Egy több mint hétszázezres nemzetiségnek komoly irodalma, komoly értelmiségi és polgári rétege van, amely megjelenik az élet minden színterén, s amelynek szüksége is van a kultúrára.
Ilyen volt Erdélyben és a hozzácsatolt részekben a német kisebbség is, amely azonban az utóbbi 98 évben majdnem teljesen eltűnt abból az országból, amely kézre vette Trianon után ezt a területet. Romániában – annak ellenére, hogy szász gyökerű államelnöke van – a németek már nem jelentenek komoly etnikai tényezőt, hiszen lélekszámuk nem éri el az alig kisvárosnyi 30 ezer főt.
A Székelyföld decemberi száma e LÉTEZETT irodalom, illetve annak utóbbi évtizedeinek áttekintésére tesz egy kísérletet. Sántha-Jakabházi Réka bevezető tanulmányt írt az összeállítás elé, amelyben összefoglalja az „ötödik német irodalom” rövid történetét. A fordításokat Szenkovics Enikő jegyzi – Hans Berger, Joachim Wittstock, Horst Samson, Balthzasar Waitz, Franz Hodjak, Dieter Schlesak, Johann Lippet, Karin Gündisch, Ilse Hehn, Ernest Wichner, Carmen Elisabeth Puchianu művei olvashatók az összeállításban -, ami azt jelenti, hogy nem egyszerű műfordítói fellángolásról van szó, hanem épp e munka által is körvonalazódik, hogy hosszú évek óta kutatja, figyeli a hazai német irodalom jelenségeit, azt a búvópatakot, amellyé vált ez a valaha virágzó literatúra. A műfordító másik nagy érdeme, hogy rövid életrajzot írt minden itt szereplő szerzőről, majd végül Ingaórába zárt idő címmel tanulmánynak is beillő esszével segíti az értelmezést.
Ez a kis hazai német irodalmi antológia tölti be a folyóirat tartalmának felét, de ettől függetlenül „működnek” a hagyományos rovatok is.
Czakó Gábor: Nyelvédesanyánk tér-idő szemlélete
Nagy Lajos: Eklézsiakövetés Kőrösön
Bakó Botond: Örökség és korszerűség a nagyenyedi kollégiumban
A folyóiratot hazai német képzőművészek alkotásai illusztrálják.
Élő Székelyföld Munkacsoport