A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban tavaly megnyitott és április 25-ig látogatható Anna-kiállításra (Asszonysors a 20. században) felfigyelt a szakma, módszertani újszerűsége miatt jó pár fórumon méltatták. Szombaton, április 9-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bányai János-díjjal tünteti ki Miklós Zoltán múzeumigazgatót.
Egy kiállítás rendezésekor mindig két alapvető szempontot veszünk figyelembe – mondta megkeresésünkre Miklós Zoltán múzeumigazgató. Egyrészt fontos, hogy szakmailag hiteles legyen mindaz, amit a néző elé tárnak, másfelől pedig látogatóközpontú kell legyen a tárlat. „Egyre inkább az a tendencia, hogy egy kiállítás közvetítsen érzéseket, idézzen fel emlékeket, és gondolkodásra késztessen. Ilyen értelemben nagyon hálásnak bizonyult az Anna-kiállítás, ugyanis hiteles tud lenni, s ezt a hitelességet kitűnően igazolják a látogatói vélemények is. Egy olyan kort dokumentál, amelyet a látogatóink egy része megélt, s pontosan a személyes emlékek felelevenítése által tudjuk a nézőhöz közel hozni a témát. S ha nem csak a kiállítás által felvetett, 20. századi nagy társadalmi traumákra gondolunk (kommunizmus, világháború, kollektivizálás), hanem a kisember történetére is összpontosítunk, észrevehetjük, hogy a tárlat valójában egy nő személyes tragédiája. A megesett lány igen kegyetlen sorsa. Ilyen tekintetben már nem az általánosítás jellemző a kiállításra, hanem egy partikuláris eset feldolgozása. De ez is egy erőssége tud lenni a tárlatnak, hiszen sok látogatót pontosan a személyes történet érint meg. Azt mondhatom, hogy aki megnézte az Anna-kiállítást, az mind úgy távozott a múzeumból, hogy egy újszerű rendezési koncepcióba csöppent – amely a szokásos múzeumi kiállításoktól eltérően –, a történet részeseként érezhette magát. Mindezt figyelembe véve, valóban egy sikeres kiállítás” – mondta Miklós Zoltán.
Amint fogalmazott, a szakmaiság sem mellékes, s ezt a múzeumi körökből érkező visszajelzések tükrözik leginkább, ugyanakkor szakmai folyóiratok és fórumok írtak, értekeztek a kiállításról. Az újszerűsége abban is rejlik, hogy szakított a hagyományos múzeumi koncepcióval miszerint a tárgy „szent” a múzeumban. Ebben az esetben a tárgy csupán eszköz. A figyelem a tárgy használójára tevődik át, vagyis az Anna-kiállításban az ember „szent”. Ennek eléréséért valóságos díszleteket építettek, amelybe besétál, végigsétál a látogató, s hagyja magát elragadtatni az audió tárlatvezetés által biztosított történettől.
Mivel a kiállítás tartalmi magva csapatmunka volt, több fiatal néprajzos közös együttműködése révén állt össze, eleve más helyszínen való bemutatását is tervezik. Rengeteg installáció van a kiállításban, nehézkes az áttelepítés, de nagy valószínűséggel a következő bemutatási helyszín Marosvásárhely lesz. Több meghívásuk van, Magyarországról is.
„Az EMKE által megítélt díjat őszinte megtiszteltetésnek veszem, s igen komoly ösztönzésül szolgál a jövőre nézve. Főleg most, amikor az udvarhelyi múzeum története legnagyobb kihívása előtt áll, vagyis új helyszínen, új fejlődési lehetőség adódik. Ha nincs Anna-kiállítás, akkor számomra nincs ez az elismerés sem. De ha nincs az a székelyföldi fiatal néprajzos generáció, akik által – ha egy kicsit is, de – szemléletváltást tudunk hozni a kiállításrendezések területén, akkor viszont nincs Anna-kiállítás sem. Ilyen értelemben pedig az érintettek igencsak magukénak is érezhetik az EMKE által megítélt Bányai János díjat” – mondta a díjazott.
A kiállítást megvalósító projektcsapat: Baróti Hunor, designer, dr. Kinda István, néprajzkutató, muzeológus, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, dr. Miklós Zoltán, néprajzkutató, igazgató, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, dr. Salló Szilárd, néprajzkutató, muzeológus, Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, dr. Szőcs Levente, néprajzkutató, muzeológus, Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós, dr. Vajda András, néprajzkutató, osztályvezető, A Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja, Marosvásárhely.
Nagyálmos Ildikó
.jpg)