Attól, hogy hősködsz, attól még sunyi vagy.
Takarózol a vallási kultúrákban eredetileg más funkciót betölteni hivatott viselettel. Nincs merszed nyílt sisakos támadásra. Nincs gatyád tiszta szemmel, nyílt tekintettel, felemelt fővel előállni: nézzétek, én vagyok! Tokkal, vonóval. Nem szégyellem. Nem bújok el az ujjam mögé. Vállalom magam, tisztességesen. Ahogy felnőtt emberhez illik.
Szerintem ez több mint úri huncutság, múló divat, menőzés. Ez inkább agyafúrt gonoszság, ostoba gerrinctelenség és feltűnési viszketegség, ami közben gyávasággal párosul.
Kell a szemüveg, ha süt a nap, hogyne kellene. De este miért akarod, hogy még az is sötétítsen? Aha, azért, nehogy felismerjenek. Hát így könnyű. Akkor a másik, aki rád néz, eleve vesztésre áll. Mit titkolsz előle?
Kell a fejkendő is, sapka meg sál, ha indokolt. Ha olyan az idő, vagy a kultúra iratlan szabálya ezt diktálja. Na de, ha nem?
És kell a kapucni is, hiszen egyházi ruhaként „látott napvilágot”. A csuha része volt, fejfedő gyanánt. A szerzetesek is azért használták, ha muszáj volt, hogy lenyírt fejük ne fázzon. Ne betegedjenek meg. Nem egymás ellen használták, fegyverként… Arról sajnos nem ők tehetnek, ha a filmek eleve a gonosz erők megtestesítőjeként reklámozzák, – mert ugye jobban sugallja a titokzatosságot… –, amikor szereplők szemükbehúzott kapucnival felismerhetetlenekké válnak és azonosulnak sötét árnyékukkal. Mint a csontváz-halál, a kaszával. Ma meg oda jutottunk, hogy a ruhagyárak, sportszergyártók is divatot kreáltak belőle. Eleve terroristaöltözetként népszerűsítik.
S akkor csodálkozzunk, hogy ha szemedbe húzod, eleve gyanússá válsz?…
Napszeműveged elrejti tekintetedet, így hamarább kitalálod szándékomat, mint gondolnám. És ki tudja, mit szorongatsz a kapucnid alatt?
Vajon meglepődnék, ha lerántanám maszkodat?
Sebestyén Péter