ma is visszaszorítaná az egyházat valamiféle „pinceklubba”. Vissza a föld alá.

Legyen ándergránd az egyház?.

Esetleg eltűrné a föld felett is, ha jól fésült, testhez álló, mai igényekhez igazított, szociális piszkos munkát elvégző, korszerű, nem gondolkodó civil szervezet lenne…

Viselkedni tudó, kínos kérdéseket nem feszegető, tájba simuló kereszténységet szeretne a jelen.

Méjnsztrím?

Ennek viszont nincs köze Jézushoz…
De a vértanúk vére, a keresztények magvetése. „Ha ti nem szóltok, a kövek szólalnak meg…” – bátorít ma is. Nem mások ellen. Magunkért.

Sebestyén Péter
 

 

„Célunk – folytatódik a közlemény -, hogy e történelmi-kulturális régió, a maga sajátos múltjával és jelenével, sajátos értékeivel minél szélesebb körben ismert legyen. Közös igyekezetünk – éppen az együttmunkálkodásnak és a kitartó erőfeszítéseknek, a következetességnek köszönhetően – lassan, de biztosan eredményre vezet: az elmúlt időszakban sikerült régiónkat megjeleníteni a művészetek térképén a nemzetközivé terebélyesedett Székelyföldi Grafikai Biennálé révén; sikerült felrajzolni a sport térképére az egyre több és nevesebb csapatot felvonultató Székelyföldi Kerékpáros Körverseny által; a magyar kultúra vonatkozásában pedig színházaink, képzőművészeink, historikus muzsikát vagy dzsesszzenét művelő zenészeink, kulturális folyóirataink és könyvkiadásunk termése azt igazolják, hogy a pár éve elvetett mag szárba szökkent, a munka eredménye kezd látszani.”
 

   A VII. Székelyföld Napok sajtótájékoztatója a marosvásárhelyi Kultúrpalotában (Fotó: maszol.ro)

 

Mi, a magunk részéről – amennyire szerény lehetőségeink azt megengedik – igyekszünk minél több eseményről előzetest közölni, illetve, ha eljutunk bizonyos helyszínekre, akkor írott és fényképezett, esetleg mozgóképes beszámolóval is szolgálunk olvasóinknak.

 

A figyelem felkeltésével azonban a mi célunk is ugyanaz, mint a megyék elnökeié és a szervezőcsapaté: jelenjünk meg minél több programon, legyünk részesei, és vigyük hírét a VII. Székelyföld Napoknak azoknak, akik amúgy nem látnak minket.

ITT megtekintheti a rendezvény promóciós videóját.

A rendezvénysorozat műsorrendje megyénkénti, illetve településenkénti bontásban a Székelyföld Napok honlapján olvasható.

Élő Székelyföld Munkacsoport

 

Lettországnál ideálisabb vendéglátót nehéz lett volna elképzelni. A lettek formáját mutatja, hogy múlt pénteken otthon kaptak ki Feröertől 2-0-ra. A vereség azonban nem volt kötelező számukra, hiszen Andorrát nemrég megverték.

 

Végül az eredmény: Lettország-Magyarország 0-2 (0-1).

 

A mérkőzést a Skonto Stadionban játszották, Pawel Gil lengyel játékvezetővel.

 

Gólszerzők: Gyurcsó (10.), Szalai (77.)

Sárga lap: Ikaunieks (34.), Sabala (72.), ill Kádár (15.)

 

Lettország: Andris Vanins – Vladislavs Gabovs, Vitalijs Jagodinskis, Kaspars Gorkss, Vitalijs Maksimenko – Igors Tarasovs – Aleksejs Visnakovs (Zjuzins, 57.), Glebs Kluskins (Ikaunieks, 68.), Olegs Laizans (Karasauskas, 78.), Davis Ikaunieks – Valerijs Sabala

Magyarország: Gulácsi Péter – Bese Barnabás, Guzmics Richárd, Kádár Tamás, Korhut Mihály – Gyurcsó Ádám, Nagy Ádám, Gera Zoltán (Vida Máté, 83.), Dzsudzsák Balázs – Szalai Ádám, Nikolics Nemanja (Kleinheisler László, 45.).

A címkép Kollányi Péter/ MTI felvétele

 

 

A program főszervezője a Kovászna Megyei Művelődési Központ ÉS Kovászna Megye Tanácsa; Társszervező a Bibliofil Alapítvány M. E., a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Kájoni János Megyei Könyvtár, a Kónya Ádám Művelődési Ház, valamint a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület.

Tervezett vetítések

 

Október 20., csütörtök, 18.00 óra

Várkonyi Eszter, Vargyasi Levente, Erdély András: Székely mesterségek 53’ (2016) 

 

Október 19.00, szerda 19 óra

Székely mesterségek könyvbemutató

 

Október 16., vasárnap 17.00 óra

Várkonyi Eszter, Vargyasi Levente, Erdély András: Székely mesterségek 53’ (2016)

 

Október 14., péntek 18.00 óra

Szabó Károly: Kismértékben gyógyszer 43’ (2014)

Daczó Katalin, Berszán Árus György – Rubin stúdió: Kőrispatak: péntek-vasárnap 48’ (2015)

Somogyi Csaba, Bartók Emese: Kötelékekben 7’ (2015)

Csúcs Mária, Csúcs Péter: Kipattintott napszilánkok 5’ (2015) 

 

Október 17., hétfő 17.00 óra

Fábián Andor (rendező), Fábián Kornélia (producer), Farkas Antal (operatőr): Testszobrászok viadala 35’ (2016)

Szabó Károly: Székely ízőrzők 70’ (2014)

 

Október 14., péntek 17.00 óra

Szabó Károly: Székely ízőrzők 70’ (2014)

Október 19., szerda 17.30 óra

Simon József, Kinda István: Molnárság, gabonaőrlés a kisbaconi vízimalomban 14’ (2015)

Daczó Katalin, Berszán Árus György – Rubin stúdió: Kőrispatak: péntek-vasárnap 48’ (2015)

Helyi szervező: Kájoni János Megyei Könyvtár

 

október 18., 18.00 óra 

Simó József, Kinda István: Fafaragás. A csernátoni Haszmann-műhely hagyományos jelképei 14’ (2015)

Fábián Kornélia, Farkas Antal: Testszobrászok viadala 35’ (2016)

október 20., 18.00 óra

Daczó Dénes, Berszán Árus György – Rubin Stúdió: Negyedszázad negyedéve 54’ (2015)

Helyi szervező: Csángó továbbtanulók közössége

 

Október 13., csütörtök 18.00 óra

Szabó Károly: Kismértékben gyógyszer 43’ (2014)

Daczó Katalin, Berszán Árus György – Rubin stúdió: Kőrispatak: péntek-vasárnap 48’ (2015)

Helyi szervező: Erdélyi Ifjúsági Egyesület, Polgármesteri hivatal

 

Október 20, csütörtök 14.00 óra

Szabó Károly: Kismértékben gyógyszer 43’ (2014)

Helyi szervező: Gyimesközéploki kultúrotthon

Október 20., csütörtök 19.00 óra

Csúcs Mária, Csúcs Péter: Kipattintott napszilánkok 5’ (2015) 

Daczó Dénes, Berszán Árus György – Rubin Stúdió: Negyedszázad negyedéve 54’ (2015) 

Helyi szervező: Szépvíz Község Polgármesteri Hivatala, Szépvízért Egyesület

 

Október 23. vasárnap 13.00 óra

Szabó Károly: Kismértékben gyógyszer 43’ (2014)

Fébián Andor (rendező), Fábián Kornélia (producer), Farkas Antal (operatőr): Teremtő kéz 30’ (2015) 

Helyi szervező: Községi könyvtár, Unitárius és Református Egyház, Siménfalvi Polgármesteri Hivatal, Marosi Gergely Általános Iskola

 

Október 16., vasárnap 17.00 óra

Szabó Károly: Kismértékben gyógyszer 43’ (2014)

Helyi szervezők: Borszéki Városi Könyvtár

 

Október 17., csütörtök 18.00 óra

Daczó Dénes, Berszán Árus György: Egymásra találva (2016)

Daczó Katalin, Berszán Árus György: Kőrispatak: péntek-vasárnap (2015)

Helyi szervezők: Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ

 

Október 15., szombat 12.30 óra

Szabó Károly: Kismértékben gyógyszer 43’ (2014)

Szabó Károly: Székely ízőrzők 70’ (2014)

Várkonyi Eszter, Vargyasi Levente, Erdély András: Székely mesterségek 53’ (2016) 

Helyi szervezők: Polgármesteri Hivatal, Turisztikai Információs és Rendezvényszervező

Iroda.

Élő Szlkelyföld Munkacsoport

Mindenkit sok szeretettel várnak!

Élő Székelyföld Munkacsoport
 

 

 

A kiadványról bővebben a Haáz Rezső Múzeum honlapján olvashatnak a Székelyföld története menüpont alatt

(http://szekelyfoldtortenete.hrmuzeum.ro/), ahol online megrendelhető a kiadvány.

Élő Székelyföld Munkacsoport

Székelyudvarhely egyik büszkesége a Városháza. Az egykori Vármegyeháza a főtér északkeleti részén épült 1895–1896 között eklektikus stílusban Stehlo Ottó építész tervei szerint, a kivitelezést Ferenczi Endre főmérnök irányította. Ma, elmondhatjuk bátran, ez az épület a város egyik szimbóluma.

