Június 30-án Kápolnásfaluba érkezett az „Archív képek Alsósófalváról” című kiállítássorozat. Érdekes kezdeményezés, hisz így nyer betekintést egy-egy település egy másik életébe, ami ráadásul 40-50 kilométerre van tőlünk, s nem a mai, hanem a múlt század elejétől a negyvenes évek derekáig, majd ugorva a hetvenes-nyolcvanas évekbe, egészen a kilencvenes évek végéig.
Családok, csoportok, fiatalok és idősek láthatók ezeken a fényképeken, jellemzően népviseletbe öltözve, otthon a faluban, udvaron, házban, s nem mellékesen a cselédsorban messzi városokban dolgozó leányok, legények, akik nem restellték magukkal vinni népviseleti ruhadarabjaikat, hogy vasárnaponként magukra véve elmenjenek az Isten házába, s utána elmeséljék egymásnak az elmúló hét eseményeit. Harminchárom fényképből áll a tárlat, az alsósófalvi családok birtokában lévő fotográfiákból készült válogatás, nagyon ötletesen a templom kerítésére rögzítve, hogy mindenki láthassa, bármikor megnézhesse….Ez immár a harmadik állomása a tárlatnak, Alsósófalva és Szentegyháza után.
Elnéztem az arcokat a fényképekről… nehéz falusi munkában edzett emberek néznek vissza, s a mosoly is, ami alig csillan meg imitt-amott a szemekben tükrözi az első világháború gyötrelmes időszakát, a két háború közötti rémálmot, a második világháborút,s az utána következő borzalmakat. Még a gyermekek arcán is valami koravén, bölcs, távolbanéző aggodalom ütközik ki, nem az igazi boldog gyermekkor…
Farsangtemetés (1982) – Bálint Zsigmond felvételei
Teljesen mások a hetvenes években és utána készült felvételeken látható arcok. Aztán ott vannak a megörökített népszokások, mint a Farsangtemetés, a Fonó, a Hesspávázás (Pünkösdi királyné választás kislányoknak), a Hajnalozás, a Szüreti bál (ezek már a fiataloknak), a Konfirmálás a 40-es évekből, a színjátszócsoport. Valahol így volt bíztosítva az életbenmaradás, a mindennapok küzdelmének túlélése, s az, hogy ma is virágzó élet folyik Alsósófalván, amire nagyszerű „belátás” nyílik a Székelyudvarhelytől a Marosvásárhely felé vezető úton Felsősófalváról, s amit többször volt szerencsém látni útjaim során.
Hajnalozók (1991)
Hesspávázók (1987)
Egy fénykép nagyon megfogott, s engedjék meg, hogy a fénykép alján olvasható szöveget úgy, ahogy eredetileg van, megosszam a kedves olvasókkal: „1915 év Junius emlékül Özvegy Cseke Sándorné 64 éves. Ífj.Cseke Sándorné 26 éves. Gyermekeim Cseke Erzsébet 6 éves, Cseke Juliána 5 éves,Cseke Sándor 1 ½ éves. Fájó szivel Cseke Sándor családapáért kitaz háboru szélvésze meszi sodort mi tölünk. Isten vezérelye visza közénk. Ugy legyen!” … Szívszorító!
Nagyszerű ötletnek tartom ezt a kezdeményezést, megköszönve a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnak, hogy rendelkezésre bocsátotta a Forrásközpont fotográfusa, Balázs Ödön által igényesen kiválogatott képsorozatot, P. Buzogány Árpád művelődésszervező úrnak a megnyító beszédét, a kápolnásfalusi polgármester úr és a helzi művelődési ház igazgatójának tárlatszervezését, s nem utolsó sorban a „Csiripelők” gitár-és furulyacsoportjának közreműködését, színesítve a megnyítót!
A címkép 1960 k. készült amatőr-felvétel, az akkori gyermekzenekart ábrázolja. Bálint Zsigmond fotói a Sóvidék Népviseletben IV. találkozó alkalmával létrehozott és az alsósófalvi közösségnek átadott kiállítás részét képezik. Ezek a programok a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (Budapest) támogatásával valósultak meg.
Benedek M. Elek