„A domb felé igyekezném, láthattam, hogy mi maradt a tűz pusztítását követően. Önök is megnézhetik, hogy mi lett. Hogy mi maradt. Túl a felelőtlen gyújtogatáson, túl a tűzön, a hamun, a pernyén, a kiábrándító maradványokon, az elpusztult életeken át betekinthetünk abba a világba, amelyet mi beteges érzéketlenségünkkel elpusztítottunk. A képek igencsak beszédesek…” – mindezeket Emil Dragomir, a Galac megyében levő Slobozia-Conachi nevű település polgármestere írta a napokban, amikor a településükről toborzott önkéntesekkel csemetéket ültettek és parlagokat takarítottak. A lelkes civileket valaki megelőzte.
Hogy nem nálunk láttuk? Ugyan… Bárhol történhetnek hasonlóan felelőtlen cselekedetek.
A minap a Nyárád-mentén járván figyeltünk fel arra, hogy itt-ott tartlózüzek égnek. Este, amikor már teljes sötétben autóztunk visszafelé, láttuk a tüzes csíkokat, a lángnyelveket. A környék önkéntes tűzoltói épp azon fáradoztak, hogy lokalizálják és elhárítsák a veszélyt.
Talán a tűzvész megfékezhető, de az okozott kár jóvátehetetlen.
Sokat kell még hatni a lelkekre, hogy valamelyest kitisztuljon odabent a kép, s ráláthassunk bár saját korlátainkra is. A magunk és az utánunk következők érdekében.
Simó Márton