Erdélyi sors

Egy idős néni látogatott el minap az irodánkba, hogy aláirja az Minority SafePack kezdeményezést. Nagyon örült, hogy minket nyitva talált. A másik szervezet irodája zárva volt, ő pedig mindenképp alá akarta irni mert úgy tudta holnap van a határidő.

A 94 éves hölgy meglepő szellemi frisességgel mesélte el, hogy Aranyosbányán született, a bécsi döntés után került Kolozsvárra, itt nevelkedett, és ma is itt él.

Az idős néni édesapja az aranyosbányai bányaigazgató volt a két világháború között, javaikat a kommunisták szépen sorra elvették, csak néhai házuk egy része maradt meg, azt javitgatja lehetősége szerint.

Gyakran jár haza, mert nagyon szeretei azt a vidéket. Nem sok embert hallottam ekkora szeretettel szólni szülőföldjéről. Évtizedek óta pereskedik, hogy visszaszerezze jussát, de idős kora és a körülmények sem segitik a harcban. Az önkormányzat és mindenféle hivatal, de még a helyi román lakosok is hátráltatják, távollétében meglopják.

Ma a városkának kevesebb mint 10 római katolikus magyar lakója van, mind öregek, a plébános is csak havonta egyszer jár misézni, ha egyáltalán kimegy. A harangozó egy többségi ember, aki nem végzi el rendesen a feladatát, azt várja, hogy feladata okafogyottá váljon. Az idős néni azonban számára fontos a templom sorsa, levelet is irt a püspöknek, hogy figyeljenek rá. A harang kötelét saját pénzen cserélte ki, hogy ne legyen indok a harangszó elmaradására, a harang automatizálására inditott gyűjtést, hogy ne kelljen egy pontatlan emberre bizni a kis közösség megmaradását szimbolizáló harangozást. Ahogy mondta, a nyugdiját mindenestől a templomra költené, ha nem kellene az ügyvédi költségekre kuporgatnia.

Mária néni 94 évesen is harcol a birtokait visszaszerzéséért, a templomért, és még a nagy közösségéért, az erdélyi magyarokért is aggódva ir alá.

Jelenlegi ügyvédje egy exképviselő, hát sok jót nem hallottam róla a klienseitől. Gondolkozzon el mindenki, aki azt mondja, hogy neki milyen nehéz, hogy másoknak könyebb.

Álljon eme példa mindannyiunk előtt, amikor a holnap Erdélyére gondolunk.

Fancsali Ernő