Ahogy belépünk a belső udvarra mindjárt az őrszoba (kapus szoba) mellett jobbra egy szép márványtáblát találunk a falon. Mint minden látható helyre kihelyezett emléktábla, ez is azt a célt szolgálja, hogy általa üzenjenek az utókornak, hadd tudják a késői leszármazottak, hogy kik jártak-keltek, éltek-haltak e dombok között, s mivel foglalkoztak köz- és vasárnapokon. 

Azt hinné az ember első látásra, hogy az mindig is ott volt, s a történelem viharait könnyedén átvészelte.

Ez nem ilyen egyszerű! Ennek a márványtáblának is megvan a maga sajátos története.

Bizonyára az átadás idején, már 1897. június 26.-án, mert  ekkor volt a hivatalos átadás – bár az épületet a Millennium évében használni kezdték – ott díszelegett valahol az épület belső vagy külső falán. Aztán egyszer csak eltűnt. Zavarhatta 1945 után a kommunistákat, hogy Ő császári és apostoli királyi felsége, I. Ferenc József dicső uralkodása alatt készült – a márványtáblának évtizedekre nyoma veszett.

Az 1989-es decemberi események idején – épp vasárnap volt – egyszer csak megcsörren nálunk a telefon a konyhában; a feleségem veszi fel, s mondja, hogy engem keresnek, majd át is adja mindjárt a kagylót. Egy férfi mutatkozott be – sajnos a nevére nem emlékszem -, s közli, hogy a néptanács pincéjében kialakított fűtőházban, a nagykazán háta mögött, zsírpapírba csomagolva ott van egy márványtábla. Mondta, hogy eddig ők titokban őrizték, s most már ránk bizza…

Azonnal felhívtam hívtam Kolumbán Gábort, az átmeneti hatalom helyi vezetőjét, a Nemzetmentési Front akkori elnökét, és közöltem vele a jó hírt.

Valóban ott volt a tábla, csak azt kellett eldönteni, hogy mi legyen vele.

A döntés eredménye: a falon látható.

A Matricagyár munkásai legyártották a felfogató négy díszcsavart, és minden ceremónia nélkül a márványtábla visszakerült az őt megillető helyére.
 

Közben eltelt huszonhat év, egy kisé megkésve, de minden elismerésem a kazánfütőké, akik vigyáztak a történelmi ereklyére.Gondoltam, elmondom, hogy ne vigyem magammal ezt a titkot.
 

 

Kavarják, kavarnák a nagy üstöt, s benne minket. Itt, Erdélyben, megannyi nemzet, vallás tégelyében.

Pedig talán még a transzilvanizmusnak is lenne értelme.

Ha hagynák. Anélkül, hogy feloldódnánk egy  nagy balkáni masszában. 

 

Elveszejtik saját ízünket, jól megkülönböztethető színünket, istenadta fajtánk zamatát, értékeit. A többségi állam jobban szeretné, ha idomulnánk, azonosulnánk velük.
Idegesíti, ha nekünk más a karakterünk. Így hát azt sugallja,hogy önként és dalolva fogadjuk el kisebbségi sorsunkat, mondjunk rá igent, tagadjuk meg, s le múltunkat, erősítve a többség büszkeségét. 
Mintha abból nekünk nem lenne!

Tudnod kell az ország nyelvét, be kell tartanod törvényeit, anélkül, hogy bántana az elnyomás, a nap nap utáni cikizés vagy megalázás. Légy lojális kenyéradó gazdádhoz! Nem? Miközben csodáljuk a cigányokat, zsidókat, örményeket, bolgárokat, svábokat, a már nem vagy alig létező szászokat, akik saját identitásukat megtartva – az ország elnökével az élükön – igyekeznek jó és hű állampolgárai lenni annak az országnak, amelyben élnek.

A beilleszkedés dolga, az rendben van. Aki – magunkfajta, civilizált és európai ember – küldföldre megy, az mind megtanulja az adott ország nyelvét, betartja annak törvényeit, s hálás, hogy befogadták, hogy munkát, életteret adtak neki. Azonban nem kell mindenkinek egyformán táncolnia ott sem. S főleg nem kell, és nem is lehet azonos hullámhosszon éreznie és hinnie. Attól még emberszámba veszik. Ha ő is tisztel és elfogad másokat. Vagy lásd a vegyes házasságokat honi tájainkon, sok szép példával tudnak szolgálni…

De amikor a többségi nemzet maga alá próbálja gyűrni, akár erővel – számszerű fölényét, hatalmát kihasználva – a kisebb lélekszámú polgártársat, az – sajnos – már asszimiláció. Beolvasztás. Homogenizálás. 
Látunk erre is példákat. Egyáltalán nem lep meg, amit Sárközy volt francia elnök nemrég kijelentett. Valahogy így fogalmazott: „magyarnak születtem, de most francia vagyok; s ez természetes – tehát nyugi, így lesz a migránsokkal is”.

