Olyan szép a mai evangéliumi rész! Jézus meglátja az egyszerű, bűnös emberben a szentet, akárcsak az aranyásó a sáros ércben a nemes fémet, és van is ereje, hite kiszeretni Péterből a jót, Egyházunk első elöljáróját! Csodálatos ez a találkozás: Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Jézus nem megy el, Ő tudja, hogy mi lakik az ember szívében és ahogy a hólevétől megázott földbe vetett búzaszemből az áldott tavaszi napfény kicsókolja a sarjadó életet, a holnap ropogós kenyerét, ugyanúgy Jézus is, jósággal, szeretettel, kitartással segít, hogy Péter felnőjön oda, hogy Egyházunk idők végezetéig fennálló alapját képezze!
Jézus életet adó bizalma nemcsak szabaddá tesz, de hihetetlen távlatokat nyit előttünk! Az önmagát bűnösnek tartó Péterből nem csak szent lesz, hanem Krisztus nagycsaládjának első elöljárója is! Nézem a Szent Péter Bazilikát, vajon merhette legszebb álmában is remélni ez a galileai egyszerű halász, hogy a világ szívében az ő tiszteletére egy ilyen szép templomot építenek?
Az Irgalmasság Iskolájának hatodik hetének a témája: „A fogságban lévőket kiváltani!” Szeretettel biztatlak, hogy ezen a héten merjük egyfelől magunkat Krisztus gyógyító, életet adó szeretetében helyezni, másfelől mi is Megváltónk példájára ugyanezzel a szeretettel forduljunk testvéreink felé!
Csaba testvér
Csaba testvér
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11