A romantikában kikristályosodott művészkoncepció alapján az alkotómunkát gyakran magányos, a kivételes pillanatokhoz és művészi képességekhez kapcsolódó fellobbanásként gondoljuk el. A művészet más korszakaiban vagy például a populáris regiszterben azonban gyakran olyan alkotási módok válnak fontossá, amelyek – két vagy több embert – az alkotói gyakorlottságra, anonimitásra, csoportos együttműködésekre összpontosítanak.
A Korunk márciusi lapszáma olyan művészpároknak, csoportoknak, együtteseknek, adhoc vagy állandó kisközösségeknek a munkáit vizsgálja filmben, irodalomban, zenében, filozófiában, ahol a kollaboratív alkotási forma és annak elméleti megalapozása egyaránt izgalmas lehet.
Hogyan alkotott John Lennon és Paul McCartney? Milyen munkamegosztással készítik filmjeiket a Coen- vagy a Wachowski-testvérek? Mi történik, ha Truffaut és Godard együtt rendeznek rövidfilmet?
Szétszálazható-e egyéni teljesítményekre Szilágyi Domokos és Palocsay Zsigmond Fagyöngye, Gilles Deleuze és Félix Guattari Anti-Oedipusa, Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete?
Mi történik, ha többen írnak egy folytatásos kalandregényt vagy egy szürrealista verset?
A lapszám szerzői: András Orsolya, András Sándor, Benedek Szabolcs, Demény Péter, Ivácson András Áron, Kálai Sándor, Lackfi János, Molnár Zsófia, Nagy Anna, Sebastian Reichmann, Dan Stanciu, Szabó R. Ádám, Tettamanti Béla, Vörös István és még sokan mások.