Helyhatósági választások után mindig az az érzése az embernek, hogy új barázdába állnak a települések. Még akkor is, ha ugyanaz a polgármester marad hivatalban, akit hosszú ideje ott látunk a posztján. Még akkor is, ha a helyi tanács összetétele nem változik jelentősen.
Néhány helyen csalódás érhette az embereket.
Marosvásárhelyen megint nem jött be a magyarok elképzelése. Sajnos, nem találtak megfelelő embert, aki képes lett volna átvenni a város vezetését. A vásárhelyiek gerince eléggé rozzant volt eddig is, s úgy néz ki, hogy ezután is viselnie kell azt a plusz terhet, amit a betelepítettek raknak rájuk. A másik nemzet építése ma is zajlik, sőt, ennek a folyamatnak az egykori Székelyvásárhely a frontvárosa… Talán a helyi tanács, vagy a megyei némiképp ellensúlyként tud majd működni. El lehet gondolkodni, bánkódni is lehet, de tovább kell haladni, még akkor is, ha a séta sem olyan, mint volt korábban. Innen legalább tízezer magyar tűnt el az utóbbi negyed évszázadban, akik nagyon hiányoznak.
Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön sikerült. Két rátermett vezető kapott megerősítést újabb négy esztendőre.
Székelyudvarhely ismét rosszul választott. Igaz, hogy elég vértelen jelöltek bukkantak fel a Székely Anyavárosban. Bunta Levente már unalmas volt, s dacára annak, hogy az utóbbi fél esztendőben igyekezett mindent át- és kiadni, felavatni, jól látszott, hogy hivatala ideje nyolc éve alatt jelentősen visszaesett itt a gazdaság. Hiába mondogatta a városatya ballagáskor, hogy Udvarhely visszavár, nincsen manapság itt akkora gazdasági potenciál, hogy megtartsa a fiatalokat. Hatezer ember költözött el a városból, legalább ugyanennyi pedig a legkülönbözőbb országokban hányódik az anyagi boldogulásért… Ez van, ezt a helyzetet kell majd szeretni és megszokni. Itt is a helyi tanács gondoskodhat arról, hogy a helyzet még rosszabb, esetleg elviselhető legyen.
A székelyföldi községekben sem volt igazi túljelentkezés. De megmérettetés sem. Alig találni olyan települést, ahol három-négy jelölt lett volna. Inkább azokon helyeken látszott a verseny, ahol nem indult újra a korábbi községvezető. Homoródszentmárton község egy ilyen hely. Tizenkét faluja van a községnek, s mindenütt sok a gond, jól látható a mélység, ahonnan fel lehet fejlődni.
Fejlődés… Aligha lesz Székelyudvarhelyen ilyesmiről szó. Jó lesz, ha a város megtartja a mai állapotát.
Számomra egyértelműen Sütő Levente az igazi hős ebben a menetben: függetlenként indult Vargyas polgármesteri székéért, s el is nyerte.
Gyakran járok át ezen az erdővidéki településen, és érzékelem, hogy stagnál mostanában, alig-alig látni az előrelépést. Hátha ez a világjárt és képzett népi művész helyükre rázza itt a dolgokat. Én folyton azon bánkódtam, hogy lassan, de biztonságosan veszíti el arculatát ez a falu, egyre csúnyább épületek állnak a főutca két oldalán, s rogyadoznak a két-háromszáz éves gyönyörű porták. Itt is van egy jó nagy gödör, amelyből ki lehet, s ki kell lépni.
Címkép: az ősi Sütő-ház tisztaszobája Vargyason (a felvétel Sütő Levente Lehel gyűjteményéből való).
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport