Gyilkosság történt Homoródalmáson az ünnepek alatt. Azért írjuk, hogy az ünnepek idején, mert sem a helyiek, sem a hatóságok nem tudták még hitelesen megállapítani, hogy tulajdonképpen mikor ölhettek meg ott egy 72 éves asszonyt.
Az van ilyenkor, hogy a székelyföldi hírportálok, a zászlóshajóknak mondott médiumok munkatársai is lazítanak, úgy gondolják, hogy bőven elég, ha az esztendő többi részében valamelyest helytállnak, ilyenkor kicsit eltávolodnak a munkától, úgymond szolgálaton kívül helyezik magukat, s takaréklángon üzemelve, csak a habot, a pezsgő- és petárdadurrogást ábrázolják, meg a világnak azt a mocskát, amelyet amúgyis a küszöbig sodornak a hírügynökségek jelentései.
A gyilkosságot különös kegyetlenséggel követték el, több tucatnyi késszúrást emlegetnek a helyiek, az áldozatot pedig a háza udvarán találták meg december 27-én.
Bár abban az időszakban mi is a helyszínen tartózkodtunk – december 24-25-26-án -, ahogy mondjuk: a szeretet ünnepén, Karácsonykor, de akkor még ki sem derült, hogy valójában mi történhetett pár utcával odébb. Mi nem hírportál vagyunk, lassúbb és szerényebb, visszafogottabb a működésünk, de úgy látszik ezzel a kicsiny apparátussal is képesek vagyunk belelátni, belecsapni olykor a dolgok sűrűjébe.
Hogy baj van a sajtó hozzáálásával mifelénk, a mentalitással, a szakmaisággal, az több mint bizonyos. Jól látni, hogy nincsenek lebontva a szerepek, nincsen meg a normális hírközlési képesség. Nincsen meg a kellő empátia sem a médiamunkásokban, hiszen inkább csak piócaként lógnak a hírszerkesztők az internet virtuális tyúkbelein, a riporterek és a tényfeltárók pedig sunyítanak vagy szabadnaposak éppen, és csak a Boszporusznál történt lövöldözést hallják. Azt ingyen kapják, pár kattintással eljuthatnak online a gyökerekig. A nagyvilág híreit azonban bárki láthatja, nem kell hozzá helyi orgánum.
És valami nagy baj van a faluközösséggel is, ahol a szomszédok és a családok közötti, a rokonságon belüli kapcsolat is annyira elsorvadt, hogy csak egy valahonnan kívülről érkező szeretetcsomag átadásakor – végzetesen későn – derül ki a tragédia. Sok helyen nincsenek már közös karácsonyfák, és nincsen meghitt ünneplés a rokonság kebelében.
Tikosi László polgármester elmondta egy lakossági fórumon a minap, hogy a községben rossz a közbiztonság, mert a rendőröket máshová küldik járőri szolgálatra, s a helyben történt kisebb-nagyobb bűneseteket – feljelentések híján – nem is vizsgálják. Ezt a jelenséget több fórumon ismertette, személyesen jelezte a megyei rendőrlapitányságon, kérte a megfelelő intézkedéseket, de úgy látszik, megoldás mégsem született. Az utóbbi egy-két hónapban Homoródalmás vezetése polgárőrség szervezését is kezdeményezte…
Szokták mondani, hogy baj van Köpecen. Baj van Almáson. De baj van másutt is. És nagy baj van bennünk, velünk is!
Ne vizsgálódjunk, ne hívjunk össze most önmagunkban bizottságot, hanem – még mielőtt 2017. január 3-án megjelennének nyomtatásban és az internetes orgánumokban bizonyos 2016. december 27. előtti eseményekről szóló ‘hírek’ – próbáljunk meg kimosakodni a közönyből és a tunyaságból, s kérdezzük meg a szomszédságunkban, járjunk utána annak, hogy mi történt valójában Almáson vagy másutt…
A hatóságok – a helyi tanács, a rendőrség, az ügyészség – munkatársai is ünnepben éltek, de riasztották őket, s tették a dolgukat.
A sajtó nem riad fel az ünnepi bakterházban, pedig a vonat átrobog közben az úttesten.
Le kell tekerni a sorompót, legalább utólag, hogy meglegyen a látszat.
A címkép András Eduárd felvétele.
Simó Márton