Mondjuk úgy, hogy transzszilván hangverseny. Van benne, ami együtt szól. És jól. Aztán vannak a disszonanciák.
Úgy adódott – ám tegyük hozzá, ezt részben magam is provokáltam –, hogy mostanában sokat foglalkoztam ezzel a szellemi irányzattal, amelyet jórészt Kós Károly dolgozott ki két társával együtt a Trianont követő apátia legyűrésére, és művelt aztán majd’ negyed évszázadon át az Erdélyi Helikon köré csoportosult írótársaival. Nemcsak a szépirodalmat művelték, hanem önmagukat megosztva, olykor megtöbbszörözve énjüket, közéleti szereplőként, publicistaként, ha úgy tetszik, civilként is sokat tettek azért, hogy ne csak elméletet írjanak, hanem megéljék, s másokat is rávegyenek az erdélyiként való élésre… TOVÁBB
Simó Márton