„Ne hagyjuk az iskolát!” - FRISSÍTVE!

A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumot egykor a kommunisták szüntették meg, és kobozták el ingatlanait, most pedig koholt vádakkal újra el akarja venni a román állam.

A gimnáziumot a római katolikus egyház építtette az Erdélyi Római Katolikus Státus beruházásával 1903 és 1905 között, amelyet hamarosan kollégiumi bentlakással is kiegészítettek (1908).

Marosvásárhelyen a magyar nyelvű római katolikus felekezeti oktatás 600 éves múlttal rendelkezik, hiszen az 1316-ban itt megtelepedő ferencesek már iskolát tartottak fenn kolostorukban.

A helyi magyar közösség képviselői és a városi tanács, az egyház és az iskola, a megyei tanfelögyelőség az érvényes törvények mentén haladva, szabályosan járt el 2015-ben, amikor a restitúciós törvény értelmében saját épületében helyezte el az újraalapította az iskolát II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum néven. 

A rendszerváltozást követően – hosszas küzdelem után – csak az 1998, január 8-án hozott 7/1998-as törvénnyel sikerült visszavonni az 1948-ban kelt államosítási rendeletet. A gimnáziumot az épület visszaszolgáltatásakor – 2004 őszétől – tudták „társbérletben” újraindítani, de az a 2014/2015-ös tanévig csak a Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretén belül, azzal közös ingatlanban működhetett.

Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) azzal, hogy őrizetbe vette Ştefan Someşant, Maros megye főtanfelügyelőjét és a vizsgálatot kiterjesztette Tamási Zsolt József igazgatóra is – akit hatósági felügyelet alatt tartanak, korlátozva munkaköri jogait és kötelezettségeit -, súlyosan megsértette a romániai magyar közösséget, veszélyeztetve azt a folyamatot, amelyet érdekvédelmi szervezeteivel, egyházaival és más intézményeivel együtt folytat 1990 óta annak érdekében, hogy ez a másfél milliós nemzeti közösség visszakapja az őt megillető anyagi javakat, amelyeket az előző nemzedékek felhalmoztak, és végre olyan törvényi környezetben élhessen, amely egyenrangúvá teszi a többséggel.

Az Európai Unióba integrálódott államokban továbbra is belügy mindenfajta autonómiai és kisebbségjogi kérdés.

Azok a remények, amelyek éveken át az Európa Tanács 1993/1201-es és egyéb ajánlásai körül, a szubszidiaritás és önszerveződés varázslatos hívószavai kapcsán fogalmazódtak meg az erdélyi magyarokban, mára már csak halvány illúziók maradtak. Az EU-ban nem létezik olyan szabályozás, amely megnyugtatóan és tagországokra kiterjedően lenne képes rendezni a nyelvi, közösségi és egyéb jogokat. A különböző közösségeknek – így nekünk is – csak az jut, amit a demokrácia eszközeivel, a békés következetesség segítségével, közösségi szinteken ható konszenzus birtokában képesek vagyunk kivívni.

A folyamatos kenyérharcban legyengült és közönyösségre, széthúzásra hajlamos tömegnek most ez az áldatlan helyzet lehetőséget teremt, hogy egykori önmagához felemelkedve hallassa szavát.
 
Törvény van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerszétei Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának különválására, mint ahogyan törvény van arra vonatkozóan is, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium a református egyházat illeti meg. Arra viszont nincs megfelelő szabályozás, hogy a törvényértelmezési vitákba keveredő hatóságok ne akadályozhassák a tanítás menetét, s ne kérdőjelezhessenek meg érthető és érvényes evidenciákat.
Gyertyás-könyves tüntetés Marosvásárhelyen 1990. február 10-én –
a tömegben Markó Béla, Sütő András (+), Gálfalvi György és más jeles
személyiségek, aki ma is ott vannak a politikai küzdelem élvonalában
(www.vasarhely.ro)
Olyan gyertyás tüntetésre készül a magyarság most is, mint amilyenre 1990 február-márciusában került sor Erdély-szerte.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye, a protestáns testvéregyházak, az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezetei, az erős és jelentős hatású civilszervezetek egyaránt a tiltakozóakció mellé álltak.

 
Ne hagyjuk, hogy több mint 400 magyar gyermek jövőjét egy tollvonással áthúzzák!
Ne hagyjuk, hogy újabb precedenst teremtsenek a visszarendeződésre!
Ne hagyjuk, hogy elidegenítsék szellemi és anyagi értékeinket!
 
Marosvásárhelyen

Szombaton, 15.00 órától tüntetést kezdeményeznek a korábbi játszótér helyén, a vár Vársétány melletti bejáratánál.

Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes-plébános szerdai sajtótájékoztatóján bejelentette a tüntetés programját: a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vagyonát kezelő Státus Alapítvány november 12-én, délután 15.00 órától tüntetést szervez a Római Katolikus Gimnáziumért a vár Vársétány felőli bejáratánál. A terv szerint a beszédek, a közös ima és énekszó mellett a résztvevők közösen mondják el Reményik Sándor Templom és iskola című versét, melynek szövegét előzetesen több száz példányban osztják ki a résztvevők között.

A főesperes arra is kérte a szombati tiltakozókat, hogy csendben és fegyelmezetten vonuljanak az iskola elé, ne hozzanak magukkal zászlókat, pártszimbólumokat, és olyan tárgyakat, amelyeket a csendőrség „hidegfegyvernek” minősíthetne.

 
Dr. Jakubinyi György érsek, a Státus elnöke engedélyt adott az utcára vonulás megszervezésére és dr. Holló Lászlót, a Római Katolikus Státus ügyvezető igazgatóját, az igazgatótanács elnökét bízta meg a szervezési teendők lebonyolításával – hangzott el a sajtótájékoztatón az RMDSZ közleménye szerint.

A sajtótájékoztatón részt vett Novák Csaba Zoltán történész, az RMDSZ önkormányzati képviselője, szenátorjelöltje is, aki bejelentette: szombaton Erdély más településein is szimpátiatüntetéseket szerveznek.

Kolozsváron

A marosvásárhelyi rendezvénnyel egyazon időben, a Főtérre várják a tüntetőket.

Nagyváradon az Ady Endre Műzeumnál 15.00 órától,
Sepsiszentgyörgyön a Főtéren 15.00 órától,
Szatmárnémetiben a Kossuth Kertben 12.00 órától,
Csíkszeredában a Márton Áron Gimnáziumban 19.00 órától.

Információink szerint Marosvásárhelyen ugyanott és ugyanakkor a titltakozást a politikumtól féltő (magyar) civilek is tüntetést kezdeményeztek. Oláh Dénes főesperes-plébános ezt a próbálkozást diverziónak vélte pénteken kiadott nyilatkozatában.

A szervező Római Katolikus Státusnak az a célja, hogy a tüntetés civilizált és megadott keretek közt történjék, minél nagyobb részvétellel, a média nyilvánossága előtt.

Csak közösségi összefogással, pártok és felekezetek fölötti egyetértésben lehet legyőzni azt a cinizmust, amellyel a romániai igazságszolgáltás a sztálinista kort idéző koncepciós eljárásokkal igyekszik ellehetetleníteni az ország őshonos magyar kisebbségét.

Újabb részletekkel a későbbiekben még visszatérünk.

Élő Székelyföld Munkacsoport