Előbb – utóbb, de mi fizetünk. Mindenért.
Fizetünk lakásadót, mert lakni kell valahol, telekadót, mert állni kell valahol a háznak. Fizetünk adót az autóért. Fizetünk, ha megyünk az úton, az úthasználatért, fizetünk, azért ha megállunk, fizetünk a kárért, a javításért. Az üzemanyagért, egyre többet. Mindenért. Csak mert autónk van. Csak mert lakásunk van. Életbiztosítást. Lakásbiztosítást. Fizetjük a közös költséget, a forgó alapot, bár mégis csak kevesen tudják megmondani mire és miért is fizetik pontosan. A villanyszámlát, fűtésszámlát, víz-gázszámlát, telefonszámlát, szemétdíjat.
A maszeknak is fizetünk, mert mindig elromlik valami. Fizetünk az élelmiszerét, a napi betevőért. Mi fizetjük meg az árdrágulásokat. A banki trükköket. Ha örömünkben vagy bánatunkban nótázni kezdünk, akkor a zenei jogdíjat is álljuk.
Fizetünk jövedelmi adót, mert keményen dolgozunk, hogy tudjuk eltartani a családot. Nem akarunk koldusbotra jutni, szociális támogatásra várni. Két munkahely között ingázunk, éppen ezért többletadót is fizetünk. Rámegy az egészségünk. Fizetünk egészségügyi biztosítást. Fizetünk a gyógyszerért, az orvosnak hálapénzt, műtétért, kötözésért.
Mindenért fizetünk, mert félünk, mert élni akarunk még egy kicsit, és azt hisszük így jobb lesz. Fizetünk nyugdíjjárulékot, de nem érjük meg a nyugdíjkorhatárt, mert feltolták azt hatvanöt évre.
Bármiért, amink van, amiért keményen megdolgoztunk, keményen fizetünk, amíg vagyunk. Tévészámlát is fizetünk, hogy naponta hazudjanak szembe, hogy négyévente tereljenek, mint birkákat a politikusok, akiket szintén mi fizetünk.
Szomorú világ ez. Az életünkkel fizetünk a legvégén. Akik utánunk maradnak, azok is fizetnek, leróják az elmaradt egyházadót, hogy eltemettethessenek.
Balázs Árpád