A nyelvről való hagyományos gondolkodásban a nyelv mindig eszköz volt valamire: a gondolkodás eszköze, a kommunikáció eszköze stb. Ebből az eszközszerepből emelte ki a modern gondolkodás, amely a nyelviséget az emberi létezés egyik legmélyebb dimenziójaként láttatta. Ha egyáltalán eszközről lehet szó, akkor a nyelv olyan eszköz, amelynek segítségével saját emberi világunkat teremtjük meg. Erre a teremtő jellegre hívja fel a figyelmet a folyóirat tematikus lapszámának címéül választott wittgensteini fogalom, a nyelvjáték. A nyelv egy életforma része, nem emelhető ki kontextusából, sőt újabb és újabb kontextusokat teremt.
A lapszám ilyen új nyelvjátékokat szemléz a felkért szerzők tanulmányai, esszéi formájában. A közös kérdés, amelyből a szövegek kiindulnak: hogyan játszik szerepet a nyelv jelenleg az emberi valóság tükrözésében, alakításában?
A tartalomból: Nyíri Kristóf: Arcjáték és gesztus. Konzervatív nyelvfilozófiai kísérlet, Fehér M. István: Nyelv, nyelvjáték, hermeneutika, Orbán Jolán: Nyelvjátékok, írásjátékok, olvasásjátékok, Ármeán Otília: Magatehetőségek és jelenlétgyakorlatok, Pléh Csaba: Wittgenstein és a pszichológia: néhány új szempont, Kónya Ágnes–Kónya Zoltán: Lélekgyógyász a palackban, Szüts Zoltán: Az internet nyelve. Másodlagos írásbeliség, emojik és a mémek, Benő Attila: Nyelvi játék és fordítás.