Blog

  • Polgármesteri jókívánságok Lőrincz Györgynek

    Polgármesteri jókívánságok Lőrincz Györgynek

    Polgármesteri jókívánságok Lőrincz Györgynek

    Október 21-én, péntek délben – néhány tisztelő és barát jelenlétében – Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere emléklapot és szerény, ám jelképes ajándékot – könyvet és bort – adott át Lőrincz György írónak, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökének, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban töltötte be 70.életévét.

    Gálfi polgármester – keresetlen és őszinte szavakkal – elmondta, hogy ez a pillanat arra is szolgál, hogy sok erőt és jó egészséget kívánjon az írónak a további munkához.

    Lőrincz György számára nem ismeretlen a székelyudvarhelyi Városháza, hiszen húsz éven át maga is itt dolgozott művelődésszervezőként, de a megtisztelő figyelmesség – amelyről mit sem sejtett – kellemes meglepte.

    A kápolnásfalusi születésű író majdnem teljes munkássága Udvarhelyszék letűnőben lévő falusi kisvilágához kapcsolható, az a népismeret és rokonszenv jellemzi, amely jeles elődei közül Szabó Dezső, Németh László, Illyés Gyula és Beke György lelkületét is vezérelte. Novelláiban, elbeszéléseiben és szociográfiai riportjaiban pátosz nélkül ugyan, de annál nagyobb szeretettel vizsgálja a régebbi és a közelebbi idők, a félmúlt és a mai pillanat történéseit. Jelen pillanatban egy olyan nagyregényen dolgozik, amely kivándorlás és a szülőföldön való maradás problemakörét elemzi a nagypróza kifinomult művészi eszközeivel.

    Gálfi Árpád és Lőrincz György


    Lőrincz György munkásságáról ITT írtunk korábban.
    A Székelyföld csíkszeredai szerkesztőségében tartott ünnepségről szóló tudósításunk ITT olvasható.

    A felvételeket a szerző készítette.

    Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Átadták a Székelyföld-díjakat

    Átadták a Székelyföld-díjakat

    Átadták a Székelyföld-díjakat

    A Csíkszeredában megjelenő folyóirat szerkesztőségében, a Hargita Megyei Tanács, a Hargita Kiadóhivatal, valamint Homoródalmás község önkormányzata támogatásával átadták az idei Székelyföld díjakat. Idén Garda Dezső történész, Király Zoltán költő, Oravacz Imre író és költő, valamint Vajda Anna Noémi részesült elismerésben.

    Garda Dezső gyergyói történészt a lapban megjelent tanulmányaiért, Király Zoltán kolozsvári költőt pedig „a gyökereket kereső” költészetéért díjazták. Oravecz Imre Magyarországon élő Kossuth-díjas író és költő a Székely Bicskarend tagjai közé soroltatott.

    A Szabó Gyula-emlékdíjat a falu jeles szülötte, Szabó Gyula (1928-2001) alapították Homoródalmás polgármesteri hivatalával és a Romániai Írók Szövetsége Marosvásárhelyi Egyesületével közösen, amelyet kötettel még nem rendelkező, ám ígéretes tehetségnek ítélnek oda évi rendszerességgel. Ezt a kitüntetést idén Vajda Anna Noémi sepsiszentgyörgyi költőnek ítélték oda.

    A címkép a Szekelyfold.ma portálról való.

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Székelyföld települései

    Székelyföld települései

    Székelyföld települései

    Az általunk készített településlista tartalmazza minden helység nevét, amely egykor a történelmi székekhez, illetve a vármegyékhez tartozott. Előfordulhat, hogy a különböző forrásmunkák alapján készült összeállításból kimaradt néhány helység, de igyekszünk minden egyes adatnak utánajárni, s amennyiben – a községekre való feloszásnál – találunk újabb neveket, akkor minden bizonnyal pótoljuk, hiszen vizsgálódásunk tárgya maga a Székelyföld egésze, amelyből nem „titkolhatunk” el semmit.

    A továbbiakban kiegészítjük majd „tiszteletbeli székely falvak” nevével, illetve azon településekkel is, amelyek ugyan a történelmi Székelyföldön kívül helyezkednek el, de valamilyen okból mégiscsak oda sorolhatók.

    Pillanatnyilag 562 név szerepel a listán. Több település ma már összeolvadt szomszédos falvakkal, illetőleg városokkal, de létezik pár újabb alapítású telep is, amelyek úgyszintén felsorolandók.

    Hamarosan olyan összeállítást is készítünk, amelyek a mai közigazgatási rendszer szerinti bontásban tárgyalja majd községeinket és városainkat. Abban a reményben végezzük ezt a munkát, hogy egy jól tekinthető rendszert hozzunk létre, amely sokban segíti majd a honlap áttekinthetőségét és megkönnyíti a települések és tematikák közti keresést.


    Aranyosszék
     
    Alsószentmihály, Aranyosmohács , Aranyospolyán, Aranyosrákos, Bágyon, Bogátpuszta, Csákó, Csegez, Dombró, Felvinc, Harasztos, Inakfalva, Kercsed, Kövend, Marosörményes, Marosveresmart, Mészkő, Sinfalva, Szentmihály ,Székelyföldvár, Székelyhidas, Székelykocsárd, Torockó, Torockószentgyörgy, Várfalva (25)
     
    Csíkszék

    Ajnád, Almásmező, Antalokpataka, Ármándombja, Balánbánya, Barackospatak, Bálványospataka, Bernádtelep, Bélbor, Borospataka, Borszék, Borzont, Bucsin, Bükkhavaspataka, Bükklok, Cengellér, Csaracsó, Csatószeg, Csiba, Csíkbánkfalva, Csíkborzsova, Csíkcsekefalva, Csíkcsicsó, Csíkcsomortán, Csíkdánfalva, Csíkdelne, Csíkjenőfalva, Csíkkozmás, Csíkmadaras, Csikménaság, Csíkmindszent, Csíkrákos, Csíksomlyó, Csíkszentdomokos, Csíkszentgyörgy, Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentlélek, Csíkszentmárton, Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós, Csíkszentsimon, Csíkszenttamás, Csíkszereda, Csíkszépvíz, Csíktaploca, Csíkverebes, Csíkzsögöd, Csobányos, Csobotfalva, Csütörtökfalva, Damuk, Ditró, Dudád, Egerszék, Eszenyő, Farkaspalló, Felsőbükk, Fitód, Fundoja, Fülpe , Galócás, Galócáspatak, Görbepataka, Göröcsfalva, Güdüctelep, Gyepece, Gyegyóalfalu, Gyergyóbékás, Gyergyócsomafalva, Gyergyódodos, Gyergyóholló, Gyergyóremete, Gyergyószentmiklós, Gyergyótölgyes, Gyergyóvárhegy, Gyergyóújfalu, Gyergyózsedánpatak, Gyilkostó, Gyimes, Gyimeskükk, Gyimesközéplok, Gyürke, Hargitafürdő, Hágótő, Háromkút, Hidegség, Hollósarka, Hosszúrez, Hosszúaszó, Kalnács, Karcfalva, Kápolnapataka, Kárpitus, Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér Kászonjakabfalva Kászonújfalu, Kerekfenyő, Kilyénfalva, Kisbükk, Komjádpataka, Kostelek, Kotormány, Kovácspéter, Lázárfalva, Libán, Lóvész, Madéfalva, Magyarcsügés, Marosfő, Martonfalva, Martonka, Ménaságújfalu, Nucén, Nyíresalja, Iványos, Orotva, Péntekfalva, Ploptyis, Pottyond, Preluka, Rakottyás, Rakottyástelep, Récefalva, Runk, Salamás, Sántatelek, Sötétpataka, Szárhegy, Szenéte, Tarhavaspataka, Tekerőpatak, Tikos, Tolésén, Tusnád, Tusnádfürdő, Vacsárcsi, Vasláb, Várdotfalva, Várpatak, Visszafolyó, Ufrapataka, Újtusnád, Úzvölgye, Zápodéa, Zsögödfürdő (143)

