A természet téli álmából kezd feléledni. A tavasz első virágai, a hóvirágok már javában nyítanak, illatoznak az ibolyák is a naposabb domboldalakon, zsendül a tavaszi fű, melegebbek lettek a napok, csiráznak a vetések, ébredezik a természet.
S ebbe a nagy ébredésbe érkezik Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe.
És mondhatjuk, hogy egészen jókor. Mert üdvtörténetünkben is ezzel az ünneppel kezdődik az emberiség napsugarasabb élete. Ez az ünnep is virágfakadás, most csirázik, most fogamzik az Isten Fia. Ez az ünnep is tavaszi illatokat hordoz az egyház életében, a Jézus által visszaadott kegyelemnek az illatát hordozza.
Ez az ünnep egy nagy korszakváltozást hoz, a bűnbesüllyedt sötét és vigasztalan Ószövetség helyébe hozza az Újszövetség napsugaras, kegyelmi tavaszát. És ennek az újszövetségi tavasznak, ennek a nagy kegyelmi zsendülésnek egyik fő alakja a Boldogságos Szűz Mária. Ma kapta a legnagyobb méltóságot, az istenanyaság méltóságát, mától fogva áldottabb minden asszonynál, mától fogva hirdeti boldognak minden nemzet. Máriát megkerülni nem lehet egyetlen vallásnak sem.
Mert ez Gyümölcsoltó Boldogasszony nagy titka: az istenanyaság.
Ahogy a virágszerető ember, ahogy a fakedvelő ember beoltja ilyenkor a tavasz kezdetén a vadócot, hogy szebb legyen a föld, úgy oltotta be I is emberiségünk vadócába, a bűntől elrontott emberiségbe az Úr Jézust, a Megváltót, hogy szebb legyen az életünk, hogy újra kegyelmi életet élhessünk. Ebben a gyümölcsoltásban Szűz Mária kapta a legnagyobb hivatást. Ő lett a megváltó édesanyja. Ez az anyaság nagy, emberfeletti hivatás, I akaratának, tervének maradéktalan elfogadása.
Aki nagy hivatást kap, az a hivatás kegyelme mellé megkapja a nagy hivatás keresztjét is. Ez így volt Mária életében is. Ez a Gyümölcsoltó napja Mária számára a nagy kegyelmek, az örömök kezdete, de ugyanakkor a nagy keresztek, a szenvedések sorának elindítója is. Mária nem hátrál meg, vállalja ezt a hivatást. Gábor főangyal I üzenetét hozza, hozza a meghívást az istenanyanyaságra, és Mária alázattal válaszol: “Íme, az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen nekem a Te Igéd szerint” – s ezzel megkezdődik Mária kettős útja fel a boldogság hegyére és fel a szenvedések hegyére.
Ezen túl két néven fogják ismerni szerte a világon: Boldogasszonynak és Fájdalmas Anyának. A Szent Szűz Gyümölcsoltókor mind a kettőt vállalja. Vállalja a karácsony örömét, amikor karjaiba szoríthatja Jézust, de ugyanakkor vállalnia kell a kitaszítottságot is, hiszen istállóban kell, hogy megszülje gyermekét. Szíve megtelik örömmel, amikor a pásztorok és királyok hódolnak Jézusnak, de tiszta örömébe belegázol a gyilkos Heródes elől való egyiptomi menekülés fájdalma. Öröm és gyász keverednek életében.
A 12 éves Jézus elveszítésének ijedtségét feloldja a megtalálás boldog öröme, de már a 30 éves együttlét boldogságát a válás keserűsége sötétíti el, amikor Jézusnak el kell mennie tanítani az emberek közé.
Tele van örömmel, amikor hallja, hogy Szent Fia körüljár és jót cselekedve, gyógyítja, tanítja a rászorulókat. Boldog Mária, amikor hallja, hogy ezrek kísérik mindenfelé, hogy királlyá akarják tenni, de eltelik aggodalommal, amikor hallania kell, hogy a zsidóság vezetői Jézus életére törnek, és csak a kedvező alkalmat keresik, hogy elfoghassák.
