PUSKÁT AZ ÁGY MELLÉ!

Udvarhely városban egykét pár év óta rendőrség hiánya, a’ sok kicsapongók, mint gyilkosok, útonállók, verekedők, ház-felverők, éjszakai kóborlók, lövöldözők, ’sat. ’sat. pártfogolása, vagy félelemből, ’s más okokbóli elnézése miatt, csaknem hadilábon álunk; östve, bármelly unalmas legyen is a’ társaságtalan hosszú, kivált téli idő, magunk ’s miéink iránti első és pontos kötelességünk, hogy kapunkat már szürkületkor jól bécsukva szobáinkba vonulván, bármelly eseményre is ki ne mozduljunk, ’s lefektünkkor, csendes álmunkból leendő felriasztás, személyünk, vagyonunk megtámadtatása esetére, mellyek nem ritkák, ’s mellyekre akárki is számolhat töltött fegyverünket, egyedüli biztosítékunkat, ágyunk mellé támaszszuk, s a’boldog vagy boldogtalan felviradást úgy várjuk! Állapotunk, mellyről még igen igen sokat lehetne mondani , valójában irigylésre nem — de minden esetre