     
    Háromszék
     
    Aldoboly, Alsócsernáton, Altorja, Angyalos, Árkos, Barót, Bereck, Bélafalva, Bibarcfalva, Bikfalva, Bita, Bodos, Bodzaforduló, Bölön, Bölönpatak, Csomakörös, Csomortán, Dálnok, Dobolló, Dobollópatak, Egerpatak, Eresztevény, Esztelnek, Étfalva, Felsőcsernáton, Feltorja, Fotos, Futásfalva, Gelence, Gidófalva, Haraly, Hilib, Ikafalva, Illyefalva, Kálnok, Kézdialbis, Kézdialmás, Kézdikővár, Kézdimartonos, Kézdioroszfalu, Kézdisárfalva, Kézdiszászfalu, Kézdiszentlélek, Kézdiszentkereszt, Kézdivásárhely, Kilyén, Kisbacon, Kisborosnyó, Kiskászon, Komolló, Kommandó, Kovászna, Kökös, Kökösbácstelek, Löpec, Középajta, Kurtapatak, Laborfalva, Lemhény, Lisznyó, Magyarhermány, Maksa, Málnás, Miklósvár, Nagyajta, Nagybacon, Nagyborosnyó, Nagypatak, Nyújtód, Ojtoz, Oltszem, Ozsdola, Papolc, Páva, Réty, Szentkatolna, Sepsibesenyő, Sepsibodok, Sepsibükszád, Sepsiköröspatak, Sepsimagyarós, Sepsimartonos, Sepsiszentgyörgy, Sepsiszentiván, Sepsiszentkirály, Sósmező, Szacsva, Szaramás, Szárazajta, Székelypetőfalva, Székelytamásfalva, Szitabodza , Szotyor, Szöcse, Torja, Uzon, Uzonkafürdő, Zabola, Zabratópatak, Zalán, Zalánpatak, Zágon, Zágonbárkány, Zoltán (106)
     
    Marosszék
     
    Ákosfalva, Atosfalva, Backamadaras, Bazéd, Bede, Berekeresztúr, Bordos, Búzaháza, Csiba, Csíkfalfva, Cserefalva, Csejd, Csittszentiván, Csókfalva, Csöb, Demeterfalva, Deményháza, Dragulyatelep, Egerszeg, Ehed, Erdőcsinád, Erdőszentgyörgy, Édeságtelep, Fekete, Feketelak, Feketepuszta, Fintaháza, Folyfalva, Galambod, Geges, Göcs, Gyulakuta, Hagymásbodon, Harasztkerék, Harcó, Havad, Havadtő, Hármasfalu, Hidegvölgy, Hídvég, Ikland, Ilyésmező, Istentó, Iszló, Jedd, Jobbágyfalva, Jobbágytelke, Káposztásszentmiklós, Kebele, Kebeleszentivány, Kelementelke, Kendő, Kibéd, Kisadorján, Kisgörgény, Kislekence, Kisszentlőrinc, Kopac, Koronka, Lukafalva, Lukailencfalva, Lőrincfalva, Makfalva, Malomfalva, Marosagárd, Marosbárdos, Marosesd, Maroskeresztúr, Maroskisfalud, Marosszentanna, Marosszentgyörgy, Marosszentkirály, Marosvásárhely, Mája, Márkod, Meggyesfalva, Mezőbánd, Mezőbergenye, Mezőcsávás, Mezőfele, Mezőkölpény, Mezőmadaras, Mezőménes, Mezőpanit, Mezősámsond, Mezőszabad, Mezőuraly, Mikháza, Nagyadorján, Nagyernye, Nagyvölgy, Náznánfalva, Nyárádandrásfalva, Nyárádbálintfalva, Nyárádgálfalva, Nyárádkarácson, Nyárádköszvényes, Nyárádmagyarós, Nyárádremete, Nyárádselye, Nyárádszentanna, Nyárászentbenedek, Nyárádszentimre, Nyárászentlászló, Nyárádszentmárton, Nyárádszentsimon, Nyárádszereda, Nyárádtő, Nyomát , Rava, Remeteszeg, Rigmány, Seprőd, Somosd, Sóvárad, Süketfalva, Szabéd, Szakadát, Száltelek, Szentháromság, Székelyabod, Székelybere, Székelybós, Székelybő, Székelycsóka, Székelyhodos, Székelykakasd, Székelykál, Székelykövesd, Székelymoson, Székelysárd, Székelysóspatak, Székelyszentistván, Székelytompa, Székelyuraly, Székelyvaja, Székes, Szentgerice, Szénáságy, Szolokma, Szováta, Szövérd, Torboszló, Tófalva, Udvarfalva, Vadad, Vadasd, Vajdaszentivány, Várhegy, Vármező, Vece (152)
     
    Udvarhelyszék
     
    Abásfalva, Agyagfalva, Alsóboldogfalva, Alsósófalva, Atyha, Ábránfalva, Árvátfalva, Bágy, Betfalva, Békástelep, Béta, Bikafalva, Bogárfalva, Bögöz, Bözöd, Bözödújfalu, Bucsin, Csehétfalva, Csekefalva, Desághátja, Décsfalva, Ége, Énlaka, Erdőfüle, Etéd, Farcád, Farkaslaka, Felsőboldogfalva, Felsősófalva, Fenyéd, Fenyőkút, Fiatfalva, Firtosiláz, Firtosmartonos, Firtosváralja, Gagy, Gyepes, Hidegkút, Hodgya, Homoródalmás, Homoróddaróc, Homoródfürdő, Homoródjánosfalva, Homoródkeményfalva, Homoródremete, Homoródszentlászló, Homoródszentmárton, Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Ivómezeje, Jásfalva, Kadicsfalva, Kányád, Kápolnásfalu, Kecsetkisfalud, Kénos, Kadács, Kisgalambfalva, Kismedesér, Kissolymos, Kirulyfürdő, Korond, Kőrispatak, Küküllőkeményfalva, Küküllőmező, Küsmöd, Lóc, Lókod, Lövéte, Magyarandrásfalva, Magyarhidegkút, Magyarzsákod, Máréfalva, Mátisfalva, Medesér, Miklósfalva, Nagygalambfalva, Nagysolymos, Nyikómalomfalva, Ocfalva, Oklánd, Olasztelek, Oroszhegy, Parajd, Patakfalva, Pálpataka, Petek, Recsenyéd, Rugonfalva, Sándortelke, Siménfalva, Sikaszómezeje, Siklód, Solymosiláz, Sükő, Szederjes, Szejkefürdő, Szencsed, Szentábrahám, Szentdemeter, Szentkeresztbánya, Székelyandrásfalva, Székelybetlenfalva, Székelydálya, Székelyderzs, Székelydobó, Székelyfancsal, Székelyhidegkút, Székelykeresztúr, Székelymagyarós, Székelymuzsna, Székelylengyelfalva, Székelypálfalva, Székelyszállás, Székelyszentezsébet, Székelyszentmihály, Székelyszentkirály, Székelyszenttamás, Székelyudvarhely, Székelyvarság, Székelyzsombor, Székelyvécke, Szentegyházasfalu, Székelyszentlélek, Szombatfalva, Tarcsafalva, Telekfalva, Tibód, Újszékely, Üknyéd, Ülke, Városfalva, Vargyas, Vágás, Újlak, Zetelaka, Zeteváralja (136).

