A mű rövid összefoglalója most magyar nyelven is olvasható.
Erdélyről szólva kevesen lépnek át a szokásos sablonokon, még kevesebben ismerik kultúráját, és képesek azt történelmi összefüggésben szemlélni. Ha valaki hallott is a Kárpát-kanyar erődtemplomairól, az általában a szászokéira gondol. Ezek az épületek tekintélyesebbek, ismertebbek is, mivel számos nyugati nyelven jelentek meg róluk népszerűsítő munkák, mindez a jobb gazdasági-társadalmi körülményeknek köszönhető.
Más a helyzet azonban a székelyek erődített templomaival.
Ezért a könyv első része Erdély földrajzi és történelmi kereteit mutatja be, valamint az itt található népeket és lakosságot, elsősorban a székelyeket: kik ők és mit tudunk róluk? Nyelvük bizonyítja a magyarsághoz való tartozásukat, és lenyomata a Kárpát-medencébe érkezésük előtt megtett útnak is. Magukkal hozták sajátos betűiket, a rovásírást, amelyet hosszú ideig megőriztek, még a latin betűs írás átvétele után is. Számos templomukban találunk erre példát, így Berekeresztúron, Bögözben, Csíkszentmiklóson, Dálnokon, Énlakán, Homoródkarácsonfalván, Rugonfalván, Székelydályán, Székelyderzsen.
A székely kultúra jellegzetességeit magyarázza a különleges szerep, amelyre Magyarország királyai rendelték őket a középkor folyamán: a határok védelmére. Jelenlegi lakóhelyükre, a mai Székelyföldre a XII. század végén, és főként a XIII. század elején érkeztek. Ez a nagy népmozgás mára már jól ismert, és érthető, hogy miért és hogyan érkeztek a székelyek Udvarhelyszékre, a Kézdivásárhely környékén elterülő Kézdiszékre, a mai Kovászna környéki Orbaiszékre, a Sepsiszentgyörgy környéki Sepsiszékre, a Marosvásárhely környéki Marosszékre és a Tordától délre fekvő Aranyosszékre.
A középkori Magyar Királyság szétbomlása után (1526), 1541-ben létrejött az Erdélyi Fejedelemség, amely próbálta függetlenségét megőrizni a két szomszédos nagyhatalom, a Habsburg Császárság és az Oszmán Birodalom árnyékában. Erdély társadalmi és politikai fejlődése ebben az időszakban viszonylagos nyugalmat élvezett, míg Európa más részein ugyanebben az időben véres vallási háborúk dúltak.
Hubert Rossel Botár István régész és Ferencz Angéla néprajzkutató
társaságában a Csíki Székely Múzeum prtotokolltermében
– 2015. szeptember 10. (Fotó: www.csszm.ro)
A legemlékezetesebbek a XIII. század közepétől kezdődő tatár betörések (1241-1242-es tatárjárás), amelyek, például Felsőboldogfalván, Gidófalván, Sinfalván, Miklósváron, Sepsiárkoson okoztak súlyos károkat, vagy a szakadatlan támadások, amelyek végigkísérték a XVII. századot. 1601-ben, felváltva, Mihály havasalföldi vajda hadai és a törökök, 1605-ben Basta tábornok dúlták fel a székely falvakat és városokat (Dálnok, Kálnok, Székelydálya, Székelyderzs). 1658-61 között a tatárok, 1694-ben újra a krími tatárok (Csíkkozmás, Csíkszentlélek, Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós, Gyergyószárhegy, Székelyszentlélek). Tulajdonképpen Homoródszentmárton már a XII. században elszenvedte az úzok és besenyők (betöréseit), és Csíkszentkirály lakosai még 1790-ben is a törökök portyázásaitól rettegnek.