Repes a lelke, amikor arról hall, hogy mekkora ováció kísérte virágvasárnapján bevonulását Jeruzsálembe, de alig 5 nap múlva már könnyek között kell hallania, miként gyalázzák meg az ő Szent Fiát, hogyan köpdösik le, verik arcul. Nagypénteken pedig keserű lélekkel, összetört szívvel ott kell állnia a Golgotán, Jézus keresztje alatt.
Hová jutott gyümölcsoltónak, karácsonynak, a názáreti kis háznak a boldog asszonya? Lett belőle menekülő, fiát sírva kereső, gyermekét a keresztúton végigkísérő és halálánál keserűséggel eltelő Fájdalmas Anya…
Mi lett a karácsonyi boldogságtól sugárzó szűzből, aki karján hordozta, magához ölelte, megmutatta a pásztoroknak, királyoknak gyermekét? Könnytől fátyolos szemekkel nézi a véres, kihűlt, halott Krisztust. Az öröm fájdalomra fordult, a boldog asszonyból fájdalmas anya lett és ő mindezt az első gyümölcsoltókor vállalta…
Abban az Isten akaratában való megnyugvásban, abban a legyen szóban benne volt ez is.
Látjátok, ezért esik gyümölcsoltó boldogasszony ünnepe mindig nagyböjti időre, és ugyanakkor mindig tavaszra is. Mert benne az öröm és a fájdalom keveredik. A gyümölcsoltás kegyelmi tavasz fakadás, amely a nagypénteki kereszt alatt válik teljessé. Ott érik be a gyümölcs. Máriának nagy hivatása, az I-anyaság, örömök és szenvedések között teljesedik ki.
Testvéreim! Mi is mind-mind kaptunk egy nagy hivatást. A keresztény élet hivatását, a kegyelem megőrzését, a Krisztus követését. A mi életünkben is vannak nagylelkű örömök, vannak napjaink, amikor érezzük, hogy milyen jó a szentáldozásban magunkhoz ölelni boldog önfeledten. Milyen jó Krisztust követni!
De vannak keserű napjaink is, amikor bőven van részünk a keresztek keserűségében, a szenvedésekben, gyászokban, könnyekben is. De a lényeg, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony lelkületével fogadjuk mind a kettőt Isten kezéből. Engedjük, hogy legyen mindig úgy, ahogy Isten akarja és rendezi életünket. Fogadjuk el az utat, amelyet I kínál és mutat nekünk. Mert ahogy a közismert dal mondja: „Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk, és nem hátrálok meg a harc elől.”
Testvéreim! Amikor Nagy Balázs és Erika ezt a fogadalmi kápolnát megálmodta és hosszas tanakodás után a Gyümölcsoltó Boldogasszony oltalmába helyezték, akkor biztosan erre is gondoltak, hogy a ti életetek, e vidék népének történelme is úgy tele volt és tele van az örömök és a keresztek kettősségével, mint a Boldogságos Szűz Mária élete. Székely és csángó őseitek azt akarták, hogy ez a máriás kitartás jellemezze a ti életeteket is, Isten terveinek véghezvitelében. Akár az öröm köszönt rátok, akár a keresztek kényszerítenek térdre, de mindig csak egy a fontos, amit Mária elrebegett az angyali hírnöknek I felé, hogy: “Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen meg a te akaratod!”…
Ezt ésszel felfogni bölcsesség, Szűz Mária lelkületével elfogadni és aszerint rendezni életünket I iránti nagylelkűség és hitből fakadó bizalom, hogy a nagypénteki könnyeket, a húsvéti feltámadás allelujás, győzelmi körmenete követi.
A címkép az ÉSZM archívumából származik..
Pál Vilmos Barna főesperes szentbeszéde az idei Gyümölcsoltó Boldogasszony napi búcsún hangzott el a csinódi ökumenikus kápolnánál összegyűlt hívek előtt.