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Határtalanul ünnepelnek a magyar középiskolások

    Határtalanul ünnepelnek a magyar középiskolások

    Határtalanul ünnepelnek a magyar középiskolások

    A Rákóczi Szövetség diákutaztatási programjának köszönhetően 128 középiskola több mint 6500 diákja ünnepelheti az 1956-os forradalom évfordulóját különböző Kárpát-medencei helyszíneken. A szövetség ötödik alkalommal hirdette meg 2016 őszén, Kárpát-medencei középiskolák számára az október 23-i diákutaztatási programot. 

     
    A program célja, hogy a Kárpát-medence magyar középiskolásai ellátogassanak legalább egy határ átlépésével egy másik magyar középiskolához, és ott emlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire.

    Kiemelt cél az is, hogy a látogatás során minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a magyar diákok, tanárok, illetve iskolák között. 

     
    A programot pályázati formában hirdette meg a Rákóczi Szövetség, arra bármely Kárpát-medencei középiskola jelentkezhetett. 
     
    Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, ehhez a szervezet utazási támogatást biztosít a sikerrel pályázóknak.

    Forrás: MTI

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Átadták a Vasszékely-díjakat

    Átadták a Vasszékely-díjakat

    Átadták a Vasszékely-díjakat

    Székelyudvarhelyen október 22-én este emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról.

    Fáklyás felvonulással kezdődött a rendezvény, majd a ferencrendiek templománál levő emlékműn él rótta le kegyeletét az ünneplők tömeg, ezt követően pedig a Stúdió moziban folytatódott a program, ahol átadták az idén alapított Vasszékely-díjakat. 

    A barátok templománál Sándor Balázs 56-os elítélt beszélt, elhangzott Faludi György verse, majd városi vezetők és civilek koszorúzták meg a politikai foglyok és meghurcoltak emlékművét.

    A Stúdió moziban lezajlott ünnepség Sorbán Enikő énekével kezdődött, majd rövid méltatás hangzott el, külön kiemelték, hogy jelen vannak a helyi ’56-osok közül többen is – Páll László, Sándor Balázs, Kovács Gyula, lélekben Török Mihály,aki betegség miatt nem tudott részt venni jelen lenni -, majd Gálfi Árpád polgármester ünnepi gondolatai következtek. Az 1956-os székelyudvarhelyi elítéltek emléklapot kaptak a magyar államtól és a Nemzetstratégiai Kutatóintézettől (NSKI). Beszédet mondott Csige Sándor főkonzul és Szász Jenő, az NSKI elnöke is. Ezek után következett az idén alapított Vasszékely-díj átadása.

    Gálfi Árpád polgármester és Orbán Árpád alpolgármester koszorúz 
    (Barcsa István felvétele)

    A díjat évente öt 25–45 év közötti személyiség kaphatja meg, akinek állandó lakhelye Székelyudvarhelyen van. A kitüntetésben részesülők nevét az átadás előtt nem teszik közzé, csak átadáskor fedik fel kilétüket. Olyan embereket választanak ki, akik valamilyen területen példát mutatnak a közösségnek: hozzájárulnak a város fejlődéséhez akár gazdasági, kulturális, művészeti, publicisztikai, pedagógiai, építészeti, technikai, tudományos, természetvédelmi területen, vagy a sportban, esetleg emberségben, jótékonykodásban. Ugyanakkor olyan ember is megkaphatja, aki sokat tesz a város gazdasági, kulturális életének fellendítéséért, jó hírnevének öregbítéséért itthon vagy külföldön. A díjjal pénzjutalom nem jár. Az emlékplakettet Gálát Lajos Vas-székely elnevezésű öntöttvas munkája ihlette, annak alapján készült, ezért a 82-es Vas-székely felirat, illetve az 1917-es jelzés is olvasható rajta.
     
     
    Archív felvétel

    Fazakas Szabolcs, a Székely Legendárium megálmodója
    Az ismert filmrendező és operatőr, a Legendárium című projek megálmodója, amely nem csak egy üzleti vállalkozás, hanem gyermekek tízezreinek szerez örömet legendáival, rajzfilmjeivel és társasjátékaival. A nyomdától, a kézműves elemeken át, a rajzfilmig mindenk hazai; így próbálnak jó példát mutatni a helyi vállalkozóknak, valamint erősíteni a helyi közösségeket.  A székely öntudat megőrzésében és Székelyföld szellemi kincseinek terjesztésében Szabolcs egy példakép.

    György István asztaliteniszező, edző

    A székelyudvarhelyi asztalitenisz és a város egyik legeredményesebb sportolója. Az ISK-Fejér Sportklub Székelyudvarhely edzője, valamint a felnőtt csapat játékosa. Két évtizede a csapat oszlopos tagja, edzője. Játékosként a csapat húzóembere, aki mindig példát tud mutatni csapattársainak. Szívén viseli az asztalitenisz jövőjét, a székely anyaváros neki is köszönheti, hogy ott vagyunk az országos élvonalban. István most bajnokcsapatot szeretne. Legyen igaza!

     
    Kováts Árpád és Szidónia

    Európa egyetlen működő napfényműtermének örökösei és továbbéltetői. A család negyedik generációjának képviselőjeként ifj. Kováts Árpád és felesége Szidónia a műhely népszerűsítése mellett rendszeresen oktatja a fényképészet alapismereteire a fiatalokat. A felbecsülhetetlen értékű családi fotóarchívum  felbecsülhetetlen kincs a város számára is. Régi sosem látott archív fényképekről köszönt vissza újra a székely múlt, itthon és határon túli kiállításokon Árpádnak és Szidóniának köszönhetően.

    A Kováts-család (Barcsa István felvétele) 


    Dr. Berecz Andrea, a székelyudvarhelyi kórház gasztroenterológus szakorvosa

    Berecz Andrea doktornő lelkiismeretes specialista, akire méltán büszke szűkebb pátriája, hiszen ő egy olyan székelyudvarhelyi születésű gasztroenterológus, aki tényleg odafigyel a betegeire, nemcsak a tünetekre, hanem az emberre is, a probléma gyökerét keresve. Rengeteg endoszkópiás, kolonoszkópiás vizsgálatot, beavatkozást végez, ami fizikailag is megterhelő, komoly teljesítmény. Tudását, szakértelmét Kolozsvárott, Marosvásárhelyen is örömmel fogadnák, de ő hűséges maradt szülővárosához.

     
    Orbán Katalin Zsuzsanna, az Orbán Alapítvány megalapítója (post mortem)
    Székelyudvarhelyen Zsuzsa az első között ébredt rá arra, hogy a sérült, beteg gyerekek társadalmi esélyei korlátozottak, s az ő életük mindennapi segítésére hozta létre az Orbán Alapítványt. A civil szervezet számos hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerek életében hozott változást. Orbán Zsuzsát mindenki úgy ismerte a városban és környékén, mint aki kerekesszékesként igazi angyalként szállt le a segítségre szoruló, beteg gyerekek közé, s aki utolsó percig küzdött álmai valóra váltásáért.

    A címkép Simó Márton felvétele.

    Balázs Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Az EU mélypontja?

    Az EU mélypontja?

    Az EU mélypontja?

    Viszonylagos, hogy melyik állapot jelenti majd ama legmélyebb pontot. Az Európai Unió – a hangzatos ígéretek ellenére – nem képes azzá válni, aminek álmodta magát. Nem biztonságos államszövetség, eléggé arctalan, és képtelen a megújulásra. Az EU még csak nem is nagyhatalom, bár annak álmodja és képzeli magát. Üzleti szempontból azonban mindenképp talpon szeretne maradni. És prostituálja is magát rendesen, csak menjen a bolt.  