Ezt a felsorolást még folytatni lehetne, de így is nyilvánvaló, mi késztette a székelyeket – egyébként a szászokat is – megvédeni azokat az építményeket, amelyek kőből épültek akkoriban, míg saját lakásaikat fából, illetve vályogból építették. A falusi templomok köré épített kerítőfalak a legegyszerűbbek, a legkevésbé költségesek, és a legelterjedtebbek. A székelyföldi erődített templomokat három kategóriába sorolhatjuk. Az esetek nagy többségében a templomot kőből vagy téglából épült alacsony fal veszi körül, nincs kidolgozott erődítmény-jellege, vagy beépített védőrendszere.
Munkámban a magyar kerített templom megnevezés megfelelőjét használom. A legismertebbek a gelencei, a csíkdelnei vagy a székelydályai templomok.
A két utóbb említett példa egy harmadik kategóriát is alkot, ahol maga a templom erődített, ezért nevezzük erődtemplomnak. A két előbbi példa mellett ide sorolhatjuk Székelyderzs vagy Zabola templomát is.
Az osztályozás talán az elme számára megnyugtató, de nem mindig nyilvánvaló, a szakemberek interpretációjában is számos eltérést tapasztalunk. Mi több, egyes templomokat az idők folyamán második vagy esetleg harmadik fallal is körbefogtak, és nem mindig könnyű megtalálni azokat a történelmi dokumentumokat, amelyek alapján tiszta, egyértelmű képet kaphatnánk.
Hubert Rossel, a Svájban élő belga történész huszonöt éve kutatja
a Székelyföld erődtemplomait (Fotó: www.csszm.ro)
Ábécé-sorrendben mutatom be őket magyar megnevezéseik szerint, mivel a magyar kultúra részei, a kor történelmi és közigazgatási szerkezetébe ágyazva. Ezzel párhuzamosan a román megnevezést is használom, a jelenlegi megyében is elhelyezve. A templom jelenlegi vallási felekezethez tartozását szintén feltüntetem, akárcsak a helynév etimológiáját. Agyagfalvától Zalánig minden település bemutatása utal a mai helység alapítását jelző első írásos dokumentumokra, a középkori templom adataira, annak főbb fejlődési szakaszaira, valamint az erődítmények megépítésére.
Egyes ilyen emlékek máig megőrződtek a különböző templomokban, esetenként jobban vagy kevésbé jól konzerválva. Mindez, természetesen, mutatja az idők pusztításait, vagy jó esetben az értékek helyreállítására szerzett összegeket. A szakszerű restaurálás látványos példája a székelydályai vagy a csíkmenasági templomok festett kazettás mennyezete, a székelyderzsi vagy a gelencei falfestmények! De vannak mások is.
A különböző témákat és ciklusokat fokozatosan elemzik a feltárások során, és ezek művészeti szempontból érdekes összehasonlításokat kínálnak. Az ilyen eseteket jelzem a különböző templomok bemutatásánál.
A bemutatott erődített templomok alapvetően falusi templomok, tekinttel a székelyek társadalmi és történelmi fejlődésére, a lakosság határőrző szerepére. Székelyföldön kevés város létezett, és a védelmi rendszer egészen más logikára épült. Ezért nem mutatom be a marosvásárhelyi és a kézdivásárhelyi vártemplomokat, amelyek városi környezetben állanak. Ellenben a sepsiszentgyörgyi erődtemplom és a Székelyudvarhely bejáratánál álló Jézus-kápolna esetében – a sajátosságaikra való tekintettel – árnyaltabb bemutatást végeztem. Ugyanígy jártam el Gyergyószentmiklós középkori temploma esetében is, hiszen annak idején nem városi környezetben épült, és mindig meghatározó szerepet játszott Székelyföld e végvidékén.
Kollégánk, a történeti grafikusként ismert Gyöngyössy János 2011 óta dolgozik együtt a belga történésszel. Gyöngyössy mérnök úr vonatkozó írása ITT olvasható.
Forrás: Székely Távirati Iroda