Orbán Balázs nem járt éttermekbe ebédelni, többnyire szalonnán és kenyéren élt. Egyes napokon maga főzött székelyes ételeket pesti lakásában, s ilyenkor a fővárosban tanuló szegény székely diákokat is gyakran megvendégelt. Bort nem ivott. Ugyanakkor kortesutakon egymást érték a közebédek, kész csoda, hogy gyomra közel két évtizeden át elviselte ezt a rendetlen életmódot.
Egyszer , amikor meglátogatta Erdővidéket, Vargyason Daniel Gábor vendége volt és felmentek az almási barlanghoz. Miközben a többiek jóízűen lakmároztak, Orbán Balázs, a ‘csontbáró’ alig falt valamit, elővette fényképező gépét, tett a zsebébe kenyeret és szalámit, s útnak indult keresni a felvételre alkalmas pontokat, írja feljegyzéseiben a kastély korabeli ura.
Orbán Oroszhegyen jegyezte fel a kövön sült vagy pirított túrót, amiről vers is szól:
Jó is igazán a túró,
A pogácsatúrót a tehén esztenákon készítették. A túrót fatálban alaposan meggyúrták és ökölnyi gombócokat formáltak belőle. Napon, deszkára téve, vagy a szikrafogón szárították. Ha tejfelt is gyúrtak bele, akkor a pogácsából néhányat azon frissiben, ellapítva, forró kövön meg is pirítottak – írják a korabeli lapok.
Nem vetette meg a szejkei borvizet sem, mely jelképes tartozéka volt birtokának.
Balázs Árpád