Hónapok óta figyeljük és kerülgetjük a 131-es számú megyei úton a Felsőboldogfalva és Árvátfalva között keletkezett szakadékot.
Instabil a talaj szerkezete azon a szakaszon, komolyabb erősítési és rehabilitációs munkálatokra lenne szükség, de valami okból kifolyólag az ilyen jellegű építkezés itt mindig elmarad.
A júniusi esőzések során előbb megrepedt, majd szép lassan – mintegy két méter szélességben – eltűnt, beszakadt az úttest. Jobb helyeken azonnal lezárják ilyenkor a helyet, és azonnal hozzálátnak a javításhoz. Valami hiányzó keretről, 240 ezer lejes költségről beszéltek, amit nem tud honnan elővenni a megyei tanács.
Úgy látszik azonban, hogy kies hazánk, ahol mindenre van papír, törvény és szabályozás, nem egy igazán élhető hely. Itt előbb meg kell halnia valakinek, hogy a probléma ténylegesen elérje a hatóságok és hivatalok ingerküszöbét.
Kitáblázták ugyan a szakadék közvetlen környezetét, de az a gépkocsivezető, aki nem jár napi rendszerességgel a környéken – lehet bármennyire elővigyázatos -, komoly életveszélyben van, hiszen nincsen az a GPS, amely figyelmeztetné. De a helyi lakos is belezuhanhat, ha valami váratlan helyzet adódik, ha megcsúszik a nedves aszfalton… Ha legalább 50-100 méterrel kihelyeznének egy-egy táblát, hadd láthassa a nép, hogy az illetékes (a megye) dög ugyan lépni az ügyben, de legalább ad a biztonságunkra, számít arra, hogy túlélhetjünk valamiképp, ha már erre a szakaszra terelt a balsors.
Hogy per alatt van ez a szakasz? Hogy nincs rá pénz? Hogy rosszul dolgozott a korábbi útépítő vállalkozás? Akkor javíttassa meg a bíróság, előlegezze meg a kiadásokat, aztán perelje vissza…
Ideje lenne, hogy az igen erős és hatalmas apparátust foglalkoztató romániai „iparág”, az igazságszolgáltatás precedenst teremtsen, s javíttassa meg ezt a szakaszt, amelyen mi is elveszni látszunk a jogi útvesztők miatt.
Ki tudja, hogy mi a teendő? A rohammentősök? Esetleg a temetkezési vállalkozók?
A címkép dr. Szabó József felvétele.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport