Alpár Ignác (1855-1928) műépítész-egyetemi tanárról lesz szó az alábbi írásban, aki 1855. január 17-én született Pesten, Schöckl Ignác néven a Józsefvárosban, és 1928. április 27-én hunyt el Zürichben. Apja asztalosmester volt, méghozzá a javából: a legismertebb épületek legbonyolultabb munkáit bízták rá – egyebek közt a pesti Vigadó nagy fesztávolságú ablakainak elkészítését.
Az ifjabb Schökl-gyerek kőművesinasnak szegődött, de a nagynevű Hauszmann Alajos (egyebek közt a Királyi Kúria, azaz a mai Néprajzi Múzeum és a budapesti New York Palota tervezője) tanítványának fogadta, sőt még külhoni egyetemekre is elküldte tanulni. Így lett mestere mellett – immár Alpár Ignácként – tanársegéd a Műegyetemen.
Lépett volna ő tovább is, de Hauszmann valamiért ellenezte, hogy az egyetem új Építész Tanszékének az élére kerüljön.
Ezek ezerfélék: megyeházak, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda – mintegy másfélszáz alkotás –, még felsorolni sem lehet, el sem tudjuk képzelni, hogy bírta ezt energiával. Már a földrajzi távolságok is figyelemre méltóak: Dicsőszentmárton, Pécs, Nyíregyháza, Segesvár, Kassa, Pozsony, Lőcse, Zsolna… És persze Budapest!
Két pontját említem most csak a magyar fővárosnak, ahol igen erősen látható az Alpár-nyom: az egyik a hírhedt Habsburg-börtöntől (Neugebaude-Újépület) megszabadított Szabadság tér, a másik pedig a Városliget.
A Szabadság tér két szemközti, meghatározóan hatalmas épülete, az Osztrák-Magyar (ma Nemzeti) Bank – valamint a hajdani tévé-székház, a későbbi Tőzsdepalota egyaránt Alpár Ignác tervei szerint épült.
Mindkét palota a századforduló álmát, Magyarország nagyságát hivatott tükrözni ugyanúgy, mint a szintén kissé (?) túlméretezett Steindl Imre-építette Országház.
Most is sírhatunk egy sort Trianon miatt, de ha a térre erőszakolt szovjet szégyenoszloptól eltekintünk, akkor a tér monumentalitására tekintve egy pillanatra magunk előtt láthatjuk a múlt dicsőségét.
És ugyancsak a múlt dicsőségét volt hivatott tükrözni a Városliget erősen eklektikus műremeke, a Vajdahunyadvár. A Városligeti-tó Széchenyi-szigetén négy hídról közelíthető meg Alpár Gyula ugyancsak különleges alkotása, a Történelmi Épületcsoport. Az építmény az 1896-os millenniumi ünnepségek részeként a magyar építészet ezeréves történetét „három dimenzióban” kívánták bemutatni – 21 részben.
Az építők annak idején idő- és pénzzavarba kerültek, ezért a kompozíciót eredetileg főleg fából állították fel, ám a Vajdahunyadvárnak olyan nagy sikere volt, hogy utóbb – 1904 és 1908 között – megmaradóra újraépítették. (A közkeletű Vajdahunyadvár nevet a vajdahunyadi várat mintázó főhomlokzatáról kapta.)
.jpg)
A Vajdahunyadvár a Városligetben
Roppant izgalmas végigjárni, s valójában nem is lehet, hisz több helyszínt is csak ránézésre van nyitva – belépni tilos. A magam részéről örülök, hogy pár éve sikerült feljutnom az egyébként lezárva tartott Apostolok tornyába – a segesvári vár azonos nevű tornyának másolatába.
Almássy tér 15.
Mészáros Sunyó Sándor