Fel is zúdultak erre rendesen…

Vagy ott a másik példa az Egyesült Államok. Ahogyan Amerikában mindenki az amerikai „nemzet” része…
Azt  is látjuk, hogy katalánok, skótok – és még jónéhány európai kisebbség – kénytelen elviselni a nagyok játékát, miközben az Unió még füle  botját sem mozdítja… Bocsánat, éppen félrefordul, batapasztja fülét, kikapcsolja a mikrofonokat és a hangfalakat: hallani sem akar arról, hogy a kisebbségek nem akarnak vegyülni… Ilyenkor szeparatizmust, enklávét emleget a sajtó. Felhívja a figyelmünket arra, hogy jobb, ha így marad a status quo, mert akkor is kevesen lennénk, s miből pénzelnénk az önrendelkezést…?
Honnan jutott ez eszembe?

Onnan, hogy immár bő éve, a menekültáradat ránkzúdulása óta, a nagy „globális humanizmus” (sic!) előszeretettel  tűzte zászlajára az integráció kérdését. A milliós nagyságrendű, nem európai kultúrájú bevándorlókat, – a különbségeket tetszés szerint összemosva – tárt karokkal fogadná, hisz amúgy sincs munkaképes középréteg. Nem baj, hadd jöjjenek, úgyis beilleszkednek.  

Csakhogy az  látszik, s az elmúlt év tapasztalatai sajnálatosan igazolják, a beilleszkedés nekik nem megy olyan könnyen. Illetve sehogysem megy.

És mi van akkor, ha nem is akarják igazodni? Mert a jelek szerint eszük ágában sincs beilleszkedni. Azt meg egyáltalán nem akarják, hogy az integráció címszó alatt felszámolják őket…
Itt, Erdélyben is hallani már olyan„balos” sztereotípiákat minden fórumon, amelyek szerint: „mi is kisebbségben élünk”, „a magyarok is migránsok voltak annak idején”…

Meg kell érteni a migránsokat, és keresztény szeretettel illik elfogadni, elviselni, befogadni, hiszen úgyis beilleszkednek. Valóban?
Csakhogy nagyon kilóg a lóláb, mert mi nem vagyunk bevándorlók. Erdélyben mi itthon vagyunk. Ez a mi hazánk is. Tehát rossz a párhuzam. Egyébre nem jó, csak csalásra és megtévesztésre. A lényeg elhallgatására. Lehet, hogy átvették a többségiektől, akik nemcsak, hogy integrálni nem tudtak minket, magyarokat, de asszimilálni sem, holott Trianon óta próbálkoznak. Erdély kellene, de mi nem.
Nem célszerű összemosni a dolgokat, inkább disztingválni kellene megtanulni szinteket, ügyeket. Úgy jutni társadalmi konszenzusra, hogy szintézisbe hozzuk mindazt, ami Isten akarata,  nem pedig hátsó szándéktól vezérelve részt venni a sötétség agymosó ténykedésében.  
Ahogy bűn az, ha illúziókba ringatjuk magunkat, ugyanúgy az is bűn, ha vezetőink megtévesztenek és csúsztatnak. És a népvándorlás korát sem lehet mindenben a maival párhuzamba állítani a mával. Ezt már történészek is kifejtették. Az elöregedésből fakadó vákuum miatt sem. Még az állítólag életképességét vesztett fáradt, keresztény Európa láttán sem.

Nem lenne jobb összesszedni magunkat, s a jog és szeretet eszközeivel határt szabni az érdekek hatalmának? Közösen keresve a megoldást, hogy minden népnek jó legyen: a kurdoknak, a palesztinoknak, a görögöknek, a törököknek is,  és… és nekünk is…? 

Csakhogy úgy néz ki: sokkal könnyebb ezt az egészet a „lágy” migránspolitikával elintézni,mint a fegyvergyárakat bezárni. 

Ennyi erővel nem lehetne elkezdeni a szegénység felszámolását, hogy ne legyen alapja az erőszaknak és a kapzsiságnak? 

Békében élni pedig még ennél is olcsóbb lenne, sokkal olcsóbb,mint háborúzni, és szüntelenül ellenségképet keresni…

Azt is sejtem, hogy Jézus mit tenne.

Címképünkön: Ceausescu népviseletbe öltözött magyar és román nemzetiségű dolgozókkal táncol Kézdivásárhely főterén (1970 körül)

Sebestyén Péter