Budáról indultak zarándokok Csíksomlyóra

Gyalogosan indult el kedden egy maroknyi zarándok a budapesti Normafától a székelyföldi Csíksomlyóra. A búcsújárók és kísérőik reggel 9.00 órakor szentmisén vettek részt a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnában, majd a városmajori, s aztán a Mátyás-templomhoz vonultak.

A vándorokat Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek áldotta meg a budai Várban, ahonnan a Szabadság hídon keresztül folytatták útjukat Erdély felé. A Mária Út Egyesület idén immár kilencedik alkalommal szervezte meg a negyvennapos pünkösdi zarándoklatát. Az útvonal a Mária-kegyhelyeket összekötő utat követi; a főbb állomások: Budapest, Máriabesnyő, Gyöngyös, Eger, Miskolc, Tokaj, Máriapócs, Nagykároly, Zilah, Bonchida, Marosvásárhely, Sóvárad, Parajd, Gyergyóalfalu és Csíksomlyó.

Mindez összesen több mint 1300 kilométer megtételét jelenti azoknak, akik nem csak néhány órára vagy egy-két napra csatlakoznak a csoporthoz, hanem annak tagjaiként az első lépéstől az utolsóig részt vesznek a nehéz gyalogtúrán. A zarándokok célja – a lelki megtisztuláson és az isteni kegyelem megtapasztalásán túl – május 14-ig elérni a somlyói nyerget, ahol évről évre megrendezik a csíksomlyói búcsút.

A hagyomány szerint ezt annak emlékére teszik, hogy 1567-ben a katolikus székelyek, Csík, Gyergyó és Kászon népe sikerrel védte meg magát a rájuk rontó protestáns János Zsigmondtól a Tolvajos-tetői csatában, s ezzel biztosították vallásgyakorlásuk szabadságát. Egyes kutatók azonban kétségbe vonják, hogy a csata valóban megtörtént.

Vitán felül áll ugyanakkor, hogy a kiváltságaiktól megfosztott székelyek az 1550-es és 1560-as években többször fegyvert fogtak Szapolyai János fia ellenében, felkeléseiket viszont rendre leverték. A helyzetük jobbra fordulását később a 15 éves háborútól remélték: tömegesen álltak a törökkel szembeforduló Báthory Zsigmond zászlaja alá, ám az erdélyi fejedelem nem teljesítette ígéreteit.

1596 elején ezért a közszékelyek felkelést szerveztek. Lázadásukat Bocskai István vezetésével a „véres farsangon” tiporták el.

Bár a harcok elsősorban a privilégiumokért folytak, felekezeti színezetet adott nekik, hogy a székelység megmaradt Róma hitén, miközben az erdélyi magyarok többnyire Kálvin, a szászok pedig Luther követői lettek. A búcsú gyökerei a XV. század derekáig is visszanyúlhatnak. IV. Jenő pápa 1444-ben körlevélben buzdított a csíksomlyói templomot építő ferences rend megsegítésére. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett, s ez időből származó tudásunk szerint már ekkor erős volt a környéken a Mária-kultusz.

A legújabb korban a zarándoklat katolikus jellege háttérbe került, s ezzel együtt a magyarság összetartozását kifejező szimbolikus eseménnyé változott.

Fotó: MTI
Forrás: Magyar Idők, Székely Távirati Iroda