    Az unió mélypontjának nevezte az Európai Unió és Kanada között tervezett szabadkereskedelmi megállapodás (CETA) körül kialakult helyzetet Christian Kern osztrák kancellár a Kronen Zeitung című lap vasárnapi számában megjelent interjújában – írja az MTI.

    Kern kijelentése szerint „nem mehet így tovább”, a kialakult helyzet azt mutatja, hogy azonnali uniós reformokra van szükség. Egyúttal nem vetette el annak lehetőségét, hogy a kitűzött időpontban, október 27-ig megszületik majd az egyezség.

    A kancellár hangsúlyozta, hogy a CETA egyezményről szóló tárgyalások során Ausztria sok változtatást ért el.

    Egyúttal reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodás (TTIP) ügyében időben lesz szó arról, hogy mit kell tartalmaznia az egyezménynek. Úgy vélte, amennyiben ez nem történik meg, felelősséggel vállalni kell, hogy a tárgyalások meghiúsultak.

    A környezetvédők és a civil szervezetek tiltakozása ellenére az osztrák kormány kedden formálisan is szabad utat adott a CETA aláírásának – közölte a gazdasági miniszter szóvivője. Ausztria a befektetési feltételek pontosítására és átláthatóságára törekszik, valamint a többnyelvű befektetési bíróság létrehozását szorgalmazza.

       
    Az osztrákok 71 százaléka ellenzi az egyezmény létrejöttét, 74 százalék szerint pedig a lakosság nem kap elegendő információt az esetleges megállapodás körülményeiről – derült ki egy friss felmérésből.

    Címképünkön Christian Kern osztrák kancellár fotóját a BBC készítette.


    Forrás: MTI

    Élő Székelyföld Munkacsoport

  • Sóvidék népviseletben

    Sóvidék népviseletben

    Sóvidék népviseletben

    Immár három alkalommal szerveztek népviseleti bemutatót Udvarhelyszéken.

    A Homoród-mente népviseletben nevű nagyszabású találkozót 2014-ben Lövétén, 2015-ben Oklándon, 2016-ban pedig Kápolnásfaluban tartották.

    A következő évben a soron következő találkozó házigazdája Homoródszentmárton lesz.

    Túllépve a Homoródok vidékén, az a terv, hogy 2017-ben a Sóvidékre is átvigyük ezt a kezdeményezést.

    Az Élő Székelyföld Munkacsoport abban a reményben vállalta a szervezést, hogy az ottani emberek is örömmel csatlakoznak ehhez az önismereti és önbecsülési mozgalomhoz.

    Mintegy huszonöt települést szólítottak meg a Kis- és a Nagy-Homoród völgyében: Kápolnásfalu, Szentegyháza, Lövéte, Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Oklánd, Homoródújfalu, Székelyzsombor, Homoródremete, Gyepes, Homoródkarácsonyfalva, Abásfalva, Kénos, Lókod, Bágy, Homoródszentmárton, Recsenyéd, Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Városfalva, Jánosfalva, Homoróddaróc, Petek, Székelydálya és Ége.

    Ha az első alkalommal nem is sikerült minden települést székelyruhába „öltöztetni” a meghívottak közül, a kültúraszervezők megfigyelőkként, civilben az első, a lövétei találkozón is ott voltak. A második és a harmadik rendezvény már egyértelműen kinőtte magát, hiszen minden közösség elküldte képviselőit.

    Csoportkép a 2016-os találkozón Kápolnásfaluban (Szabó Károly felvétele)


    Mivel – akárcsak a Homoród-mente – a Sóvidék kisrégió is közigazgatásilag két megyében és több községben helyezkedik el, amelyek a maguk egészében nem minden esetben fedik a kijelölt területet, az Élő Székelyföld Munkacsoport is kénytelen úgy megszólítani az érintetteket, hogy kilép a jelenlegi közigazgatási határok mögül.
     
    Homoródújfalusi asszonyok, Ilkei Árpád tiszteletes társaságában
     
    A Sóvidék népviseletben nevet viselő találkozóra nagy tisztelettel és sok szeretettel várjuk Szolokma, Sóvárad, Szakadát, Ilyésmező, Kibéd, Szováta, Parajd, Alsósófalva, Felsősófalva, Siklód, Békástanya, Atyha, Korond, Pálpataka, Fenyőkút és Szencsed képviselőit, székelyruhába öltözött férfiait, asszonyait, gyermekeit, fiataljait, illetve – arra való tekintettel, hogy a községhatárok metszik a tájegység határait – Erdőszentgyörgy, Hármasfalu, Makfalva, Etéd, Farkaslaka és Oroszhegy községközpont kisebb lélekszámú, de minden korosztályt magába foglaló küldötteit megfigyelőkként látnánk vendégül, hiszen ezáltal az ötlet továbbvihető a Hegyalja, a Kis-Külüllő-, a Gagy- és a Nyikó-mente településeire is. A kettős kötődésű küsmödieket pedig – mint két tájegység közé beékelődött falut – tiszteletbeli meghívottként látnánk szívesen.
     
    Szentegyháziak és Haáz Sándor karnagy (Szabó Károly felvétele)
    „A zöld ág reménysége”

    A Sóvidék népviseletben nevet viselő kulturális program nem véletlenül kapja most ezt a mottót.

    Szeptember 17-én, amikor Kápolnásfaluban tartották a harmadik Homoród-menti találkozót, azt terveztük, hogy az ötletet meghonosítjuk másutt is, beszélgettünk különböző ötletekről. A Sóvidékről volt szó, és történetesen Atyháról, amelynek temploma a közelmúltban esett át főjívításon, az idén készült el melléje az új fogadalmi kápolna. Kiváló helyszínnek mutatkozott ez a kétszáz lelkes falu egy ilyen találkozóra és ünnepre. Csakhogy éppen azon a hétvégén – szeptember 18-ról 19-re virradólag – leégett az egyházközség gyönyörű temploma. Olyan méretű anyagi kár keletkezett, amelynek orvoslására két-három évre lesz szükség, még akkor is, ha az anyagi forrásokat nemcsak a helyiek, hanem Kárpát-medence szerte, összmagyar megmozdulással gyűjtjük össze.

    Amikor szóba álltunk a helyi plébánossal, Adorján Imre tisztelendő úrral, Máthé Árpág gondnokkal és a felelősen gondolkodó atyhai hívekkel, az volt az egyértelmű válaszuk, hogy a templomot hamarosan újrafödik, s nem ideiglenes szerkezettel, hanem állandó tetővel.

    Ily módon – határoztuk el – a népviseleti találkozót a „zöldághoz” kötjük: amikor sikerül újrafödni a szentélyt és a hajót, amikor rákerül ismét a kereszt, akkor tartjuk meg a rendezvényünket. Ezért viseli „A zöld ág reménysége” alcímet.
     

    Élen vonulnak a lövéteiek – lövétei zenekarral (Szabó Károly felvétele)
    A találkozó szerkezete hagyományt követ

    Akárcsak a két Homoród-mentén lezajlott eseményeken, Atyhában is egy szombati napon találkoznak majd a népviseletbe öltözött környékbeliek.

    Amennyiben még zordabb lesz abban a pillanatban az időjárás – január-március -, akkor téli, ha időközben kitavaszodik – április-június -, akkor nyári ruházatban kérjük a megjelenést.

