Margittai Gábor és Major Anita jelenlétében nyitották meg azt a vándorkiállítást Székelyudvarhelyen, amely a szerzőpáros kutatásainak eredményeit mutatja be.
1914 őszén kezdődött a mintegy nyolcvanezer K. und K. hadifogoly kálváriája, akiket végighajtottak a Balkánon, majd a mai Albániában behajóztak és Szardínia mellék-szigetére, a Szamár-szigetre szállítottak. Mintegy tizenhatezren élték túl az ottani raboskodást. Innen Dél-Franciaországba kerültek, ahol lövészárok-ásásra és aknamentesítésre kényszerítették őket. A háború végén közülük már csak mintegy hatezren voltak életben közülük.
A foglyok között többnyire magyarországi, illetve a Monarchia más területeiről származó katonák voltak. Kisebb számban székelyföldiek is vannak az áldozatok közt, de igen sok a közép-erdélyi illetőségű hős.
Párhuzamosan a szerzőpáros kutatómunkájával, sokat segített a hadifoglyok beazonosításában Lőrinczi László (1919-2011) író, műfordító, aki élete alkonyán Szadínia szigetén élt. Mintegy ezer ismeretlennek adta vissza holtában is a méltóságát, azzal, hogy visszahozta őket a névtelenség sötétjéből.
Az első világháborúnak ez a szomorú fekejete valahogy kimaradt a nemzeti emlékezetéből. A szerzőpárosnak nagyon nehéz dolga volt – száz évvel az események után – feljegyzések, hadtörténeti információk és irodalmi alkotások segítségével kezdték kutatásaikat és járták be a helyszíneket. Sikerült részben kárpótolni az ott elhaltakat, oly módon, hogy legalább beszélhetünk ma az életáldozatukról és az utánunk következő nemzedékehez is eljut e sötét történelmi fejezet emléke.
Ez a kiállítás március 11-ig tekinthető meg a székelyudvarhelyi Művéelődési Ház koncerttermében.