Amerikai civil szervezet képviselői keresték meg a tőlük több mint tízezer kilométerre élő moldvai csángókat, hogy az általuk használt, s már-már a kihalás szélére jutó magyar dialektusban szinkronizálhassák a világhírű Jézus című nagyjátékfilmet.
Ezt a filmet harmincöt éve forgatták. Az eltelt időben mintegy szász nyelven készült hozzá szinkron. A nézők szerették, ám a kritikusok azt nehezményezték, hogy a korhű ábrázolás és a hitelesség ellenére sem több bibliai szövegrészletek füzérénél. Digitális eljárással a produkciót a közelmúltban felfrissítették. A film szinkronja csángó-magyar nyelven is elkészült, szabadon megtekinthető YouTube vidómegosztón.
Köztudott, hogy az 1990-ben még mintegy kétszázezresre becsülték a moldvai csángók lélekszámát, akik közül akkor mintegy kilencvenezren használták is anyanyelvüket. A román állam és a római katolikus egyház nyelvi elnyomása, a tartóssá váló külföldi munka azonban egyre inkább errodálta a moldvai csángók nyelvi és nemzetiségi öntudatát.
A moldvai csángómagyar dialektust ma kevesebb mint ötvenezren beszélik, és ennél jóval kevesebben használják a mindennapokban. A családok fiatalabb generációi már az egymás közti kommunikációban is a románt részesítik előnyben, illetőleg az olaszt, hiszen sokan közülük Olaszországban születtek és ott szocializálódtak.
A magyar állami kezdeményezések és az erdélyi magyar közösség (RMDSZ, MCSMSZ, RMPSZ) által működtetett iskolai programok viszonylag kis közösségeket érnek el, a magyar oktatás jobbára fakultatív, ám ennek keretében is folyamatosan jelentkezik a dialektus és az irodalmi magyar együttes használatából származó szkizofrén állapot, amelyben talán kialakul a fiatalok egy-egy szerényebb csoportjában a magyasághoz való tartozás tudata – főleg azokban, akik értelmiségi pályát választanak -, de folyamatosan tapasztalható továbbra is a tartós és végleges nyelvesztés.
A csángó nem őrzi meg eredeti anyanyelvét, hanem fokozatosan a második és domináns nyelvet használva, teljes értékű románná változik, illetőleg azt a nyelvi állapotot is elhagyva olvad be, s – miközben emancipálódásként éli meg ezt a kalandot, gyökértelenné és könnyen manipulálhatóvá válik, olykor a migránsokénál is kiszolgáltatottabb helyzetben tengődve az Európa középső és nyugati országait behálózó és arctalanná változtató fogyasztói társadalmakban.
A multinacionális cégként üzemelő, globális méretekben gondolkodó római katolikus egyház Románia déli részét és Moldvát továbbra is missziós területnek tekinti – s bár nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán kedvesek számára a hívek -, a csángó eredetű román római-katolikus klérus pedig – betartva az egyházi hierarchia által megszabottakat, a fegyelmet és az alázatot – következetesen megtagadja a magyar nyelvű liturgia-használatát és a szentségek csángómagyar nyelven történő szolgáltatását. A vallásgyakorlás a csángók számára így évszázadok óta fennáló „önazonosság-kockázat” és kiválóan működő elrománosítási tényező, amely sikerrel hatol át mindenen, a legkülönbözőbb korokon és a társadalmi rendszerek során át a mai napig, mindaddig, amíg a kiváltó tényező, a csángómagyar nyelv és identitás nem válik kulturális emlékké, amely a későbbiekben már csak a néprajkutatókat és a történészek szűk csoportját foglalkoztatja majd olykor egy-egy lábjegyzet vagy pár soros hivatkozás erejéig.
Forrás: Csángó Rádió
Élő Székelyföld Munkacsoport