Kolozsváron, a nagyközönség elől csaknem egy évszázada elzárt, 19. századi erdélyi arisztokrata portrékból nyílt kiállítás szerdán a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumban, amelynek igazgatója morális jóvátételnek nevezte a restaurált festményeket bemutató tárlatot. Lucian Nastasa-Kovács szerint nemcsak képzőművészeti, hanem történelmi szempontból is fontos a kiállítást, mert – mint fogalmazott – olyan személyiségek nagy méretű festett portréit csodálhatják meg az érdeklődők, akiknek Kolozsvár mai arculatát is meghatározó épületeket köszönhetünk.
„Ezek a portrék nem láttak fényt nyolcvan éve. A festmények szinte száz éve nem voltak közszemlére bocsátva. Nem is voltak a legjobb állapotban. A legjobb erdélyi restaurátorok munkájára volt szükség, hogy ma megint eredeti pompájukban láthassuk őket” – magyarázta Lucian Nastasa-Kovács, hogy miért jelent jóvátételt a tárlat.
Pásztor Csenge Bíborka, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum raktárában csaknem 400 erdélyi személyiség portréja található meg. A szerdán megnyílt kiállításra ezek közül kilencet sikerült restaurálni.
Amint Vekov Károly történész a megnyitón elmondta, a kiállított képek Kolozsvár első civil szervezete, az 1833-ban alakult Kolozsvári Casino székházának a falait díszítették. Az egyesület az erdélyi arisztokrácia szervezete volt. Az első portrét Széchenyi István grófról – halálakor – Barabás Miklóstól rendelte meg a Casino. Ezt követően azonos méretben az egyesület alapítóinak a portréit készíttették el olyan művészekkel, mint Vastagh György, Kőváry Endre vagy Venceslav Melka.
A most nyílt kiállításon a Széchenyi-portré mellett báró Bánffy Dániel (1812-1888), gróf Kendeffy Ádám (1795-1834), báró Wesselényi Miklós (1795-1850), báró Wesselényi Ferenc (1807-1885), gróf Mikó Imre (1805-1870), báró Kemény Domokos (1807-1885), gróf Lázár Miklós (1819-1889) és Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) portréját láthatja a közönség.
Forrás: MTI
A portrék raktárban való tárolásának történelmi okai vannak. Az első világháború után berendezkedő román állam sosem volt méltó örököse Erdély magyar és szász gyökerű kulturális értékeinek és hagyományainak. Az 1940-1944 közötti „kicsi magyar időben” nem volt lehetőség a képek helyreállítására és kiállítására, a későbbi kommunista diktatúra pedig ugyancsak mással volt elfoglalva, az ideológiai harc mellett prioritásnak számított a Kincses Város iparosításának álcázott betelepítés, amellyel olyannyira megváltoztatták az etnikai arányokat, hogy manapság közelharcot kell vívnia az ott élő magyar közösségnek a másutt természetesnek tűnő feliratozásokért, olykor pedig az állami intézményekkel is, amelyek hivatalnokai nem kívánják érzékelni az őshonos lakosság természetesen jelentkező anyanyelvi igényeit. Ez a mostani kiállítás pozitív gesztusnak számít és kezdete lehet egy hosszas és mélyreható törlesztési folyamatnak.
A Szerk.
A szövegközi fotó a megnyitón készült. Forrás: www.macluj.ro