    Délelőtt 10.00 és 11.00 óra között lesz a gyülekezés a falu régi központjában – a vegyesbolt előtt -, ahonnan 11.00 órára vonulnak fel a csoportok az ökuménikus szentmisére. 12.30 és 13.00 között tart a parádé – amelyben a székelyruhás csoportok zeneszóval haladnak végig az utcákon -, majd 13.15-től kezdődik az ünnepi műsor a művelődési házban. Kezdésként a Sóvidékhez illeszkedő néprajzi, viselettörténeti előadások hangzanak el. A tervek szerint helyi anyagból fotókiállítás is készül, amely az atyhai családoktól begyűjtött, népviseletbe öltözött embereket fog majd ábrázolni. 14.00 órától kezdődik a bemutatkozás. Minden csoport 8-10 perces lehetőséget kap (a helyi ruházat ismertetése, esetleg egy-két népdal helyi variációjának előadása). 18.00 órától estebéd, majd 20.00 órától – alkalomhoz illő – kultúrműsor zárja az egész napos programsorozatot. 
     

    Pünkösdi királynézás Siklódon (Balázs Dávid felvétele)
    A „Zöld ág reménysége” – Sóviék népviseletben találkozót abban a hitben szervezzük a vidék legmagasabban fekvő és talán legkisebb falujában, mert ott most nagy szükség van az összefogásra és a közös munkára.

    Bízunk abban, hogy székelyek és a világ bármely pontján élő magyar emberek figyelme nem lankad, az adakozókedv is megmarad, és hamarosan új templom fog magasodni a romokon.
     


    Alsósófalvi legények – 1940-es évek eleje (Fotó: www.alsosofalva.eu)
     
    A vidék pedig gazdagodik egy újabb rendezvénnyel, amely vándorprogramként, évről-évre színesedve és tartalmakkal gyarapodva segít majd minket abban, hogy székely mivoltunkat a maga pompájában és méltóságában éljük meg, azokat a ruhadarabokat őrizgetve és viselve, amelyek mintakincse generációkról generációkra haladva maradt ránk, hogy majd mi is – akárcsak az ízes beszédet, a népdalokat, az imádságokat, a hitet és a jövőbe vetett reménységet – továbbadhassuk az utánunk következőknek.
     
    A címkép Szabó Károly felvétele.

    Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
     

  • „Kistájak muzsikájának egyéni hangja”

    „Kistájak muzsikájának egyéni hangja”

     „Kistájak muzsikájának egyéni hangja”

    Pávai István folklorista legújabb kiadványa  több évtizedes, következetes kutatómunka eredményeit összegezve, magyar és angol nyelven mutatja be Székelyföld egyik legkisebb tája, a Sóvidék népzenéjét, zenés-táncos szokásait. A DVD-ROM gazdag hangzó- és dokumentumanyagát kiegészítő nyomtatott szövegben színes történeti források, interjú-részletek és visszaemlékezések hozzák elérhető közelségbe azt a világot, mely a folklorista tárgyilagos szemléletében sem más már, mint „a 20. század első felében virágkorát élt sóvidéki zene emléke”.

    Ez a lírai megfogalmazás nem idegen a kiadvány koncepciójától, mi több, a szerző kezdő vallomásával is találkozik. A bevezető fejezetben Pávai István az életét, hivatását meghatározó sóvidéki kapcsolataival indít, s a kötet szövegének szakmai textusain belül is több ízben felerősödik a személyes emlékek, vagy a saját megfigyelések szerepe. A szerző munkáit méltatók gyakran emelik ki a folklorista élet- és élményszerű írásait, emberközeli tudósi habitusát, s ez A Sóvidék népzenéje esetében még inkább érvényre jut. És úgy érvényesül, hogy közben a hiteles, szakmailag megalapozott képet nem torzítja – pedig a szeretett tájakról, témákról, a tágabb szülőföldről, a gyermekkori élmények színteréről a tudósnak (is) nehéz elfogulatlanul fogalmazni. A személyes tér csak gazdagítja a szerző jelen kötetét, mely, akárcsak Pávai István eddigi publikációi, kiadványai, internetes és hordozóanyagon elérhető adatbázisai,  a kritikai szemlélet és az átlátható struktúrák jegyében készült.

    A Sóvidék népzenéje a szerző szándéka szerint nem monografikus kiadvány, sem pusztán egy DVD-melléklettel illusztrált könyv. Bemutatását a nyomtatott kötettel kezdjük, melyben a fejezetek szövegét – a rövid kutatástörténettől az éneklés-rigmus-mondóka triászán át a hangszeres muzsika és tánc alkalmai, a hangszeregyüttesek, a tánckészlet és a naptári év szokásaihoz kötődő zenék leírása tartozik ide – fényképek, impozáns jegyzet-apparátus, szakszerű bibliográfia és kétnyelvű (magyar-román) helységnévmutató követi.

    A terület folklór-emlékeit kutatók és eredményeik vázlatos összegzését követően hiánypótló, a Székelyföldre vonatkozó népzenei szempontú tájbeosztást közöl Pávai, melyben – mintegy a további gyűjtő- és feldolgozó munka irányát is megadva – jelzi a „fehér foltokat” például a Békás vidéke, Felső- és Alsó Háromszék, Marostere/Marosmező, vagy Szováta esetében. A sóvidéki rész ismertetésének felvezetésében egy tömbben, majd később több helyütt is megjelenik a dallamok történeti, a műzenéből való beszivárgásának kérdése, az új stílusú népdalok, műdalok átkerülése a lakodalmi repertoárba a 20. század elején, ezzel is tágítva a terület dallamkincsére vonatkozó adatok szemléletét.

    A szerző aprólékos, a legkisebb egységekben is tartalmat, összefüggést felfedező irányelvei a sóvidéki népi- és tánczene elemeinek bemutatásakor is érvényesülnek, helyet kap így a rigmus, a mondóka, a dúdolás, a „sziszire táncolás” (a táncdallamok füttyszóval való megszólaltatása), vagy akár a falusi dobosok szerepköre és a pásztorok kürtjeleinek említése.

    A hangszeres zene és tánc alkalmai, majd a hangszeregyüttesek bemutatása Pávai István már korábban megfogalmazott, komplex folklór-kutatói szemléletének megfelelően a népi tánczene funkcionális, tartalmi és formai oldalait egymással összefüggésben feltáró rendszerben történik.  Sóvidéken hegedű-cimbalom-bőgő összetételű zenekarok muzsikáltak – ez volt különben a hagyományos népi zenekari forma a Székelyföldön. Az együttesek ismertetése révén Pávai új adatokkal szolgál a muzsikus-dinasztiák, a múlt század népi zenész-egyéniségeit, vagy egyes hangszerek (például a cimbalom meghonosodását) illetően. Az alkalmi együttesek, a hagyományos zenekar bővített változatai, majd ezek megszűnései, a városi cigányzenekarok és a polgári hatások is megjelennek a szövegkorpuszban.

    Paradica Mihály „Nyicu” és zenekara – Felsősófalva (Pávai István gyűjtése)

    Pávai igényessége, mellyel a cigányzenekarok, a félhivatásos muzsikusok tevékenységét, a 19. század végi – 20. század eleji sóvidéki fürdőélet zenei repertoárját, vagy a hangszert oktató értelmiségiek kezdeményezéseit is figyelemmel kíséri, szélesebb horizontot tár a kistáj (nép)zenei emlékeit keresők elé. A sóvidéki tánckészlet ismertetésében is ugyanez a kiterjesztett, történeti szemlélet érvényesül. Pávai István tánctörténeti hivatkozások és analógiák figyelembevételével tisztázza a terminológia kérdéseit, így például a féloláhos vagy a csűrdöngölő esetében, nyitva hagyja azonban a csűrdöngölő-revival dilemmáját. Az erdélyi tánczene elismert kutatója, a hazai táncház-mozgalom aktív szereplője ebben a kötetében is kiemelt fontosságot tulajdonít a táncnak és tánczenének, nézete szerint ugyanis ez a „túlélőbb műfaj” nagy szerepet játszik a térség identitásában. 

     
    A kutató meglátásában a kiemelten tánckedvelő kistáj törzsrepertoárját – verbunk, lassú csárdás, közép csárdás, féloláhos, szöktetős, marosszéki – meghatározásukkal, történetükkel együtt sorakoztatja elénk Pávai István. A már jórészt feledésbe merült, beszélő táncneveket és leírásaikat is közli a szerző, ilyen a „jártatós, eregélő”, a szarkatánc, vagy serege/seregélytánc.
     
    A DVD-ROM mellékleten a kötet teljes szövegén felül a Sóvidékhez kapcsolódó 3460 folklóradat, 2500 hangfelvétel (fonográftól a digitális technikáig), 1450 kottás és szöveges népdallejegyzés, 124 videoklip (némafilmtől a digitális technikáig), 195 fotó, 334 archív dokumentumoldal található egy sokszempontú, polihierarchikus, multimédiás adatbázisban, melyben kétnyelvű menürendszer segíti a keresést. A nagy volumenű munka elkészítésében Pávai István útmutatásait követve több tucat szakember (folklorista, tánc-kutató, zenetörténész és impozáns informatikus gárda) működött közre. 

    A Példatárban alkalomhoz nem kötött szövegműfajok, a naptári év szokásai, a munkaalkalmak, az emberélet fordulói, táncok és zenei műfajok szerint is lehet keresni 2996, a dallamváltozatokat is jegyző példa között. A Dallamcsoportok címkében való eligazodást segíti a magyar népzenekutatásban használt terminológia ismertetése, mely rövid leírásokkal is értelmezi a kategóriákat. A zenei szempontú keresési feltételek alapján a nem strófikus dallamoktól az új stílusú és formájú nép- és műdalokig lehet a példák közt kutakodni. A Keresés menüpontban a sóvidéki népi zene dallamtárában jelzet/forrás/publikáció, szöveg, megnevezés, adatközlő, előadásmód, gyűjtő, település és a gyűjtés időpontját megadva is barangolhat az érdeklődő. A Képek címke legördítésével a kötet szövegében szereplő adatközlők fotói mellett gyűjtők, zenekarok, néhai sóvidékiek mellett cigányok portréi, a szokások, munkaalkalmak, színpadi tánc és zene, a polgárosulás pillanatai, valamint a települések és a kistáj archív és új felvételei szemlélhetők. A Filmek alatt pedig dokumentumértékű felvételek találhatók parajdi, alsó- és felsősófalvi, valamint korondi táncosok és népi zenekarok előadásában. A Dokumentumok menüpont nem csupán az etnomuzikológusok számára nélkülözhetetlen forrásokat, hanem értékes, a kistáj és lakói történetéhez, a szokás- és tánckultúra kutatásához kapcsolódó adatokat tartalmaz a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívuma, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum, magángyűjtemények anyagai és különböző publikációk felsorakoztatásával.
     


    Pávai István népzenekutató, 
    egyetemi tanár

     
    Az archiválás, katalogizálás primér feltételei a kutatásnak – a műhely-dokumentumok ilyen teljes körű közzététele meghatározó jelleggel bír, s a további kiadványok premisszáját képezi.  

    A kiváló folklorista, az erdélyi dallamok elő-és utóéletének történetét ismerő, szülőföldje vonzáskörzetének muzsikáját érző zenész és értő tudós hiteles adatai mellett újból hangsúlyoznám a személyes tér jelenlétét. Pávai István nem csak gyűjtött a Korond vize és a Kis-Küküllő felső völgye földrajzi egységében, hanem adott is a sóvidéki közösségnek. Megénekeltetett, táncra bírt adatközlőitől a passzív emlékanyagot is előcsalogatva Székelyföld egyik legkisebb tájának változatos népi zenéje és táncmuzsikája kerül karnyújtásnyira kiadványában, s a történeti források, interjúk, fénykép- és hangfelvételek rendszere és értelmezése mellett nem csupán a gyűjtők vagy énekes közlők, hanem a rég elnémult sóvidéki zenészek és táncosok portréi is felsejlenek. Néhai Paradica Mihály felsősófalvi muzsikus történetéhez, emlékéhez immár az is hozzátartozik, hogy „1989-ben Nyicu temetésekor a művelődési ház elé hangszórókat tettek ki, és lemezjátszóról lejátszották azt a hanglemezt, amelyet 1987-ben jelentettem meg a zenéjükkel. A falu népe ekkor figyelt fel erre a hanglemezre, és a helyi boltban több százat kellett rendeljenek (…).” 

     
    A fenti videót, amennyiben nem indul, ITT is megtalálja!
    A Sóvidék Televízió riportja 2016. július 21-én készült.

    A Sóvidék népzenéje kiadvány komplex szemlélete, gazdag adatbázisa többféle olvasatot tesz lehetővé. A mellékleten a Sóvidék népi muzsikájának jelenleg elérhető teljes archív anyaga kereshető, tanulmányozható a hang- és videófelvételek, valamint a kottás, szöveges lejegyzéseket böngészve. A sóvidéki gyűjtések tudományos feldolgozásakor a szerző nem csupán a tánc vagy a hangszerek-hangszeregyüttesek oldaláról vizsgálja a témát, hanem a történeti rétegek, a funkcionalitás, a folklór-revival/survival kérdéskörét vagy a muzsikus-egyéniségek, értelmiségiek, félhivatásos zenészek szerepét is befoglalja értelmezésébe. 

    Ért és megértet Pávai István, aki így Székelyföld egyik jelentős kistája, a Sóvidék népzenéjének állít méltó emléket kiadványával. Az olvasónak-hallgatónak csak az a dolga, hogy elmerüljön ebben a gazdag tárházban: örvendjen az ismerős dallamoknak, neveknek, tájnak, tanulja a régi-újat. Emlékezzen.

    A címkép a kötet borítója – Pávai István: A Sóvidék népzenéje/The folk music of Sóvidék. Hagyományok Háza – MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest, 2016. 258 olda + CD-ROM. (A borítón: Paradica Mihály „Nyicu” (hegedű), Felsősófalva, 1978.)

     
    Sófalvi Emese

  • Szentes ünnepeltje, Korond bajnoka

    Szentes ünnepeltje, Korond bajnoka

     Szentes ünnepeltje, Korond bajnoka
    Székelyföld egyik legismertebb települése Korond. Neve elválaszthatatlan a kerámiától, a népi fazekasság egyik legismertebb erdélyi központja. Itt, ebben a Firtos-hegy alatti faluban született Lőrincz Márton 1911. október 23-án (és nem 28-án, ahogy a legtöbb forrás említi tévesen). Édesapja Lőrincz (Molnár) Mózes, édesanyja a székelypálfalvi születésű Vajda Anna. Két leánytestvére volt: Anna és Mária. Elemi iskoláit Korondon végezte. Rövid ideig mészárosinas volt egy örmény kereskedő üzletében. Később Székelyudvarhelyre szerződött mint asztalosinas a Gyarmathy-féle asztalosműhelybe.Itt került kapcsolatba a birkózósporttal, hiszen Keresztes Lajos 1928-as olimpiai sikere után megélénkült az érdeklődés a fiatal inaslegények körében a birkózás iránt.

