Álmodtam. Álmodtam szülővárosomról, Marosvásárhelyről.
Álmomban minden úgy volt, mint valamikor régen.
Sétáltam gyönyörű, fás utcáin, ahol ismerősen csendültek fel a szavak. Kimentem a Somos tetőre, ahonnan beláttam a várost, a cementlapokhoz, ahol mindig akadt egy-két jó barát, akikkel lehetett egyet fürödni. Végiglépkedtem a Bulevárdon, ahol nyugalom és béke honolt.
Aztán a régi Rákóczi lépcsőn, találkoztam mosolygós, békés emberekkel, akik méltósággal viselték a vásárhelyi jelzőt. Megittam egy kávét a Tutunban, ahol mindig jókat beszélgettünk. Bementem az Oroszlánba, ahol mindig akadt valaki, akivel sörözhettünk egyet. Elmentem a Kultúrpalotába, ahol mindig büszkeség töltött el, mert az enyém is volt.
Később felmentem a várba, ahol kikukucskáltam a lőréseken, és emlékeztem hányszor voltunk ott a téren. Kimentem a piacra, ahol a nénikkel elbeszélgettem és alkudoztunk vidáman a termékeikre. Végigmentem a főtéren. És ott volt a Maros étterem. Tudtam, hol állt a Kossuth szobor, a Bodor Péter kútja. A virágórán megnéztem hány óra van. Megcsodáltam a régi szép épületeket.
A temetőben letettem egy virágszálat az édesapám sírjára. Csendesen elbeszélgettem a nénikkel, bácsikkal, akik emlékeztek rá. Mindannyiunk szemében megcsillant a könnycsepp…
Rossz hírek ébresztettek valóságra…
Szeretett szülővárosomban, és lakosaiban már nem él elevenen Marosvásárhely szellemisége. Elnyomta a nacionalizmus, a kivagyiság, a törpe szellemiség, a nem hozzánk méltó üzérkedés… Idegen emberek járnak utcáin, szotyiznak, köpdösnek, szorongó tekintetek kísértenek, a félelem által görcsbe rántott arcokkal siet mindenki a maga dolgára…
Belém hasít egy érzés: EZ NEM AZ ÉN VÁROSOM!
Pedig dehogyis nem, igenis az én városom! Mert itt születtem, itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt voltam először szerelmes, itt beszélgettem olyan emberekkel, akiket tiszteltem, itt tanultam becsületet, tisztességet, itt tanultam tovább, ide temettem édesapámat, itt éltem életem egy jó részét…
Petőfi Sándor azt írta: „Anyám az álmok nem hazudnak…” Én is arra vágyom, hogy az álmaim Marosvásárhelyről ismét igazak legyenek. Úgy szeretnék hazalátogatni, hogy örömmel, jókedvvel fogadjon a város, az emberek, úgy, mint régen…
Forrás: www.erdelyimagyarok.com
A címképen Sipos Lóránt munkája
Rettegi Anna/ Aachen/ Németország