    Trianon árnyékában

    Édesapját korán elveszítette, még az első világháborúban. Alig volt tízéves, amikor a trianoni békediktátum megváltoztatta a határokat. Jött az impériumváltás, a román hatalom átvette a székelyföldi közigazgatást. Sajnos a mostohaapa sem bánt kesztyűs kézzel vele, nehéz gyermekkora volt. Tizenhat évesen megkapta a sorozópapírt. Akik ismerték, azt mondják, jó kötésű legény volt, nyughatatlan természetű, nem akart román katona lenni, inkább a falu határában bujkáló ifjú Sz. Domokoshoz és társaihoz csatlakozott betyárkodni. Márton kalandos úton Magyarországra menekült (1929). A birkózást Cegléden kezdte el, de 20 évesen már Budapesten kereste kenyerét, a helyiérdekű vasútnál talált állást. A Magyar Atlétikai Club birkózója lett és mindkét fogásnemben versenyzett. Tíz alkalommal volt a magyar birkózó válogatott tagja. Kötöttfogásban (1934) és szabadfogásban (1935) is szerzett magyar bajnoki címet. Szabadfogásban Európa-bajnok (1934) és ezüstérmes is volt, legnagyobb sikerét mégis az akkor kevésbé eredményes kötöttfogásban érte el: Berlinben olimpiát nyert (1936). 

    Korondon sportterem, nevével fémjelzett birkózó egyesület, Szentesen köztér viseli Lőrincz Márton birkózó olimpiai bajnok nevét, a Petőfi Sándor Általános Iskola előtt. Ez a Kurca-parti település fogadta fiává a sportolót, aki ezt a gesztust azzal viszonozta, hogy az 1936-os berlini olimpián az aranyérem mellé kapott tölgyfacsemetét a városnak ajándékozta. 

    Jó barátja, a szentesi Papp László mondta 1934-ben, mindjárt a stockholmi Európa-bajnokság után róla: „Fagyökérszívósságú, acélkemény székely gyerek.” Ugyanebben az évben (1934) magyar bajnok lett, tussal győzött le majdnem mindenkit. 

    Aranyvonat és diadalmenet

     
    1936, Berlin – 49 nemzet közel 4000 sportolója küzdött az olimpiai bajnoki címekért. A technika történetében először(!) a televízió is jelen volt az eseményen, de a rádió és az írott sajtó képviselői is nagy számban vettek részt a játékokon. A Deutschlandhalle birkózószőnyege meghozza a világhírnevet. Az alig négy éve birkózó Lőrincznek kevesen jósoltak huszonévesen olimpiai érmet. Mégis győzedelmeskedett a székely őserő. A légsúlycsoportban Lőrincz Márton magyar olimpiai bajnok mögött a második a svéd Svensson, a harmadik a német Brendel lett. Az aranyérmet Múzsa Gyula országgyűlési képviselő, a MOB társelnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja akasztotta Lőrincz Márton nyakába. 
     
    Berlinben – kezében a bajnokoknak járó olimpiai tölggyel
    Aranyfiú babérkoszorúval

     A Keleti pályaudvaron ünnepélyesen fogadták az aranyvonaton érkező győzteseket. Lőrincz Márton volt az egyetlen, akit nem várt a családja és aki a szülőfalujától távol volt kénytelen az emlékbe kapott tölgyfacsemetét elültetni. Szentes is ünnepelte a bajnok hazatértét, az olimpia után két héttel.

    A korabeli fényképek és dokumentumok tanúsága szerint Lőrincz Márton olimpiai bajnokot a kíséretében lévő Zombori Ödönt és dr. Papp Lászlót az egész város fogadta, a pályaudvartól az Erzsébet térig diadalmenetben kísérték. Lőrincz az ezt követő díszebéden válaszolt a lelkes fogadtatásra. Kijelentette: annyira megtetszett neki a város és népe, hogy örömmel vallja magát Szentes fogadott fiának. Ezért viszonzásul felajánlja új szülőföldjének, Szentesnek a berlini olimpián kapott tölgyfacsemetét. A facsemete ünnepélyes elültetésére Lőrincz Márton jelenlétében 1937. március 29-én, húsvéthétfőn került sor a Polgári Leányiskola (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) előtti parkban. Lőrincz Márton így köszönte meg a szentesi emberek szeretetét. Mozgalom is indult, hogy házat vegyenek vagy építsenek az olimpikonnak a városban, ám Lőrincz Márton végül nem telepedett itt le. 

    Babérral övezettek

    Zombori Ödönt és Lőrincz Mártont, a főváros alkalmazásában lévő két olimpiai bajnokot Szendy Károly budapesti polgármester javaslatára előléptették. Akkoriban Zombory Ödön az Elektromos Művek pénzbeszedője, Lőrincz Márton pedig, ideiglenes asztalosként a HÉV alkalmazottja volt.


    Fotó a szerző gyűjteményéből
    A Toldi Miklós Érdemérem arany fokozatával is kitüntették Lőrincz Mártont – ezt Magyarország Főméltóságú Kormányzója a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére oly polgári egyéneknek, a magyar királyi honvédelmi miniszter előterjesztésére oly honvédségi egyéneknek adományozta, akik a sportolásban kimagasló eredményeket értek el és ezzel a kitüntetésre méltónak bizonyultak.
    Az átadási ceremóniának a Testnevelés Háza nagytanácsterme adott otthont 1936. szeptember 22-én, nagy ünneplés közepette. Bajnokaink fürdőztek a népszerűség fényében, mindenki hallani, látni akarta őket. 

    „Kicsi magyar világ” 


    Miközben Lőrincz Márton tiszteletbeli szülővárosának tekintette Szentest, a szülőfaluról sem feledkezett meg, de hazamenni nem tudott. Egy évtizedet várt a nagy pillanatra, a „kicsi magyar világban”, a második bécsi döntést követően  lehetősége nyílt átölelni szeretteit. Végre láthatta édesanyját is, akit rajongásig szeretett. 
    Lőrincz Márton (sötét öltönyben, középen) barátok és támogatók körében
    (A szerző gyűjteményéből)
    Bözödi György író a kolozsvári Ellenzék című lapban A legboldogabb székelyasszony címmel közölt cikket a berlini eseményről, a lap 1936. augusztus 20-i számában. 
    A Magyar Rádió első alkalommal tudósított a nyári olimpiai játékokról. Mikor a berlini olimpián Pluhár István mikrofonjába beszélt, azt kérdezte tőle a kiváló sportriporter:
    – Mit éreztél Marci, amikor viaskodtál veszedelmes ellenfeleddel?
    Marci kemény, határozott hangon felelt:
    – Küzdelmemben az én jó öreg édesanyámra gondoltam, meg a szülőfalumra, a Hargita aljára, ahol édesanyám imádkozott értem. Így segített meg a Jó Isten, így tudtam győzni. 
     
    Történelmi pillanat volt, Pluhár István, a Magyar Rádió népszerű riportere mind a tíz magyar aranyéremről élőben számolt be.

    Érdeklődtem, a rádió archívumában sajnos nincs meg a keresett Pluhár István-riport hangfelvétele. Egyáltalán nincs hangfelvételük Lőrincz Mártonnal.  

    A dobogó legfelső fokán Zombori Ödön (1906-1989) szabadfogású birkózó látható (fenti kép), aki aranyérmet szerzett Berlinben. Állítólag barátai adták össze a részvételi díjat a számára – akkoriban az olimpia egészen máshogy ment, mint napjainkban. A korabeli fotón látszik, ahogy a dobogó legfelső fokán állva a kezében tartja a facsemetét. Az egyébként egyszerű óraleolvasóként dolgozó fiatalember a világháború után Argentínában telepedett le, majd az USA-ba ment, de élete végén visszatért Magyarországra. A tölgyet azonban valószínűleg nem láthatta viszont, mivel a hazaúton a repülőn rosszul lett, agyvérzést kapott és többet nem is tért magához.
     
    A Zombori-féle tölgy Budán, a II. kerületben (Fotó: Pest-Buda/ Viczián Zsófia)


    A tölgynek van néhány társa az országban. Kabos Endre, aki egyéniben és csapatban is aranyérmes lett vívásban, Berettyóújfalu központjában ültette el a fát, amelyet azóta is nagy tisztelet övez. (Kabos néhány évvel később, 1944-ben, a Margit-híd fölrobbantásakor halt meg.) Hajdúsámsonban is áll egy olimpiai emléktölgy Harangi Imre ökölvívó diadalára emlékeztetve. Kárpáti Károly, szintén berlini olimpiai bajnok birkózó fáját – amely a háborúban elpusztult – pár éve ültették újra a Testnevelési Főiskola kertjében.

    Emléktábla – enyhébb helyesírási hibákkal – Szentesen
    Fotó: szentes.hu


    És volt egy harmadik birkózó arany is: ezt a játékok előtt Szentesen készülő Lőrincz Márton nyerte. Az érem mellé kapott emléktölgyfa a mai napig ékesíti a várost (szülőfalujába, az elcsatolt erdélyi Korondra nem vihette). Lőrincz nem csak nagyszerű sportoló volt, hanem bátor, egyenes ember is: Zomborihoz hasonlóan ő is megtagadta, hogy karlendítéssel üdvözölje a Führert.  (Forrás: Pest-Buda/ Viczián Zsófia)

    A tölgyre ma is büszkék a szentesiek – komoly kultusza van
    (A fotó a város hivatalos honlapjáról való)

    Lőrincz Mártont a berlini siker után többször próbálták visszacsalogatni Romániába, hogy induljon román színekben, de a válasz határozott nem volt. A rokonok elbeszélése szerint azt felelte: „Nem tehetek ilyet, mert édesanyám székely asszony.” 

    Bajnokból a névtelenségbe

    Bár korábban többször is meglebegtette, a legendás sportoló 1938-ban hagyott fel végleg a versenysporttal, majd leventeoktató lett, a leventeszervezet tagjainak nemzeti szellemű oktatást, katonai kiképzést tartott. Ez a megélhetést, a mindennapi kenyeret jelentette. A második világháború után az orosz csapatok elől menekül, rövid ideig Salzburgban él, 1948. április 29-én Marseille-ből postázta a végleges kivándorlást szentesítő levelét édesanyjának: „Most Argentínába megyek, még egyelőre nem tudom, hogy ott maradok-e vagy tovább megyek és ezért a későbbi időpontban mindent megírok pontosan. Édes jó Anyám most többet nem írok, ugyanis nemsokára indul a hajóm, milliószor ölel és csókol szerető fia”. Mielőtt elhagyta volna a magyar fővárost, a féltve őrzött kincseket, érméket, serlegeket és kitüntetéseket megőrzés végett elvitte a szintén korondi származású L. Áronhoz. Az itthon maradt relikviák sokáig egy üveges vitrinben voltak láthatóak, mondják a rokonok, majd eltűntek, s nem kizárt, hogy valamelyik bizományi boltban kötöttek ki. Sorsuk egyelőre ismeretlen.

    Argentínai kenyér 

    Egyetlen bűne az volt, hogy a törvénytelenül feloszlatott MAC színeiben versenyzett. Ma sem tudni okát annak, hogy miért választotta a kivándorlást, ahonnan többé nem tudott hazatérni.

    Ottani éveiről, életéről keveset tudunk. 

     
    Argentínában nem ünnepelték a kiváló sportolót, hanem egy volt a sok-sok bevándorló közül, aki kenyeret és állampolgárságot kért. Utolsó levelét Kanadából postázza 1962. december 5-én keltezve, ezt is az édesanyjához címezte. Az emigrációban töltött éveiről csak annyit tudunk, hogy autófényező-szerelő műhelyt nyitott, és a sok festéktől gégerákot kapott. Halálhírét egy közeli ismerőse, Boros Mártonné levélben közölte a korondi hozzátartozókkal. 

    Jó Szelek ölelésében 

    Örök álmát az argentínai Buenos Aires egyik temetőjében alussza, ahová a város temettette el, mivel nem volt hozzátartozója. Lőrincz Márton mindig arra készült, ha hazamennek a ruszkik, akkor szabad lesz az út hazafelé. 

     
    Levelezéséből –amelyet édesanyjához és rokonaihoz írt– kiderült, hogy azért nem akart megnősülni, hogy könnyebb legyen a visszatérés. A ruszkik hazamentek, de sokkal később. Korond „mikeskelemenje”, a Jó Szelek úrnőjének, Szűz Máriának kikötőjében pihent meg örökre, ott lett nehezebb a föld egy székely röggel. 

    Címképen: Lőrincz Márton a berlini olimpián (1936)

    Balázs Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport

     

  • „Tankcsapda” – Boldogfalva és Árvátfalva között

    „Tankcsapda” – Boldogfalva és Árvátfalva között

    Hónapok óta figyeljük és kerülgetjük a 131-es számú megyei úton a Felsőboldogfalva és Árvátfalva között keletkezett szakadékot.

    Instabil a talaj szerkezete azon a szakaszon, komolyabb erősítési és rehabilitációs munkálatokra lenne szükség, de valami okból kifolyólag az ilyen jellegű építkezés itt mindig elmarad.

    A júniusi esőzések során előbb megrepedt, majd szép lassan – mintegy két méter szélességben – eltűnt, beszakadt az úttest. Jobb helyeken azonnal lezárják ilyenkor a helyet, és azonnal hozzálátnak a javításhoz. Valami hiányzó keretről, 240 ezer lejes költségről beszéltek, amit nem tud honnan elővenni a megyei tanács.

    Úgy látszik azonban, hogy kies hazánk, ahol mindenre van papír, törvény és szabályozás, nem egy igazán élhető hely. Itt előbb meg kell halnia valakinek, hogy a probléma ténylegesen elérje a hatóságok és hivatalok ingerküszöbét.

    Dr. Szabó József felvétele

    Kitáblázták ugyan a szakadék közvetlen környezetét, de az a gépkocsivezető, aki nem jár napi rendszerességgel a környéken – lehet bármennyire elővigyázatos -, komoly életveszélyben van, hiszen nincsen az a GPS, amely figyelmeztetné. De a helyi lakos is belezuhanhat, ha valami váratlan helyzet adódik, ha megcsúszik a nedves aszfalton… Ha legalább 50-100 méterrel kihelyeznének egy-egy táblát, hadd láthassa a nép, hogy az illetékes (a megye) dög ugyan lépni az ügyben, de legalább ad a biztonságunkra, számít arra, hogy túlélhetjünk valamiképp, ha már erre a szakaszra terelt a balsors.

    Hogy per alatt van ez a szakasz? Hogy nincs rá pénz? Hogy rosszul dolgozott a korábbi útépítő vállalkozás? Akkor javíttassa meg a bíróság, előlegezze meg a kiadásokat, aztán perelje vissza…

    Ideje lenne, hogy az igen erős és hatalmas apparátust foglalkoztató romániai „iparág”, az igazságszolgáltatás precedenst teremtsen, s javíttassa meg ezt a szakaszt, amelyen mi is elveszni látszunk a jogi útvesztők miatt.

    Ki tudja, hogy mi a teendő? A rohammentősök? Esetleg a temetkezési vállalkozók?

    A címkép dr. Szabó József felvétele.

    Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport